Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-19 / 196. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? A bratislavai Ruha- és Textilipari vállalat Nagymegyeren (Calovo, Dun. Streda-i járás) a Vnb­vel szoros együttműködésben új ruha- és textilüzletet nyitott, melyet a Dunaszerdahelyi /Dun. Streda) Járási Építőipari Vállalat dolgozói építettek 1 495 000 korona költséggel. tCSTK — Š. Petráš felv.) Az igényesség fontos követelmény B' I ial Barna elvtárs, a fü­lekpüspöki (Biskupice) \ falusi pártszervezet el­nöke éppen akkor tért haza munkából, amikor bekopogtat­tam hozzájuk. Az utcai szobá­ban vártam rá, míg elfogyasz­totta ebédjét, aztán készsége­sen rendelkezésemre állt, hogy elbeszélgessünk a község párt­szervezetének tevékenységé­ről. A javakorabeli, erős testal­katú ember egyébként a füle­ki (Fiľakovo) Kovosmalt ipari tanulóintézetének főmestere. Éppen két évtizede tölti be ezt a tisztséget, közben esti isko­lában leérettségizett. Számos egyéb funkciója mellett mint regisztrált párttag már több mint egy évtizede a fülekpüspö­kí helyi pártszervezet elnöki tisztségét tölti be. A beszélgetés elején megem­líti — nem dicsekvésképpen, hanem azért, mert a pártszer­vezet és a helyi nemzeti bi­zottság működését ez is jel­lemezte —, hogy a községben az 1968—1969-es válságos idő­szakban semmiféle jobboldali opportunista megnyilvánulás nem volt. Fülekpüspökin min­den évforduló vagy más ünnep­ség alkalmából, így például 1968. augusztus 28-án, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés évfordu­lóján is a csehszlovák zászló mellett kint lobogott a vörös zászló ís. A községben nem je­lent meg egyetlen ellenséges hangú röpirat, falragasz vagy felirat. A párttagokkal folytatott be­szélgetések jelentősen hozzá­járultak a szervezet tevékeny­ségének aktivizálásához. Pasz­szivitás miatt több párttagot töröltek — ezek magas élet­kor, betegség vagy egyéb ok következtében már hosszabb ideje nem vettek részt a párt­munkában. Az átigazolás óta a szervezet tevékenysége élén­kebbé, színvonalasabbá vált. Az öttagú pártbizottság a kidolgo­zott munkaterv szerint irányítja a pártszervezet munkáját, a bi­zottsági üléseket és a taggyűlé­seket pontosan megtartják, a gyűlések tartalmasak, konkrét kérdésekkel foglalkoznak és a jelenlevők aktívan részt vesz­nek a tanácskozásban. A pártszervezet aktivitásával kapcsolatban tesz említést Bial elvtárs arról, hogy a regisztrált párttagoknak az eddiginél fo­kozottabb mértékben be kelle­ne kapcsolódniuk lakóhelyükön a pártmunkába. Fülepüspökiben negyvenkét regisztrált párttag lakik. Közülük eddig csak na­gyon kevesen vesznek részt a község pártéletében. Arra a kérdésre, hogy a párt­szervezet igényli-e a nyilván­tartott párttagok bekapcsolódá­sát és mit tesznek ennek ér­dekében, a pártelnök elmondta, hogy több regisztrált tagot pártfeladattal bíztak meg, ezen kívül a tizesbizalmiak szemé­lyesen meghívják őket minden egyes taggyűlésre. Ez ideig azonban viszonylag kevés re­gisztrált párttag vesz részt a gyűléseken. A CSKP XIV. kongresszusából eredő feladatok megvalósítása, valamint a belpolitikai életűnk közelgő nagy eseménye, a kép­viselőtestületi választások elő­készítése feltétlenül megköve­teli a regisztrált párttagok te­vőleges részvételét a falusi pártszervezet munkájában. A ti­zenkét tagú pártszervezet ere­jét megsokszorozza, ha a köz­ségben élő valamennyi kom­munista becsülettel eleget tesz e fontos pártkötelezettség tel­jesítésének. A pártszervezetben elhatározták, hogy a nyilván­tartott párttagokat nemcsak konkrét feladatokkal bízzák meg, hanem az év végén össze­gezni fogják, hogyan valósítják meg ezeket, miképpen veszik kl részüket a politikai munká­ból, s ezt az értékelést elküldik minden egyes nyilvántartott párttag alapszervezetének. Az előttünk álló időszak két­ségkívül elég lehetőséget ad arra, hogy a regisztrált pártta­gok ls aktív munkát végezze­nek. A választások előkészíté­sével rendszeresen foglalkozik a fülekpüspöki falusi szervezet. Mélyrehatóan értékelték mind a helyi nemzeti bizottság kép­viselőinek, mind a felsőbb szer­vekben működő képviselőiknek az elmúlt választási Időszak­ban kifejtett munkáját és ezzel kapcsolatban Javaslatot tettek, hogy kivel számolnak az elkö­vetkező választási időszakban is. A képviselők munkájának értékelése két gyűlést vett igénybe. Hasonló alapossággal készítik elő a képviseleti szer­vekbe az új jelöltek javaslatát, hogy a listára valóban a leg­megfelelőbb, a legalkalmasabb emberek kerüljenek. A regisztrált párttagok rész­vételére különösen az agitációs központ tevékenységében szá­mítanak. A politikai agitáció a választási kampány legfonto­sabb része, mely arra irányul, hogy a választókat a Nemzeti Front jelöltjeinek támogatása mellett megnyerjük a CSKP po­litikájának támogatására, a szocialista építőmunkában a XIV. kongresszuson kitűzött to­vábbi feladatok megvalósításá­ra is. „A választási időszakot jól ki akarjuk használni politikai és gazdasági célkitűzéseink el­érésére — hangoztatta Bial elv­társ. — E célból nemcsak a párttagokat, hanem a tömeg­szervezetek pártonkívüli tagjait is aktivizálni akarjuk." Az elkövetkező időszak fela­datai nyomatékosan kiemelik valamennyi tömegszervezet te­vékenysége felélénkítésének, illetve megszervezésének sür­gős szükségességét. A jelentős akciók előkészítéséből eddig kiváltképpen a nőszövetség tag­jai vették ki hathatósan a ré­szüket. A nők dicséretre mél­tó munkát végeztek egyebek között a CSKP XIV. kongresz­szusa előtti időszakban, a párt megalakulása 50. évfordulója, Lenin századik születésnapja ünnepségeinek előkészítésében és más jelentős események al­kalmából. Nem kétséges, hogy a nőszövetség agilis tagjai a választások jó előkészítésében is hatékony segítséget nyújta­nak a pártszervezetnek. A Csehszlovák—Szovjet Bará­ti Szövetség tevékenysége is ígéretesen kezd kibontakozni. Eddig hatvanhárman jelentkez­tek a szervezet tagjainak so­rába. A választási előkészüle­tek kiváló alkalmat nyújtanak a szervezet aktív működésének fejlesztésére. A pártszervezet a választási előkészületek so­rán úgyszintén jelentős segít­ségre számít a község egyik legaktívabban működő szerve­zete — a CSEMADOK helyi csoportja részéről. A pártszervezet a választási előkészületek folyamán nyilvá­nos pártgyűlést készít elő, ame­lyen a lakossággal közösen megbeszélik majd a község éle­tének legfontosabb problémáit. A falusi pártszervezet évzáró gyűlésén egyéb feladatok mel­lett célul tűzték, hogy ez év­ben legalább négy új tagjelöl­tet felvesznek a pártszervezet­be. A község életének egyes szakaszain, például az egysé­ges földművesszövetkezetben, a helyi nemzeti bizottságban, a tömegszervezetekben és másutt a párt vezető szerepének elmé­lyítése feltétlenül megkívánja a pártszervezet taglétszámának bővítését. Az egységes földmű­vesszövetkezetből most van fo­lyamatban egy fejőnó tagjelölt­ség! felvétele, ezenkívül több fiatal dolgozóval foglalkoznak tagjelöltségi felvételük előké­szítésével összefüggésben. BaÉjÉÉ eszélgetésünk folyamán Bial elvtárs különös súllyal említette az Igé­nyesség követelményét, amelyet a pártszervezetnek és minden egyes tagjának következetesen érvényesíteni kell munkájában. A cél nemcsak a párttagok szá­mának a növelése, hanem min­denekelőtt a kommunisták ak­tivitásának fokozása. „Első­sorban önmagunkkal szemben kell igényeseknek lennünk, hogy a többiek munkájával szemben is igényesebb mércét állíthassunk fel" — hangoztat­ta beszélgetésünk végén a párt­szervezet elnöke. GAL LASZLO N0 VOJ E VREMJA A „Novoje Vremja" című szov­jet lap egyik legutóbbi számá­ban azt elemzi, hogy a szaka­dár Peking politikája miben egyezik a nemzetközi imperializmus és a Kínában még lé­tező burzsoázia törekvéseivel és érdekeivel. A két világrendszer párviadalában, annak a stratégiai fel­adatnak a végrehajtásában, hogy fellazítsák és bomlasszák a nemzetközi forradalmi folyamatok fő erejét alkotó szocia­lista közösséget, a maoisták gyakorlatilag az imperializmus eszközévé váltak — jegyzi meg a cikkíró, és hozzáfűzi hogy az imperializmus ma Peking segítségével akarja elérni mind­azt, amire éveken keresztül a saját erejéből próbált töre­kedni. A nagyhatalmi és világuralmi törekvésektől megszállott kínai vezetők — folytatódik-a cikk — céljaik elérésében a fő akadályt a szocialista országok és az egész nemzetközi kommunista mozgalom szilárd tudományos alapokra fekte­tett forradalmi összeforrottságában látják. Az imperialisták és a pekingi vezetők céljai különbözőek ugyan, de a célok eléréséhez vezető út lényegében azonos: harcot kell foly­tatni mindenekelőtt a szocialista világ legerősebb és legszi­lárdabb láncszeme, a Szovjetunió ellen. Az antikommunizmus ideológiai és politikai alapját alkotó szovjetellenesség tehát a jelenlegi kínai vezetőség ideológiájának és politikájának magvává vált. A maoista politika szocialistaellenes, a szocializmussal szem­ben ellenséges irányzata nemcsak abban nyilvánul meg, hogy párhuzam tapasztalható Peking és a világimperializmus vo­nalvezetése között, hanem abban is, hogy a pekingi vezetők állásfoglalása és politikája elvileg azonos a Kínai Népköz­társaságban mindmáig létező kínai burzsoázia álláspontjával és politikájával. Peking külpolitikai vonalvezetése — húzza alá a cikk — sok mindenben ismétli Csang Kaj-seknek azt a politikáját, amely a kínai burzsoá, földesúri reakció osz­tályérdekeit képviseli. Jóllehet Mao olyan tanítómesternek minősítette Csang Kaj-seket, akitől csak azt lehet megtanulni, mit nem szabad csinálni, mégis szívesen követi e „tanító­mester" nyomdokait. A csangkajsekisták és a kínai vezetők is területi igényeket támasztanak a Szovjetunióval és más szomszédaikkal szemben. Kína világszerepét illetően a maois­ták is és a csangkajsekisták is nagyhatalmi álláspontra helyezkednek. A Novoje Vremja a továbbiakban megjegyzi: a maoisták az elmúlt évtizedben többször is engedtek az amerikai imperializmus nyomásának és megelégedtek a vég­nélküli .,komoly figyelmeztetésekkel". Az amerikai imperia­listák jóindulatának elnyerésére olyan arányú szovjetellenes hadjáratra ragadtatták magukat, amelyet egyetlen Imperia­lista állam sem tett. Ráadásul Peking a 60-as években min­dent megpróbált, hogy feszültséget, vagy akár összetűzést provokáljon az Egyesült Államok és a Szovjetunió között azt remélve: kívül maradhat a történteken. A pekingi politika egybeesése a nemzetközi kommunista­ellenességgel és a kínai burzsoá földesúri reakció külpoli­tikai programjával arra enged következtetni, hogy ez a há­rotp politikai reakciós csoport (maoisták, nemzetközi anti­kommunizmus, a kínai burzsoá-földesúri reakció), a meglévő, sőt időnként komoly ellentmondások ellenére sok mindenben azonos álláspontra helyezkedik a szocialista világrendszer­rel szemben. Az amerikai dollár válságával, m m Nixon elnök legutóbbi draszti­NEUESDEUTSCHLAND ku s intézkedéseivel foglalkozik a Német Szocialista Egységpárt központi lapja. A cikkíró rámutat, hogy Nixon bejelentése tulajdonképpen egy állami csalás beismerése. Közismert tény, hogy a kapitalista világ valutarendszere a megkötött egyezmények alapján arra kötelezi az Egyesült Államokat, hogy a dollárt bármikor és bárhol átváltsa. Ezzel szemben Nixon elnök felfüggesztette a dollár aranyra való átváltha­tóságát. ;Nem! vitás 1 az sem, hogy az Egyesült Államok ki­használta előnyös helyzetét. Az inflációs dollárral manipulál­va lényegében nyugati szövetségesei vállára ls bizonyos ter­heket rótt, ami a külföldi támaszpontrendszerek és az indo­kínai háború finanszírozását illeti. Kényes kérdés, de tény, hogy Washington egyszerűen fedezetlen papírdollárokkal árasztotta el nyugati gazdasági partnereit. Nixon intézkedései nyomán persze felmerül a kérdés: mi­lyen lesz a dollár helyzete, ha mindenütt lebegő árfolyamra helyezik. Vajon ki Járul hozzá az agresszív háború további pénzeléséhez. A válasz szinte magától adódik: a válságintéz­kedések mindenekelőtt az amerikai dolgozókra rónak súlyo­sabb terheket. Arkagyij Maszlenyikov, a jf^jP&M n«| HMM moszkvai Pravda indiai tudósí­I f n Dttn ló)u arró) számoi b e' hogy In­w "" dira Gandhi kormánya egyre nagyobb súlyt helyez a kisipar fejlesztésére. A tudósító le­szögezi: az indiai kormány abból Indul ki, hogy a kisipari termelés fellendítése és támogatása az állami szektorral együtt -valóban a gazdasági fejlődés hatékony eszközévé vál­hat. Az elmúlt öt esztendőben szinte kétszeresére emelkedett Indiában a kisiparosok száma. A kisipari üzemekben ezekben az években a termelés ls rohamosabb ütemben emelkedett, mint az országban általában. Ez a fejlődés csak azzal ma­gyarázható, hogy a kormány ösztönző intézkedéseket lépte­tett hatályba. A kisiparosok 128 iparágat látnak el, s erről a területről szinte kitiltották a nagytőkét. Ugyanakkor e kis­üzemeknek kedvező kölcsönöket ls nyújtanak a bankok, sőt ami a nyersanyag beszerzését illeti, állami támogatásban ré­szesülnek. A kisipar problémája, illetve helye és szerepe az ország fejlődésében szorosan összefügg India legfontosabb gazdasági és politikai eróinek harcával. Mind a mai napig nem tisztá zódott, vajon a pillanatnyilag támogatott kisiparnak sikerül-e kiegyensúlyoznia a monopóliumok nyomását, s képes lesz-e valóban progresszív szerepet betölteni az ország gazdasági életében. Ugyanis több ország történetének a tanulmányozása során arra a következtetésre jutunk, hogy a kisipart rendszerint elnyeli a nagytőke, s aránylag rövid időn belül szinte telje­sen megsemmisíti. Ezekre a Kérdésekre persze csak a jövő adhat konkrét választ, Illetve annak a politikai koncepció­nak a kibontakoztatása, amely Indira Gandhit és kormányát hatalomra juttatta. Nem vitás, hogy az ország gazdasági helyzete sok tekintetben bonyolult, így tehát a tájékozódás is bizonyos nehézségekbe ütközik. Viszont tény, hogy Indira Gandhi és kormánya a kisipar hathatós támogatásával nem­csak gazdasági, hanem politikai célokat is követ, s ez a cél nem lehet más, mint a monopóliumok és a külföldi tőke­érdekeltségek elleni küzdelem. Eduard Pavlaőka felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents