Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-31 / 179. szám, szombat

Kedves találkozás Július első napjaiban kedves vendégei voltak az Ipolysági Magyar Középiskolának és gimnáziumnak. 50 éves érettségi találkozóra gyűltek itt öszsze az intézet egykori legidősebb abszolvensei. Ipolyságon az első világháború idején, 1913-ban nyitották meg a gimnáziumot. Az első abszolvensek tehát nyolc évvel később, 1921-ben, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának nevezetes esztendejében Vettek búcsút az „alma matertől. Akkor tizenheten végeztek, ma már csak nyolcan élnek közülük, akik eljöttek erre a kedves találkozásra. Megilletődve, talán kissé meghatódva léptein be közéjük, eleget téve szíves invitálásuknak, s amint elnéztem a kedves, mosolygós idős arcokat, a kor derétől csípett ősz fejeket, a bensőmben — mint már annyiszor — valami most is hivatásom dicséretét zengte: Lám, mily gyönyörű is a pedagógus hivatása, aki kötelességtudó. derék és neves embereket nevel a társadalom számára, akik soha nem válnak hűtlenekké iskolájukhoz, egykori tanáraikhoz, még nagypapapakorban is örömmel és szeretettel térnek vissza egykori iskolájukba emlékezni, vallani múltról, és jelenről, munkáról, eredményekről és kudarcokról, örömökről ás bánatokról. Bár alkatilag tán hajlamos vagyok a szentimentalizmusra, a kedves „öregdiákok" fiatalos lendülettel dicséretreméltó mesélőkészséggel átsegítettek a megilletődöttség percein. Nyolcan voltak. Hatan közülük a szomszédos Magyar Népköztársaságban élnek, ketten hazánkban. Egykori osztálykönyvük névsora szerint mutatkoznak bo: dr. Andrejkovics József, nyugdíjas orvos, Dédestapolcsányból, a Dunántúlról, dr. Asbóth Dezső, jogtanácsos, Miskolcról, dr. Boldis József, jogtanácsos, gyöngyösről, dr. Halász Tibor, ítélőbíró, Balassagyarmatról, Jakab Pál, nyugdíjas tisztviselő, Ipolyságról, Komáromy Jenő, nyugdíjas adóhivatali tisztviselő, Veszprémből, Magdič-Molnár Emi!, nyugdíjas pénzügyi tisztviselő Selmecbányáról (Banská Štiavnica!, és Sághy Béla nyugdíjas földhivatali mezőgazdász, Balassagyarmatról. Megható volt az a tisztelet és szeretet, amellyel egykori igazgatójukról, osztályfőnökükről, tanáraikról és már elhunyt osztálytársaikról beszéltek. Komáromy Jenő így emlékezett vissza diákéveik viszontagságaira: — A Csehszlovák Köztárs i ság megalakulása után az új, kapitalista államban nem támogatták a magyar gimnázium ügyét. Külön helyzet alakult ki. Iskolánkat ugyan engedélyezték, de az állam semminemű anyagi támogatásban nem részesítette. Éveken át például tanáraink fizetését is a szüleink adták össze. A nyolcadik osztályt Ipolyságon végeztük, de érettségiznünk más iskolákban kellet, a komáromi, érsekújvári és pozsonyi gimnáziumban. Természetesen az ípolvsági gimnáziumot valljuk azért „,alma mater"-ünknek. Dr. Asbóth Dezső egykori igazgatójukra és osztályfőnökükre emlékezett: — Csak a legnagyobb tisztelettel szólhatunk akkori igazgatónkról. Bellai Mátéról és osztályfőnökünkről, dr. Horváth Istvánról, akik számunkra minden vonatkozásban nagy segítséget nyújtottak, a legmesszemenőbben támogattak bennünket tanulmányainkban. Magdič-Molnár Emil, aki jelenleg mint nyugdíjas Selmecbányán él, nagy szeretettel emlékezett vissza Ipolyságra, az Ipolyságiakra: — Valóban csak a legjobba kat tudom mondani egykori tanáraimról és a kedves ipolyságiakról, az akkoriakról, akik annyi szeretettel vettek köriil bennünket, nem ipolysági származású gimnázistákat. Jómagam egy kedves ipolysági iparoshoz, Balla szobafestöékhez kerültem kosztra és lakásra, cserébe a kisfiúkat tanítottam. Örömmel hallom, hogy az akkori kisfiú ma az ipolvnyéki és az Ipoly-vidék nagytudású, népszerű, neves orvosa, a polihisztor dr. Balla Zoltán. Magdič-Molnár elvtárs (örömmel írom ide a neve után az elvtárs szót, annyira kedves, megnyerő modorú, egyszerűségében is tiszteletet parancsoló ember benyomását kelti J ezután még lelkesen mondta el, hogy nyolcuk közül többen a Magyar Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg katonái voltak, és ketten, ő és az ij)olysági Jakab Pál elvtárs nemrég igen nagy megtiszteltetésben részesültek, mint egykori vöröskatonák magas kitüntetést kaptak a Magyar Népköztársaságból. A szívélyes beszélgetés végén igazgatónk, Singer Ambrus elvtárs meghívta az iskola legöregebb diákjait intézetünk lennáilásának 60. évfordulója megünneplésére, amelyre 1973ban, két év múlva kerül sor. A meghívást valamennyien elfogadták és megígérték részvételüket. Jómagam pedig, aki e kedves találkozás krónikásává váltam, szívből kívánom ennek a nyolc rokonszenves idős embernek, hogy még igen sokáig éljenek jó erőben ós egészségben és úgy térjenek vissza két év múltán is a nagv évforduló megünneplésére. A viszontlátásra! SÁGI TÓTH TIBOR P

edagógus, a CSEMADOK helyi szervetének és az iskola pártszervezetének elnöke. Ennyit tudok Sidó Zoltánról. És még azt, hogy neve már szinte fogalommá vált az érsekújvári (Nové Zamkyj kuitúrbarátok tudatában. Fokozott érdeklődéssel indulok hát el a nemrég üzembe helyezett impozáns vasútállomásról, hogy a város új lakónegyedének rengetegében megkeressem. A CSEMADOK járási titkárságán kapott útbaigazítás után az egyik kultúrtarsnál bukkanok rá. Magas termetű, nyúlánk ember. Szemében van valami vonzó, valami megnyerő. Ha megszólal, szavaival valamiféle biztonságérzetet támaszt a korülállókban. Végigloholok vele a városon — közben elvégzi szervezési teendőit —, míg végül megállapodunk szépen berendezett háromszobás szövetkezeti lakásában. Makacsul ragaszkodom hozzá, így hát röviden összefoglalja eddigi életének történetét. — Harminckilencben április 11-én születtem Komáromban. Főiskolai tanulmányaimat a nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar—szlovák—képzőművészeti szakán végeztem. Közben a marxista tanszék demonstrátoraként és választmányi tagként működtem. Az egyéves katonai szolgálat alatt az ezred ifjúsági szervezetének elnöke és a politikai osztály propagandistája voltam. Udvardon (Dvory nad Zitavou) kezdtem tanítani, majd — két és fél év után — az 1967-ben, alakult érsekújvári Közgazdasági Középiskolára kerültem. Azóta itt tanítok. Az iskoláról, a nevelésről, a párthatározatok teljesítéséről már nem keli foggatnom. Felcsillan a szeme, é.s ömlik belőle a szó. — Minden iskola pártos — mondja —, s ebből következően a nevelés is pártos az iskolán. A diákok pártosságra való nevelése abban nyilvánul meg, hogy a felnövekvő generációt a marxi—lenini elvek alapján vezessék a pedagógusok. Elsődleges feladat, hogy a tanulók elsajátítsák a tudományos világnézetet, magukévá tegyék a szocialista munkaviszonyt, s mind gondolkodásukban, mind tevékenységükben internacionalistákká váljanak. E cél érdekében az iskola pártszervezete az iskola igazgató feágával karöltve minden tőle telhetőt megtesz. A tanuló ifjúság érdekében hatást gyakorol a tantárgybizottságok tevékenységére s ezen keresztül az iskola pedagógusaira; felhasználja a propagációs eszközöket (beszélgetések, kiállítások, iskolán kívüli munka) is. Megáll, megtörli szemüvegét, majd folytatja: A tanító — A párt politikáját nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is érvényre akarjuk juttatni. A tantestület Lévai Róbert iskolaigazgató és az iskolai pártszervezet vezetésével az elmúlt évben júliustól szeptemberig megfeszített munka árán bizonyította, hogy nem az iskolából, hanem az iskoláért él. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának alkalmából felépült öt tantermes iskolaépületet adtunk át rendeltetésének. Az eredmény: megszűnt a két váltás. Pontosabban: 200 tanuló nyugodt munkáját biztosítottuk. A diákokra és a tanulásra ** terelődik a szó. — Sajnos, az elsősök szlovák helyesírása és beszédkészsége jobb is lehetne. Elsődleges feladatom tehát ezeken javítani. Fő szerepet játszik nálam a motiváció: Igyekszem kedvezően befolyásolni a diákoknak a szlovák nyelvhez és a szlovák kultúrához való viszonyát. Pozitív motiváció esetén ugyanis csökken a tanulásra fordított idő. A esztétikai órákon, főleg a szépérzék fejlesztésére, a külső megnyilvánulások és a beszédmodor csiszolására törekszem. Ugyanakkor, mint osztályfőnök, szem előtt tartom az osztály jó közösségi szellemének kialakítását. Ennél a diákok magukkal hozott elsődleges kapcsolataiból és az itt kialakult másodlagos kapcsolatokból indulok ki. Például: amíg nincs reális képem az osztályról, addig nem választtatok önkormányzatot. — Iskolánkívüli munkáin? Szinte miden szabad időmet leköti a kultűrmunka. Mint a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, jó kapcsolatokat építettem ki a helyi művelődési otthonnal. A szervezet tagjai szép sikereket aratnak a kultúrrendezvényeken. Egyéni sikereiről nem beszél, de szerencsére egyet-mást már találkozásunk kezdetén megtudtam a kultúrtársaktól. Szervez, agitál, lelkesít; a színjátszó csoport aktív tagja. A „Susmus" című darabban például a tavalyi Jókai-napokon díjat nyert az egyéni alakításért. Konferálja a keddi szórakoztató estéket a CSEMADOKban. Hétéves kisfia szakítja félbe beszélgetésünket. Könyvet kér. — Azt hiszem, a negyvenediket olvassa. — mondja nagyon komolyan az édesapja. Aztán hozzáfűzi: — 1963-ban nősültem. A feleségem biológia-testnevelés szakos tanítónő az itteni kilencéves magyar iskolán. Van egy kétéves kislányunk is, és szeptemberben már öten leszünk. Mire a kölcsönök visszafizetésétől megszabadulunk, kicsi lesz a lakás. 'örülhordozom tekintetem a szobában. Szemem megakad az egyik képen: a háttérben impresszionista ábrázolással régi falurész, az előtérben geometrikus vonásokkal csúcsosodó új épületek. — Kürt (Strekov) község látképe — mondja Zoltán. Régebben szobrászkodtam is, de most már a festésre is csak a nyári szünidőben jut idő. Aztán beszél a művészetről, az életről, kudarcokról, sikerekről, olyan érdekesen, hogy az ember órákig elhallgatná. Távozásom után jóleső érzéssel summázom: egy ember, akinek az élete a család, az iskola és a népművelés. TŐZSÉR LAJOS K

F STRANDON (E. Pavlačka felvétele) AHOL A TÉLRE GONDOLNAK Ebben az évszakban mindannyian élvezzük a napfény serkentő hatását. Ez a természeti adottság annyira leköti a figyelmünket, hogy ilyenkor nem gondolunk a zord télre. A hideg beálltával azonban sorra járjuk az üzleteket, a meleg öltönyök és lábbelik vásárlása végett. Az elmúlt évben hiánycikk volt a meleg papucs. Sok üzletvezető bosszankodott, amikor a vásárlók ostromolták az említett áruért. Az ipari szervek elhatározták, hogy ezt a problémát megoldják. Felépítenek Nyugat-Szlovákiában egy üzemrészleget, amelyben meieg lábbelit fognak készíteni. Nemesócsa (Zemianska Olča) község vezetői — kihasználva a lehetőséget — a partizánskei cipőgyár igazgatóságának rendelkezésére bocsátották a részleg felépítéséhez szükséges területet.- Ebben az évben két műhely ksszült e'i. Áprilistól megkezdődött a férfi és a női meleg papucsok ieiso szárrészének a gyártása. A talpakat Partizánskeban ragasztják rá. Kétszáz nő dolgozik a részleg két műhelyében. A műhelyek villanymeghajtású varrógépekkel vannak felszerelve. Munitor Ibolya mesternő a termeléssel kapcsolatban a következőket mondta. — Kezdetben sok problémával keliett megküzdenünk. Dolgozóink főként a környező falvakból járnak munkahelyiikre. Ezt a szakmát nem ismerték. Sok magyarázatra volt szükség, míg elsajátították a szükséges ismeretet. Jelenleg napi munkatervünk 1500 pár papucs elkészítése. Néha még többet is elkészítünk, de szükséges, hogy javítsuk az áru minőségét. A munkafegyelem szilárdabb, mint kezdetben volt. Az egy dolgozóra eső átlagkereset 1500— 1600 korona. Ez a munka menynyiségétőí és minőségétől függ. A részleg vezetősége arról is gondoskodik, hogy a dolgozók az előirt szakképzettséget megszerezzék. A férjes asszonyokat helyben tanítják a szakma elsajátítására, a lányokat pedig Partizánskeba küldik kéthónapos iskolára. A tanulmányi idő alatt 800 korona fizetést kapnak. A közeli napokban 160 dolgozót küldenek betanításra. Októberig 550 -600-ra emelkedik a szakképzett alkaimazottak száma. Demeter Hrtánek, a részleg vezetője éppen szolgálati útról tért vissza. Elmondta, hogy októbertől kezdve a harmadik műhelyben is megindul a termelés. Ettől kezdve a meleg papucsokat teljes egészében itt fogják gyártani. A hazai piacon kívül azután a Szovjetunióba is exportálnak árut. Ekkor a részleg napi terve már 6000 párra emelkedik. Hozzákezdenek a gyermeklábbelik gyártásához is. Az áru alapanyagát Partizánskeböl kapják. A részleg műhelyeinek építését a helyi szövetkezet építő csoportja végzi. Az átépítés hárommillió korona ráfordítást igényel. Munika Ibolya az üzem megtekintése közben elmondta, hogy a közeljövőben példás munkával igyekeznek elnyerni a szocialista munkabrigád címet. Az áruellátás terén a jövőben nem lesznek problémáik. A téli időszak kezdetéig annyi meleg lábbelit gyártanak, hogy teljesen kielégítik az igényeket. KOVÁCS JÓZSEF MEGVALÓSÍTOTTÁK A FEJLESZTÉSI PROGRAMOT (ČSTK) — Balóny község lakossága (dunaszerdahelyi járás) becsülettel teljesítette azokat a feladatokat, amelyeket 1964-beu a választási programban tűzött ki. A község fejlődését nem tudta megállítani a nagy árvíz sem. amely 35 házat romba döntött és további hetvenet megrongált. Három és fél millió koionás költségvetéssel kiépítették a helyi vízvezeték-hálózatot, a falu összes utcáját 4,5 km hosszúságon aszfaltozták, 2 km-nyi járdát épí• Szeptember elején nemzetközi értekezletet tartanak Konstantinápolyban, amelynek filológus résztvevői Junisz Emre XIII. századi török költő legendák ködébe vesző életéről s életművéről emlékeznek meg, születésének 650. évfordulóján. tettek, 350 000 korona értékű labdarúgópályát létesítettek, s lámpákkal felszerelték a falu összes utcáját. A község lakossága a felsorolt munkálatokban a „Z"-akció keretében több mint 15 000 órát dolgozott le. Munkájuk értéke csaknem 5 millió korona. Ezekért az eredményekért a községet tavaly a jnb elismerésben részesítette. A nemzeti bizottság képviselőit a lakosság nagyon pozitívan értékeli. A jövő választási időszak programjába foglalták az öttasitermes alapiskola és az óvoda építését. Ezeket az építkezéseket már a jövő év folyamán megkezdik. A .^"-akció keretében klubhelyiséget létesítenek a község szervezetei számára, és további 2 km járdát építenek.