Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-15 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai, egyesüljetek! 4 Bratislava, 1971. augusztus 15. # IV. évfolyam 32. szám # Ara 1 korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VAN MIVEL ERVEINUNK Anekdótának tűnhet, pedig valóban megtörtént eset Munkás- és mezőgazdasági cseléd származású értelmiségi házaspár két kisgyermeke társaságóban saját gépkocsin utazott. Az asszony egy kis faluban megállította' a kocsit. „Itt szolgált édesapóm egy nagygazdánál. A cselédházban, amelyben laktak, láttam meg a napvilágot. Megmutatom a gyerekeknek a szülőházamat." Másnap az óvodában a kislány kijelentette „Az anyukám libaólban született." Az egykori cselédház ugyanis a mezőgazdaság szövetkezetesítése után már csak libaól céljaira szolgált. Serdülőkorom kedves emlékeként sokszor viszszagondolok egy hosszú, közös udvar legbelsején a szó szoros értelmében „földhözragadt" szobakonyhás házikóra, melynek szegényesen berendezett, tiszta, parányi helyiségében a látogatóba érkezett fiatalokon kívül a házigazda öt gyereke ülte körül az asztalt a hosszú téli esték unalmát elűző társasjátéknál. Az egykori rokkant munkásnak mind az öt gyereke az elmúlt években felépült szép, új házban él családjával, szakmunkás keresetükből jő anyagi feltételeket biztosítanak hozzátartozóiknak. Községeinkben egyre több az új. vagy a teljesen átépített ház, sok falu szinte teljesen újnak tűnik. A városokban egyik lakótelep a másik után készül el. Nem egészen negyed század alatt a szocialista rendszerben a jelenlegi lakásalap teljes negyven százalékának megfelelő új lakás épült fel. A lakáskultúra színvonalának jelentős és rohamos emelkedését mutatja, hogy míg hazánkban 1937-ben egy lakásra átlagosan 4,1 lakos jutott, addig 1970-ben ez a szám 3,4 volt. A lakások helyiségéinek száma 1930-ban átlagosan 1,3 volt, míg 1970-ben 2,1. 1937-ben a lakások egy helyiségében átlagosan 2,3 ember élt, ezzel szemben 1970-ben 1,6. A lakásoknak ma 98,6 százaléka villanyosftott, 76,7 százalékukban vízvezeték, 30,3 százalékukban gázvezeték 57,2 százalékukban fürdőszoba és csaknem harminc százalékukban központi fűtés van. 1968-ban, amikor tetőpontján volt a szocialista rendszer eredményeinek arcátlan gyalázása, egy főiskolai friss diplomával rendelkező fiatalember nekem szegezte a kérdést: „Tulajdonképpen mit csináltak maguk az elmúlt két évtizedben? Mivel dicsekedhetnek? „Amikor meg akartam magyarózni, hogy sok egyéb szemmellótható eredmény mellett a szocializmus egyik, mégpedig nem is csekély sikere éppen az a tény, hogy a hozzá hasonló munkásszülők gyerekei anyagi gondok nélkül nevelkedhettek fel és elvégezhették a főiskolát, a fiatal ember kézlegyin tés kíséretében félbeszakított: „Ez csak frázis! Mondjon valami mást!" Valóban frázis lenne arról beszélni, ami a dolgozó nép életében az elmúlt évtizedek folyamán természetessé, mindennapossá vált? Frázis lenne a sok szocialista vívmány, a munkanélküliség kiküszöbölése, az ember ember általi kizsákmányolásának megszüntetése, a létbiztonság, az érvényesülés, a tisztességes megélhetés biztosítása minden emb'er számára? Frázis lenne mindaz, amit nagy erőfeszítéssel megteremtettünk, felépítettünk, s amely lehetővé teszi, hogy becsületes munkájával minden egyes dolgozó rendezett anyagi feltételeket, szolid megélhetést biztosítson családjának? Mit is tartunk tulajdonképpen frázisnak? Az elcsépelt, tartalmatlan, semmitmondó szavakat, amelyek üressé teszik a beszédet. Csakhogy amikor mi ténylegesen elért eredményeinkről szólunk, a becsületes munkánkkal kivívott sikereinket emlegetjük, ez nem frázis. hanem a valóságos életünk tényeinek ismertetése. Igenis, szólni fogunk eredményeinkről még akkor is, ha ezt egyesek frázisnak tartják. Az elkövetkező időszakban, a közelgő választások előtt még többet fogunk beszélni nemcsak az országos, hanem a helyi eredményekről is, mert azt akarjuk, hogy mindenki meglássa, tudatosítsa ezeket, büszke legyen rájuk, különösen ar ra. hogy neki is része van elérésükben, s a jövőben még többet tegyen azért, hogy a következő választásoknál még nagyobb sikerekről adhassunk számot. Eredményeink nem munka nélkül hullottak az ölünkbe, hanem a kommunista párt vezetésével a dolgozók mindennapi munkája teremtette meg őket az üzemekben, az építkezéseken, a szövetkezetek és állami gazdaságok földjein, a községekben és városokban, az intézmé(Folytatás a 2. oldalon.) A „konvergencia" — 3. oldal • A KGST és a mezőgazdaság — 4. oldal • Irok egy levelet — 6. oldal * Tudósítások a Palócföldről — 7. oldal # Moszkvai filmfesztivál, 1971 — 8. oldal • A bizalom aktusa előtt — 9. oldal # Tűzhányók földjén — 14. oldal t Motorosok, stop — 15. oldal o A FEKETE TENGER PARTJÁN Borisz Kaufmun felvétele — a bratislavai szovjet fényképkiálütás anyagából. O