Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)
1971-08-15 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
A mikor o Népszabadság gépkocsijával elhagytuk Budapestet és rátértünk az érett kalászokkaJ szegélyezett, Kecskemét telé vezető országútra, arra gondoltam: lényegében milyen kicsi is a világi Helyenként sima, itt-ott dimbes-dombos, aiután kanyargós, majd nyílegyenes országút. Ugyanúgy, mint odahazo. Néhány héttel ezelőtt Cljgyalla (Dulovce) felé jártunk hasonló utakon. Azért vagyunk most itt és ezért kicsi a világ. Üjgyollán Nagy fítlo elvtársról írtam. Harcos életútját tömörítettem egy rövid cikkbe. Néhány nap múlva ajánlott levelet hozott a posta Magyarországról. Illés Béláné Irta Kecskemétről. Együtt dolgozott, harcolt Nagy elvtárssal. Szimőn (Zemné) született. Hosszú ideig ott élt és tevékenykedett. Kutrucz Ióny, a Kutruczokat pedig jól ismerik és tisztelik az öreg pártharcosok az 50 éves CSKP múltját kutató és ismerő történészek, pártfunkcionóriusok. Illés elvtársnő Kecskeméten él, olvasta az írásomat s megkért: ha arra járok, látogassam meg. Szeretne egyet-mást elmondani az egykor „kismoszkvaként" emlegetett Szímőről, a dél-szlovákiai kommunista mozgalom nagyszerű történelméről, a pártmunka egykori módszereiről. Szívesen tettem eleget kedves meghívásának. Legutóbb az 1970-es magyarországi árvíz idején jártam erre. Akkor a figyelem középpontjában álló, milliók aggódó szeretetével és a Tisza tengernyi vizével körülvett Szeged felé igyekeztünk. Most nyoma sincs az akkori országúti ,,zűrnek". Kocsink előtt szabad oz út, a sebességmérő mutatója 90 - 100 körül mozog. Egy-két gémeskút áryólkodik a mezőn, néhány falun robogunk át, azután feltűnik előttünk a „hírős város". Rákóczi út 23. Megérkeztünk. Hajlott hátú idős néni helyett egy kedvesen mosolygó, fiatalos mozgású asszony nyitott ajtót. -=. Hát mégis eljött, elfogadta a meghívásomat? - mondotta és beljebb tessékelt. A szépen berendezett, hűs lakás egyik polcos szekrénye szinte felejtette, hogy Kecskeméten járok. Az Üj Szó pedánsan elrakott példányoi mellett Klement Gottwald magyar nyelven kiadott könyvei, a CSKP alapszabályzata és még sok más pártdokumentum sorakozott. Fél óra múlva pedig már - ahogy mondani szokás - két lábbal jártunk az egykori szímői, érsekújvári, komáromi, ligetfalusi eseményekben. Illés Béláné szavai nyomón kirajzolódtok előttem a dél-szlovákiai kommunista mozgalom nagyszerű eseményei. Ez az asszony élő történelem. Nem felejtett el semmit, a közös harc minden mozzanatát drága kincsként őrzi az emlékezetében. Ezekből merített erőt a háború utáni vándorlás sok-sok viszontagsága idején; a szímői események nemcsak o fiatalságára emlékeztetik, hanem ma is erősítik, táplálják életenergiáját. Ezért nem hogytak orcán mélyebb nyo mokat a gyors léptű évek. - Fiatalon, kislánykoromban ismerkedtem meg a mozgalommal - emlékszik vissza a közel 40 évvel ezelőtti eseményekre. Édesapám kubikos volt, sokat olvasott. 1926-bon egy szervezett nagygyűlésen vett részt, ahol felmerült annak a gondolata, hogy a kubikusok alapítsanak szervezetet. Akkor még nem volt pórtház, magánházakban jöttek össze az emberek. Nálunk felolvasásokat rendeztek. A röplapokat nekünk, iskolás gyerekeknek kellett elrejtenünk a könyveink közé. Ha szervezett akciókra került sor, mi, gyérekek, vittük az értesítést a csoport tagjainak. Fiatalon megtanultuk a titoktartást. 1935-ben alakult meg Szimőn a Szovjet Barátok Egyesülete. Ebben a szervezetben beszéltek az oroszországi eseményekről . . . Folyékonyan, szinte gondolkodás nélkül beszél Szavaiból kitűnik, hogy gyakran talióz a múltban, nem először, de nem is utoljára eleveníti fel az egykori eseményeket. Mig hallgatom, azon töprengek, hogyan szorítom bele egy újsógoldalba legalább a magvát, lényegét annak, amit mond? íróféle embernek kellene egyszer meghallgatnia őt. Regény, nagyszerű regény születhetne a beszélgetésből. Hogy feltevésem nem volt alaptalan, arra néhány mondattal ő is utal. - Gyűjtögetem az adatokat, lejegyzem az emlékeimet és egyszer megírom a szímői eseményeket. Mert ebben a faluban, merem állítani - nagy horderejű megmozdulásokra került sor. Illés Béláné - akkor -még Kutrucz Ilona - egyik „hangszórója" volt a szímői „kontyos rádiónak". A lányok, asszonyok mozgását ugyanis nem figyelték a csendőrök. Legalábbis nem onnyira éberen, mint a férfiakét. A híreket, üzeneteket ők közvetítették. 1936. táján úgynevezett fapuskákat készítettek és ezekkel jártak gyakorlatozni a Vág portjára. Ezt burkoltan sportmozgalomnak nevezték, de valójában tudatos felkészülése, nyitánya volt a későbbi éľes harcoknak. Amikor a gyakorlatozás rendszeressé vált, felnőtt irányította. Menetelés közben ezt kiáltották: Lövünk a burzsoáziára! A csendőrök felfigyeltek a folyóparti eseményekre és szétkergették őket. így találkozott Kutrucz Ilona az egykori csendőrbrutalitóssaí, ismerte meg saját bőrén a burzsoázia kegyetlenségeit. - Később egy szerény külsejű, nádfedeles pártházban gyermekszíndarabot tanultunk. Az iskola igazgatója két csendőrrel tört ránk. Ütöttek-vertek mindenkit, akit csak elértek. Arkon-bokron menekültünk. Az volt a szerencsénk, hogy mi, „bennszülöttek", jobban ismertük a kertekalját, mint üldözőink. A színdarabot azonban az incidens után is tanultuk tovább. Az esténként összejött, mintegy nyolcvan gyermekkel egy Fehérváry nevű elvtárs foglalkozott, aki Komáromból járt Szímőre, később pedig a felejthetetlen emlékű Mező néni (Mező Istvánné) járt közénk. Versekre is tanított bennünket. Egyikre még ma is emlékszem: „A Horthy nagy vitéz, az lovas tengerész, lesz még lámpavas, Szlovenszkóban sok a gaz, haj, jaj, sok a gaz." így, ilyen mozgalmasan teltek-múltak az évek. A kislányból nagylány lett. A kezdeti ösztönösséget mindjobban felváltotta a tudatosság. Szimőn is megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártjának az alapszervezete. A helyi pap, a reakció legnagyobb szószólója, 1938 után egy jegyzéket adott át a magyar csendőröknek, melyen pontosan feltüntette: kikkel kell leszámolni. A csendőrök elsőként Kutruczékhoz mentek. Betörték az ablakokat, Kutrucz Dénest, Illés elvtársnő édesapját elhurcolták. - Nyilvánosan kiközösítettek bennünket. Három lány volt a családban és jóformán sehova se mehettünk. A csendőrtalpnyalók leköpdösték bennünket. Ha ebben az időszakban idegen járt a faluban és ellátogatott hozzánk, berendelték a községházára. A párt azonban ilyen körülmények között is dolgozott. Sikerült kapcsolatot teremtenünk még a soproni elvtársakkal is. Egyszer egy soproni kommunista fontos hírt hozott. Mivel nálunk járt, az elöljáróság azonnal berendelte. Érdekes beszélgetésre került sor a községházán. - Mit keres itt a faluban? i- Udvarolok a lányoknak. r- Melyik tetszik a legjobban? i- Még nem választottam. - Nézze, szépek, szépek ezek a lányok, de azt , ajánljuk, ne tartson velük semmilyen kapcsolatotl A Magyar Népköztársaság fefpoki Tanacsa Illés Bélánénak a forradalmi munkásmozgalomban, a szocialista társadalmi rend megteremtése érdekében kif.ejtett tevékenysége elismeréséül a Szocialista Hazáért érdemrendet ado mányozta. i- Miért? - Hát maga nem tudja, hogy kicsodák ezek? - Nem, nem tudom. Talán rossz lányok? - Ha oz erkölcsiekre gondol, nem rosszak. Dolgos, jóravaló lányok. - Hát akkor? - Ember, hót nem érti?l Ezek kommunisták, veszedelmes kommunisták! A Sopronból jött elvtárs úgy tett, mintha fogalma sem lenne arról, hogy mi kommunisták vogyunk. Színlelt,' ártatlan arccal megköszönte a „jószándékú" információt és magában mosolyogva távozott. Aki ismeri Szímőt, tudja, hogy a forgalmas országúttól oldalra eső, amolyan eldugott falu. A háború végefelé azonban itt is nagy volt a forgalom. Sokan húzták meg magukat a faluban. Katonaszökevények is akadtak közöttük. Sokan a szímőiek közül sem vonultak be. A falu lakossága azonban egy emberként összefogott. 1944-től a háború végéig egyetlen árulásra sem került sor. A hatalmi gépezet pedig szorgalmasan dolgozott. Razzia razzáít követett. Lovas csendőrök szimatoltak a faluban. Igyekezetük azonban kárba veszett. - Egyik éjszaka furcsa eseményre került sor -> emlékszik vissza Illés elvtársnő. Dörömböltek az ojtón. A férjemet elrejtettem, a cipőjéről, ruhájáról azonban megfeledkeztem. A csendőrök faggattok: hol a férjem? Azt válaszoltam: katona. Katona, katona és ezek a férfíruhák itt? Azt válaszoltam: még nem volt időm eltenni. A lakást átkutatták, azonban eszükbe se jutott, hogy a konyhaszekrény mögé Is benézzenek, mert látszólag ott olyan kevés hely volt, hogy egy kisgyerek se fért volna el. Amikor a csendőrök elmentek, a férjem félájultan bújt elő. Ekkor ismét dörömböltek. Ez egyik csendőr jött vissza. Rendkívül szokatlan dolgokat mondott. - Nézze, én tudom, hogy maga kommunista. Bennünket erről alaposan tájékoztattak. Azért jöttem vissza egyedül, hogy egyezséget ajánljak fel. Én minden esetben előre értesítem magukat a készülő razziákról. Lesz idejük elrejteni a kommunistákat és katonaszökevényeket, akiket egyébként -i parancsot kaptunk ró - agyon is lőhetünk. Én nem szándékozom a csendőrökkel Nyugatra menekülni. A háború végén szeretnék hazamenni a családomhoz. Fontos híreket hozok majd, maguk pedig a háború végén adnak egy igazolást, hogy segítettem. Most légy okos Domokos! Az ígért segítség nagyon jól jött volna, a másik oldalon viszont jól ismertük a kakastollasok emberbőrbe bújtatott rókaravoszságát. Egy ideig gondolkodtam, aztán ezt mondtam neki: - Ebben a kérdésben nem határozhatok egyedül. Jöjjön el holnap hajnalban. A csendőr elment. Felkerestem Boros Pista bácsit, Nagy Béla elvtársat és az édesapámat. Elmondtam nekik, milyen ajánlatot kaptam a csendőrtől. A férfiak egy ideig tanakodtak, majd azt mondták: fogadjam el a szolgálatait. Ettől kezdve a csendőr hol éjszaka, hol nappal habzó lóval megállt a ház előtt. Megmondta: mi készül és vágtatott tovább ... Ma már nem is emlékszem a nevére. A háború után megjelent, mi pedig írásban igazoltuk, hogy értékes szolgálatokat tett a pártnak. Míg Illés Béláné beszél, arra gondolok: az 50 éves CSKP milyen bátor, erős, merész embereket ne veit. Beleképzeltem magamat az asszony akkori helyzetébe. Nem lehetett könnyű hinni az ellenség 1 nek, a reakciós hatalom megtestesítőjének, egy kakastollasnak. Százak élete, biztonsága azonban úgy kívánta, hogy egy ilyen „hazárdjátékba" is belemenjen. Egy biztos, kötélidegek kellettek hozzá. Aztán jött a vándorlás időszaka: Dél-Komárom, Debrecen, Baj, Vértesszőlős, és végül Kecskemét. Mindent mindenütt elölről kellett kezdeni. Üj város, új emberek, új szokások. Mennyit bír ki egy ember? Nagyon sokat. S ha hisz óbban az eszmében, amelynek fiatalon elkötelezte magát, s amely vezérfonolként áthúzódik egész életén, még a soknál is többet. Illés elvtársnő Magyarországon is azonnal bekapcsolódott a mozgalomba. Együtt dolgozott - az okkor még ott élő - Nagy Béla elvtárssal. Pártiskolába , járt és 13 évig megszakítás nélkül a Kecskeméti Városi Tanács fő előadója volt. Egyszer azonban még a gép is elfárad. A nélkülözések, izgalmak, az illegális pártmunka nehéz harcai nyomokat hogytak benne is. Most egy deig pihen, hogy jövőre vagy az utána következő évben folytathassa ott, ahol most rövid időre megszakította. Beszélgetésünk folyamán Illés elvtársnő többször is hangsúlyozta, ne róla, hanem a szímőiekről írjak. Nos, kívánságának eleget tettem, mert a riportnak minden szála a harcos múltú Szímő község dicső történelméhez fűződik. - Mikor járt a községben? Milyennek találja a szímőiek mai életét? - Gyakran ellátogatok szülőfalumba. Megcsodálom azokat a nagyszerű vívmányokat, melyek a falu arculatát teljesen megváltoztatták. Ifjúságom idején álmomban sem gondoltam arra, hogy Szímő volaha olyan gyönyörű kultúrházat kap, mely az egykori pártház helyén áll. Amikor átjöttünk Magyarországra, kommunistákhoz méltó munkát végeztünk. Megbecsülnek, szeretnek bennünket. Mi is jól érezzükmagunkat, de Csehszlovákiát éppen úgy hazánknak érezzük, mint Magyarországot. Ha Kecskemétről Szímőre utazunk, azt mondjuk: haza megyünk és amikor elbúcsúzunk ottani rokonainktól, barátainktól, harcostársainktól, akkor ozt mondjuk: megyünk haza. Fenntartjuk a kapcsolatot Nagy Béla bácsiékkal és a többiekkel is. Es ha már Csehszlovákiáról beszélünk, szeretnék még elmondani valamit. Amikor elolvastam az Üj Szóban Husák elvtársnak a CSKP XÍV. kongresszusán elmondott előadói beszédét, alig vártam, hogy hazajöjjön a férjem. Sírva, örömkönnyekkel a szememben olvastam fel neki részleteket belőle. A főtitkár beszámolóját olvasva visszagondoltam azokra az időkre, amikor mi a szlovákokkal és a csehekkel együtt jártunk gyűlésekre és mindig megértettük egymást. Husák elvtárs kongresszusi beszédében megtestesülni láttam mindazt, amit mi valaha a pórtéléiről, a proletárnemzetköziségről, a kommunizmusról tanultunk Elvittem az újságot a városi pórtbizottságra is és azt mondtam: Nézzétek meg, milyen őröm ilyen beszámolót olvasni.. .I Ekkor elhatároztam, frok egy levelet Husák elvtársnak. Megírom, milyen nagyszerű érzéseket ébresztett bennem a beszéde, milyen boldog vagyok, hogy Csehszlovákia ismét a szocialista tábor szilárd láncszeme és az is marad mindig ... • • • Halkan duruzsol a Volga motorja. Sok ezer fényével már integet felénk Budapest. Sorsok, események kavarognak bennem. Mintha egy hatalmas szimfonikus zenekart hallgatnék, melyet nem a nagy Toscanini, hanem maga az ÉLET vezényel, összemosódnak a hangok, távolságok, országhatárok. Kecskeméten Illés Béláné, a CSKP szímői történetét írja, Üjgyallán Nagy Béla bácsi azon gondolkodik: hogyan valósították meg Dunaharasztin azokat a terveket, melyeket még ottani titkár korában szervi határozat rangjára emeltek? Összekötnek bennünket a közös harcok és célok. Összeköt bennnüket a lenini eszméket hordozó kommunista párt, mely a Duna jobb és bal partján a még jobb, szebb életért hirdet harcot most is, mint egykor a háború végi Szimőn vagy a romokból újjáépülő magyar tájakon. Szeretettel és hálával gondoltam Illés Bélánéra, Kutrucz Dénesre, Nagy Bélára, Boros Istvánra és azokra az ismert és ismeretlen hősökre, akik a szocializmus örökké termő kertjét hagyták ránk örökségül, melynek gyümölcsei előttünk pompáznak, melyek nekünk és az elkövetkezendő nemzedékeknek teremnek. KOMLŐSI LAJOS
