Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)
1971-07-28 / 177. szám, szerda
ART BUCHWALD: Bocsánatot keltett kérnem Amint a Pentagon titkos okmányai körüli bonyodalom kipattant, felkeresett régi ismerősöm, egy idősebb hölgy, akivel valamikor sok szor találkoztunk a teniszpályán. — Na, mit szól ehhez? — lobogtatta az orrom előtt a New York Times legfrissebb számát. — Mi most a véleménye Johnson elnökről? — Nem tudom, mire céloz. — Az 1964. évi választási kampány egész ideje alatt háborús uszítónak és bup.o gatónák nevezte Barry Goldwatert, közben ő maga titokban kitervezte Észak-Vietnam bombázását. — Azt hiszem, mégis nehezen feltételezhető, hogy az elnök ilyesmit tett volna, lohnson a mérsékletesség és a józanság jelöltjének látszott — Nem feledettem ám el azoka t a napokat, amikor maga is azt mondta, hogy Barry veszélyes héja, aki olyan háborúba keverhet bennünket, amelyben semmi esélyünk a győzelemre. — No de kérem, asszonyom. mindenki hibázhat. — Ne mondja ezt nekem — emelte fel a hangját — mindaz után, hogy gúnyt űztek belőlünk, akik Goldwatert támogcf.tuk. Röhögtek, kuncogtak rajtunk, egyszerűen beszámtchatatlannak minősítettek bennünket. Pedig amíg maguk azon törték a fejüket, hogyan provokálják ki Vietkonqot, mi porrá bombázhattuk volna Hanoit. — Tudom, hogy mentegetőzésnek veszi, de bizftos, hogy az elnöknek nyomós oka volt rá, hogy így cselekedett, és könyvében valószínűleg meg is magyarázza majd mindannyiunknak. — Én is nagyon várom ezt a könyvet, kedves barátom. Még megtörténhet, hogy a Szerelmi történet óta ez lesz a legnagyobb siker. — Talán mégsem kellene gúnyolódnia — mondtam. — Azok után, amit ók mondtak az én Barrymról? Akárhányszor Barry megmondta az igazságot, Lyndon elkendőzte. — Nem gondolja, hogy ez mégis túlzás? — Ugyant A különbség a két jelölt között csak az volt, hogy Barry azt mondta: „Öljünk!", Lyndon pedig, hogy: „Nincs szándékomban kiterjeszteni a háborút!". — Lyndon azonban, amint hazaérkezett, egész éjszaka azzal foqlalkozott, hogy öszszeállította azon városok listáját, amelyeket bombázni akart Észak-Vietnamban. P.t van, benne van ebben a jelentésben. — Nézze — próbáltam megnyugtatni. — Mindez ma már történelem. Inkább beszéljünk meg egy teniszpartit. — Várjon csak, barátom. — Nem fog olyan könnyen megszabadulni tőlem. Hét éven A tűrtünk és szenvedtünk, mjnd a 27 millióan, akik Barryra szavaztunk. De még hogy szenvedtünk! Lehurrogtak bennünket, letépték választási plakátjainkat, jelvényeinket, kinevették egyenruháinkat. Még Bili Millerből is gúny. űztek. — Ki az a Bili Miller? — Barry Goldwater alelnök-jelöltje, maga Idióta! Engedje meg, hogy méq valamit mondjak. Lehet, hogy nem vezettük a legjobban a választási kampányt, de legalább most nincs a leiünkön akkora vai. mint a tonkini incidens. — Mindenki zátonyra futhat — állapítottam meg gyanútlanul. — Miért nem mondta ezt 1964-ben? — vágott vissza. — Jól van, jól van, nyugodjon már meg — könyörögtem. — Inkább elhiszem, hogy Barry békejelölt volt, Lyndon meg háborúpárti. Elégtétel ez magának? — Kérjen bocsánatot mind azért, amit akkor mondott, fiacskám. — Bocsánatot kérek. — Jól van — mondta —, de jegyezze meg. hogy ha 1964-ben Barry Goldwaterra szavazott volna, most nem kellett volna bocsánatot kérnie. (HERALD TRIBÚNE) BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Munkaerőhiány és hatékonyság 31 efsz társulásónak végcélja: évente 200 vagon sertéshús A CSKP XIV. kongresszusának a mezőgazdasagi termelést érintő határozatai kimondják: az elkövet kezó években egyik legfontosabb feladat, biztosítani a lakosság élelmiszerellátásának bővítését, lavítását, elsősorban saját terme lésből. Ennek érdekében közel egyötödével kell növelni a mezőgazdasági termékek állami készletékbe történő felvásárlását. Ezeknek a gondolatoknak a szellemében került sor Királyhelmec (Kr. Chlmec) és Nagykapos (V. Kapušany) vidékén 31 efsz-nek a társulására, melyek „MÄSOSPOL" címen, Perbenyík (Prlbeník) székhellyel közös szövetkezeti vállalatot létesítettek a sertéshús nagyarányú termelésére. A társulásos vállalat alapító tagjait képező 31 szövetkezet kép viselői megkötötték a szerződést, megválasztották a vezetőséget. Ennek elnökévé Berta fános elvtársat, a Klsgéresi |M. Horeš) Efsz elnökét válusztották. aki tá jékoztatott a társulás jelentősé géről és küldetéséről. — Az Illetékes szervek támo gatják kezdeményezésünket, s így Perbenyik határában, közel a va sútvonalhoz felépült közös szövet kezeti vállalatunk sertéshizlaldája, ami közel hetvenmillió korona ráfordítást Igényel. Ennek felét állami szubvencióként kapják. Az összeg 50 százalékát az Állami Banktól vesszük kölcsön, 18 millió koronát pedig tagrészesedés fejében nyerünk a 31 társszüvetkezet tői. Berta elvtárs elmondta, hogy a tagdíjat minden egyes szövetkezet az általa használt szántóföldterület arányában fizeti, mégpedig hektáronként 900 koronát, s a kezdeti üzemeltetési költségekre további 25 koronát, szintén hektáronként. Ezenkívül, ugyancsak minden tag, tehát társszövetkezet, szántóföldterületének arányában, az előre meghatározott fajta és mennyiség szerint járul hozzá — természetben — a szükséges ta karményalap biztosításához. A ta karmány értékét a vállalat kifizeti. A felépítendő nagyhizlaldában — építését a Nagykaposi Talajjavító Szövetkezet vállalata a koši cei Poľnohospodársky projekt n. v. tervei alapján — saján neveié séből származó sertéseket hizlal nak majd s vágósertésként értéke sítenek. Az elázetes tervek szerint a nagyhizlalda az ötéves terv végén dolgozik majd teljes kapacitással, amikor is évente kétszáz vagon sertéshúst juttat piacra. A tagszövetkezetek egy bizonyos ideig továbbra is tenyésztenek sertéseket. (kulik) A munkaerőhiány a gyakorlatban negatív jelenségként mutatkozik. Sok esetben a tervteljesítést veszélyezteti. Az ezek ben a napokban közzétett statisztikai jelentés azonban a munkaerőhiány néhány vonatkozását új fényben állítja elénk: ez a negatív jelenség közvetett, ám igen erős nyomást gyakorol az üzemekre, hogy fokozzák a munkatermelékenységet és így a termelés hatékonyságát is. A Statisztikai Hivatal félévi jelentése többek között megál lapítja, hogy a munkatermelékenység a Cseh SZSZK iparvállalataiban 8 százalékkal, a Szlo vák SZSZK iparában pedig 5,9 százalékkal növekedett a múlt év hasonló idoszakához viszonyítva. Szlovákiában a munka termelékenység növelésének tervét az ipar nem teljesítette. Ugyanakkor figyelemre méíló az a jelenség, hogy a csehországi üzemekben a foglalkoztatottság 0,4 százalékkal csökkent, Szlovákiában pedig 2,1 százalékkal nőtt. Az öszefüggés a munkatermelékenységi mutatók túl-, illetve néni teljesítése, valamint a foglalkoztatottság alakulása között nyilvánvaló. A gyors ütemben fejlődő szlovákiai iparban sok, eddig csehországi gyárakban dolgozó ember állandó lakhelyéhez közelebb, az új létesítményekben is talált munkát. Ez lehetetlenné teszi a csehországi vállalatok számára az iparfejlesztést a hagyományos módon — új munkaerők beállításával. Itt úgyszólván kizárólag a munkatér nielékenység növelésével lehet csak fejleszteni a termelést. A szlovákiai ipar fejlesztésé ben még jelentós tartalékok rejlenek, a legtöbb üzem bővítése egyben még azt is jelenti, hogy új embereket kell felvenni. Ez némileg lerontja a munkatermelékenységi tervmutató teljesítését. Félreértés ne essék: új üzemek létrehozása, új emberek munkába állítása nem baj, vagy negatív jelenség. Csupán azért hívjuk fel erre a jelenségre a figyelmet, hogy jobban érzékeltethessük: az extenzív iparfejlesztés határai viszonyainkban szűkek, ezen az úton tovább haladni objektív lehetetlenség, s már ntost arra kell berendezkednünk — ahogy arra a CSKP irányelvei felszólítanak —, hogy ne csak háromnegyed részben, hanem 80—90 százalékban a munkatermelékenység növelésével fejlesszük az ipari termelést. Hol rejlenek a munkatermelékenység útján történő iparfejlesztés tartalékai? A válaszadásban ugyancsak segítségünkre van a Statisztikai Hivatal jelentése. Ez rámutat, hogy a tartalékok mindenkelótt a munkaidő, az anyagtartalékok, s a fennálló géppark jobb kihasználásában rejlenek elsösor ban. Az anyagfelhasználás az első öt hónap alatt megelőzte a teljesítményeket: míg a teljesítmények 7 százalékkal nőttek, addig az anyagfelhasználás 7,5 százalékkal. A tavalyi első fél évhez viszonyítva csökkent a műszakok száma az üzemekben, mégpedig 1,353-ról 1,350re. Nem nagy szám ez, de a géppar kihasználásának szempontjából egy negatív tendenciáról árulkodik. Pedig a műszakok számának növelése a hatékonyság fokozásának egyik feltétele. A nagy termelékenységű korszerű ipar fejlesztésének egyik legfontosabb velejárója a szakképzettség. A munkaerőhiánynyal kapcsolatos adatok figyelmeztetnek rá, hogy a hiány nemcsak általában mutatkozik, hanem mindenekelőtt szakmunkásokban. Van rá példa, hogy a vállalat igazán jóakarúan, hatékonyan akarja fejleszteni termelését, ám új üzeme, üzemrészlege számára nem talál megfelelő mennyiségben szakmailag jól képzett embereket. Sajnos, ez a jelenség a Dél-Szlovákiában egyre gyarapodó ipari létesítményekben mutatkozik leginkább. E vidék lakossága nagy százalékban csehországi üzemekben dolgozott évekig, ám nem minden esetben használták ki az emberek az ott kínálkozó szakmai továbbképzés lehetőségeit. A munka után utazó emberek leginkább segédmunkásként helyezkedtek el é* a különélési pótlék, a magas normateljesítés stb. annyira növelte fizetésüket, hogy sokan évekig nem tartották szükségesnek szakmai tudás elsajátítását. Ez most, a hatékony iparfejlesztés idején megbosszulja magát. Idehaza is létrejönnek az új gyárak, de az új modern gyárnak inkább jól képzett szakemberekre van szüksége, mint segéderőkre. V. G. 27. Amikor o Szovjetunióba voló betörést kitervelte, Hitler, és környezete arra számított, hogy minden erejét és eszközét beveti o Szovjetunió ellen, (gy a hazórdjátékosok szoktak számítani. Pétoin kormányának árulása ellenére Franciaország dolgozó népe nem hajtott fejet a fasiszta megszállók előtt. Nem hódoltak be Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlovákío és más országok szabadságszerető népei sem. A hitleristáknak számolniuk kellett az ellenállás tömegmozgalmával. Anglio szintén nem szüntette be a harcot, bór nem erejének és lehetőségeinek megfelelően folytatta. A hitleristák nem tételezték fel, hogy 5 párt körül tömörülő szovjet népben ek kora erő rejlik, és rövid időn belül átalakítja az ország gazdaságát, gyorsan megszervezi a harckocsik, a repülőgépek, a tüzérségi felszerelés és lőszer, s mindonnak a tömeggyártását, amire a Vörös Hadseregnek szüksége van ahhoz, hogy o német fasiszta csapatok fölé kerekedj'ék és szétzúzza őket. Csapataink o kegyetlen körülmények között megacélozódtak, harci topasztalatokra tettek szert, és miután a szükséges eszközöket megkapták, visszavonuló, Védekező félből támadóvá váltak. Egész lenini pártunk nagy szervező és lelkesítő munkája ragyogó eredménnyel járt mind a fegyveres erők építése, mind pedig a szovjet nép mozgósítása terén, hogy megteremtse azt az anyagi-technikoi bázist, amely biztosítja a Vörös Hadsereg fegyveres küzdelmét o német fo siszta csapatok ellen. Ily módon a Nagy Honvédő Háború első szakasza ozzal végződött, hogy a hitlerista hadvezetés volamennyi hadászati terve kudarcba fulladt, Németország ereje és eszközei alaposon kimerültek. A német fasiszta csapatok elleni harcnak ez a fő eredménye eleve rányomta bélyegét az egész, második világháború további menetére. A német csapatok megsemmisítése Sztálingrád körzetében Ezerk ilencszáznegy venkettö októberében világossá vált, hogy a német hadvezetés kénytelen lesz oz egész keleti arcvonalon hadászati védelembe átmenni. A hitlerista csapatok óriási veszteségeket szenvedtek, és addigra teljesen elvesztették támadó lehetőségeiket. Ez azt jelentette, hogy ismét meghiúsultok o Szovjetunió elleni haditervek. 1942 november elején a németeknek a szovjet - német arcvonalon 266 hadosztályuk, mintegy 6,2 millió fő, ezenkívül több mint 70 ezer lövegük és aknavetőjük, 6600 harckocsijuk és rohamlövegük, 3500 katonor repülőgépük és 194 hadihajójuk volt Ugyanebben oz időben a Szovjetunió harcoló csopatainak oz állományában 6,1 millió ember, 72,5 ezer löveg és aknavető, 6014 harckocsi és rohamlöveg, valamint 3088 katonai repülőgép volt. A főhadiszállás hadászati taitalékc erre oz időre 25 hadosztályra, 13 harckocsi- és gépesített hadtestre, 7 önálló lövész- és horckocsidondárra szaporodott fel. Ily módon a háború első szakaszónak végére az erőviszonyok a Szovjetunió javára változtak meg. Miután a Sztálingrádi Front tervén c végső simításokat elvégeztük. Vaszilevszkijjel közösen felhívtuk Sztálint és közöltük vele, hogy személyesen kell jelentenünk neki a küszöbönálló hadműveletekre vonatkozó több megfontolást. November 13-án reggel Sztálinnál vol tunk. Jó hangulatban találtuk, és részletesen kikérdezett bennünket a sztálingrádi helyzetről és arról, hogyan halod az ellentámadás előkészítése Jelentésünk fő tételei a következők voltak: Az erőviszonyokat mind minőségi szempontból értékelve rámutattunk, hogy ozokon a szakaszokon, ahol főcsopásainkot fogjuk mérni (Délnyugati és Sztálingrádi Front) továbbra is zömmel román csapatok védenek. Foglyok vallomásai alapján ezek általános harcképessége gyenge. Mennyiségi szempontból ezekben az irányokban jelentős fölényben leszünk, ho támadásunk megindításáig a német hadvezetés nem csoportosítja át ide tartalékait, ám felderítésünk eddig még semmiféle átcsoportosítást nem fedezett fel. Paulus 6. hadserege és a 4. páncélos hadsereg erőinek a zöme Sztálingrád környékén van, ahol lekötik őket a Sztálingrádi és a Doni Front csapatai. Csapataink, a tervnek megfelelően a kijelölt körzetekben összpontosulnak és a jelekből ítélve az ellenséges felderítés nem fedte fel átcsoportosításainkat. Intézkedtünk, hogy az erőket és eszközöket még inkább rejtve mozgassák A frontok, hadseregek és magasabb egységek feladatait már kidolgozták A sztálingrádi ellenséges csoportosítás bekerítésének belső arcvonala és bekerített ellenség megsemmisítését biztosító külső arcvonal létrehozásának változatait kidolgozottnak tekinthettük. A legfelsőbb főparancsnok figyelmesen hallgatott bennünket. Abból, ahogy komó tosan rágyújtott pipájára, bajuszát simogatta és egyszer sem szakította félbe jelentésünket, arra következtethettünk, hogy elégedett. A sztálingrádi hadművelet azt jelenti, hogy a szovjet csapatok átveszik a kezdeményezést. Mindnyájan hittünk a küszöbönálló ellentámadás sikerében, amelynek eredményei jelentősek lehetnek hazánk számára. Mialatt jelentettünk, a legfelsőbb töparancsnok szobájában összegyűltek az Állami Honvédelmi Bizottság tagjai és o Politikai Iroda néhány tagja. A távollétük "ben jelentett fő kérdéseket meg kellett ismételnünk. Rövid vita után jóváhagyták az ellentámadás tervét. November 19-én 7 óra 30 perckor o Délnyugati Front csapatai hatalmas erejű csapással egy időben két helyen áttörték a 3. román hadsereg védelmét: Romonyenko 5. harckocsihadserege a Szerafimovicstól délre levő hídfőből, I. M. Csisztyakov vezérőrnagy 21. hadserege pedig a kletszkajai hídfőből. Az ellenség nem állta a csapást és pánikszerű visszavonulásba kezdett vagy megadta magát. A románok háta mögött óllá németek erős ellenlökéssel próbálták megállítani csapataink előretörését, de a bevetett 1. és 26. harckocsihadtestünk elsöpörte őket. A Délnyugati Front szokoszán befejeződött a harcászati áttörés. November 23-ra virradó éjjel a 26. harckocsihadtest G. N. Filipov olezeredes parancsnoksága alatt álló előrevetett osztaga merész rajtaütéssel elfoglalta o Don hídját. A német hídőrség, mit sem sejtve, nyugodtan várta a váltást. Ám a váltós helyett a hídro Filippov osztagának élei lobogtak. A hitleristák azt hitték, hogy zsákmányolt orosz horckocsikkal felszerelt tankcsapatuk közeledik. Rövid tuso után a híd a kezünkben volt. Az ellenség több ízben megpróbálta elűzni a hídról Filippov osztagát, ez azonban nem sikerült neki. A hidat tartva Filippov elhatározta, hogy N M. Filipenko alezeredes harckocsiosztagával elfoglalja a mindössze két kilométerre levő Kalácsot. Filipenko alezredes, osztagának csekély ereje elle nére elhatározta, hogy menetből megroha mozza a várost. Egész éjjel folyt a harc Kalacsegért. A németek szívósan ellenáll lak, de hamarosan megérkeztek a hadtest főerőinek előrevetett egységei és elfoglalták a várost. jFolytatjuk j 1971 VII