Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-22 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

mm Rossz évfolyamok Az olasz egyetemek életét megbénítják a sztrájkok, a túlzsúfoltsák és az arrogáns tanárok. A tervezett reform valamit enyhíthet ezen a helyzeten, de ha nem hágják hamarosan jóvá, „minden a levegőbe repül". Egy lombardiai nagy iparvállalat újsághirdetés útján fiatal mérnököket keresett. A feltétel az volt, hogy „1967 előtti diplomájuk" legyen. Nem egyedülálló eset, hogy az olasz cégek ilyen feltételt támasztanak. Sok munkáltató újabban előnyben részesíti azokat a főiskolát végzett dolgozókat, akik tanulmányaikat már négy vagy öt évvel ezelőtt végezték el. Nyugat-Európa negyedik legnagyobb ipari államában ugyanis a nagyvállalatok főnökei szerint az egyetemet végzettek képzettsége 1967 óta meghökkentően csökkent. Az egyetemi tanárok megerősítik ezt a véleményt. Rotnolo Deotto, a milánói egyetem rektora az olasz diplomásokat a borhoz hasonlította: a régebbi évfolyamok értékesebbek. Mario Silvestri, a milánói Politechnikum tanára pedig azt jósolja: „Mostantól fogva nincsenek többé jó vagy rossz, csupán nyomorúságos évfolyamok." A színvonalsüllyedés fő oka az olasz egyetemek kétségbeejtő állapota: A Torino, Triest és Catania között működő 35 főiskola nem halad a korral. Az állam elhanyagolja őket, saját elavult struktúrájuk pedig meggátolja őket abban, hogy megfelelő képzettséget nyújtsanak az egyre növekvő diákság tömegeinek. Olaszországban 1966-ban 350 0C0 főiskolai hallgató volt — számuk ma már eléri az 550 000-et. A nápolyi egyetemen pl. 42 000 hallgató szorong, habár az elöljáróság az egyetem befogadó képességét legfeljebb 20 000 főben állapította meg. A római egyetemnek 80 000 hallgatója van. A milánói egyetem 180 férőhelyes előadótermei előtt már órákkal az előadás kezdete előtt a hallgatók százai állnak sorban. A túlzsúfolt egyetemeken az oktatás csak azért nem omlik teljesen össze, mert az immatrikuláltak tízezrei nem látogatják az előadásokat. Megvásárolják a jegyzeteket, a tananyagot otthon bemagolják és Alpia mater jüket csupán a vizsgák alkalmával keresik fel. Természetes, hogy ilyen körülmények között számos hallgató csődöt mond. A műszaki egyetemen a beiratkozottaknak csak 28 százaléka, a bölcsészeti karon 20 százaléka, a közgazdaságtudományi szakon pedig 14 százaléka fejezi be tanulmányait. A Panoráma című folyóirat ezzel kapcsolatban találóan mutatott rá: „Azt a gépet, amely a fonálból 100 méter szövet helyett csak 14 métert képes szőni, igen gyorsan meg kell javítani, vagy mással kell helyettesíteni". Olaszország kritikus ifjúsága — a haladó szellemű tanárokkal, politikusokkal és közírókkal karöltve — máiévek óta harcol e helyzet megjavításáért. Az eddigi főiskolai reformok azonban mindeddig elakadtak a különféle érdekek útvesztőjében. A politikusok tehetetlensége radikalizálta a^diákságot, s a szélsőbaloldali rohamcsoportok lázadást szítottak. Napirenden van a verekedés az egyes csoportok között, a tüntetések, a sztrájkok. Ennek eredményeképpen az amúgy is gyenge színvonalú egyetem még kisebb teljesítményre képeš. A főiskolák színvonala — panaszolta 1970 végén egy római oktatási szakember — „borzalmasan lesüllyedt". Az egyetem számos vezetőjének és tanárának a tervezett reformokkal szemben tanúsított ellenállása mégjobban elmélyítette a válságot. Talán nincs még egy olyan ország, ahol a tanszékvezetők olyan korlátlanul uralkodnának, mint Olaszországban. Szinte feudális kiváltságaik folytán „baromi"-nak nevezik őket. Számos tanár csupán „mellékállásban" tanít az egyetemen — fő foglalkozása a politika. Csupán a római egyetemen kerek 50 hivatásos politikus tanít, elsősorban kereszténydemokraták. Az egyik legismertebb tanszékvezető: Amintore Fanfani, a szenátus elnöke. A tervezett főiskolai reformtörvény, véget vetne a visszásságoknak, a tanárok nem tölthetnének be más hivatalt. Ezenkívül a szenátus elé terjesztett törvényjavaslat előirányozza a főiskolák kiépítését és demokratizálását. Kérdés azonban, hogy e törvényjavaslatot a parlament még 1971-ben jóváhagyja-e. Amint Cantini professzor, a közoktatásügyi minisztérium dolgozója mondotta: egyelőre „minden áll". Pedig „ha a reform nem valósul meg hamarosan, akkor robbanás következik be az egyetemeken . ÍSPÍEGEL) o a B :3 o oä Az Egyesült Államokban tilos a „maffiát" emlegetni Az amerikai maffiafőnökök a 33 millió olasz származású amerikai nemzeti érzéseit az igazságszolgáltatás ellen mozgósították. Az eredmény: még az FBI, a szövetségi nyomozó iroda sem beszélhet többé „maffiáról". Ahányszor drága szövetből készült elegáns öltönyében végig halad Brooklyn utcáin, az idős mamák keresztet vetnek és imáikba foglalják. A fiatalabbak pedig kezet csókolnak neki. foseph Colombot ugyanis szentként rajongják körül hívei — az olasz származású amerikaiak milliói. Amikor a Manhattans Madison Avenue-n levő irodájába lép, az utca túlsó oldalán a befüggönyözött ablakok mögül nyomozók kísérik figyelemmel minden mozdulatát, sőt, telefonbeszélgetéseit is lehallgatják. Hisz Joseph Colombót az amerikai szövetségi nyomozó iroda, a FBI, az Egyesült Államok bűnszövetkezetei, az ún. maffia-családok főnökének -tartja. Újabban azonban az FBI nyomozói nem beszélnek róla. Mitchell igazságügyminiszter, aki könyörtelenül fellép a vietnami háború ellen tüntetőkkel szemben, a maffia tagjai előtt meghátrált: az amerikai szövetségi bíróságok és a szövetségi bűnügyi rendőrség a nyilvánosság előtt nem használhatja többé a maffia vagy a Cosa Nostra megjelölést. Ezek a valaha sokat emlegetett elnevezések ugyanis sértik az olasz származású amerikaiak, vagyis az Egyesült Államok választópolgárai egyhatodának az érzéseit. Joe Colombo maga gondoskodott arról, hogy a 33 millió olasz származású amerikai polgár egyszeriben megsértődjön és sértődöttségének megfelelő hangot is adjon. Colombo fiát, az ifjabbik Joet, tavaly nyáron letartóztatták, mivel ezüst érmeket illegálisan ezüst téglákká olvasztott össze és nagy nyereséggel kereskedett velük. A bíróság azonban hamarosan ismét szabadlábra helyezte az ifjú Josephet, mivel a koronatanú idejében meggondolta magát. Addigra azonban az idősebbik Colombo már megszervezte a népharagot. Míg ifjabb joseph a börtönben ült, minden éjszaka olasz származású amerikaiak tömegei vonultak fel plakátokkal az FBI New York-i székháza elé s lármásan tiltakoztak az italoamerikaiak üldöztetése és zaklatása ellen. Más üldözött taliánokkal együtt megalapították a „Polgárjogokért Küzdő Olasz—Amerikai Ligát", amelynek fő feladata az olasz származású amerikai polgárok jogainak védelme volt. E liga szervezésében százezres tömeg vonult ugyancsak olasz származású elődjük, Kolumbusz Kristóf szobra elé, hogy tiltakozzon „a hatóságok önkénye" ellen. A tiltakozó gyűlésről nem hiányzott Atnerika egyik leghíresebb olasz származású művésze, Frank Sinatra sem, akiről az FBI már régen gyanítja, Vigy bensőséges kapcsolatok fűzik a maffiához. A tömeg harsogó ,Joe—Joe" kiáltásai közepette a ligaalapító Colombo a szónoki emelvényről kijelentette az ujjongó tömeg előtt: „Én mondom nektek, összeesküvést szőttek ellenem és az összes olasz származású amerikai ellen. De ma ti és én, Joe Colombo együtt állunk itt isten szeme előtt és mindazokra, akik utunkba merészelnek állni, lesújí az Ö keze". De először az FBI érezte meg Joe messzire nyúló kezét. Mivel Colombo szerint a „maffia" és a „Cosa Nostra" csupán az FBI és az újságok találmánya, hogy beszennyezzék az olasz származású amerikaiakat — és mivel ezek szervezetten fellázadtak —az igazságügyminisztérium megtiltotta e szavak hivatalos használatát. Rockefeller, New York kormányzója és számos más szövetségi állam kormányzója is követte e példát. Ezt követőleg a Ford Motor Company megtiltotta, hogy az általa pénzelt „FBI" című tv-sorozatban bármilyen utalás is legyen a maffiára. Még a megvesztegethetetlen Neu> York Times is, amely azelőtt részletes tudósításokat közölt a maffiáról, hirtelen csali „szervezett bűntettekről ír, miután a forró vérű „polgárjogi harcosok" 19 „Times"-t szállító teherautót felborítottak. [SPIEGEL) Colombo-hívek tüntetése New Yorkban Óriási mennyiségű méreg a szemétdombokon Egyrészt propagálják a környezetvédelmet, másrészt halált okozó mérges anyagokat egész egyszerűen a szemétdombra dobnak, amint a nyugatnémet „arzénbotrány" példája is bizonyítja. Egy szállítási vállalat tulajdonosa csupán azért, hogy néhány márkát „megtakarítson" e rendkívül veszélyes mérgező anyagot nem szállítatta el a kijelölthelyre, hanem egyszerűen a rövidebb utat választva a legközelebbi szemétdombra öntette ki. Mégpedig tonna-számra olyan mennyiséget, amely elegendő volna az egész emberiség kiirtására. Észak-RajnaVesztfáliában az emberek százezrei kerültek súlyos veszélybe e szállítási vállalkozó profitéhsége miatt. íme a példa, hogy a kapitalizmus ^nem ismer határt, még az emberélet sem szent számára, ha a nyereségről van szó ... E botránnyal csaknem egyidöben az újságok hírt adtak arról, hogy Bécs környékén és Ausztria számos már helyén is a mérges anyagokat tartalmazó hulladékokat nem semmisítik meg, hanem egyszerűen a szemétgyűjtő helyekre öntik. Ugyanis ez az eljárás a vállalkozók számára olcsóbb megoldás még akkor is, ha megbírságolják őket. Az utóbbi évtizedekben jelentékenyen megnövekedett az olajtartalmú hulladékanyagok klóros oldószerek, a festőüzemek és nyomdák szennyvizének stb. a mennyisége. Így pl. az egyik bécsi gyárból hetente 40 tonna kátrányhulladék távozik, egy másik gyárban pedig hetente 60, sőt 1U0 tonna gumival kevert gázolaj. E hulladékanyagokat rendszerint az előírások megkerülésével távolítják el, vagy a gyár kközelében lévő hulladékgyűjtőhelyekre szállítják, vagy pedig egyszerűen a csatornába öntik. Bár a hatóságoknak rendszerint tudomásuk van az ilyen törvényellenes eljárásokról, a lakosság egészségének súlyos veszélyeztetéséről, mégsem lépnek fel erélyesen a környezetvédelmi rendelkezések megszegőivel szemben. (VOLKSSTIMME) Bár gyakran jósolják, hogy a vasút már nem lesz hosszá életű, a szakemberek nézete szerint a jövőben is a vonat lesz az egyik fő közlekedési eszközünk. Eddig általában a vonatnál a gyorsaság növelésére törekedtek. Ugyanakkor azonban nagy gondot okoz a régi sínpárok kicserélése is. hogy megfeleljenek az egyre nagyobb sebességgel közlekedő vonatok követelményeinek. Jó megoldásnak látszik egy találmány: a sínépítő robot. A teljesen automatizált gép feltalálója szerint egyetlen munkafolyamat alatt eltávodítja a régi síneket, az összes csavart kiszedi. az üres pályatestet elegyengeti, az új sínpárt lerakja és felszereli. A hagyományos sínépítési módszerrel ezek a munkálatok hónapokat vesznek igénybe. A jövő sínépítő robotja viszont tüneményesen rövid idő alatt megoldja e problémát. (QUICK) Sínépítő robot