Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-25 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Cígel Bánya dolgozói dicsérik a DVP-5-ös gépet • A bányásztanulók 75 szá­zaléka tíz évre szóló munkaszerződést írt alá • Probléma a fejtési frontok ha­ladása • Üjabb vállalás: 30 000 tonna szén terven felül Eurcsa érzés: fejünk fölölt száz méternél is • vastagabb kőréteg tartja a falut és az 1346 méter magas Madaras-hegy (Vtáčnik) tűzhányóra emlékeztető andezittömbjét. Furcsa érzés, de nem riasztó. Tudom, hogy fönn a fejem fölött sűrű szö­vetű füstfátyolt terít a völgyre Prievidza sok-sok kéménye, és Cígel Bánya épületében többen is ügyelnek arra, hogy biztonságosan működjön eb­ben a folyosóban az elszívóberendezés, az áram­szolgáltatás. Körülöttem mindenki egyforma. Szürke vászon­ruha, bőrfoltokkal, csizma, sisak és rajta a lámpa, a vállon mentődoboz, a kézben lapát. Az egyik ol­dalon üres csillék hosszú sora, a másikon szénnel, meddővel, iszappal megrakottak. Itt próbálom megérteni, hogy néhány hónappal ezelőtt, Lenin elvtárs születésének 101. évfordulóján ez a bánya fennállása óta a legtöbb szenet, pontosan 6477 tonnányit küldölt fel. Vajon hány csillével? Vajon hány robbantási készített elő azon -a napon a Kom­játiból (Komjaticej ideszármazott Cirok Ru­dolf előmunkás? Hány t ám fát állítottak fel azon a napon? Hány arc ráncába festődött bele a szénpor? Mosolyog hangosan kimondott gondolataimon az előmunkást. Megigazgatja sisakját és magabiztosan magyaráz: „A szén nem piszok. És különben is, más itt a probléma. Nézze kérem, helytelen, na­gyon helytelen, ha követ, vasat, meddőt raknak a szén közé. Nem méltó a bányászhoz. De az sem tetsző, amikor a nyomás által tönkrement támfák értékének harminc-negyven százalékát ráírják a bányászra." Mások inkább az eredmenyekről beszélnek. Ba­laj Lajos szakszervezeti elnök a III. szakasz telje­sítményét dicséri: „Május elsején ők álltak a me­net élén." Veternik mérnök mindjárt bizonyít is: „Fejtési tervüket 154,5 százalékra teljesítették, terven felül 20 000 tonna szenet küldtek a felszín­re." Valaki kiegészíti: „És vállalták, hogy az év végéig további 30 000 tonna szenet adnak terven felül és 400 méternyi bányafolyosót építenek." Keveset mond az idegen számára az a megjelö­lés, hogy a III. szakaszról van szó. Ezért elém te­rítik a bánya újságjának legfrissebb számát. Ebből tudom meg, hogy Buzalka fózsef és csapata rend­szerint 7—8 nappal a hónap vége előtt már teljesí­teni szokta a fejtés havi tervét. Az 1353-as fejtés­nél hasonló eredményeket szokott elérni Sŕasný Vladimír munkacsapata. Még mindig idegennek érzem magam. Borzonga­tó szél fúj a szállítóakna felől. Állandóan cserélik a levegőt, hogy a legtávolabbi vágatokban is elvi­selhető legyen. Különös szél. Ezt gondolom, de hogy némi fogalmam legyen egy-egy bányászcsa­pat létszámáról, megkérdeztem Scirok Rudolf elő­munkástól, hány munkással szokott dolgozni? El­csodálkozom a válaszon: „Mi kérem kjlencvenha­tan vagyunk." Két ember nekifeszül a csilléknek. Odébb lökik. Az ősrégi erdőségekből keletkezett szén hamaro­san a felszínre jut majd. Egybemosódik itt az idő, úgy rakódnak egymásra a percek és az órák. mint egykor a mélybe süllyedő fák. Csak a csillék csör­gése, a távoli lövések robbanása bontja meg ezt a különös éjszakát. Erre fogok emlékezni, erre a képre, ha valaki kiejti a szót: bánya. Nem is olyan csúnya kép. Gyakran hallottam már bányát megjárt munkások­tól: „Nem megyek én vissza a bányába. Csak ak­kor, ha majd ablak ts lesz rajta." Úgy látszik, hogy ők nem vették észre ezt a képet. Nem vitatkozom velük. Nem, még gondolatban sem. Inkább itt, már fenn a bányaépülelben, meg­kérdezem Lajčiak Albin elvtársat, a bányásztanu­lók intézetének igazgatóját, hogy a fiatalok meny­nyire szerették meg a bányát. Nem magyarázko­dik. Adatokat sorol: „A harmadéves tanulók 75 százaléka 10 évre szóló munkaszerződést Irt alá. Kilenc toborzónk járja az országol. Eridig 175 szerződést küldtek bf Ezek közül százketlen bá­nyásznak jelentkeztek." Ha általános érvényű az, hogy a fiatalok rajon-, ganak a technikáért, akkor ez hangsúlyozottan ér­vényes a bányászfiatalokra. A Cígel Bányában is tudják ezt. Ezért ahol csak lehetsége a legmo­dernebb bányagépeket alkalmazzák. Mindenki di­cséri a 14 012 N jelzésű, falfejtésnél alkalmazott DVP-5-ös gépet. És természetesen azokat is., akik vele dolgoznak. Chobot Viliam előmunkás csapatat. Nem értem pontosan az elém tett adat jelentését — 13 t/hl/sm — de feljegyzem, mert mindenki lel­kendezik: Nagyon szép teljesítmény! Nincs időm arra, hogy meginagyarázlá;.sam ma­gamnak az adat jelentését, mert az egyik mérnök a fiatalokról beszél: „És nemcsak a modern techni­kát kell biztosítani a fiatalok számára, hanem a modern életet is." Egyetértünk. De hogy bizonyít­sák, mennyire szívügye ez Cígel Bánya vezetősé­gének, felemlítik, az üdülő építését. Alig négy és félórányi járásra a bányától gyönyörű üdülőt épít­tet a bánya. PÚŠŤ a neve annak a völgyrésznek, ahol a 160 személy befogadására alkalmas, fehér kövekkel kirakott üdülő épül. Mečiar Lajos ve2eti itt a munkálatokat. Véleménye szerint még a tá­jat is megszépíti majd ez a hatalmas, modern nciii­iő Az év végére elkészül. Ha igaz. akkor a bá­nyászfiatalok már ebben az üdülőben fognak szil­veszterezni. Szó kerül a kongresszusi határozatokra is. A bá­nya mérnökei jól ismerik. Szórói-szóra idézik: „1975-ben mintegy 115—118 millió tonna szenet és lignitet, ebből legalább 87—90 millió tonna bar­naszenet kell bányásznunk." Őket főleg az a kér­dés foglalkoztatja, hogy a fejtési frontok halariu­sához szükséges feltételeket biztosítsák, mprt ez az alapja a tervteljesítésnek. Helyesnek, reálisnak tartják a tervet. Még jól emlékeznek arra, hogy a háború utáni újjáépítés, majd a dinamikus iparfejlesztés idején a "rohamo­san növekedő energiaigények kielégítése érdeké­ben a széntermelést milyen hősies erőfeszítéssel fokoztuk. Tudják, hogy árnyoldalai is voltak. Vi­lágviszonylatban már 1950-ben 7500 kcal/kg volt a felhasznált tüzelőanyagok fűtőértéke, ez pedig azt jelezte, hogy ha népgazdaságunk helyt akar állni a világversenyben, akkor kerülni kell az egyre drágábban bányászható szén készletek fejtéséi, de legalábbis kerülni kell a minden áron való jövesz­tést. Nagyon helyesnek tartják, hogy a párthatározat értelmében a lakosság tüzelőanyag-fogyasztásában csökkenteni kell a szén közvetlen égetésének rész­arányát. Tudják azt is, hogy ez nem jelenti majd a szénbányászat elhanyagolását, mert csupán ar­ról van szó, hogy ésszerűsítik a tüzelőanyag, a szén felhasználásának módját. Ezért a kitűzött ier­vek megvalósítására szívesen vállalkoznak. Nem mondta ki hangosan Cirok Rudolf, az elő­munkás, sem a III. szakasz vájárja, Buzalka József, nem szólt a mérnökök közül egyik sem, de Cígel Bánya mindegyik dolgozója tudatában van annak, hogy hangzatos „széncsata" meghirdetése nélkül is nagyszerű, ha naponta egyre több csillével egy­re jobb minőségű szenet küldenek. Jó szerencsét, bányászok! HAJDÚ ANDRÁS A nyár sok fiatalt csábít a termé­szetbe. Gyönyörködnek a természeti szépségekben, élvezik a táj változa­tosságát. Tekintetük nem kerüli el az égboltot sem, ameiy óriási gömb­ként hajlik a látóhatár fölé. Mély­kék színe, vagy éppen vakító szür­kesége csodálatot vélt ki mindenki­ben. Miért éppen kék színű az égbolt? Ahhoz, hogy ezt megmagyarázhas­suk, ismernünk kell légkörünk ösz­szetételét. Atmoszféránk különböző gázmolekulákbői tevődik össze (oxi­gén, nitrogén, széndioxid, nemesgá­zok stb.). Ezeken kívül még előfor­dul a levegőben vízpára és finom por. Ezek kis részecskékből állnak, melyeknek méretei különbözők, de általában kisebbek a látható fény hullámhosszánál. Elméletileg és kí­sérletekkel is igazolt tény, ha a fény olyan részecskékre esik, amelyek je­lentősen kisebbek a fény hullámhosz­szánál, akkor ezek a részecskék a fényt a hullámhossz negyedik hatvá­nyával arányos mennyiségben szór­ják szét. Ha a napfényben a vörös fény szórását egynek vesszük, akkor a kék fényé 6,4 lesz. Mivel a levegő molekulái kisebbek a látható fény hullámhosszánál, a fényt szórni fog­ják, mégpedig az emiitett szabály szerint. A kék fény szórása sokkal erősebb, mint a többi színé, ezért látjuk az eget kéknekl Ha a fény hullámhosszával meg­egyező vagy nagyobb molekulákba ütközik, akkor minden sugárfajta (ezen a fehér fény összetevőit ért­jük) egyenlő mértékben szóródik, és a szórt fény ugyanolyan lesz, mint a beeső fény (a ml esetünkben fe­hér). Ezért ha a levegőben nagyobb méretű részecskék vannak Jelen, az ég kék színéhez hozzátevődik a fe­hér szín is. Az égbolt kék színű lesz fehéres árnyalattal. Ez az árnyalat annál erősebb, minél nagyobb a lég­körben található nagyobb részecskék tömege. Az égnek ezt a színét jól megfigyelhetjük aszályok idején, vagy erdők és tőzeges mocsarak égé­si helyén. Az ég kék színe akkor is fehéres árnyalatú fesz, ha a leve­gőben nagy mennyiségben fordulnak elő vízcseppek, vagy jégristályok, amelyek a légkör páratartalmának lecsapódásával keletkeztek. Az ég­nek a zenit környékén van a leg­szebb kék színe, míg a horizont fe­lé közeledve egyre inkább fehéres árnyalatot kap. ERDiKES LEGKI Érdekes jelenségek játszódnak le napkeltekor ős napnyugtakor is. Eze­ket mindennap megfigyelhetjük, ha kiderült az ég és jól láthatjuk a ho­rizontot (nyíl terepen, síkságokon). A Nap a látóhatárhoz közeledve fo­kozatosan változtatja színét: először narancssárga majd gyakran vörös színű lesz. Közben változik a fényes­sége is, úgyhogy szabad szemmel is belenézhetünk. Nemcsak a nap, ha­nem a környező része (az ellenté­tes oldalon is) színeződni kezd. Az égbolton levő felhők is színt kapnak — az alsók vörösek, majd feljebb 6árgák, a legmagasabban levők fehé­rek lesznek. A szemben fekvő olda­lon a felhők színeződése hamarabb következik be. A nap további ereszkedésével az említett objektumok színeződése erő­sebb lesz. Amikor a Nap eltűnik a látóhatár alatt, a napnyugta helye fölött legtöbbször élénk ragyogás marad, mely narancssárga vagy vö­rös színű. Az égen a lenyugodott Nap mindkét oldalán színes sávok kezde­nek terjedni. Ezeknek a színeknek az összességét nevezzük esthajnalpír­nak. A színes sávok eloszlása a szín­képhez hasonlít. A látóhatártól ki­indulva követik egymást a vörös, a narancssárga, a sárga, a zöld, a kék szín, bár némelyik szín hiányozhat, de a sorrend azonos marad. Közvet­len napnyugta után az ellentétes ol­dalon (keleten kezd emelkedni a Föld árnyéka, amelynek sötét szür­ke színe kevéssé különbözik az ég többi színétől. Elég gyakran látha­tó, hogy a Föld árnyékát egy kes­keny bíbor színű öv szegélyezi — a Vénusz öve. A Nap további süllyedé­sével lassan eltűnnek az említett je­lenségek, és ezzel vége a csillagá­szati szürkületnek. Ez az esthajnal­pfr általános jellemzése. Kisebb-na­gyobb eltérések tapasztalhatók. Ilyen például a zöld sugár. Abból áll, hogy a Nap az utosó pillanatban a látóhatar alatt való eltűnése előtt (vagy a látóhatár alól való kiemel­kedésének legelején) a látóhatárnak abban a pontjában, amelyben eltűnik (vagy megjelenik), fényes, zöld su­gárzást bocsát ki. Keletkezése köny­nyen megmagyarázható. Tekintsük a légkört egy háromoldalú prizma ré­szének, amelynek alapja a Föld felé van fordítva, Ebben az esetben lég­körünk úgy viselkedik, mint egy prizma — a fehér színt alkotórészei­re bontja. Ez a jelenség nagyon rö­vid ideig, kb. egy másodpercig tart Megtörténhet, hogy a kék sugár is látható, de ez csak nagyon ideális körülmények között következhet be. A Nap vagy a Hold a látóhatár közelében néha furcsa, szabálytalan alakot ölt. Ezt a Jelenséget, amely a légkör alsó részeinek inhomogeni­tásából (különneműsége) származik, a Nap, illetve a Hold látóhatár men­ti deformációjának nevezzük. A színkép színeivel ékesített ívet mutató jelenséget szivárványnak ne­vezzük, amely eső idején figyelhető meg. A szivárvány keletkezésének el­mélete bonyolult, ezért e helyen bő­vebben nem is foglalkozunk vele. A szivárvány színei meghatározott sor­rendben követik egymást. Az ív kül­ső felén van a vörös, a belsőn pe­dig az ibolyakék. Ha a Nap a hori­zonton van, akkor a szivárvány fél­kör alakjában látható. Néha észreve­hető a főszivárvány fölött egy ún. mellékszivárvány is. Jellegzetessége, hogy a színek fordított sorrendben vannak benne. Néha sikerül megfigyelni fényes, fehér szivárványt, amelyet csak a szélein szegélyeznek színes csíkok. Ezt a szivárványt csak igen ritkán, ködös időben lehet látni. Ha a Napot, a Holdat, esetleg a fényesebb csillagokat vékony felhő­takaró fedi, az égitest körül gyak­ran különféle méretű és színű gyű­rűk láthatók. Ezek a koszorúk. Ha az égen jégkristályokkal telí­tett felhők vannak (cirros, cirrost­ratus), akkor a jelenségek egy sorát láthatjuk. Ezeket közös néven „ha-, lóknak" nevezzük. A leggyakrabban a 22 fokos kör jelentkezik az égi­test körül (a Nap és a Hold). A kör belső széle vörös, a külső ibolyakék. Ez a jelenség néha nem a légkör­ben, hanem a havon megy végbe (téli érdekesség). Megjelennek néha álnapok is. Ezek fényes foltokból állnak. Az álnapok néha olyan fényesek lehetnek, hogy olyan benyomást keltenek, mintha egy másik Nap is lenne az égen. Ezenkívül látható még 46 fokos kör, ellipszis alakú, parhelikus kör stb. Ez utóbbi egy 22 fokos halóból és fényes sávból áll, amely keresz­tülhalad a Napon és az égbolton párhuzamosan a horizonttal. Ezek a jelenségek még szebbé, vál­tozatosabbá, vonzóbbá teszik szá­munkra a természetet. Ifj. MOLNÁR IVAN

Next

/
Thumbnails
Contents