Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-25 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

AFORIZMÁK Hiába kérded töle, miért köp rád ha az illető nem tud be­szélni, csak köpni. * « » A gonosz embernek, ha le­gyengül, nem új szív kell, ha­nem új epe. Az ember nem mindig vallja be szívesen, hogy ártatlan Felfelé ívelő útján az ember gyakran eljut az asztal alá. # » » Az anyanyelv szabad haszná­lata mindenütt biztosítva van, kivéve a házasságban. » » » Az emberevő az egyetlen, aki­ről biztosan tudjuk, hogy szereti az embereket. Az ember olykor szájtátva kénvvtelen megállapítani, hogy a másiknak van igaza. Jaj az embernek, ha csak anyakönyvi kivonattal tudja bi­zonyítani. hogy él. » » * Kezdetben tudást és tapasz­talatot gyűjt az ember, később csak bélyeget. KÉRDÉS — Képzeld el, Szabó Pista tegnap meghaltl — Ne mondd. És melyik or­vos kezelte? —' Egyik sem. Egyedül volt otthon, úgy halt meg . . . PÁRBESZÉD Fekete beszélget Fehérrel. — Te, Fehér, mi lesz akkor, ha Verával való viszonyodnak következménye lesz? — Eleinte aggódtam miatta, de már megnyugodtam. Vera azt mondja, hogy ezt nem élné túl . . NÖJ DOLGOK A népszerű tévébemondót megállítja az utcán egy asz­szonv — Elnézést, ugye maga az a híres bemondó, akinek az arca naponta megjelenik a kép­ernyőn? — Igen. — Mindennap megnézem ma­gát, s úgy örülök, hogy most megkérdezhetem: mit szól az új bútorunkhoz? BIZTOS JEL jfrPFi osmíy — Képzeld, a beteg teljesen felgyógyult! BÖRTÖNŐR NYUGDÍJBAN oetev sztti (Jelenszky László karikatúrája) STRANDON Az egyik spanyolországi strandon odamegy az ügyelő egy nőhöz: — Elnézést, hölgyem, de ná­lunk tilos kétszeres fürdőru­hában strandolni. A nő megvonja a vállát: — Kérem, ahogy óhajtja. Me­lyik részt vessem le? ERŐSÍT Szabóné mondja: — Tudod, hogy a távollét erősíti a szerelmet? — Nemcsak tudom, de la­pasztalom is. Mióta élutazott a férjem, egyre jobban szere­tem Sopánkai szomszédot. . SZOMSZÉDOK — Kedves Nagy úr. meg kell mondanom önnek: ez borzasz­tói A maga kutyája egész éj­jel iszonyúan ugat! — Ne sajnálja, kedves szom­széd. A kutyusom nappal ki­alussza magát! FELESÉG — Jenő, megöntözted ma a kertet? Nem, mert kint esik az eső . . . — Hát akkor húzz gumi­csizmát! VICCEK — Hallottad, hogy Béla vic­ceket gyűjt? — Annyira szereti őket? — Dehogy, de mégis gyűjt. Már egy hónapja fekete nővel jár, és kénytelen naponta meg­nevettetni őt. Ugyanis, a foga szerint tájékozódik a sötét­ben SZÜLÉSZETEN Kovacséknál négy fiú után végre kislány született. A bol­god apa áradozva közli a hírt barátaival. — És kire hasonlít a kis­lány? — kérdezi az egyik. Kovács zavartan feleli: — Őszintén szólva, az ar­cát meg sem néztem! ELUGROTT Az ügyeletes orvost vidékre hívják. Becsenget a megadott címre. Riadt tekintetű asszony nyit ajtót. - — Lássuk csak, hol van a súlyos beteg? — mondja az orvos. — Várjon egy pillanatot, doktor úr, mindjárt itthon lesz, csak átugrott a kocsmába egy kupica pálinkára ... — Doktor úr, nekem 4gyenge szívem van, ne mundja azt újra, hogy ismét meggyógyul a feleségem! (Ici Paris) GRATULÁLÓ Brahovácznak megszökött a felesége. Egy hét múlva valaki csenget. Brahovácz kinyitja az ajtót, és megle­pődve veszi észre, hogy a felesége áll az ajtóban. — Te vagy? — mondja a férfi egykedvűen. — Miért, te kire gondoltál? — kérdezi az asszony. — Azt hittem, hogy újabb gratuláló érkezettl ÜZLETBEN Cicvarek belép az üzletbe. — Kérek egy üveg olyan italt, ainrt múltkor vetteml — Sajnos, nein emlékszem — mondja az eladó. — Lesz szíves megmondani az ital márkáját? — Azt elfelejtettem. Csupán azt tudom, hogy ha azt az italt iszom, akkor a feleségem a hatodik pohár után úgy néz ki mint Sophia Loren . .. Udvarlás több változatban Gyermeteg szenvedély — Hidd el, édes Pirikém, ve­lem nagyon jól jársz, ha a fe­leségem leszel. Az én két szé­les vállam és az én két izmos karom felfogja majd a kettőnkre <• nehezedő összes terhet. Én té­ged a széltől is óvni foglak, és a tenyeremen hordozlak és... Mi az, szóltál valamit, szívecs­kém? — Igen, azt mondtam, hogy lassítsunk egy kicsit. Neked könnyű üres kézzel, de én alig bírok melletted loholni ezzel a két nagy dög, szatyorral. .. — Rózsika, imádott, angyali nő, számithatok az ígéretére? — Igen, Dezső. — Ott lesz ma éjjel? — Igen, Dezső. — Pontban éjfélre, ahogy megbeszéltük? — Igen, Dezső. — A lakáscímemet nem felej­tette el? —• Nem, Dezső. Rumpraliné utca 8/b. — Ötszázban állapodtunk meg, ugye? — Igen, Dezső. — Pompás! Csókolom a ka­csóit, Rózsika, isteni, drága nő, és várom, pont éjfélkori — faj, Dezső, én úgy félek, hogy kitudódik! — Ugyan, Rózsika, ki a fene tudná meg, hogy maga diszpo­nálta oda azt az ötszáz nagy­méretű téglát a gyárból az én villámhoz?! — Hé, te csaj! — Nekem szólsz? — Aha. Hogy hívnak? •— Szöszinek. — Nem jössz fel a kéglimre? De, megyek. Ha már így megdumáltál. .. — Drága kisasszony, maga egy csodálatosan karcsú, légies, szinte azt mondhatnám, hogy éteri tünemény... — Ne fáradjon az udvarlás­sal, uram! En villamoson nem vagyok hajlandó ismerkedntl — Maga félreért, kisasszony, én csak arra akartam megkér­ni, hogy most már lépjen le a lábamról, mert le szeretnék szállni... — Mondja, Gézuka, maga tényleg a kapurtalaí maharad­zsának a fia? — Tényleg, Zsuzsika. — Es hol van az a Kapurtala? — Afrikában, a Tadzs Mahal­tó mellett. — lé, és ott ilyen jól be szélnek magyarul? — A mi népünk rokona a magyaroknak, Zsuzsika. Közös őshazánk volt a Góbi sivatag­ban. — És azon a tízezer forinton, amit kölcsönkap tőlem, valóban repülőjegyet vesz kettőnknek Kapurtalába? — Természetesen, Zsuzsika. Hiszen mondtam, hogy be aka­rom mutatni magát, a kis meny­asszonyomat, atyámnak, a ma haradzsának! De a kérdéseiből mintha azt érezném, hogy nem teljesen bízik bennem ... — Dehogynem, Gézuka .. . Csak tudja, annyi manapság a szélhámos, hogy nem árt, ha magamfajta leány óvatos egy kicsit... De maga, Gézuka, per sze egészen más, maga nem egy szélhámos típus, bocsásson meg, hogy egy pillanatig is ké telkedtem ... — Szeretsz, Béluci? — Nagyon szeretlek, Icukal — Akkor is szeretnél, ha kancsal volnék? — Akkor is, leuka. — Es akkor is, ha x-lábam volna? — Akkor is. — Es mondd, de igaz lelked­re, akkor is szeretnél, ha nem munkaügyi volnál annál a vál­lalatnál, ahol a mamám taka­rítónő? RADVÁNYI BARNA m

Next

/
Thumbnails
Contents