Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-08 / 160. szám, csütörtök

EGYÜTT A TftMFRFKKR A? emberek szocialista tudatáért ň Rudé pravo a minap közölte Ján Fojtíknak, a CSKP Központi Bizottsága titkárának cikkét a társadalomtudományok helyzetéről és feladatairól. Saját elmünkkel az alábbiakban rövidítve ismertetjük a cikk lényegét: A CSKP XIV. kongresszusa megállapította, hogy a társadalomtudományok a többi területhez hasonlóan mély válságba jutottak és a társadalomtudományok több dolgozója sajnos nem tudott helytállni a nehéz időszakban, be kell vonnunk ebből a tényből a tanulságokat, fel kell tárnunk a destrukció okait. Rendkívül nehéz feladat áll előttünk: a társadalomtudományok eg, /; ágazataiban a deformációk időszakából az igazi alkotómunka szakaszába kell áttérnünk. Ez az átmenet szükséges, meg kell teremtenünk hozzá az optimális feltételeket, ha meg akarjuk oldani azokat az igényes feladatokat, melyeket pártunk XIV. kongresszusa tűzött társadalmunk elé. 4 A szocialista társadalom mai színvonalát figyelembe véve két fontos feladatot kell megoldanunk: elsősorban szocialista gazdaságunk extenzív fejlődéséről át kell térnünk az intenzív fejlődéshez. Ez a folyamat szorosan összefügg a tudományos-műszaki forradalom mal. A másik döntő fontosságú feladat, hogy harcoljunk az emberek szocialista tudatáért és a végső győzelemhez vezessük a kulturális forradalmat. A szocialista életmód kialakítása a szocialista rendszer egyik alapvető funkciója. Amennyiben azt akarjuk, hogy a folyamat sikeres legyen, szabályoznunk kell a társadalmi élet formáit, társadalmi ellenőrzés alá kell helyeznünk az élet műszaki-gazdasági és szociális feltételeit, és a társadalom életében meg kell szilárdítanunk a tervszerűséget. Egyúttal fejlesztenünk kell a szocialista demokrácia olyan formáit, melyek lehetővé teszik a dolgozók alkotó erejének egyre nagyobb méretű felszabadítását. Nem jelent bürokráciát, ha a szocialista életmód kialakítása során kiemeljük a szocialista állam szerepét. A valóságban ez progresszív tény, amellyel öszszekapcsolódik az a szükségszerűség is, hogy széles körben mozgósítsuk a társadalomtudományi frontot, amely ilyen értelmezésben az irányítási rendszer részévé válik. Ogy, ahogy a politika kötelessége, hogy biztosítsa a feltételeket a tudomány alkotó munkájához, ugyanúgy a tudomány kötelessége, hogy azoknak az eszközöknek a rendszeréhez tartozzon, amelyekkel a politika dolgozik, és támogassa a politikai munkát. A tudomány a munkásosztály harcának az eszköze A tudomány nem létezhet légüres térben, nem képez független erőt. Ellenkezőleg, ma a szocializmusért és a kommunizmusért folytatott harc időszaKAban egyre nagyobb jelentőségű az a tény, hogy hogyan és ki irányítja a társadalomban a tudományt. A tudomány szorosan összefügg a társadalmi hatalom kérdésével. Maga nem biztosíthatja anyagi és műszaki alapját, és azoknak az eredményeknek a felhasználását, melyeket elért. A kommunizmusba való átmenet időszakában a kommunista párt által vezetett munkásosztály a döntő fontosságú társadalmi erő. Lenin azt mondotta, hogy a munkásosztály és a tudomány hatalmának kapcsolatában rejlik' a szocializmus legyőzhetetlensége. Ezt a kapcsolatot biztosítja a marxista—leninista kommunista párt, amely tevékenységében a tudományra támaszkodik és azt a szocialista társadalom javára használja fel. Miután társadalmunkban leküzdöttük a válságot, fokozatosan kialakultak a feltételek ahhoz, hogy meghatározzuk a párt politikáját a tudományok területén. Elsősorban abból indulunk ki, hogy ez a politika elválaszthatatlan része a párl politikai stratégiájának, a munkásosztály vezető szerepének érvényesítésében. Továbbá a tudomány internacionalista jellegéből indulunk ki. Támogatjuk a szocialista országok közti integrációs folyamatot. Egyút lat jelentős szerepet tulajdonítunk a tudomány ideológiai funkciójának. Tudatosítjuk, hogy ma a tudomány területén folyik világviszonylatban a legdrámaibb osztályban Amennyiben el akarjuk érni, hogy a tudomány társadalmi termelőerőként hasson és a tudományos-tnűszaki forradalom útjára lépjünk, a tudományt be kell vonnunk a termelési rendszerbe és társadalmi gyakorlatba úgy, hogy biztosítsuk a forrásokat és feltételeket a lejlődéshez. A munkásosztály, a párt és a szocializmus elleni támadás az 50-es évek végén először a marxista—leninista ideológia bírálatában nyilvánult meg. Az osztályszempont mellőzése szükségszerűen deformálta a marxista—leninista filozófia és ezzel együtt a szociológia, a po litíkai közgazdaságtan, a történelemtudomány. az állam- és jogtudomány stb. küldetését. Ezek a tudományágazatok ahelyett, hogy hozzájárultak volna a szocializmus társadalmi rendszerének megszilárdulásához, tiláásták a szocialista rendszert és negatív hatást gyakoroltak. A filozófiában a revizionizmus a marxizmus—leninizmus forradalmi magvának, a dialektikus és történelmi materializmusnak felszámolását célozta. Nem téveszthetjük szem elől azt a tényt sem. hogy a közelmúltban burzsoá filozófiai irányzatokat állítottak a marxizmus—leninizmussal szembe. A revizionista filozófusok olvasóik jelentós részét naiv, nem gondolkodó tömegnek tekintették. Minél többet beszéltek a tudomány tisztaságáról, a politikamentes elméleti gondolkodásról, annál nagyobb jelentőséget tulajdonítottak nézeteik terjesztésének a tömegtájékoztatási eszközökben. A filozófia mai helyzetét értékelve megállapíthatjuk, hogy ezen a téren olyan erők alakulnak ki, melyek fokozatosan megoldják az új feladatokat. Elvhüség - pártosság A marxizmus—leninizmustól és az osztályszemponttól való elhajlás károkai okozott a szociológiában is. Szociológiánk előtt az a feladat áll, hogy tisztázza módszertani alapját és kiküszöbölje a polgári szociológusoktól átvett téves irányzatokat és formalizmust. Fontos problémát jelent társadalmunk szociális struktúrájának tanulmányozása. Szociológusaink egy részének ezzel a kérdéssel kellene foglalkoznia. Bonyolult fejlődésen ment keresztül történelemtudományunk is. Nem kell külön hangsúlyoznunk, milyen rendkívül fontos újkori történelmünk alapos ismerete. Sok függ attól, mit.eme„lünk ki a történulemből, mely hagyományokat folytatjuk. Nemzeteink újkori történelmének alapvonalát a csehszlovák munkásosztálynak a politikai éleibe való belépése és 194B februárjóban aratott győzelme határozza meg. Fejlődésünk jelentőségének lebecsülése dezorientációhoz vezetett, és ebhez történészeink egy része is hozzájárult. Ez a csoport nacionalizmust terjesztett, idealizálta az 1948 februárja előtti viszonyokat, nem értékelte helyesen a szocializmus építése során elért eredményeket, a Szovjetunió szerepét a mai forradalmi folyamatban. Ezen a "területen is fokozatosan leküzdjük a negatívumokat. Kialakulnak azok az erők, melyek a központi pártszervek közvetlen irányításával foglalkoznak pártunk és kommunista mozgalmunk történelmével. Rendkívül nagy károkat okozott Ota Šik elmélete, amely frontális támadást jelentett a szocializmus társadalmi rend szere ellen. Sik gyakran hangoztatta, hogy az általa kidolgozott új irányítási rendszer biztosítja a gazdaság dinamikus fejlődését, növeli az irányító szervek tekintélyét. A valóságban azonban anarchiát teremtett a gazdaságban és csökkentette az irányító szervek tekintélyét. Sík elmélete óriási károkat okozott népgazdaságunk ban, melyeket csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtuk helyrehozni 1969 áprilisa után a konszolidálási folyamatban. Ezeket a károkat még növeli az a lény, hogy a közgazdaságtan területén teljesen feloszlatta a kutatóalapot. Šik híveivel együtt tulajdonképpen felszá molta a bővített szocialista újratermelés komplex kutatását. Az a feladat áll előttünk, hogy felújítsuk a kapcsolatot a kutatás és a népgazdasági gya korlat között, valamint a kutatás és az elméleti gyakorlat és a főiskolai oktatás között. A gazdaság területén különösen fontos, hogy teljes mértékben felújítsuk nemzetközi együttműködésünket a többi szocialista országgal, elsősorban a Szovjetunió tudósaival. Az úgynevezett „dogmatizmus" elleni harcban „nagy érdemeket" szerzett tudományos és művészeti dolgozóink egy része. Ez a „fejlődés" nihilizmushoz. az emberi lét abszurdumának hirdetéséhez, naturalizmushoz Vezetett. A tapasztalatok azt mutat ják, hogy a tudomány és a művészet elválaszthatatlan a mun kásosztály politikai és ideológiai harcától. A szocialista művészet elkötelezettsége szükségszerű követelmény. Pártos, forradalmi elkötelezettségről van szó. amely a pártmunka részének tekinti kultúránkat és művészetünket. ' Ezért elfogadhatatlan számunkra a kultúra úgynevezett autonómiájára vonatkozó elmélet, amely elválasztja a kultúra területét a politikai, társadalmi összefüggésektől. A párt ma arra törekszik, hogy felszámolja a revizionista, jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők által okozott deformációk maradványait. Fontos, hogy a tudomá nyos intézményeket központilag irányítsuk. Ez azonban azt feltételezi, hogy a tudomány dolgozói és a tudományos intézmények politikai, ideológiai, kulturális és nevelőtevékenységüket a kommunista párt politikájának támogatására és a tömegek megnyerésére irányítsák. A tudományoknak a párt általi irányítása abban rejlik, hogy a párt meghatározza a tu domány és a kutatás fő irányvonalát. A tudomány fejlődése iránti gondoskodás keretében fontos szerepe van a társadalomtudományok irányításának. Pártunk és irányító szerveink elsőrendű feladata ma, hogy céltudatosan irányítsák a tár sadalomtudományi kutatásokát, a legfontosabb feladatok megoldására összpontosítsák ezeket. Az 1969 áprilisa utáni időszakban a jobboldal ellen folytatott harc pozitív eredményei kedvező feltételeket teremtenek ahhoz, hogy a társadalom tudományokban újabb erőket összpontosítsunk a revizionisták tevékenysége következményeinek teljes felszámolására, a marxizmus—leninizmus felújítására, és az alkotó gondolkodás fejlesztésére. KGY HÓN

APPAL ELŐ

BB A Magasépítő Vállalat rimaszombati üzemének dolgozói a CSKP 50. évfordulójának tiszteletére tett felajánlások ellenőrzésekor jó eredményeket tapasztaltak. Ezért elhatározhatták, hogy a tervezettnél még jobb eredményeket is elérnek. Ogy döntöttek, az év végére tervezett lakásokat már novemberben átadják a lakóknak. A munkában jól segíti az építőket a példás rendért folytatott verseny, amelyet öt további kapcsolódó üzemrésszel folytatnak. lothpál Gyula telv Növekvő igényességgel AHOGY EGY FIATAL LÄTJA Kedvező jelenség, hogy polgáraink számára nem közömbös, milyen irányban fejlődik társadalmunk, milyen lesz a holnapunk. A párt politikája egyre nagyobb megértésre és támogatásra talál a fiatalok körében is. Erről győződtem meg a huszonöt éves Tarkó Istvánnal való beszélgetésemkor is. Szavai derűlátóak, de egyben józanságról tanúskodnak. — Szerintem a fiatalok számára különösen megnyerő, hogy, a lakosság életszínvonalának emelését a párt ezután is elsőrendű feladatának tekinti. A XIV. kongresszus hangsúlyozta például a lakásépítés meggyorsításának fontosságát. A kitűzött célt persze csak akkor érhetjük el, ha mindannyian jó munkával segítjük elő a fel.idatok teljesítését, ha mind annyian elhatározzuk, hogy jobban fogunk dolgozni, mint eddig. Meggyőződésem, hógy kivétel nélkül mindenkinek növelnie kellene a saját magával szemben támasztott igényeit. Ezt saját magamra is vonatkoztatom. Nem elég másoktól várni a kezdeményezést, csak másokkal szemben támasztani egyre nagyobb igényéket. Az igények állandó növekedése a fejj." lődés természetes velejárója és Hajtóereje. Az anyagiakra vonatkozó igények növekedése nem is kifogásolható, hiszen mindenki egyre többet akar: nagyobb és szebb lakást, fényűzőbb berendezést, kényelmet, szórakozást. Ez helyes is; de csak akkor, ha a saját magunkkal szemben támasztott igényeink iš egyre nagyobbak. Ha nem elégszünk meg azzal, amit tegnap tudtunk, ha tenni is egyre többet akarunk, ha becsület dolgában is egyre előbb re lépünk. Szavai nem hulnak frázisként. A frázist utálja. Tudja, hogy még mindig akadnak egyének, akik szép szavakat hangoztatnak, ugyanakkor önzőek, karrieristák. Sokan alaptalanul másokat is önzőeknek vélnek, mert saját magukból indulnak ki. Az ilyenek el sem tudják képzelni, hogy például valaki azért vállal többletmunkát, mert a társadalom, nem pedig a saját érdekeit kívánja szolgálni. Akadnak, akik ilyen tévesen tekintenek a kommunistákra is. Persze egyre kevesebben vannak az ilyenek, hiszen maga az élet győzi meg őket az igazságról. - Tarkő István büszke rá, hogv, kommunista. Az édesanyja is az. Amikor a pártba lépésének indítékáról kérdezem, egyszerűen válaszol: — Figyelemmel kísértem a pártpolitikát és megnyert. Még. győződésem, hogy aki a párt célkitűzéseit ismeri, és híve a haladásnak, az támogatja is egyben. Csak a félrevezetettek nem állnak mellénk. Eredményeink melleit a még előforduló hibákat is látja. Bosszantja például, hogy még mindig nem tudtuk felszámolni az ismerettségre épülő érvényesülést, a korrupciót. Ennek tulajdonítható, hogy olykor a tehetségtelent részesítik előnyben a tehetségessel szemben. Ez a fiatalokat különösen boszszantja. Ennek ellenére hiba lenne azt állítani, hogy nálunk a fiatalok nem bontakoztathatják ki tudásukat. Ellenkezőleg: a tehetséges emberek minden vonalon érvényesülhetnek. Természetesen csak akkor, ha u tehetség akarattal párosul. Ezt" minden fiatalnak tudomásul kell vennie. Különben a mai fiatalokat az. elődök műve méltó folytatójának tartja. Az ambíció, a lelkesedés hiányba csak egyes fiatalokra jellemző. Munkahelyével kapcsolatban Tarkó István elmondja, hogy a bratislavai Poľnohospodárske stavby nyitrai (Nitra) üzemrészlegében dolgozik, mint gépesítő. A nehézgépek kihasználásáról gondoskodik. Munkáját örömmel végzi. A bratislavai magyar tannyelvű iskolában érettségizett. Rövidesen a 'marxizmus—leninizmus esti egyetemét fogja látogatni, majd annak elvégzése után a nyitrai mezőgazdasági főiskolára iratkozik be távhallgatónak. A kommunista pártnak az üzemi pártszervezetnél rendes tagja, de regisztrálás végett jelentkezett már lakhelyén, a gerencsér! (Hrnčiarovce) szervezetnél is. Minél jobban megismertem Tarkó István nézeteit, annál inkább megerősödött az a meggyőződésem, hogy olyan ember, mint amilyeneknek a mai fiatalokat látni szeretnénk: vidám, merész, lelkes. Kedveli a sportot és a zenét. Hisz a szerelem varázsában és abban, hogy holnapunk egyre szebb lesz, ha mindnyájan úgy akarjuk, és abban amint ezt a pártkongreszszus is hangsúlyozta — úgy fogunk élni holnap, ahogy ma dolgozunk. FÜLÖP IMRE