Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-11 / 189. szám, szerda

Pat szép, de még szebb lehetne Naponta hajnalban kelek és a pati (Patince) üdülőtelep egyik kényelmes karosszékéből figyelem, amint fényesö zuhog erre a csodálatosan szép tájra. Csend van. Az emberek szemét lezárja az álom, csak a természet parány lényei kezdik a napi munkát: a pillangók a mámoros virág-táncot, a betonjárda szélén siető hangyák a gyűjtést. Aztán egy feketerigó trillájával megkezdődik a madársereg hajnali hangversenye. » Azonban a rend, a tisztaság, a nyugalom nem természeti adottság, hanem a szorgalmas emberi munka eredménye. Este leengedik a vizet, tisztítják, klórozzák a medencét, hogy reggelre az áttetszően kék víz tükre bontsa a szivárvány színeire a napsugarakat. A rózsák harmatos, égő szirma, a pázsit és díszbokrok mély zöldje, a fehérre mosott betonjárdák, a virágágyak között pihenést kínáló padok is az emberi munkát dicsérik. Akik a szabadságukat boros, rikoltozó mulatozásokkal akarják színesíteni — ne jöjjenek Patral Itt nincs borozó, füstös csapszék, vagy álnépies ornamentikával díszített becsali csárda. A Thermál étteremben, a jóízű (és olcsó) ebéd, vagy vacsora után, mindenki elpoharazgathat — de a kulturált környezetben kultúremberként kell viselkednie. A pati fürdő kincsei: a sokféle betegséget (főleg a reumatikus eredetűt) gyógyító víz, a kék égből alácsorduló napfény és az idegeket pihentető csend. De számomra a pati fürdő elsősorban: példái Azt példázza, hogyan lehet a semmiből valamit teremteni — emberi erővel, becsületes, önfeláldozó igyekezettel. • Az üdülőtelep minden dolgozója dicséretet érdemel, de úgy érzem, hogy három ember élete a szó legszorosabb értelmében elválaszthatatlanul összefonódott a fürdő építősével, fejlesztésével. Kubik László, július Koíi és Zsabka István reggeltől estig szünet nélkül dolgoznak. Fáradhatatlanul járják a több mint 12 hektárnyi területet, panaszokat hallgatnak meg, figyelmeztetnek, intézkednek, számukra nincs szabad szombat, sem vasárnap ... A hatáskörök összemosódnak: Kubik László, a telep igazgatója — ha szükséges — sepreget, Zsabka István karbantartó kisegít a kapunál... mindenki minden pillanatban készen áll bármilyen munka elvégzésére, hiszen kevés a munkaerő és a munka egyre több. 1964-ben nyitották meg a telep kapuit, az elmúlt 7 év alatt 12—13 millió korona költséget fordítottak fejlesztésére, de ma már kevés a parkolóhely, kevés a pad, kicsinek bizonyul az 50X22,5 méteres medence és a két medence a gyerekek számára. Az elmúlt évben 250 ezer látogatója volt a fürdőnek, az idén a látogatók száma jelentősen nő. Valószínű, hogy a következő üdülési idény kezdetén már egy új medence is várja a látogatókat és az egész telep területe megkétszereződik. Többek között egy 4 hektáros erdővel is gazdagodik, hogy a csend kedvelői ideális környezetben pihenhessenek. Egyetlen létesítmény fejlődése sem problémamentes, de a ^patí fürdőben különösen sok az összetett, bonyolult kérdés. Ezek megoldásáért érdemel köszönetet nemcsak a telep vezetősége, hanem Varga Ernő, a Komáromi (Komárno) Jnb alelnöke és Ján Čechovi č, a jnb iparügyi osztályának vezetője. Ők az első perctől kezdve messzemenően támogatták és támogatják a telep fejlesztését. A telep fejlődik. Testi és szellemi erő szolgálja ezt a fejlődést. Ez a sok munka megbecsülést érdemel — elsősorban a telep vendégei részéről. Mert tisztelet a kivételnek (és ez vonatkozik a látogatók jelentős többségére!) akadnak az üdülők között virágtolvajok, a belépődíj fizetése ellen tiltakozó, minden áron „potyázni akaró" emberek is. Akadnak olyanok, akik nem tudják mire való a szemétláda (a félreértések elkerülése végett: nem falusi, hanem városi lakosok!), akik otthon, saját lakásukban fogukhoz verik a garast, de az üdülőben (ami köztulajdon, tehát „nem az ő zsebüknek fáj"l) nem zárják el a zuhanyozó csapját, nem oltják el a villanyt, csak rózsabokrok között labdáznak és ha ezért figyelmeztetik őket, pökhendi, szemtelen válasszal reagálnak! # Tavasztól őszig kb. 1500 — 1600 állandó lakója van a telepnek. Ezek ellátásáról kellene gondoskodnia a Jednotának. Jó lenne erről is elismerő szavakkal írni, de sajnos nem lehet. Ez ideig a Jednota nem tudta megszervezni, hogy a tejet és a kenyeret naponta ugyanabban az időpontban szállítsák a telepre. Ezért az üdülők már reggel 6 órakor sorakoznak az üzlethelyiségnek kinevezett provizórium előtt és várakoznak egy órát, másfél, két órát... mikor hogyan. A Jednota falatozója, italkimérése előtti térség egész nap tele van szeméttel, hulladékkal, eldobott papírpoharakkal. A hatalmas mennyiségű szemetet az állandóan takarító dolgozó képtelen a füves-kavicsos területről maradéktalanul eltávolítani. A megoldás nagyon egyszerű: ha kibetonoznák ezt a területet, sepregetéssel és locsolással könnyen és állandóan tiszta, kulturált környezetet alakíthatnának ki. Ha a tavasztól őszig lebonyolított nagy forgalomra gondolok, akkor igazán nem értem, miért sajnálják ezt a jelentéktelen befektetést! • A pati fürdő további sorsa, fejlődése nem lehet csupán egyetlen járás problémája, hiszen ezrével keresik fel minden évben a cseh országrészből csakúgy mint Szlovákia legkülönbözőbb városaiból és falvaiból. Karbantartása, szépítése, sokoldalú gazdagítása nem lehet csupán néhány lelkesedni tudó, minden áldozatot vállaló ember ügye-gondja, hanem arra van szükség, hogy ez a néhány — a problémákat alaposan ismerő — ember megfelelő hatáskört kapjon, és a telep fejlesztéséhez az eddiginél többen, más járások szakemberei is járuljanak hozzá. PÉTERFI GYULA BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Milliárdokat takaríthatunk meg A XIV. pártkongresszus jóváhagyott irányelvei életkörülményeink, munkahelyeink színvonalasabbá tételére is kitérnek. Az ezzel kapcsolatos feladatokat egyébként a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsa, a Cseh és Szlovák Szakszervezetek Tanácsai együttes ülésükön is megtárgyalták, melyen egyúttal az FSZM aktivizálásának a programpontjait is kitűzték. Miről van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a szakszervezeteknek garantálniuk kell a dolgozók törvényes jogait. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a szakszervezeteknek igényesebbeknek kell lenniük, gyakrabban kell fellépniük azokkal a szervekkel és intézményekkel szemben, amelyek elhanyagolják dolgozóik érdekeit. Minek is tagadnánk, köztudomású, hogy akadnak vállalatok, amelyek keveset törődnek azzal, hogy a munkahelyek egészségi szempontból is megfeleljenek a követelményeknek. A biztonságos munka feltételeinek megteremtése és a balesetek megelőzése fontos társadalmi probléma, melyekre az üzemekben és a munkahelyeken eddig nem fordítottak kefilő figyelmet. Az utóbbi években ugyan csökkent a munkabalesetek száma, a balesetekből és a foglalkozási betegségekből következő munkaképtelenség időtartama azonban meghoszszabbodott, úgy hogy a munkabalesetek folytán naponta mintegy 15 ezer dolgozó marad távol munkahelyéről. Ha a termelő várnaiatoknak az ebből következő kárához hozzászámítjuk a táppénzt és a biztosítási költségeket, valamint a balesetekért kifizetésre keruxu .kártérítést, továbbá a gyógykezelési költségeket, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek miatt a népgazdaságot évente mintegy 4 milliárd korona kár éri. Természetesen nem mindenért marasztalhatók el a vállalatok, ugyanis sok balesetet a dolgozók hanyagsága okoz. A legnagyobb felelősség azonban mégis a vállalatokat terheli, mert — mint ismeretes —, néhány kivételtől eltérően keveset költenek korszerűsítésre. Sok helyütt elavult munkamódszerekkel dolgoznak, másutt a súlyos tárgyakat a dolgozóknak kézzel kell emelniük, de nem megy ritkaságszámba a" késés behozatalára irányuló kapkodó munka sem, melynek többnyire baleset a következménye. Sok kellemetlenségtől kímélhetnék meg magukat a vállalatok, ha végre tudumá

: sul vennék, hogy az egészséges és kulturált környezet a régi épületben is biztosítható és ha tudatosítanák, hogy a nagy zaj, továbbá a rossz fi- I lágítás gyakran olyan betegségek okozói, melyek átmenetileg vagy tartósan rokkantságot idézhetnek elő. Tény, hogy a szakszervezetek ezen a téren is sokat tehetnek a javulás érdekében, ha komolyan veszik feladataikat és gondoskodnak róla. hogy a gazdasági szervek a törvény értelmében következetesen teljesítsék a dolgozókkal szembeni kötelességeiket. A betegség és a balesetek miatt távolmaradók rendszeres ellenőrzésén kívül a munka megszervezését, a munkahelyek felszereléséi, valamint a tisztaságot is figyelemmel kell kísérniük. K. M. Nagyra értékelik munkájukat Maehán Béla elvtárs, az Éberhardl (Milanovo) Hnb elnöke levelet küldött a szerkesztőségünkbe, amelyben azt Írja, hogy a szövetkezet és a. falu vezetői nagyra értékelik a szövetkezet tagjainak és a falu többi lakosának az aratás Idején kifejtett odaadó munkáját. A továbbiakban éz olvasható a levélben: A tagok a betakarítási munkálatokat végezték. A SZISZ, a CSEMADOK «sa Vadásztársaság tagjai pedig a magtisztltásnál segédkeztek. A gyommagvaktól és egyéb szennyeződésektől folyó magtisztftás az festi órákban sem szünetelt, hanem villanyfénynél folytatódott. A lelkiismeretes munka meghoz? ta a gyümölcsét, veszteségmentesen kcrUlt biztos helyre a termés. 37. Utőna megivott egy csésze erős teót aszalt málnával és bevett két aszpirint, s bement a szobájába. Én A. N. Bogyoljubovval a törzs hadműveleti osztályára mentem, hogy még egyszer kellőképpen tájékozódjak a helyzetről, és ellenőrizzem a csapatok készenlétét. Még tíz perc sem telt el, amikor csengett a telefon. Boguljubov vette fel a hallgatót. Vatutyin csengetett és magához rendelte. Elhatároztam, hogy Boguljubovval megyek. És ismét megpillantottuk Vatutyint a küszöbönálló támadás munkatérképe mellett. - Hiszen megállapodtunk, hogy lepihen, és ismét a térkép mellett áll? - Jelentést akarok írni a főhadiszállásnak a támadás előkészítésének a menetéről - felelte Vatutyin. Erőszakkal kivezettük, és javasoltam, hogy mindent, amit kell, a törzsfőnök végezzen el, annál is inkább mivel ez az ő közvetlen kötelessége volt. Alaposan megéhezve Hruscsovhoz mentem, tudva, hogy nála mindig von valami nem éppen rossz harapni való. Nála találtam N. T. Kalcsenko tábornokot, a front haditanácsának az anyagi ellátással foglalkozó tagját és M. Sz. Grecsuhát, az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottságának a képviselőjét. Az elvtársak arra kértek, hogy meséljek, mi újság Moszkvában. A jelenlevőknek részletesen ismertettem a főhadiszállásnak azt az elhatározását, hogy a jobb parti Ukrajnából kikergetjük az ellenséget, továbbá ismertettem az I. Ukrán Front konkrét feladatait. Grecsuha azokról a szörnyű gaztettekről beszélt, amelyeket a fasiszták az utóbbi időben különösen csapataik viszszavonulása előtt elkövettek. „Ma még a tizede sem derült ki a fasiszta fejvadászok ama véres tetteinek, amelyeket ukrán földön követtek el . . December 29-én hajnalban 50 perces tüzérségi és légi előkészítés után a front főcsoportosításának csapatai támadásba mentek át. Az ellenséges védelem nem állta a csapást és a német csapatok megkezdték a visszavonulást. . December 31-én újból felszabadult Zsitomír. Súlyos harcok bontakoztak ki Bergyicsevért, ezért a nagy vasúti és közúti csomópontért... Bergyicsevet csok január 5-én, Vatutyin beavotkozóso utón foglaltuk el. A Belaja Cerkovért vívott harcokban részt vett Svoboda tábornok I. csehszlovák dandára. Ez a szép és erős ember nyugalmával és megfontoltságával mindenkiben mély tiszteletet és teljes bizalmat keltett. És nem is csalatkoztunk benne. Ludvík Svoboda a háború végéig sikerrel vezette a csehszlovák csapatokat és hőstetteivel méltóképpen hozzájárult oz ellenség szétzúzásához, hiszen az ellenséget éppúgy gyűlölte, mint mi, szovjet emberek. A zsitomír-bergyicsevi hadművelet eredményeképpen az I. Ukrán Front csapotai mintegy 200 km mélyen nyomultak előre, teljesen felszabadították a Kijevi és Zsitomíri területet, továbbá a Vinnyicai és Rovnoi terület sok járását. A front bal szárnya átkarolta az ellenség egész csoportosítását, amely nagy területeket tartott megszállva Kariyev és Korszuny-Sevcsenkovszkij környékén... Január 7-én a 2. Ukrán Front törzséhez repültem, Konyev ebben az időben Krivográd környékén a harcállásponton tartózkodott. A fronttörzsnél találtam M. V. Zaharov törzsfőnököt, aki részletesen tájékoztatott oz arcvonolszakaszok helyzetéről. Miután a front törzsénél tájékozódtam a helyzetről, felhívtam Konyevet és elindultam hozzá. Útban Konyev harcálláspontjára, a tüzérségi tűzből, a bombarobbanásokból és a repülőgépek zúgásából pontosan meg lehetett állapítani: földön és levegőben egyaránt heves összecsapások folynak az ellenséggel. Üdvözlés után megkérdeztem Ivan Sztyepanovicsot, hogyan halad a hadművelet. - Élethalálharcban püföljük az ellenséget, de egyelőre nem adja fel Kirovogródot - felelte Konyev. Konyev térképét tanulmányozva és meghallgatva részletes jelentését, láttam, hogy az ellenség mégsem tarthatja magát Kirovográdban . . Január 8 án hajnalban elfoglaltuk Kirovográdot. Az ellenség a front csapatainak a nyomására nyugat felé vonult viszsza. Mivel a további hadműveletekhez jóval alaposabb felkészülés kellett, a 2. Ukrán Front csapatainak támadását minden irányban leállítottuk, és én visszatértem oz I. Ukrán Fronthoz, hogy parancsnokságával együtt megkezdjem a korszunysevcsenkovszkiji hadművelet előkészítését. Csapataink az ellenséggel szemben 1,7-szeres gyalogsági, 2,4-szeres tüzérségi és aknavető, valamint 2,6-szeres harckocsi és rohamlöveg fölényben voltak. Ezek az erők feltétlenül elegendők lettek volna az ellenség bekerítésére és szétzúzásóra. De az idő rendkívül rosszra fordult. Hovas eső esett és az utak felengedtek. A kedvezőtlen időjárás rendkívül korlátozta a repülők tevékenységét. Ennek következtében a csapatok nem tudtok teljesen feltölteni az anyagi készleteket. A hadmüvelet megkezdésével azonban nem várhattunk tovább. A korszuny sevcsenkovszkiji hadművelet január 24-én a 2. Ukrán Front Zvenyigorodka általános irányban mért csapásával kezdődött. Az I. Ukrán Front egy nappal később támadott. Az ellenséges csapatok szívósan ellenálltak, tűzzel és ellenlökésekkel próbálkoztak, de mégsem tudták elhárítani frontjaink csapásait. Mindkét front csapatai előrenyomultak, elvágták az ellenség korszuny-sevcsenkovszkiji csoportosítását és elkezdték a gyűrűt közepe felé szorítani. A két frontegyidejűleg a külső arcvonalat is megalakította, hogy Umany felől megakadályozza a bekerített csoportosítás felmentését. Az ellenséges arcvonal áttörésének, valamint az I. és 2. Ukrán Front csopatai egyesülésének emlékére Zvenyigorodka város központjában később egy magos talapzatot emeltek, amelyre egy T-34-eí harckocsit állítottak. A talapzat felírató ez: „1944. január 28-án itt zárult be a gyűrű a Korszuny-Sevcsenkovszkij környékén bekerített hitlerista megszállók körül. Ennek a harckocsinak a kezelőszemélyzete, amely a 2. Ukrán Front állományába tartozó, Ivan Ivanovics Prosin alezredes parancsnokságo alatt álló Vörös Zászló Renddel kitüntetett 155. Zvenyigorodkai" harckocsidandárának a harckocsija volt - Jevgenyij Alekszandrovics Hohlov hadnagy, Anatolij Alekszejevics Andrejev harckocsivezető, Jokov Szergejevics Zajcev toronyparoncsnok kezet szorított az I. Ukrán Front harckocsizóival. Dicsőség o haza hőseinek." A bekerített német csapatok minden terepszakaszhoz és helységhez görcsösen ragaszkodva az erdőkben és a cserjés területeken kerestek menedéket, s ott szívósan ellenálltak. Az ellenséget erős tüzérségi tűzzel kellett volna kiverni állásaiból, mi pedig ezt a teljesen járhatatlan utak miatt nem tudtuk megszervezni. Hogy a minimális gránát-, akna- és harckocsi-üzemanyagkészleteket biztosítani tudjuk, ökrökkel, emberekkel, saroglyákon, zsákokban kellett végrehajtanunk a szállítást - egyszóval, mindenki, ahogy tudta. Ehhez nagy segítséget koptunk oz ukrán falvak lakosaitól. I Folytatjuk/ 1971.