Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-25 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

A

hatvannyolcas évben a jobboldal képviselői és a minden hazugságot antikommunista lázításra felhasználó bulvársajtó jan Masaryk halálának körülményeit úgy igyekezett rekonstruálni, hogy a valóságot elferdítve, ebből is erkölcsi tőkét kovácsoljon, és újabb rágalmakat szórhasson a becsületes kommunistákra, a pártra, és nem utolsó sorban — a Szovjetunióra. Augustín Šram elvtárs esetében nem voltak tekintetlel sem a családjára, sem arra, hogy nem védekezhetett, hiszen már nem élt. šram őrnagy volt 1948 Győzelmes Februárja után az első politikai gyilkosság áldozata. Azt mondják, hogy minden sebet begyógyít az idő. Bizonyos, hogy egy ereje teljében lévő ember hirtelen távozása felett érzett fájdalom is eny-" hül egy bizonyos idő eltelte után, de nem gyengül, hanem ellenkezőleg, inkább erősödik az a tudat, hogy olyan embert vesztettünk el, akinek munkájára minden lépésnél szükségünk volt. Ellenálló volt, aki azért küzdött, hogy H társadalmat megtisztítsuk az árulóktól és kollaboránsoktól, ami az adott korban az osztályharc legfontosabb feladata volt. A legnemesebb emberi tulajdonságokkal rendelkezett — kommunista volt, aki kivívta embertársai őszinte megbecsülését. A háború után barátai, legközelebbi munkatársai voltunk. " Szerény és becsületes embernek ismertük. A proletár internacionalista életét élte, és mindennapjait kitöltötte a céltudatos munka. Horní Rüzodolban született, s életét már ifjúsága éveiben egybekapcsolta a párt életével. A libereci körzet kommunista antifasisztáival együtt tevékenyen részt vett az osztályharcban. Tudata alakulására nemcsak a marxista irodalom, hanem a szülők példája, az otthoni környezet is hatott. Tizenhét esztendős korában — mint a gépipari iskola tanulója — már a libereci kommunista ifjúság vezetője volt, 1935-ben pedig mint a prágai KISZ KB dolgozója részt vett a Kommunista Ifjúság Internacionáléjának VII. kongresszusán Moszkvában. Munkás és katona Amikor az első hazafiak a Szovjetunióban olyan biztonságos menedéket találtak, ahonnan folytathatták a harcot leigázott hazájuk felszabadításáért, Šram elvtárs is csatlakozott hozzájuk, és nemcsak menedéket talált, hanem csakúgy, mint a többiek, barátokat és segítő kezeket is. Lakatosként dolgozott az egyik sztálingrádi üzemben, ahol a traktorok mellett fokozatosan megkezdték a tankok és ágyúk gyártását is. Ott találkozott a spanyol önkéntesek csoportjával, a csehszlovákiai politikai menekültekkel, német és osztrák antifasisztákkal, az első emigránsokkal, akiknek még távozása előtt ő segített, hogy elmenekülhessenek Hitler birodalmából. Gyakran emlegette, hogy milyen szeretettel fogadták a szovjet munkások a csehszlovákokat. A sztahanovista Misa Koíigan osztályára került, és Koliganról a következőket írta: „Fiatal legény volt, fürkészve nézett, aztán kezet nyújtott, mint egy régi barátnak. Mielőtt megmagyarázta volna a munkámat, Csehszlovákia felöl érdeklődött, és úgy tűnt, nem érti, amit mondok. Mindig azt kérdezte, miért kapituláltunk." Egyik riportjában láttatóan jellemezte a szovjet munkás tulajdonságait és hazafiasságát is: ,,Már a finn—szovjet háború Idején látható volt, hogy az ország a védelemre készül. Reggel a párttitkár behívatta irodájába a lakatosok vezetőit, és felolvasta a kormány táviratát: — Tankjaink (30 centiméteres hóban elvesztik mozgásképességüket. Ezért minél gyorsabban 10 ezer tonna új hernyótalpat kell gyártani a döntő csapás érdekében. Elvárjuk, hogy az üzem kollektívája tíz nap alatt teljesíti az adott feladatot. Sztálin. Vorosilov. — Ha valaki ezt megelőzőleg azt mondta volna, hogy képes vagyok négy nap és négy éjszaka, tehát 104 órán át megszakítás nélkül dolgozni, kinevettem volna. És mégis sikerült. 30 óra után nagyon álmos voltam, de ránéztem a többiekre, akik úgy dolgoztak, mint az első őrában, és én is tovább dolgoztam. Négy nap után már roskadozott a lábunk de a feladatot teljesítettük, és a szovjet támadás megkezdődött." igyekezett az elesettek özvegyein és árváin, kitüntetésre és előléptetésre javasolta az arra érdemeseket stb. Tudta, hogy nagyon sok munka vár ránk, és a legfontosabb feladatnak a kollaboránsok, árulók és reakciós elemek elleni harcot tartotta. Bár minden feltétel adva volt ahhoz, hogy a partizánmozgalom kellő méltatásban részesüljön, ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk. A mozgalmat gyakran lebecsülték. Šram ismerte a jelenség okait, és tudta, kik azok, akiknek a partizánok .az idegeikre mennek". A reakciós elemek gyakran ahelyett, hogy teljesítették volna a köztársaság törvényeit, azt nyomozták, hogy a partizánok miért büntetlek meg egy árulót vagy kollaboránst, és az is előfordult, hogy a partizánokat vizsgálati fogságba helyezték. Šram elvtárs ezzel kapcsolatban kijelentette: , „ ... a reakció önként nem távozik, mindenkor menteni igyekszik a saját soraiba tartozókat. Ahol még mindig reakciós ül, arra használja fel pozícióját, hogy kihúzza a slamasztikából a másik reakcióst, és esetleg eltüntesse a nyomokat..." A Partyzán minden számában megjelentek a cikkei, amelyekben felhívta a figyelmet a reakciós veszélyre: „Partizánok, akik összeforrtatok a fasizmus elleni harcban, ne hallgassatok! Tudjuk, hogy szavainkkal nem értenek egyet azok, akiknek vaj vam a fején. De ti, akik őszintén szolgáljátok a köztársaság érdekeit, legyetek szüntelenül nyomukban, és gondoskodajtok róla, hogy oda kerüljenek, ahová valók: a politikai süllyesztőbe." A cikkek tartalma nemegyszer Drtina igazságügyminisztert is felháborította, és Ursini, az akkori kormányelnök-helyettes, azt akarta, hogy „kissé másképp" írjunk, „úgy, ahogy az az újságíróhoz illik ..." Egyszer egész éjszaka ültünk a besúgók névsora felett. Azok szerepeltek a jegyzéken, akik néhány garasért a legnagyobb bűncselekményt követték el — elárulták saját honfitársukat abban az időben, amikor minden cseh feje felett pallos függött. Tudtuk, hogy a lap nehéz helyzetbe ikerül, ha közöljük, de Šram nem ismerte a megalkuvást, ezért nyilvánosságra hoztuk, „hogy a prágai nép tudja, és sokáig ne feledje, kinek köszönheti a végtelen szenvedést és áldozatot" — tette hozzá Šram. Fáradhatatlan volt. Beszélt a gyűléseken, részt vett a konferenciákon, munkakollektívák és bizottságok tagja volt, látogatta a járásokat, és az akkori Partizán Szövetség kiépítése mellett arra törekedett, hogy az ellenállási mozgalom tagjait bekapcsolta az építőmunkába. Tudott érvelni, egyszerű és meggyőző szavakkal — a kommunista világos beszédével. Soha nem feledjük Kíméletlenül leleplezte Josef Vávra Stafikot, aki 1945 után „jól kiismerte magát a tülekedésben". Stafik átszökött a határon, és az ellenség szolgálatába állt. A külföldi hírszerzők segítségével készült a bosszúra. Csehszlovákiába küldték az emigráns Michal Chocet, aki képzett diverzáns volt, és május 27-én a reggeli órákban agyonlőtte Šram őrnagyot. Első pillantásra Šram elvtárs zárkózottnak és megközelíthetetlennek látszott. Magas termetű volt, és rangjelzést sem hordott. De 1945 májusa után láttuk, hogy milyen lelkesedéssel mozgósította a fiatalokat a pártmunkára, milyen készségesen adott felvilágosítást, magyarázatot, tanácsot. Tehetséges, politikailag intenzív, rendkívül becsületes, ötletekben gazdag ember volt, aki nem tűrte maga körül az állóvizet. Két szóval jellemezhető: igazi személyiség. Augustín Šram őrnagy, aki nélkül elképzelhetetlen a csehszlovákiai partizánmozgalom, változatlanul tisztán él tudatunkban. A fentiekből látható, hogy kinek volt érdeke a kommunista, antifasiszta Šram emlékének meggyalázása 1968-ban, amikor devalválták a szocializmus elismert értékeit. De a jobboldali hisztéria nem lehetett életképes, a marxista—leninista eszmék győzedelmeskedtek, és ma Šram őrnagy neve népe nk tudatában ismét méltó helyen ál). VOLT PARTIZÁNOK KOLLEKTÍVÁJA ITRIBUNA1 nök helyettese a hazai partizánmozgalom szervezéséről kezdett tárgyalásokat. Ennek eredményeként rendezték be Kijevben a partizánmozgalom ukrajnai vezérkara mellett az ejtőernyős partizániskolát, ahol a mozgalom parancsnokait és szervezőit képezték ki. Ukrajna Népbiztosi Tanáesa ezt az iskolát minden lehető módon támogatta. Az iskola rendelkezésére bocsátotta legjobb tisztjeit, raktárait, fegyvereit és felszerelését, repülőtereit, repülőgépeit és oktatóit. Šram elvtárs ennek az iskolának a politikai biztosa volt. A kiképzés megerőltető volt, reggel 6 órakor kezdődött, és éjszakáig, gyakran egész éjszaka tartott. Šram őrnagy fáradhatatlan volt, stratégiai és taktikai tanácsokat adott, ismertette az ellenség módszereit, és nemcsak a növendé kek politikai és erkölcsi kiképzésé na k egy része, köztük Šram őrnagy is. Elmondta, hogy már nyolc éjszaka nem feküdt ágyban, hanem csak a kocsiban aludt, menet és ágyúdörgés közben. Kommunista magatartás A háború után még arra sem volt ideje, hogy személyes ügyeit rendezze, hanem a tőle megszokott energiával haladéktalanul megkezdte a politikai munkát. A fegyvert felcserélte a tollal, és a Partyzán c. folyóirat szerkesztő bizottságát vezette A CSKP KB partizán-osztályának vezetője volt, szorgalmasan gyűjtötte a partizánmozgalom történetére vonatkozó anyagot Beutazta az egész országot, hogv a harcok színhelyén győződjön meg az egyes csoportok és egyének tevékenységéről Segíteni Amikor 1941-ben a nácik megtámadták a Szovjetuniót, Šram elvtársat a Vörös Hadsereg tiszti iskolájába vezényelték, majd a partizánalakulatokban teljesítette a legnehezebb, legveszélyesebb feladatokat. Az iskoia politikai biztosa Partizánmozgalmunk történetében fontos határkő volt 1944 májusa, amikor Klement Gottwald, a kormányelben vett részt, hanem az aknászokat is megtanította az egyes fegyvernemek tökéletes Ismeretére. Emellett szoros barátság fűzte a növendékekhez, akik maguk között csak Gusztona'k hívták az őrnagyot. A háború befejezése előtt ismertük meg személyesen is Augustín Šramot. A cseh, morva és szlovák területen tevékenykedő egyik partizánalakulat tagjai voltunk, amikor Poličska hegyi faluba éjszaka megérkezett a partizá»inozgalom ukrajnai vezérkaťáőrnagy FOTO: ARCHÍV