Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-11 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

HEEVN SZLOVÁKIA MEZOGAZDASAGILAG MŰVELHETŐ TERÜLETÉNEK EGYHARMADA HLIYI ÉS HEGYALJAI KÖRZETBEN FEKSZIK. A HEGYI ES HEGYALJAI KÖRZETBEN ELTERÜLŐ HÚSZ JÁRÁS 1300 FALUJÁNAK FÖLDMŰVESEI ELSŐSORBAN SZARVASMARHA- ES JUHTENYESZTÍSSEL FOGLALKOZNAK, A SZÁNTÓFÖLDEKEN FŐLEG BURGONYÁT TERMESZTENEK. Kilálas a Kiállítás lerulet ere. ITeslík felvelelei) A

a a kis falu, amelynek szövethe zetél meglátogattuk, a hegyaljat körzetben terül el. A falu neve Podlavice, Banská Bystricától öt kilométerre fekszik. Ezt a pár kilométert erdős hegyoldalon haladö úton tette meg a minket szállító autóbusz A faluba érve az összeszűkült úton alig fért el a jármű. Többször megállt, visszavisszahátrált. A helybeliek viszont szívesen adtak tanácsot, merre menjünk, nehogy megint beszoruljunk a két házsor közé. Egyszer ki ls kelleti száll nunk. Amint vártuk, hogy a férfikollégák segítségével jő útra térjen az autóbusz, az egyik deszkakerítés mögül ránk szólt egy bácsi: — Exkurzióra jötlek? — Meglepődtünk a kérdésen. Amikor a szövetkezet megtekintése után leültünk a frissítő mellé, megem lítettem a szövetkezet gépparkja veze tőjének, mint mondott az idős ember. A gépesítő először elmosolyodott, majd ezt mondta: „Gyakran vannak látoga tóink, önök előtt a Nyltrai Mezőgazda sági Főiskola diákjai voltak megnézni a tehenészetünket. Nem múlik el egy hét sem anélkül, hogy ne jönne legalább egy autóbusznyi látogató hozzánk. Idegenvezetőnk még nincs — moso lyog ismét —, ezért vezetőségi gyűlésen felosztjuk egymásközt, hogy a bejelentett látogatókat ki kalauzolja. Az tán ebédnél vagy vacsoránál szóba]ön, hogy kik voltak aznap, s kik jönnek inásmap exkurziöra. A gyerekek, az asszonyok továbbadják a hallott szót. Ebben a faluban mindenki ismeri <?nnek a szónak a jelentését. Ügy használják, ahogy hallották, nem fordították le a falu nyelvére. Eleinte furcsán ízlelgették a szájukban az ero berek, szokatlan volt, mint sok más, atni ezt a szót szülte. Mert mi szíllte'í A közös gazdaság megalakítása, majd az utána munkában eltelt évek ered niénye, amelynek megszemlélésére sokfelől jönnek Podlavicére. Mi is ezért jöttünk. A szövetkezet udvarán a vezetőemberek fogadtak bennünket, DrobCo Igor szövetkezeti elnökkel az élen, aki másfél éve vezeti a 450 hek táros közös gazdaságot. Evei számát tekintve fiatal ember, ám ennek ellenére jól ismeri a hegyvidéki és hegyaljai szövetkezetek múltját. Tőle tudjuk meg, hogy megalakulása után t podlavicei szövetkezetben elért ered mények is azok malmára hajtották a vizet, akik azt állították, hogy ezen a vidéken nem lehet közösen gazdálkodni. Az eredménytelenség egyik oka az volt, hogy mindenfajta növény termesztésével és állat tenyésztésével foglalkoztak. Itt jövedelmet igazán csak a burgonyatermesztés és a réteket, legelőket hasznosító szarvasmarha és Juhtenyésztés biztosít. A falu határában Hogy teljes kepet nyerjünk a szövetkezetről, vezetők kalauzolásával autóbuszunk a határba vitt bennünket. Az út erdőn keresztül vezetett. Amikor kiértünk a fák közül, az autóbusz megállt. Kiszállva elénk tárult a völigy. A völgyben elterülő rétek gondozásának megkezdése volt az első lépés az eredményesebb gazdálkodás felé. Az ered mény hamarosan megmutatkozott. Emelkedtek a hektárhozamok. Az utóbbi két évben a régebbi 10 12 métermázt.ás hektárhozamokkal szemben 40— 45 métermázsa :;zénál taka rítottak be egy hektárról. Egy lépés vissza, két lépés előre . Eleinte a teheneket egész évben í* tállókban tartották. Kaszálás idején el sősorban zöld fűvel takarmányozták őket. Ehhez természetesen abrakta karmányt is kaptak. Később visszatértek apáink módszeréhez, legeltettek. Istállót építettek kint a határban, Itt vannak az állatok tavasztól őszig, innét járnak le a völgybe legelni. Csak télre viszik vissza őket a faluba. A legeltetés sokkal olcsóbb, mint a közvetett takarmányozás, mert így az álla tok teljes értékű takarmányhoz jutnak, továbbá a Jó levegőn való mozgás ellenállóbbá teszi szervezetüket a t^etegségekkel szemben. A legeltetes megkezdése óta lényegesen javult a tejhozam. A podlavicei szövetkezetben 3100 liter tejet fejlek a múlt évben egy tehéntől. Időterv szerint, amíg az egyik darabon legeitelnek, e másik részt gondozzák. A nehézen hozzáférhető területeket, amelyeket sem kaszalni sem a tehenekkel legeltetni nein tudják, a juhok számára hasznosítják. Podlavice egyike azoknak a begyaljai szövetkezeteknek, ahol ügyesen kihasználják a természet adta lehetőségeket. Bebizonyosodott, hogy a hegyaljai falvakban is lehet közösen gazdálDrobco Igor, a podlavicei szövetkezel elnöke. kodni. Magángazdák is vannak még azonban a faluban, de ők is belátták már, hogy semmi értelme a további gürcölésnek. A szövetkezetben egy tehéntől évente átlagosan 800—1000 liter tejjel fejnek többet, mint az egyénien gazdálkodók. A közös rétjein háromszor annyi fű terem, mint a magángazdákén. Nemrég történt, hogy az egyik magángazda beadta földjét a szövetkezetbe, és cserébe azt kérte a vezetőségtől, hogy ha a szövetkezet tagjai kirándulni mennek, őt is vigyék el magukkal Budapestre meg Bratislavába. Katonakora óta egyik városban sem volt. Ezen is lemérhetjük, miiyen erővel hatott a társadalmi lét megváltozása a társadalmi tudatra, amikor hetvenhetvenöt éves idős emberek hajlandók feltépni a mélyen földbe eresztett gyökereket. Csoda-e, ha a fiatalok között egy sem akad, aki apja nyomdokain akar haladni? Ök már a modern mezőgazdaság termelőinek érzik magukat, akik villanypásztorrel legeltetik és géppel fejik a teheneket, valamint géppel kaszálnak. Csakhogy a hegyi és hegyaljai körzetek gépesítése meg mindig nem kielégítő. Ennek egyik oka, hogy a szövetkezetesítés első éveiben elért eredmények alapján az állami szervek is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a hegyvidék es hegyalja mezőgazdaságának fejlesztesébe nem érdemes beruházni. Ezért nem vették figyelembe speciális igényeiket. Ilyen igény volt például, hogy a gépipar gyártson talajviszonyokhoz alkalmazkodó gépeket, mint amilyenek a kézi fűkaszáló gép és a traktor után akasztható rendszedő, vagy a burgonyakombájn. Ma már a legfelsőbb fórumokon intezkednek, hogy mielőbb elegendő géppel lássák el a hegyvidéki és hegyaijai szövetkezetek, állami gazdaságokat. Tízéves lemaradást azonban nem lehet egyik napról a másikra behozni, s még ma sincs elegendő gép a piacon. Ezen a tájon a legtöbb mezőgazdasági üzem géphiányban szenved. Erről meggyőződtünk másnap a hegyvidék és hegyalja mezőgazdaságának fejlődését bemutató kiállításon, Ponikyn. A kiállítás területének egyharmadát ugyan gépek foglalják el, de a megnyitás előtt tartott sajtótájékoztatón Buckó elvtárs, a Mezőgazdasági Minisztérium dolgozója ezt mondotta: „Azokat a gépeket állítottuk ki, amelyek nem kaphatók". A délután megnyitott kiállításra egyszer csak megórkezett a podlavicei szövetkezeti tagokat szállító autóbusz is. Ismerősként üdvözöltük egymást Köztük volt az a bácsi is, aki előző nap a kerítés mögül ránk szólt. „ExkurziOra jött". KOVÁCS ELVIRA Ffiy-'ke a hegyaljai szövetkezetek által keresett gépeknek, amelyet a poniki/i kiállításul, láttunk. A szövetkezet határúnak nagy részén füvet termesztenél