Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-01 / 154. szám, csütörtök

Repülővel könnyebb, gazdaságosabb Jogos büszkeséggel magya­rázza a zselízi (Želiezovce) Ál­lami Gazdaság igazgatója, Gregor Mátyás mérnök a kérdezgető újságírónak: ,,Mi kérem húsz esztendővel ezelőtt már rendszeresen használtuk a repülőgépet... Igen, igen, ép­pen húsz esztendeje, hogy ki­futópályát betonoztunk ... Elő­ször csak szőlőpermetezésre használtuk a repülőgépet, ké­sőbb már nélkülözhetetlen mun­kaeszközünkké vált a növény­védelemben." fgy magyarázza az igazgató. És így is van, mert az utóbbi években rendkívül nagymérték­ben megnőtt a repülőgépek al­kalmazása a mezőgazdaságban. Ennek egyik előnye, hogy időt nyernek, másik előnye pedig, hogy munkaerőt takarítanak meg felhasználásával. Ez pon­tosan ki is mutatható. A meg­takarítás a növényvédelmi mun­kálatoknál 1,85 munkaerő óra/ha és a trágyázásnál 2,01 munka­erő-óra/ha a mezei gépekkel végzett munkálatokkal szem­ben. Más előnyök is mutatkoznak: maximálisan betarthatók az optimális határidők, függetlenül a talajviszonyoktól és a talaj­szerkezetet is megkímélik. A Zselízi Állami Gazdaság nagypusztai (Veľ. Dvor) részle­gén húsz esztendővel ezelőtt azért építettek repülőteret a két „Gólya" (Storch-típusú re­pülőgép ) számára, mert a kis­salói (Salov) részleg pincegaz­daságának szőlőjét már nem a hagyományos, hanem valóban korszerű módon telepítették. Ennek természetesen velejárója volt a növényvédelmi munka módszerének megváltozása is. Mi a helyzet ma? Erre az állami gazdaság ag­rotechnikusa, Szomora Du­sán elvtárs válaszol: „A repü­lőgépek a termelési igazgató­ság hatáskörébe tartoznak. Ért­jük ezt a rendelkezést, mert ma már a környező szövetkezetek is igénylik a repülőgépek hasz­nálatai. Viszont tény, hogy mi elégedetlenek vagumk. Kevá? ma már ez a két repülőgép. Fő­leg ha olyan problémák is mu­tatkoznak, mint legutóbb, ami­kor kilyukadt az egyik gép tar­tálya." Érthető az agrotechnikús elé­gedetlensége, hisz ma már más méretekben, más arányokban gondolkozunk, mint azelőtt. Mindig is természetes követel­ménynek számított, hogy a ter­méshozamokat növelni kell. Jól tudják a szakemberek azt is, hogy ezt részben a mezőgazda­ság kemizálása útján kell elér­ni. Tehát egyre nagyobb arány­ban alkalmaznak specifikus ha tékony növényvédőszereket. Ezek alkalmazása pedig modern munkaeszközöket kíván. A nagyarányú kémiai és me­chanikai gyomirtás ellenére még mindig jelentős az elgyo­mosodásból eredő termésvesz­teség. Gabonaféléknél és hüve­lyeseknél ez eléri a 10—20 szá­zalékot. A lóherénél és lucer­nánál 30 százalék körüli ez. Ha pénzben kifejeznénk, akkor lát­nánk csak igazán, milyen óriási veszteség éri népgazdaságunkat évente. A nagypusztai „röptéi" pa rancsnoka K a m o c s a i Pál. Tapasztalt pilóta. Mar Szudán­ban is járt, ahol kiképzőként dolgozott és részt vett a fiatal afrikai ország növényvédelmé­nek megszervezésében. Rajta kívül még egy pilóta és két technikus alkotja a mezőgazda­sági repülőtér személyzetét. Most éppen javítják az egyik gép kilyukadt tartályát. A má­sik valahol messze, egy távoli erdőszél fölött berreg s ködfel­hőnek tűnő porköpenyt húz ma­ga után. Az állami gazdaság igazgatójával már nem is arról beszélgetünk, hogy kevés a re­pülőgép, hanem inkább azt vi­tatjuk, mit jelent a mezőgazda­ság számára az új gépek alkal­mazása. HAJDÚ ANDRÁS Az ipolynyéki kommunisták állásfoglalása Az ipolynyéki (Vinica) kom­munisták aktívaértekezleten is­merkedtek meg a CSKP XIV. kongresszusának határozatai­val, következtetéseivel. A kong­resszus anyagát Agócs Vilmos, a nagykürtösi (Veľký KrtíS) já­rási pártbizottság ideológiai titkára ismertette. Az értekezlet résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolót és a vitában egyértelmű helyeslésü­ket fejezték ki a kongresszus következtetéseivel. Különösen nagyra értékelték a testvérpár­tok képviselőinek elismerését pártunk irányvonaláról és ak­cióképessége felújításáról. Az ipolynyéki kommunisták is el­tökélték, hogy a kongresszus szellemében tovább mélyítik azokat a sikereket, amelyeket a szocialista építés során elér­tek. A kongresszusi határoza­tok megvalósításában segítsé­gükre lesz az a tudat, hogy a legmagasabb pártszerv, a CSKP Közpunti Bizottsága póttagjai közé beválasztották szövetke­zetünk elnökét. Molnár Imre elvtársai is. Az ipolynyéki szö­vetkezet, amelynek eredményei az ország legjobbjai közé sorol­ják azt áz efsz-t, azon az úton fejlődik tovább, amelyet a CSKP kongresszusa tűzött ki. A kom­munisták ezért legközelebbi fel­adatuknak azt tekintik, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei vei megismertessék a CSKP programját és elkötelezzék őket megvalósításáért. Az ipolynyéki pártszervezet a CSKP megalakulásának 50. év fordulója alkalmából kiállítást rendezett, amelynek nagy sike­re volt. A közeli és távolabbi vidékről is autóbuszokkal ér­keztek a látogatók erre a ren­dezvényre, s nem hiányoztak köztük a fiatal nemzedék kép­viselni sem. nlMIK TIBOR, Ipolynyék eiytálEiÉ ez ifjű kommunisták Rimaszombatban (Rim. Sobo­ta i 1921. május 15-én zajlott le a kommunista párt alakuló gyűlése. 1922-ben mint iskolás­gyerek más proletárgyerekek­kel együtt gyakran jártam a kommunista párt helyi szerve­zetének székházába. Á kommu­nisták Tanítgattak bennünket az Internacionálé ós más for­radalmi dalok éneklésére. Ju­talmul sósperecet, cukorkát, sőt néha ruhát vagy cipőt kap­uink. A pártszervezet ennek költségeit a vasárnapokon és ünnepnapokon rendezett szíu­elíiadások kéltségeiből fedezd. Akit elfogtak, az megismerke­dett a hatóságok brutális val­latás! módszereivel. A har­mincas években rendőrkézre ker:il: elvtársaknak sok ke­gyetlen kínzásban volt részük. £g)'ik gyakori kínvallatási módszer volt a „talpalás": gu­mibottal verték a talpunkat. A rendőrpribékek mindenre kí­váncsiak voltak — hányan va­gyunk, kik a vezetőink, hol gyülekezünk, kik irányítanak stb. A hatóságok szüntelenül ül­dözték az ifjú kommunisták mozgalmát. Napirenden voltak Munkaverseny és a balesetek Az 1932-ben rendezett hucsonyi kirándulás részvevőinek egy csoportja. Mi nagyon büszkék voltunk rá, ha szépen énekeltük a forra­dalmi dalokat. A tanítás szü­netében az udvar rejtett zugá­ban azokkal a gyerekekkel is megismertettük őket, akik nem jártak velünk a Munkásotthon­ba. Eveken keresztül így érlelő­dött a proletárgyerekekben a forradalmi szellem. 1926-ban a kommunisták segítségével és vezetésévei a város Rimata­másfalva nevű részében meg­alakítottuk a Komszomol helyi ,szervezetét. Szervezetünknek az alakuláskor 25 tagja volt. A kommunista párt tagjai ezután még többet foglalkoztak velünk és sokszor nagyon komoly fe­ladatok végrehajtását is ránk bízták. Bekapcsolódtunk a munkásújságok terjesztésébe, az illegális röplapok szétosztá­sába, feliratok, jelszavak fes­tésébe. Főképpen az éjszakát használtuk ki e munka végzé­sére, amely nem kevés veszély­lyel járt, mert akit elfogtak közülünk a rendőrök, azt kék­re-zöldre verték gumibottal, na­pokon keresztül vallatták ós bebörtönözték. A börtönben sínylődő elvtár­saknak naponta bejuttattuk az újságot, tájékoztattuk őket a kinti eseményekről. Mindezt úgy hajtottuk végre, hogy az előre megbeszélt időpontban füttyszóval adott jelzésre ki­nyílt a rács mögött a börtön ablaka, az ott raboskodó elv­társak hosszú, vékony zsine­get eresztettek le a kőkerítés külső oldalán, mi ennek végé­re gyorsan felerősítettük íiz újságot, vagy más anyagot, mely pillanatok alatt eltűnt a börtön rácsai mögött. Odabent az elvtársak tájékoztatták egy­mást a kinti hírekről. E tevé­kenységünk közben a rendőrök sokszor üldözőbe vettek ben­nünket: Ilyenkor a temetőn ke­resztül futottunk ki a mezőre. a rendőrségi kihallgatások, a letartóztatottakat ütötték-ver­ték. sok elvtársat bebörtönöz­tek. Minden vallatás, üldözés ellenére az ifjú kommunisták szervezete egyre jobban erősö­dött. Az idősebb elvtársak, Réthy, Povinszky, Demeter. Saj­ban, Huszti, Mateiska, Gecse és más kommunisták rendsze­resen foglalkoztak velünk. Meg­ismertették velünk a marxi­lenini tanokat, s részt vettünk a kommunista párt által szer­vezett tüntetéseken, sztrájkok­ban. A harmincas években gyakran voitak tüntetések, szer­vezetten, tömegesen felvonul­tunk a város utcáin, közben hangoztattuk jelszavunkat? „Munkát, kenyeret, nélkülöz­tünk eleget!" Az utcán csatla­kozott hozzánk a többi dolgo­zó és a munkanélküli is. A rendőrség a tüntetéseket • igyekezett minél gyorsabban szétverni, feloszlatni. A rendő­rök és a munkások sokszor ösz­szecsaptak, s a hatóságok a legagilisabb elvtársakat letar­tóztatták. Amikor követelése­inkkel a megyeház, vagy a vá­rosháza elé vonultunk, a hiva­tal vezetői ahelyett, hogy a munkások küldötteivel tárgyal­tak volna, inkább a rendőrség­re telefonáltak. Ha a rendőr­ségnek sikerült feloszlatnia a tüntető tömeget, előre megbe­szélt helyen ismét összegyűl­tünk és forradalmi dalokat éne­kelve meneteltünk végig a vá­ros utcáin. Amikor bevezették a munka­nélküliek számára a tízkoronás utalványt, bevezették azt is, hogy az utalványért egy napot le kellett dolgozni az erdő, le­gelő és útmenti árkok tisztítá­sánál. Néha az ilyen kényszer­munkára is szervezetten, trom­bitaszóval vonultunk fel. A kür­tösünk Misik elvtárs volt. Több­ször kint, a legelőn, az erdő­ben szerveztük meg a tünte­tést- Száz-százötven ember ásó­val, lapáttal a vállán, jelsza­vakat kiáltozva, forradalmi da­lokat énekelve menetelt a vá­ros utcáin a megyeháza vagy a városháza felé, ahol előad­tuk követeléseinket, tiltakoz­tunk a végrehajtások, a fogla­lások ellen, amelyek akkor na­pirenden voltak. Az ifjú kommunisták közül sokan tagjai voltak a munkás­dalárdának is, amely részt vett az elhunyt munkások temeté­sén, és különösen nagy sze­repe volt a május elsejei fel­vonulásokon. A legforgalma­sabb helyeken és a börtön kö­zeiében énekeltük május else­jén a forradalmi dalokat, ame­lyeket Szőke József karnagy ta­nított be nagy buzgalommal. Az ifjúmunkás-szervezet tag­jai kapcsolatot tartottak fenn több község ifjúmunkás szerve­zetével, többek között az os­gyányi, a várgedei, a korláti és füleki szervezetekkel. Közös ki­rándulásokat szerveztünk a ku­rinci erdőbe vagy a Bucsonv­ba. A műsoron labdarúgó-mér­kőzések, színdarabok és forra­dalmi dalok szerepeltek. Kora reggel indultunk Rimaszombat­ból, énekszóval haladtunk át a községeken, ahol egymás után csatlakoztak hozzánk az ifjúmunkások. Az utánpótlás ifjúmunkás tagjai közül már akkor is kitűntek a Karasz- és a G'sutor-testvérek, ifj. Bálik, ifj. Benyo, ifj. Luciák és má­sok, akik az 1938—1940-es években bekapcsolódtak az el­lenállási mozgalomba. A hatóságok több ízben szét­verték az erdőben rendezett ki­rándulásainkat, gyűléseinket is. Gyűléseinket szigorúan ellen­őrizték, azért gyakran kellett változtatnunk ezek színhelyét. Nyáron az erdőben találkoz­tunk, sokszor pedig az elvtár­sak lakásán tartottuk összejö­veteleinket. 1934-ben átszer­veztük az ifjúmunkás-szerveze­tet, mely felvette az Előre ne­vet. Gyűléseinket már az újon­nan épült munkásotthonban tartottuk. Én továbbra is elnö­ke maradiam a szervezetnek! Felejthetetlen emlékként él bennem, hogy gyűléseinken a karhatalom tagjai közül csak­nem annyian megjelentek, mint ahány ifjúmunkás vett részt. Mindez azt a célt szolgálta, hogy megfélemlítsék az ifjú­munkás-szervezet tagjait. Ná­lunk azonban mind erösebben kibontakozott a forradalmi szellem, amelynek hatása egye­bek között megnyilvánult a ka. szárnyákban, a munkahelyeken és a munkanélküliek körében kifejtett agitációs tevékeny­ségben is. 1938-ban Szlovákia déli ré­szét Horthy Magyarországához csatolták. A munkásosztályra még súlyosabb elnyomás nehe­zedett. A csendőr- és rendőr­terror ellenére jelszavunk ma­radt: „ A harcban nem szabad megállni!" A sok küzdelem után elkövetkezett a várva várt időszak, arpikor a szovjet had­sereg áldozatos harcok után felszabadította hazánkat és a dolgozó nép kommunista párt­ja vezetésével győzelmesen épí­ti az új életet, a szocializmust. Benyo (ózsef. Rimaszombat 1971. VII. í. A múltban gyakran, de el­vétve ma is találkozunk olyan demagóg állításokkal, hogy a mnnkaverseny sok munkabale­setet okoz és így az ember egészségét veszélyezteti. Az ilyen állításokat megcáfolják azok a tapasztalatok, amelye­ket egyáltalában veszélyesnek ismert munkahelyen, a szénbá­nyákban szereztünk. A handlo­vái bányászok munkaversenye valóban szocialista munkaver­seny, mert úgy szervezték meg, hogy a jó eredmények csak bal­esetmentes munka esetén ismer­hetők el. A handlovái bányákban ez év eleje óta baleseteknél elszen­vedett sérülések miatt több mint kétezer munkaóra-kiesés volt, ami annyi, mintha naponta 26 dolgozó nem dolgozna. Ezért az üzemvezetőségnek is közvet­len gazdasági érdeke a balese­. tek. megelőzése és számuk csök­kentése. A munkaverseny győz­tesei rendszeresen azok a cso­portok, amelyekben nem tör­tént baleset. A vágathajtó cso­portok versenyében például a győztes Martin I,inkeš kollektí vája, amely több. mint 170 szá­zalékra teljesíti a normát és kiváló minőségű munkát végez. Ennek a csoportnak a verseny időszakban, amelynek győztese lett, egyetlen munkabalesete sem vnlt. Gyakran a műszaki berende­zés megrongálódása okozza a balesetet. Ezért a karbantartók versenye az üzemzavar kikii szöbölésére összpontosul, arai közvetlen termelést fokozó té nyező is. A III. bányarészleg villanyszerelői és gépészei az üzemzavarok számát a megen­gedettnél 26.8 százalékkal csök kentették, s nemcsak másuk sé­rüléseit akadályozták ineg, ha­nem azért lehettek a karban tartók versenyének győztesei mart maguk sem szenvedtek balesetet Nem véletlen, hogy a jól dolgozó karbantartók rész iegén n bányászok 587 tonna szenet adhattak terven felül egyetlen hónap alatt. (vil | A TETTEKEN A SOR Jozef Baran elvtárstól, az SZLKP trebišovi járási bizott­ságának elnökségi tagjától és litkárától érdeklődtünk, uiilyen formában biztosítják a járás te­rületén a párt XIV. kongresszu­sa határozatainak valóra váltá­sát. Kérdéseinkre válaszolva így tájékoztatott. — Közvetlenül a XIV. párt­kongresszus után hozzáfogtunk, hogy járásunk kommunistáival minél szélesebb körben meg­tárgyaljuk a kongresszus liaiá rozataiból ránk háruló feladato­kat. Először is a járási pártbi­zottság plenáris ülésén, majd a irözel 520 kommunista részvét" :r-vel megrendezett ''' ' • '' 1 í ván foglalkoztunk a kongresszu­si anyagokkal, a belőlük eredő tennivalókkal. Ezekben a napok nan értek véget járásunkban az alapszervezetek taggyűlései, melyeken — tapasztalataink szerint — aprólékosan meglár gyalták a feladatokat és politi­kailag is helyes szempontok fi­gyelembe vételével dolgozták ki az alapszervezetek, az egyes kommunisták munkatervét. A pártkongresszus anyagával, fog­lalkozó nyilvános pártgyűlése­ket július 15-ig megtartjuk. Megelégedéssel állapíthattuk meg, hogy járásunk kommunis­táihoz, pártszervezeteihez ha­sonlóan a társadalmi és tö­megszervezetek is behatóan foglalkoztak a pártkűngresz­szus dokumentumaival s ezek érvényesítéséről is gondoskod­nak saját tevékenységük terü­letén A teljes -egyetértés jegyében folynak ezek a tanácskozások, s a dolgozók rendkívül nagy munkalelkesedése kíséri. Járási pártbizottságunk elnök­sége legutóbb foglalkozott a pártjubileum tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítésével a mezőgazdaság szakaszán. A 93 millió koronát meghaladó járá­si vállalásból több mint 41 mil­lió koronát képviselnek a me­zőgazdaság kötelezettségei. Eb­ből a már értékelhető terület az állatenyésztési termékek ér­tékesítése. Az elnökség megál­lapította, hogy ezen a szaka­szon mezőgazdasági üzemeink dolgozói 35 százalékon felül tel­jesítik vállalásukat. Ezenkívül foglalkoztunk a XIV. pártkongresszus határoza­tai szellemében a párttagság feltöltésével kapcsolatos felada­tokkal A kezdeti eredmények már jelentkeznek: eddig 57 új jelentkező kérte felvételét a pártba, átlagos életkoruk 27 év. ötven százalékuk munkás, 16 százalékuk nő. Ürülünk annak, hogy a kong­resszus utáni konkrét munkánk gyümölcsét már érezzük. A to­vábbi tennivalókat és távlati fel­adatokat a júliusi plenáris ülé­sen határozza meg a járási pártbizottság. I kulik/

Next

/
Thumbnails
Contents