Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-26 / 202. szám, csütörtök

Tovább folynak AZ ALKUDOZÁSOK A NYUGATI PÉNZVILÁGBAN Szeptember elején ülnek össze a tízek Tűzpárbaj Tanzánia és Uganda között London — Szeptember köze­pe táján Londonban ülnek ösz­sze a tőkés világ tíz vezető or­szágának képviselői a valuta­helyzet és az Egyesült Államok új gazdasági intézkedéseinek megvitatására — hangoztatták jólértesült londoni körökben. A tanácskozás összehívásá­nak megszervezésével Edgár Bensőn kanadai pénzügyminisz­tert, a tizes csoport elnökét bízták meg. A csoport a követ­kező államokat tömöríti: az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, Nyugat-Német­ország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Svédország, Japán és Nagy-Britannki. Svájc állandó megfig-yelői státussal rendelke­zik. George Meany, az ALF-CIO amerikai szakszervezet tömörü­lés elnöke kedd este a floridai Miamiban kijelentette, hogy a szakszervezetek nem lehetnek a Nixon-kormány elhibázott gazdasági politikájának bűnbak­jai. „Semmiféle színészkedés, semmiféle gazdasági demagó­gia nem oldhatja meg orszá­gunk nehézségeit" — mondotta Meany. Az ALF-CIO elnöke kemény szavakat használt Arthur Burns­szal, a Federal Reserve Board elnökével szemben is. A tarta­lékbank elnökét „félművelt in­tellektuelnek" nevezte, aki fe­lelőtlenül játszik emberek sor sával. Buenos Airesben bejelentet­ték, hogy a peso dollárra! szembeni árfolyamát 4,70-ről 5,00-ra értékelték le. Argentíná­ban egyébként ebben az évben ez már a hatodik leértékelés. Hugó Margain mexikói pénz­ügyminiszter felszólította a Ni­xon-kormányt, Mexikó és Latin Amerika vonatkozásában vonja vissza az imporf pótadót, majd kijelentette, hogy ellenkező esetben Mexikó az Egyesült Ál­lamok helyett más országokkal létesít szoros kapcsolatokat. BANZERT NEM ÉRDEKLIK A VÁLASZTÁSOK La Paz — Hugó Banzer, a katonai államcsíny révén hata­lomra került új bolíviai elnök kedden megtartotta első sajtó­értekezletét. Ezen kijelentette, hogy személy szerint „nem ér­deklik a választások", majd hozzáfűzte, gondoskodni fog arról, hogy Bolíviát „megtisz­títsák" a baloldali gerilláktól, és fel fogják számolni a nemze­ti felszabadítási hadsereget is. Banzer, aki korábban Bolívia washingtoni katonai attaséja volt, elmondotta, hogy az or­szágban nem felejtették el Che Guevara tevékenységét és ezért nem lehet szó arról, hogy Bolí­Slrfian bűnössége feli Washington — A Róbert Kennedy elleni merénylettel kapcsolatos néhány fontos do­kumentumot elloptak és a bal­lisztikus bizonyítékok kezelése is ellenkezett a bírósági előírá­sokkal — állapította meg a Los Angeles-i esküdtszék. 1969 májusában a Los Ange­les-i bíróság Sírhant vádolta a Róbert Kennedy ellen végrehaj­tott merénylettel és halálra ítélte. Theodore Charach, Los Angeles-i újságíró nemrégen William Halper ballisztikai szakemberre hivatkozva kijelen­tette, hogy a merénylet közelé­ben két lövész tartózkodott. via baráti politikát folytasson Kuba Iránt, úgy, ahogyan azt Torres tábornok és előtte Ovan­do elnök tette. Ugyanakkor elismerte, hogy elődjének, Torres tábornoknak néhány gazdasági intézkedése visszavonhatatlan, de nem szólt arról, hogy milyen intézkedé­sekre gondolt. A tábornok Torres néhány lé­pését „demagógiának" minősí­tette és hozzáfűzte, hogy eze­ket módosítani fogja. A Reuter szerint Banzer ezzel nyilván­valóan a munkások, parasztok és a diákok képviselőiből lét­rejött népi gyűlésre célzott. Banzer befejezésül azt han goztatta, hogy az új rezsim helyre kívánja állítani azt a „hagyományos barátságot", amely Bolívia és az Egyesült Államok között korábban fenn­állt. A sajtóértekezleten egyébként részt vett Vietor Paz EstensSo­ro, aki eddig Limában száműze­tésben élt és a napokban érke­zett vissza Bolíviába. Az országból érkezett hírek szerint 5 halálos áldozata és több sebesültje van a hét eleji kormányellenes tüntetésnek. A Reuter szerint a fővároson kí­vül Santiago de Chilében, to­vábbá Consepslonban és más városokban került sor diáktün­tetésekre. Jelentések szerint Argentína hivatalosan elismerte az új rendszert. Dar es Salaam — Kedden he­ves összecsapások zajlottak le Tanzánia és Uganda határán. A harcok még szerdára virradó éj­jel is folytak. Edward Soikine tanzáiiiái ál­lamminiszter kedden este sajtó­értekezleten elmondotta, a har­cok azzal kezdődtek, hogy ugandai katonák Mutukula falu térségében megsértették a ha­tárt és tüzet nyitottak a tanzá­niai állásokra. Korábban négy ugandai katona teavásárlás ürügyével tanzániai területre érkezett. A katonákat a határ­őrök elfogták. Soikine cáfolta Idi Amin ugandai elnök állítását, mely szerint a harcokban egy kínai ezredes, a tanzániai hadsereg kiképzőtisztje életét vesztette. Idi Amin Kampalában az ál­lította, hogy a tanzániai erők kedden az ugandai fővárostól 320 kilométerrel délnyugatra át­lépték a határt és fogságba ej­tettek négy fegyvertelen kato­nai gépkocsivezetőt. Tanzánia és Uganda kapcso­latai azután romlottak meg, hogy Idi Amin tábornok január­ban megdöntötte Milton Obote elnök uralmát. Obote később Tanzániában kapott menedékjo­got. Tanzánia mind ez ideig nem ismerte el Idi Amin rend­szerét. A tegnapi nap folyamán a két ország között a nyugalom hely­reállt. Bombamerényletek Belfastban New York—Belfast — Egyhe­tes látogatásra New Yorkba ér­kezett Gerry Fitt, a legjelentő­sebb északír ellenzéki párt (szo­ciáldemokrata és munkáspárt) vezetője a brit alsóház tagja, ulsteri képviselő. Utjának célja — anyagi és erkölcsi támogatást szerezni Amerikában az északír helyzet rendezése érdekében. Fitt New Yorkban sajtókonfe­renciáján azt hangoztatta, hogy a brit csapatok már nem béke­fenntartó erők Észak-Írország­ban, hanem politikai eszközzé váltak a londoni politikával szemben álló ellenzék letörésé­re. A múlt héten kezdődött polgá­ri engedetlenségi kampány egyébként nagy gondot okoz az északír kormánynak. Belfast és a többi város lakói nem fizetnek lakbért, adót és illetéket a köz­szolgáltatásokért. A kampány legfontosabb része az a törekvés, hogy a helyi közigazgatási szer­vekből eltávolítsák azokat, akik ellenzékben állnak a kormány­nyal szemben. A polgári enge­detlenség kampánya a tervek szerint addig fog tartani, amíg az északír kormány nem szünte­ti meg a letartóztatásokat és nem bocsátja szabadon a bíró­sági ítélet nélkül fogva tartott személyeket. Belfastban egyébként a kedd éjszaka folyamán egy vízügyi hivatal, egy áruház, egy garázs, iskola és egy italbolt épületére dobtak bombát robogó személy­gépkocsiból. A kedd éjszakai bombame­rénylet-sorozatra, amelynek so­rán csak kisebb anyagi károk keletkeztek, szerda délelőtt, föl­került a „korona". A belfasti északír áramszolgáltatási hiva­tal központi székházában bor­zalmas erejű bomba robbant. A robbanás következtében egy sze­mély életét vesztette, több mint harminc alkalmazottat pedig se­besülésekkel szállítottak kötö­zőhelyre. A helyszínre érkező tűzszerészek még idejében ha­tástalanítottak négy másik po­kolgépet is. A belfasti hatóságok szerdán szabadon bocsátottak hét inter­nált személyt a Maidstone nevű brit börtönhajóról. A hét férfi, aki több mint két hétig volt fogságban, megerősítette az északír biztonsági szerveknek és a brit katonáknak a foglyok­kal szembeni brutalitásáról szó­ló híreket. AZ APOLLO—13 UTASAI NEW YORK UTCÁIN New York — Az Apollo—13 űrhajósai kedden látogatást tet­tek New Yorkban. Felkeresték U Thant ENSZ-főtitkárt és átad­ták neki a Holdon hagyott em­lékplakett másolatát. A plaket­ten azoknak az amerikai és szovjet űrhajósoknak a neve sze­repel, akik életüket áldozták az űrhajósoknak a neve szerepel, akik életüket áldozták az űrku­tatásért. Dávid Scott, James Irwin és Alfréd Wordén egy-egy aranyér­met kapott U Thanttól. A New York-i program egyik kiemelkedő pontja a három űr­hajós autókörutazása volt New York utcáin, ahol Lindsay New York-1 polgármester kíséretében hajtattak végig, és ahol a kör­nyező épületekből konfettit, hab­szivacs-labdákat, léggömbökért dobáltak a világhírű vendégekre. Kommentárunk 1971 VIII. 26. SOK ÉV UTÁN VÉGRE nyug­vópont felé közeledik a nyugat­berlini kérdés. A négy nagyhata­lom nagykövetei hétfői 33. ta­nácskozása után Abraszimov szovjet nagykövet szállóigévé vált tömör kijelentése: „A mun­kát elvégeztük" — azt Jelezte, másfél év után Nyugat-Berlin kérdésében megállapodás szüle­tett. Aligha lehet kétséges, hogy ez a megállapodás: kompromisz­szum. Hisz az elmúlt közel két évtized eseményeiből tudjuk, mennyire ellentétes, a politikai realitásokat nélkülöző felfogás érvényesült ebben a kérdésben. Ennek az eredménye volt, hogy Nyugat-Berlin^a feszültség gócát jelentette Európában, s a Szov­jetunió többszöri kezdeményezé­se ellenére a nyugati partnerek sokáig érzéketlenek voltak a politikai realitások Iránt. A nyu­gati nagyhatalmak következet­lensége és engedékenysége foly­tán állt elő az a helyzet is, mely a városnak sokáig front­város jelleget kölcsönzött. A nyugati körök — közte az NSZK hivatalos vezetői — hal­lani sem akartak arról, hogy Nyugat Berlin különleges hely­zetű város, az NDK területén fekszik, s nem tartozik az NSZK-hoz. A .helyzetet időről időre csak élezték a nyugatné­met kormány és a törvényhozás provokatív akciói, melyek a Bundestag, valamint a törvény­hozási bizottságok, továbbá a nyu",! inémet hivatalos személyi­sége.. nyugat-berlini szerepelte­tésével az NSZK politikai jelen­létét akarták demonstrálni, meg­sértve ezzel az NDK-nak a vá­rossal kapcsolatos szuverenitá­sát, s újabb és újabb feszültsé­get teremtettek. A jelek szerint ennek az idő­szaknak vége. A megállapodás, — melyet most a négy nagyhata­lom kormánya tanulmányoz, — feltehetően a közeljövőben „tör­helyzetének és az ebből eredő kérdéseknek a politikai realitá­soknak megfelelő megközelítése jelentette. Elsősorban a Szovjet­unió érdeme, hogy az általa másfél évvel ezelőtt kezdemé­nyezett négyhatalmi tárgyalások eredményesen befejeződhettek. A szovjet külpolitika rugalmas­ságát bizonyítja s következetes, NYUGAT-BERLIN ÉS AZ EURÓPAI ENYHÜLÉS vényerőre" emelkedhet. És ez­zel kezdetét, veheti az egyez­mény gyakorlati megvalósításá­nak időszaka, tnely viszont már a két német állam, illetve az NDK és a nyugat-berlini szená­tus dolga. S hogy mennyire nem diplo­máciai rutin-feladata volt az egyezmény megkötése, azt az is mutatja, hogy alig tíz napja a Christian Science Monitor ber­llni tudósítója még arról írt, „holtpontra jutottak a berlini tárgyalások". A legvitatottabb kérdés Nyugat-Berlin külkép­viselete, az NSZK nyugat-berlini jelenléte, továbbá az útlevél kérdés és a szovjet főkonzulá­tus létrehozása volt. Ezekhez járultak még az átmenő forga­lommal összefüggő részletkér­désekben fennálló nézetkülönb­ségek is. Bár az egyezmény szövege ma még ismeretlen, aligha fér két­ség ahhoz, hogy a megegyezés alapját Nyugat-Berlin különleges az európai enyhülés' és a béke érdekelt szolgáló tetteit gazda­gítja ez a megállapodás ls, melynek létrejöttét elősegítette a nyugati hatalmak európai vál­tozásokat figyelembe vevő meg­változott magatartása is. S bár a Die Welt a hír hallatán arról kesergett, „csökkeni fog az NSZK nyugat-berlini jelenléte", joggal mondhatjuk: a világ a hír hallatán megkönnyebbült, mert a megállapodásban az európai együttműködés és biztonság kez­detét látja. Az NDK kormányának állás­foglalása, valamint a nyugatné­met kabinet tegnapi tanácskozá­sa arra vall, a legilletékesebbek is megnyugvással fogadták a megállapodást. Bonni körökben hangoztatják azt is, az ellenzék­nek is tiszteletben kell tarta­nia a nyugati hatalmak megálla­podásalt. Aligha lehet kétséges, hogy ez a figyelmeztetés a Springer—Strauss vonalnak szól elsősorban, mely még a közel­múltban is azt harsogta: „Nyu­gat-Berlint csak az NSZK képvi­selheti, csak ő az illetékes egyezményt kötni, nincs mód helyi megállapodásokra". Az egyezmény megkötése nehicsak a második forduló — a két német állam, valamint az NDK és a nyugat-berlini szená­tus között a részletkérdések megtárgyalására hivatott tanács­kozások — nyitánya, hanem az európai biztonság szempontjá­ból ls jelentős lépés. Mindenekelőtt lehetőséget ad arra, hogy eltávolítsák az euró­pai enyhülés és a biztonsági rendszer megteremtésének út­fába emelt első számú akadályt. Mint Ismeretes, Bonn a nyugat­berlini kérdés rendezéséhez kö­tötte a szovjet—nyugatnémet, va­lamint a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását: a NATO­körök pedig az európai biztonsá­gi konferencia összehívásának feltételeként szabták ezt meg. AZ ENYHÜLÉS ÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS megrögzött ellenzői egy ürüggyel tehát is­mét szegényebbek lettek. Ami azonban ennél is fontosabb: a maratoni tárgyalások eredmé­nyeként megszületett megállapo­dás a viszonyok normalizálását jelentheti az NDK és az NSZK között, s megnövelte, remény­teljesebbé tette az európai béke, biztonság és együttműködés le­hetőségeit is. A nyugat-berlini kompromisszum után feltehe­tően egyre nehezebb lesz — az eddigi taktika szerint — mindig másról beszélni. FONOD ZOLTÁN náhany sírban P. A. ABRASZIMOV, a Szovjet­unió NDK-beli nagykövete ked­den látogatást tett W. Ulbricht­nál, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökénél, aki gyógykezelésen van. Abraszimov az SZKP ve­zetőségének és a szovjet kor­mánynak a jókívánatait tolmá­csolta Walter Ulbrichtnak és mielőbbi meggyógyulást kívánt neki. ALEKSZEJ SITYIKOV, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Szövetségi Tanácsának el­nöke, a szovjet parlamenti cso­port elnöke tegnap a Kremlben fogadta a Román—Szovjet Ba­ráti Társaság küldöttségét. A MONGOL FORRADALMI IF­JÚSÁGI SZÖVETSÉG tegnap ünnepelte megalakulásának fél évszázados évfordulóját. NGUYEN VAN THIEU dél­vietnami elnök szerdán reggel 36 órán belül másodszor talál­kozott Ellsworth Bunkerrel, az Egyesült Államok saigoni nagy­követével. Az amerikai nagykö­vet azon munkálkodik, hogy a dél-vietnami elnökválasztáso­kon több jelölt induljon. A SZUDÁNI RÁDIÚ jelentése szerint a Kínai Népköztársaság közutak, hidak és egy textil­gyár építésének finanszírozásá­ra 35 millió dollár összegű köl­csönt folyósít Szudánnak. A SZOVJETUNIÓ Tudományos és Műszaki Állami Bizottságá­nak meghívására Moszkvába ér­kezett a japán Mitsubishi Cor­poration küldöttsége, amelyet Fudzino Csudziro, a társaság elnöke vezet. NICOLAE CEAUSESCU, a Ro­mán Kommunista Párt főtitká­ra, az államtanács elnöke ked­den este Predeálban fogadta Mihail Leszecskót, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának tagját, a szovjet Minisztertanács elnök­helyettesét, aki Romániában üdül. SALVADOR ALLENDE chilei köztársasági elnök, aki hivata­los látogatáson Ecuadorban tartózkodik, találkozott Jósé Mario Velasco ecuadori elnök­kel. A chilei—ecuadori kapcso­latokról és a nemzetközi hely­zetről folytattak eszmecserét. A DÉL-KOREAI ellenzék azt követeli Kim Csong-Phil kor­mányelnöktől, hogy mondjon le s vállalja a felelősséget a szöu­li utcákon hétfőn lezajlott vé­res összetűzésekért. A katonai börtönből megszökött menekül­tek véres összetűzése a rend­őrséggel 38 emberáldozatot kö­vetelt, beleértve néhány polgá­ri személyt is. HAVANNÁBAN a Csehszlovák Kultúra Házában fényképkiál­lítást nyitottak a Szlovák Nem­zeti Felkelés 27. évfordulója alkalmából. HAFIZ ASSZAD szíriai köz­társasági elnök tegnap este megnyitotta a 18. damaszkuszi nemzetközi nagyvásárt, mely hagyományosan a legnagyobb egész Közel-Keleten. A legki­terjedtebb kiállítása, mint min­den évben, ezúttal is a Szov­jetuniónak van. TÜBB SZÁZ halálos áldozata van a dél-afrikai folyó-áradá­soknak. Miután kedden a Gam­toos és a Sunday folyók vize lassan kezdett visszatérni med­rébe, az iszapos parton 92 holttestet találtak, de a kör­nyék parasztjai szerint leg­alább 250 ember pusztult el a természeti katasztrófa miatt. NEW YORKBAN a gyarmato­sítás elleni deklaráció érvénye­sítését szorgalmazó ENSZ-kü­lönbizottság . azt javasolta a Biztonsági Tanácsnak, hogy szélesítsék ki a dél-rhodesiai illegális rendszer elleni szank­ciókat. A BUNDESWEHRNEK több mint 9000 katonája és tisztje részvételével, valamint 2000 harckocsi, páncélautó és egyéb, különböző típusú gépkocsi Ml­használásával a NATO Bergen­Hohnban levő gyakorlóterén szeptember 2—5-én hadgyakor­latokat tartanak.

Next

/
Thumbnails
Contents