Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-18 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

t

zerarcú hajógyár .Vagy még ennél LS több? Nehéz a kérdésre pontos választ adui. Az üvegtetós szerelőcsarnokok alatt a pokoli robajban, a pléh- és kábelrengetegben mindig található valami új, nagyszert'!. lélegzetelállító. Többen azt mondják, hogy a komáromi (Komárno) halógyárban a méretek, pontosabban szólva a munkacsarnokok és a készülő hajótestek első pillantásra szembetűnő aránytalansága nyűgözi le az embert. Vonatból, autóból, országútról nézve pedánsan egymás mellé épített kis műhelyeknek látszanak a gyár csarnokai, de ha egy építésben levő 2700 tonnás teherhajó mellé állunk, olyan érzésünk támad, mintha kis Dá vidok lennénk a büszkén magasba nyúló és széltében-hosszában óriási tielyet elfoglaló hajó-góliát mellett. Egy hajótest körül az ember csak hangyának látszik, pedig általa és érte van, készül az óriás! Ki tudja hányadszor állok a látszólagos bábeli zűrzavarban. Egy hajógyári munkás néhány évvel ezelőtt tréfásan mesélte: ha egyszer 10 sivatagi oroszlánt behoznánk a sűrített levegő nyomására működő légkalapácsok dobhártyarepesztő dörömböléäétól hangos szerelőcsarnokba, és idomítójuk beintésére egyszerre kezdenek ordítani, csak azt látnánk, hogy a sörényes fenevadak szánalmasan tátognak, de nem hallanánk a hangjukat Persze ebben a mondásban több a pihent agyra valló ötlet, mint az igazság Zaj azonban akad bőven. Aki először jár a hajógyárban, és nézi a hajlításra, forrasztásra váró külhéjlemezeket, szállító futódarukat, a hegesztő pálcával, autogénpisztollyal nyüzsgő embereket, lépten-nyomon elugrik a különféle anyagokat szállít-ó kocsik elől. talán arra gondol: „oltári rendetlenség", fejetlenség van ebben a gyárban! Ha viszont már heteket, hónapokat tölt el Közép-Európa e legnagyob hajógyárában, korrigálja korábbi téves nézetét. Ugyanis, ebben a látszólagos „zűrben" láthatatlan rend van. Nagy és pedáns rend. Másként hogyan is kerülne a több ezer lemezből, fedélzeti mechanizmusból, soksok gépi berendezésből álló hajón minden a helyére? Pedig oda kerül, mert az üzemi kikötőt évről-évre rengeteg különféle nagyságú és rendeltetésű úszómű hagyja el. Félkész hajót pedig nem vesz át sem a külföldi, sem a hazai megrendelő. Ha már a kész hajókról beszélünk, idekívánkozik egy örömteli tény: ebben az évben, vagy még pontosabban az 1971. év első felében, nemcsak a terv által előírt hajók készültek el, hanem a múlt hónap végén a komáromiak egy olyan folyami teherhajót is elkészítettek, mellyel az egyébként reálisan felépített és az üzem lehetőségeinek figyelembevételével készült, lazának semmiképpen nem mondható terv sem számolt. A Steiner Gábor Üzem ugyanis, Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának tiszteletére, átadott a megrendelőnek egy MNL—2700 tonnás hajót terven felül. Ennek a tettnek a nagyszerűségét fóleg azok tudatosítják, akik ismeifik azokat a mérhetetlenül nagy erőfeszítéseket, melyeket a gyár dolgozói az utóbi években a terv teljesítéséért vívtak — és sajnos sikertelenül Csoda történt talán? Varázslat műve, hogy 1971-ben nemcsak teljesítik az első félév feladatait, hanem rá is dupláznak? — Szó sincs róla — mondja Jedlicska László, a termelési igazgató műszaki helyettese. — Csodák nincsenek, de van csalhatatlan matematika, tervfegyeleiu, a korábbi évek gyakorlatától eltérően jóval több megértés a felettes gazdasági és pártszervek részéről, és nem utolsósorban, a konszo lidálódás eredményeként örvendetesen javuló munkafegyelem és minden formaságtól mentes nemes verseny. — Dolgozóink elhatározták, hogy pártunk XIV. kongresszusát egy hajó terven felüli átadásával ünneplik meg. A termelési részlegek e nagyszerű kezdeményezésébe bekapcsolódtak a hajógyártástól elválaszthatatlan műszaki alakulatok dolgozói is, és márciusban pontos felmérést végeztünk, melynek kapcsán kiszámítottuk, hogy a rendelkezésünkre álló munkás és technikuslétszámiual, az anyagi és műszaki lehetőségek, maximális kihasználásával mi mindent kellene tennünk ahhoz, hogy elkészíthessük az általunk kongresszusi hajónak nevezett 43-as számú MNL-jélzésű úszóművet. Az emelkedett feladatokat ismertettük a munkásokkal és technikusok kai, akik a párt- és tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetők irányítá sávai minden feladatra konkrét szo cialista kötelezettségvállalást fogadtak el. melyet becsülettel teljesítet tek ís Ez hát a „varázslat"! A hajó elké- ( szült, s a vállalásokban elfogadott határidők lerövidítésével — e hónap helyett — június 24-én átadták a megrendelőnek Tény ez. Komoly és gyönyörű tény. Aki azonban ismeri a sorozatgyártás lényegét, azokat a bonyolult üzemszervezési,- feladatokat, JÚLIUSRA ÍGÉRTÉK ÉS JÚNIUSBAN ÄTAOTÄK A KONGRESZSZUSI HAJÓT 9 MUNKAERŐHIÁNNYAL KÜZD A HAJÓGYÁR • NACY SEGÍTSÉGET JELENT A FORMALIZMUSTÓL MENTES SZOCIALISTA MUNKAVERSENY # A MÁSODIK FÉL ÉV FEL ADATAI JÓVAL NAGYOBBAK AZ ELSŐ FÉLÉVINÉL # ÖSSZ ÜZEf MUNKAVÁLLALÁST DOLGOZTAK KI # CÉL: AZ IDEI TERV MARADÉKTALAN TELJESlTESE TEMfElll melyekkel egy több, mint 300 üzemmel kooperáló és mukaeróhiániiyal küzdő vállalatnak meg kell birkóznia, aggódva gondol arra, mi lesz ezután, tudják-e tartani a tempót, sikerül-e tiszta számlával zárni az 1971. évet? A komáromi hajógyár fennállása óta néhányszor került már sor látványos bravúrokra, örömökre, melyeket később ürömök követtek. A sorozatgyártás ugyanis lehetővé teszi, hogy a szétdolgozás különböző stádiumaiban levő hajókról elvonják és egy úszómű építésére koncetrálják a munkaerőket. Ez a hajó — ha alkatrészhiány vagv a más üzemekből érkező motorok és gépi berendezések késése nem akadályozza a folyamatos munkát — rekord idő alatt elkészülhet — de a többi rovásáral Jaj annak a sorozatgyártást alkalmazó üzemnek, amely nem ügyel a soron következő hajók tervszerű szétdolgozására, mert a kezdeti sikerek után — szaknyelven szólva — vákuum, légüres tér következik be, és rengeteget veszt, míg utoléri önmagát! — Most ilyesmiről nincs szó — mondja Jedlicska László. Természetesen havonként nem tudunk átadni egy hajót terven felül, és boldogok leszünk, ha az 1971. év első hat hónapjánál jóval több feladatot tartalmazó második félévben sikerül „szinplán" teljesítenünk a tervet. A kongresszusi hajó nem a múltból ismert hibás vezetői gyakorlat, hanem a már említet szakszerűen irányított egészséges verseny eredményeképpen készült el. Ez a hajó nem a többi úszómű szétdolgozásának a rovására épült fel. Elkészüléséhez az egyébként domináló szocialista munkaversenyen kívül egyéb tényezők is hozzájárultak. Elmondom a legfontosabbat: a hajógyártást régen egy kalap alá vették a tucatszámra előforduló, specifikus követelményeket nem támasztó gépijiari üzemekkel. Pedig ebben az üzemben évszakonként változnak a munkafeltételek. Ha hoszszú és kemény a tél, a befagyott üzemi kikötőben nem tudjuk a hajókat a terv szerint vízre bocsátani. Ha alacsony a vízállás, a nagyobb merülési szintű hajók nem hagyhatják el az üzemet, ha áradnak a folyók, nem férnek el az útvonalukba esö hidak alatt. Anyagi természetű problémákat is meg kellett oldani. A hajógyár hosszú lejáratú kereskedelmi szerződéseket köt a megrendelőkkel. Mindig úgynevezett „fix", ažaz később már nem módosítható árakat rögzít a két fél, ugyanakkor a sorozat kifutásáig eltelő időszak folyamán a más üzemekből érkező anyagok, gépek, motorok árát emelik, melyek jelentősen megdrágítják a hajót. Nemrég az üzeui területén Peter Colotka professzor elnökletével kormánybizottság vitatla meg a hajógyár specifikus jellegét és az üzem gazdasági helyzetét jelentős mértékben javító állami hozzájárulást szavazott meg az árakban mutatkozó eltérések ellensúlyozására. Időközben leváltották az l9bH - 19ö9-es évek ben hibát hibára halmozó vállalatve zetőséget és az üzem élére a hajógyártást kitűnően ismerő, képzett új igaz gató került. Az emberek a konszolidáció évei alatt tudatosították, hogy az üres fecsegés helyett többet ér a céltudatos ós becsületesen végzet! munka. Nos. ezek után kezdtünk hozzá a kongresszusi hajó elkészítéséhez A hajó elkészült A szerelőcsarnok üvegkupoláján átszűrődő júliusi nap sugarai bearanyozzák az egymás mellé állított, félig kész hajókat. A második félévben 12 motoros teherhajonak kell elhagynia az üzemi kikötőt, és az említett időssakra tervezett kisebb úszóműveken kívül még el kell ké szülniük azoknak a műszaki rendeltetésű úszóművekuek is, amelyek objek tív nehézségek következtében „áttolódtak" a második félévre! Nem csekélység ennyi hajót elkészíteni és át adni röpke hat hónap alatt! A hajógyáriak azonban most már nem engednek a huszonegyből. A munkaerőhiány leküzdése- céljából Magyarországról szerződtettek hegesztőket, esztergályosokat, gépszerelőket, festőket, ácso kat, rozsdatisztítókat, és mint a kongfesszus előtti időszakban, minden dolgozót bekapcsolnak a szocialista m unkaversenybe. Most nem egy, hanem egy tucat hajóra dolgoztak ki tematikus feladatokat, és a dolgozók vállalásait a kulcsfontosságú feladatok rangjára emelték. A kongresszusi verseny idején propagációs táblákon tüntették fel az elért eredményeket, a versenyző csoportok tevékenységét értékelte az üzemi rádió és sajtó. Mivel ez a módszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a második félévben is alkalmazzák. A versenybe bekapcsolódtak a SZISZ üzemi szerveze téliek tagjai is. Az egyéni és kollektív vállalásokat összegezték, és megfogalmazták az összüzemi munkavállalást. Több éve folytatnak az üzem dolgozói harcot az egész évi terv teljesíté séért Az utóbbi években nagyon komolyan veszik a dolgokat. Öt, tíz évvel ezelőtt fél órával — vagy még korábban — a műszak befejezése előtt sokan tolongtak a bélyegzöórák előtt Ma ennél gyakoribb jelenség a túlórázz*. Nem jó, de egyelőre szükséges megoldás, és főleg hasznosabb az előzőnél. Egészen a hátsó kijáratig nyúlik az üzem világszínvonalú hajóleeresztő berendezése. Amikor a kapu felé igye keztünk, éppen egy modern vonalú, hosszú, karcsú hajótest „utazott" a víz felé. Azóta már a Duna holt ágá nak kék vizén ringatózik. Népes csoport kísérte. Veíük együtt arra gondol tunk: bár már a tizenkettedik lenne, hogy a ragyogó sikerrel zárt első félévet az egész évi terv teljesítésének öröme tetézhetné be. Végezetül, hallgassuk meg, mit mond erről a szakember, jedlicska László: — Egy hajót terven felül átadni ragyogó sikert jelent. Bennünket, veze tőket azonban nem kápráztatnak el a részleges eredmények. Messzebbre nézünk. A jelen feladatain dolgozunk, de tervezőpapírjainkon a jövő hajói rajzolódnak ki. A kongresszusi hajó elkészítése a tartalék teljes kimerítését eredményezte. A soron következő hajók szétdolgozásával is lemaradtunk egy kicsit, és sajnos, nőtt a munkáshiány. Míg eddig átlagban 30—40 ember hiányzott a közvetlen termelésből, most 70—80-nal kevesebb a dolgozók létszáma. A második félév abszolút értékben jóval erősebb az elsőnél Több MNL- és más hajót kell elkészítenünk. Számolunk azzal is, hogy „kiugrik" olyan nehézség is, amely ma még előre nem látható. Könnyen megtörténhet — hogy az első félévhez ha sonlóan — nem érkezik meg időre egy sebességszekrény, későn kapjuk meg a segédmotorok mérőműszereit, problémákat okoz a tengelyalternátorok működését szabályozó elektromos bmendezések beállítása. A másik oldalon viszont cselekvéssel párosult nagy akarattal, jószándékkal találkozunk a munkások és technikusok körében. A kongresszusi hajó építése idején Mi roslav Dúbrav, Alexaiider Srámek (a hajó építésvezetője), Horváth Gábor, Alexander Mancik és Szedmáky And rás mérnök valóságos „agytrösztöt" képeztek, és szakszerű irányításuk, tettrekész beavatkozásaik következtében zökkenőmentesen felépült a hajó. Segítségükkel és a dolgozók fokozott mértékű munkaaktivitásával a máso dik félévben, és a továbbiakban is számolunk. Reméljük, az idén megtörik a jég. és több évi erőfeszítésünket siker koronázza: teljesfftiťik r/ 1171. •év feladatait. KOMLOSl LAJOS Az utolsó simítások. Karol VlCko felvétele a kongresszusi hajó čpítése idején szült.