Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-25 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

MORVA Y GÄBOR: Helyes írásmód, helyes értelmezés Összetett szavaink — lőleg a bonyolultabbak — helyesírásuk miatt népszerűtlenek. A fogalmazó sokszor olyan iszonyatot érez helyesírásukból, hogy olyasmit is szókapcsolattal ír le. amit csak összetétellel lehet kifelezni. Ennek azután az írás értelme vallja kárát, mint például ebben a mondatban: „A Csemadok: /helyesen: CSEMADOK) Központi Bizottsága nagydíját 288 ponp.al a maftosi menyecskék . <''r<r>klő csoportja nyerte el" Nem egyszeri eset. lein elírásáról van szó. ugyanebből a rikkbö! való ez ls: ,A második helyen szintén éneklő csoport, a lédeci menyecskék csoporttá "égzett 273 ponttal Sőt, még egv példa ,, •. . a Hét szerkesztőségének díiá. 268 ponttal a verseny zsűrije a tornagörgői férfiak éneklő csoportjának ítélte oda". Az olvasót szinte zavarba ejti a dolog: „éneklő csoport"? Akaratlanul is mulatozások alkalmilag összeverődött duhaj csoportját idézi a kérdéses szókapcsolat. Talán igv is értelmeznénk, ha nem tudnánk. hogv népdalversenyről van szó. amelyre szorgos munkával készültek menyecskék, férfiak epvaránt. Tehát nem éneklésre összeverődött csoportról van szó, hanem énekkarról; vagy ha már ezt túl nagy megtlsztelésnek tartaná a cikkíró, legalább az „énekegyüttes" nevet ne sajnálta volna tőlünk! Helyesen tehát: a menyecskék I férfiak) énekkara /dal csoport ja. énekegyüttese. együttese). Talán még az említettet Is felülmúlja ez: ..A szarvas vadászidény augusztus 1én kezdődött, jóllehet a szarvasbögésig csak a kiselejtezett példányokat szabad lelőni". E komikusan hangzó kapcsolatot egyikmásik olvasó bizonyára megmosolyogta, talán „szarvashibának" is tartotta; e hiba pedig egy kissé nagyobb figyelemmel elkerülhető lett volna. Persze ezen az egybeírás nem sokat segítene. Egyszerű birtokos jelzős kapcsolattá alakítva így fejezhető ki a lényeg: ,A szarvasvadászat idénye. .." Amint látjuk, nem mindegy, hogyan írunk le egy-egv fogalmat. Az írásmód az értelemnek van alárendelve. A helyes értelmezésnek feltétele a helyes írásmód. Nem mind arany, ami fénylik Pedagógiai szakfolyóiratunk egyik régebbi számának levelezőrovatában olvastattuk ezt a mondatot: „Több cikkíró szerette volna már a pedagógusok kezébe adni azt az „aranykulcsot", amellyel a csehszlovákiai iskolaügy gyors fejlődésé, irányítanák" Az író idézőjelbe teszi az „aranykulcs" szót, ezzel is figyelmezteti az olvasót, hogy nem alapjelentésben használja. Szavaink zömének van egy vag^i több mellékjelentése. A szó meílékjelentését azonban nem a fogalmazó szabja meg, hanem az, a nyelv belső fejlődése folyamán bizonyos törvényszerűségek alapján alakul ki. Az idézett mondat kiemelt szaváról persze ennek pont az ellenkezőjét állapíthatnánk meg. Kulccsal irányítani a fejlődést? Még akkor is képtelenség. ha történetesen „aranykulcs 'ról van szó, mint ebben az esetben. A kulcs szó jelentése minden esetben a nyitás fogalmához kapcsolódik. Ez természetes is. A szavak mellék jelentése nem az alapjelentéstől függetlenül alakul ki, hanem a dolgok, jelenségek külső vagy belső hasonlósága, tér-, idővagy okbeli kapcsolat alapján. Ezért zavaró és képtelennek tűnő a kiemelt szavak értelmi összefüggésbe állítása. Az Irányításhoz a kulcsnak vajmi kevés köze van. Ugyanennek a cikknek a következő mondata már közelebb jár a helyes használathoz, hibátlannak azonban ez sem mondható: „Ez természetes is, mert a pedagógusok kezébe adott kulccsal nyithatjuk meg ifjúságunk boldogulásának útját". Kulccsal nyitni meg a boldogulás útját? Még bizony ez is képzavarnak minősül. Beszélhetünk a „probléma kulcsáról", a „ref:ély kulcsáról", a titkosírás „kulcsáról"; azonban „kulccsal nyitható útról" nem. A bemutatott furcsaságokat a választékos kifejezés túlzott erőltetése szüli. A cikk szóviiágos stílusa nem illik a mondanivalóhoz. Az idézett monda, tokát is ugyancsak meg kell fosztanunk ragyogásuktól, ha a kifogásolt képtelen kapcsolatokat elfogadhatóvá akarjuk tenni. Az elsőt talán így alakíthatnánk: „Több cikkíró szerette volna a pedagógusok kezébe adni a csehszlovákiai magyar iskolaügy gyors fejlesztése titkának kulcsát". Bár a hosszú birtokos szerkezet egy kissé nehézkes, de a szerző gondolatát tükrözi. A második mondatot így módosíthatnánk: „Ez természetes is. mert a pedagógusok nyithatnak utat ifjúságunk boldogulásának". Az előbbiekével rokon problémát vet fel ez a mondat: „Torpedózzák a járást, az állami bankot és bizonyos fogadkozások, Ígérgetések után f hogy ez az utolsó eset, de a szövetkezet érdekében még ez egyszer szükségszerű) össze is kerül az az öszeg, amely a munkaegység tervezett értékének kifizetését lehetővé teszi..." Ebben is átvitt értelemben használt szóval állunk szemben. A magyar nyelv értelmező szótára ezt a mellékjelentésót ismeri a torpedóz szónak: „Titokban elgáncsol valamit, ritkábban valakit, valakinek a tervét, előrehaladását rosszindulatú mesterkedéssel meghiúsítja". A szerző valószínűleg a torpedóz és az ostromol jelentését tévesztette össze, jobban mondva: a két szó mellékjelentését. Igaz ugyan, hogy mindkét szó a hadászat szókincséből származik, mégsem cserélhetők föl. Helyesen: „Ostromolják a járást..." Az idézett mondatok íróinak tollát a szenrléletességre, a választékosságra törekvés siklatta ki. Ha olyan szavakkal élünk, melyeknek használhatóságával nem vagyunk egészen tisztában, akkor a Jó szándék is balul üt kJ. GYÖNYÖRŰ LÁZBAN Az autókerekek tompo surrogása köszönti o hamvas ködből feslő reggelt. Ez a furcsa zene s a sercenő gyufa szégyenkező lóngja pókhóló zsineggel köt csok a valóhoz. Akácillat bódit, száz varázslat kísért, csalogat libegve, mint mocsári lidérc: mondjak búcsút célnak, leskelődő észnek, csikólóbon vágjak a délibáb-rétnek, vessem magam mohán sosem-volt tengerbe, arccal a kék égnek, lássam, nap-cipóját hogyan sütögeti az idő-kemence. Sugármorzsáiból bibliai manna hullana a számba, s a Garam völgyének • I kámzsás sziklói közt fakadó források mind ideszöknének arcom megfürösztnl, szomjam megenyhíteni, mintha én lennék' e szűz rétek nimfája. S mire a nap-cipó szép pirosra megsül a zöld láthatárra támaszkodó égen, s a távoli dombok harangozva jelzik: abrakolni kíván öreg földparipánk az időszekérben, a rtyár szerelmétől égő pipacsok közt vetném meg a lábam, lehúnyva a szemem -i az autókerekek tompa surrogását s a sercenő gyufa szégyenkező láng|át ne halljam, ne lássam e gyönyörű lázban. L. Gály Olga: Szomjúság Gulliver érezhette tón ily nehéznek az óriások lehellettét. A kánikulában remegnek a házak, a tornyok, remeg a lég. A villamoscsilingelés fehérre izzított pengeként hotol agyamba. Hát meddig tart még az istenek haragja? Egy csepp esőt, szelet, csak lendületnyi mozgást érezzem, van bennem még gerincideg! Olyan vagyok így, mint kirakati bábú, ki o szemek éhes, mohó sugarában örök-egy mozdulattal kelleti magát a semminek. Meg kell szüntetni ezt a furcsa rontást repedjen végig az üvegbura! Robbanjak el e tompa tunyaságból, s legyek újra minden izmomnak ura. Lépjek be az élet szép zűrzavarába, fogjon el az öröm s a gond váltóláza, nyúljanak felém kereső, jó kezek, mert ha így marad rámdülnek az egekl MOS Könözsi felvétele a Gyerkőcök című ciklusból