Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-15 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai, egyesüljetek! 4 Bratislava, 1971. augusztus 15. # IV. évfolyam 32. szám # Ara 1 korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VAN MIVEL ERVEINUNK Anekdótának tűnhet, pedig valóban megtörtént eset Munkás- és mezőgazdasági cseléd szárma­zású értelmiségi házaspár két kisgyermeke társaságóban saját gépkocsin utazott. Az asszony egy kis faluban megállította' a kocsit. „Itt szol­gált édesapóm egy nagygazdánál. A cselédház­ban, amelyben laktak, láttam meg a napvilágot. Megmutatom a gyerekeknek a szülőházamat." Másnap az óvodában a kislány kijelentette „Az anyukám libaólban született." Az egykori cseléd­ház ugyanis a mezőgazdaság szövetkezetesítése után már csak libaól céljaira szolgált. Serdülőkorom kedves emlékeként sokszor visz­szagondolok egy hosszú, közös udvar legbelsején a szó szoros értelmében „földhözragadt" szoba­konyhás házikóra, melynek szegényesen berende­zett, tiszta, parányi helyiségében a látogatóba érkezett fiatalokon kívül a házigazda öt gyereke ülte körül az asztalt a hosszú téli esték unalmát elűző társasjátéknál. Az egykori rokkant munkás­nak mind az öt gyereke az elmúlt években fel­épült szép, új házban él családjával, szakmun­kás keresetükből jő anyagi feltételeket biztosí­tanak hozzátartozóiknak. Községeinkben egyre több az új. vagy a telje­sen átépített ház, sok falu szinte teljesen újnak tűnik. A városokban egyik lakótelep a másik után készül el. Nem egészen negyed század alatt a szocialista rendszerben a jelenlegi lakásalap tel­jes negyven százalékának megfelelő új lakás épült fel. A lakáskultúra színvonalának jelentős és ro­hamos emelkedését mutatja, hogy míg hazánk­ban 1937-ben egy lakásra átlagosan 4,1 lakos ju­tott, addig 1970-ben ez a szám 3,4 volt. A lakások helyiségéinek száma 1930-ban átlagosan 1,3 volt, míg 1970-ben 2,1. 1937-ben a lakások egy helyi­ségében átlagosan 2,3 ember élt, ezzel szemben 1970-ben 1,6. A lakásoknak ma 98,6 százaléka villanyosftott, 76,7 százalékukban vízvezeték, 30,3 százalékukban gázvezeték 57,2 százalékuk­ban fürdőszoba és csaknem harminc százalékuk­ban központi fűtés van. 1968-ban, amikor tetőpontján volt a szocialis­ta rendszer eredményeinek arcátlan gyalázása, egy főiskolai friss diplomával rendelkező fiatal­ember nekem szegezte a kérdést: „Tulajdon­képpen mit csináltak maguk az elmúlt két évti­zedben? Mivel dicsekedhetnek? „Amikor meg akartam magyarózni, hogy sok egyéb szemmellót­ható eredmény mellett a szocializmus egyik, mégpedig nem is csekély sikere éppen az a tény, hogy a hozzá hasonló munkásszülők gyerekei anyagi gondok nélkül nevelkedhettek fel és el­végezhették a főiskolát, a fiatal ember kézlegyin tés kíséretében félbeszakított: „Ez csak frázis! Mondjon valami mást!" Valóban frázis lenne arról beszélni, ami a dolgozó nép életében az elmúlt évtizedek folya­mán természetessé, mindennapossá vált? Frá­zis lenne a sok szocialista vívmány, a munkanél­küliség kiküszöbölése, az ember ember általi ki­zsákmányolásának megszüntetése, a létbizton­ság, az érvényesülés, a tisztességes megélhetés biztosítása minden emb'er számára? Frázis lenne mindaz, amit nagy erőfeszítéssel megteremtet­tünk, felépítettünk, s amely lehetővé teszi, hogy becsületes munkájával minden egyes dolgozó rendezett anyagi feltételeket, szolid megélhetést biztosítson családjának? Mit is tartunk tulajdon­képpen frázisnak? Az elcsépelt, tartalmatlan, semmitmondó szavakat, amelyek üressé teszik a beszédet. Csakhogy amikor mi ténylegesen elért eredményeinkről szólunk, a becsületes munkánk­kal kivívott sikereinket emlegetjük, ez nem frá­zis. hanem a valóságos életünk tényeinek ismer­tetése. Igenis, szólni fogunk eredményeinkről még akkor is, ha ezt egyesek frázisnak tartják. Az elkövetkező időszakban, a közelgő választá­sok előtt még többet fogunk beszélni nemcsak az országos, hanem a helyi eredményekről is, mert azt akarjuk, hogy mindenki meglássa, tudato­sítsa ezeket, büszke legyen rájuk, különösen ar ra. hogy neki is része van elérésükben, s a jövő­ben még többet tegyen azért, hogy a következő választásoknál még nagyobb sikerekről adhas­sunk számot. Eredményeink nem munka nélkül hullottak az ölünkbe, hanem a kommunista párt vezetésével a dolgozók mindennapi munkája te­remtette meg őket az üzemekben, az építkezése­ken, a szövetkezetek és állami gazdaságok föld­jein, a községekben és városokban, az intézmé­(Folytatás a 2. oldalon.) A „konvergencia" — 3. oldal • A KGST és a mezőgazdaság — 4. oldal • Irok egy levelet — 6. oldal * Tudósítások a Palóc­földről — 7. oldal # Moszkvai filmfeszti­vál, 1971 — 8. oldal • A bizalom aktusa előtt — 9. oldal # Tűzhányók földjén — 14. oldal t Motorosok, stop — 15. oldal o A FEKETE TENGER PARTJÁN Borisz Kaufmun felvétele — a bratisla­vai szovjet fényképkiálütás anyagából. O

Next

/
Thumbnails
Contents