Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-18 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

t zerarcú hajógyár .Vagy még ennél LS több? Nehéz a kérdésre pontos választ adui. Az üvegte­tós szerelőcsarnokok alatt a pokoli robajban, a pléh- és kábelrengetegben mindig található valami új, nagysze­rt'!. lélegzetelállító. Többen azt mond­ják, hogy a komáromi (Komárno) ha­lógyárban a méretek, pontosabban szólva a munkacsarnokok és a készü­lő hajótestek első pillantásra szembe­tűnő aránytalansága nyűgözi le az embert. Vonatból, autóból, országútról nézve pedánsan egymás mellé épített kis műhelyeknek látszanak a gyár csarnokai, de ha egy építésben levő 2700 tonnás teherhajó mellé állunk, olyan érzésünk támad, mintha kis Dá vidok lennénk a büszkén magasba nyúló és széltében-hosszában óriási tielyet elfoglaló hajó-góliát mellett. Egy hajótest körül az ember csak han­gyának látszik, pedig általa és érte van, készül az óriás! Ki tudja hányadszor állok a látszó­lagos bábeli zűrzavarban. Egy hajó­gyári munkás néhány évvel ezelőtt tréfásan mesélte: ha egyszer 10 siva­tagi oroszlánt behoznánk a sűrített levegő nyomására működő légkalapá­csok dobhártyarepesztő dörömbölé­äétól hangos szerelőcsarnokba, és idomítójuk beintésére egyszerre kez­denek ordítani, csak azt látnánk, hogy a sörényes fenevadak szánalma­san tátognak, de nem hallanánk a hangjukat Persze ebben a mondás­ban több a pihent agyra valló ötlet, mint az igazság Zaj azonban akad bőven. Aki először jár a hajógyárban, és nézi a hajlításra, forrasztásra váró kül­héjlemezeket, szállító futódarukat, a hegesztő pálcával, autogénpisztollyal nyüzsgő embereket, lépten-nyomon el­ugrik a különféle anyagokat szállít-ó kocsik elől. talán arra gondol: „oltári rendetlenség", fejetlenség van ebben a gyárban! Ha viszont már heteket, hónapokat tölt el Közép-Európa e leg­nagyob hajógyárában, korrigálja ko­rábbi téves nézetét. Ugyanis, ebben a látszólagos „zűrben" láthatatlan rend van. Nagy és pedáns rend. Másként hogyan is kerülne a több ezer lemez­ből, fedélzeti mechanizmusból, sok­sok gépi berendezésből álló hajón minden a helyére? Pedig oda kerül, mert az üzemi kikötőt évről-évre ren­geteg különféle nagyságú és rendel­tetésű úszómű hagyja el. Félkész hajót pedig nem vesz át sem a külföldi, sem a hazai megrendelő. Ha már a kész hajókról beszélünk, idekívánkozik egy örömteli tény: eb­ben az évben, vagy még pontosabban az 1971. év első felében, nemcsak a terv által előírt hajók készültek el, hanem a múlt hónap végén a komáro­miak egy olyan folyami teherhajót is elkészítettek, mellyel az egyébként reálisan felépített és az üzem lehető­ségeinek figyelembevételével készült, lazának semmiképpen nem mondható terv sem számolt. A Steiner Gábor Üzem ugyanis, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja XIV. kongresszusának tiszteletére, átadott a megrendelőnek egy MNL—2700 tonnás hajót terven felül. Ennek a tettnek a nagyszerűsé­gét fóleg azok tudatosítják, akik isme­ifik azokat a mérhetetlenül nagy erő­feszítéseket, melyeket a gyár dolgozói az utóbi években a terv teljesítéséért vívtak — és sajnos sikertelenül Csoda történt talán? Varázslat mű­ve, hogy 1971-ben nemcsak teljesítik az első félév feladatait, hanem rá is dupláznak? — Szó sincs róla — mondja Jedlics­ka László, a termelési igazgató műsza­ki helyettese. — Csodák nincsenek, de van csalhatatlan matematika, terv­fegyeleiu, a korábbi évek gyakorlatá­tól eltérően jóval több megértés a fe­lettes gazdasági és pártszervek részé­ről, és nem utolsósorban, a konszo lidálódás eredményeként örvendete­sen javuló munkafegyelem és minden formaságtól mentes nemes verseny. — Dolgozóink elhatározták, hogy pártunk XIV. kongresszusát egy hajó terven felüli átadásával ünneplik meg. A termelési részlegek e nagyszerű kezdeményezésébe bekapcsolódtak a hajógyártástól elválaszthatatlan mű­szaki alakulatok dolgozói is, és már­ciusban pontos felmérést végeztünk, melynek kapcsán kiszámítottuk, hogy a rendelkezésünkre álló munkás és technikuslétszámiual, az anyagi és műszaki lehetőségek, maximális ki­használásával mi mindent kellene ten­nünk ahhoz, hogy elkészíthessük az általunk kongresszusi hajónak neve­zett 43-as számú MNL-jélzésű úszómű­vet. Az emelkedett feladatokat ismer­tettük a munkásokkal és technikusok kai, akik a párt- és tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetők irányítá sávai minden feladatra konkrét szo cialista kötelezettségvállalást fogad­tak el. melyet becsülettel teljesítet tek ís Ez hát a „varázslat"! A hajó elké- ( szült, s a vállalásokban elfogadott ha­táridők lerövidítésével — e hónap he­lyett — június 24-én átadták a meg­rendelőnek Tény ez. Komoly és gyö­nyörű tény. Aki azonban ismeri a so­rozatgyártás lényegét, azokat a bo­nyolult üzemszervezési,- feladatokat, JÚLIUSRA ÍGÉRTÉK ÉS JÚNIUSBAN ÄTAOTÄK A KONGRESZ­SZUSI HAJÓT 9 MUNKAERŐHIÁNNYAL KÜZD A HAJÓGYÁR • NACY SEGÍTSÉGET JELENT A FORMALIZMUSTÓL MENTES SZOCIALISTA MUNKAVERSENY # A MÁSODIK FÉL ÉV FEL ADATAI JÓVAL NAGYOBBAK AZ ELSŐ FÉLÉVINÉL # ÖSSZ ÜZEf MUNKAVÁLLALÁST DOLGOZTAK KI # CÉL: AZ IDEI TERV MARADÉKTALAN TELJESlTESE TEMfElll melyekkel egy több, mint 300 üzem­mel kooperáló és mukaeróhiániiyal küzdő vállalatnak meg kell birkóznia, aggódva gondol arra, mi lesz ezután, tudják-e tartani a tempót, sikerül-e tiszta számlával zárni az 1971. évet? A komáromi hajógyár fennállása óta né­hányszor került már sor látványos bravúrokra, örömökre, melyeket ké­sőbb ürömök követtek. A sorozatgyár­tás ugyanis lehetővé teszi, hogy a szét­dolgozás különböző stádiumaiban le­vő hajókról elvonják és egy úszómű építésére koncetrálják a munkaerőket. Ez a hajó — ha alkatrészhiány vagv a más üzemekből érkező motorok és gépi berendezések késése nem akadá­lyozza a folyamatos munkát — rekord idő alatt elkészülhet — de a többi ro­vásáral Jaj annak a sorozatgyártást al­kalmazó üzemnek, amely nem ügyel a soron következő hajók tervszerű szét­dolgozására, mert a kezdeti sikerek után — szaknyelven szólva — vá­kuum, légüres tér következik be, és rengeteget veszt, míg utoléri önmagát! — Most ilyesmiről nincs szó — mondja Jedlicska László. Természete­sen havonként nem tudunk átadni egy hajót terven felül, és boldogok le­szünk, ha az 1971. év első hat hónap­jánál jóval több feladatot tartalmazó második félévben sikerül „szinplán" teljesítenünk a tervet. A kongresszu­si hajó nem a múltból ismert hibás vezetői gyakorlat, hanem a már emlí­tet szakszerűen irányított egészséges verseny eredményeképpen készült el. Ez a hajó nem a többi úszómű szétdol­gozásának a rovására épült fel. Elké­szüléséhez az egyébként domináló szo­cialista munkaversenyen kívül egyéb tényezők is hozzájárultak. Elmondom a legfontosabbat: a hajógyártást régen egy kalap alá vették a tucatszámra előforduló, specifikus követelménye­ket nem támasztó gépijiari üzemekkel. Pedig ebben az üzemben évszakonként változnak a munkafeltételek. Ha hosz­szú és kemény a tél, a befagyott üze­mi kikötőben nem tudjuk a hajókat a terv szerint vízre bocsátani. Ha ala­csony a vízállás, a nagyobb merülési szintű hajók nem hagyhatják el az üzemet, ha áradnak a folyók, nem fér­nek el az útvonalukba esö hidak alatt. Anyagi természetű problémákat is meg kellett oldani. A hajógyár hosszú lejáratú kereskedelmi szerződéseket köt a megrendelőkkel. Mindig úgyne­vezett „fix", ažaz később már nem mó­dosítható árakat rögzít a két fél, ugyanakkor a sorozat kifutásáig eltelő időszak folyamán a más üzemekből érkező anyagok, gépek, motorok árát emelik, melyek jelentősen megdrágít­ják a hajót. Nemrég az üzeui terüle­tén Peter Colotka professzor elnökle­tével kormánybizottság vitatla meg a hajógyár specifikus jellegét és az üzem gazdasági helyzetét jelentős mértékben javító állami hozzájárulást szavazott meg az árakban mutatkozó eltérések ellensúlyozására. Időköz­ben leváltották az l9bH - 19ö9-es évek ben hibát hibára halmozó vállalatve zetőséget és az üzem élére a hajógyár­tást kitűnően ismerő, képzett új igaz gató került. Az emberek a konszoli­dáció évei alatt tudatosították, hogy az üres fecsegés helyett többet ér a céltudatos ós becsületesen végzet! munka. Nos. ezek után kezdtünk hozzá a kongresszusi hajó elkészítéséhez A hajó elkészült A szerelőcsarnok üvegkupoláján átszűrődő júliusi nap sugarai bearanyozzák az egymás mel­lé állított, félig kész hajókat. A máso­dik félévben 12 motoros teherhajonak kell elhagynia az üzemi kikötőt, és az említett időssakra tervezett kisebb úszóműveken kívül még el kell ké szülniük azoknak a műszaki rendelte­tésű úszóművekuek is, amelyek objek tív nehézségek következtében „átto­lódtak" a második félévre! Nem cse­kélység ennyi hajót elkészíteni és át adni röpke hat hónap alatt! A hajó­gyáriak azonban most már nem enged­nek a huszonegyből. A munkaerőhiány leküzdése- céljából Magyarországról szerződtettek hegesztőket, esztergá­lyosokat, gépszerelőket, festőket, ácso kat, rozsdatisztítókat, és mint a kongfesszus előtti időszakban, minden dolgozót bekapcsolnak a szocialista m unkaversenybe. Most nem egy, ha­nem egy tucat hajóra dolgoztak ki te­matikus feladatokat, és a dolgozók vállalásait a kulcsfontosságú felada­tok rangjára emelték. A kongresszusi verseny idején propagációs táblákon tüntették fel az elért eredményeket, a versenyző csoportok tevékenységét értékelte az üzemi rádió és sajtó. Mi­vel ez a módszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a második félév­ben is alkalmazzák. A versenybe be­kapcsolódtak a SZISZ üzemi szerveze téliek tagjai is. Az egyéni és kollektív vállalásokat összegezték, és megfogal­mazták az összüzemi munkavállalást. Több éve folytatnak az üzem dolgo­zói harcot az egész évi terv teljesíté séért Az utóbbi években nagyon ko­molyan veszik a dolgokat. Öt, tíz év­vel ezelőtt fél órával — vagy még ko­rábban — a műszak befejezése előtt sokan tolongtak a bélyegzöórák előtt Ma ennél gyakoribb jelenség a túlórá­zz*. Nem jó, de egyelőre szükséges megoldás, és főleg hasznosabb az elő­zőnél. Egészen a hátsó kijáratig nyúlik az üzem világszínvonalú hajóleeresztő berendezése. Amikor a kapu felé igye keztünk, éppen egy modern vonalú, hosszú, karcsú hajótest „utazott" a víz felé. Azóta már a Duna holt ágá nak kék vizén ringatózik. Népes cso­port kísérte. Veíük együtt arra gondol tunk: bár már a tizenkettedik lenne, hogy a ragyogó sikerrel zárt első fél­évet az egész évi terv teljesítésének öröme tetézhetné be. Végezetül, hallgassuk meg, mit mond erről a szakember, jedlicska László: — Egy hajót terven felül átadni ra­gyogó sikert jelent. Bennünket, veze tőket azonban nem kápráztatnak el a részleges eredmények. Messzebbre né­zünk. A jelen feladatain dolgozunk, de tervezőpapírjainkon a jövő hajói raj­zolódnak ki. A kongresszusi hajó el­készítése a tartalék teljes kimerítését eredményezte. A soron következő ha­jók szétdolgozásával is lemaradtunk egy kicsit, és sajnos, nőtt a munkás­hiány. Míg eddig átlagban 30—40 em­ber hiányzott a közvetlen termelésből, most 70—80-nal kevesebb a dolgozók létszáma. A második félév abszolút értékben jóval erősebb az elsőnél Több MNL- és más hajót kell elkészí­tenünk. Számolunk azzal is, hogy „kiugrik" olyan nehézség is, amely ma még előre nem látható. Könnyen meg­történhet — hogy az első félévhez ha sonlóan — nem érkezik meg időre egy sebességszekrény, későn kapjuk meg a segédmotorok mérőműszereit, problémákat okoz a tengelyalternáto­rok működését szabályozó elektromos bmendezések beállítása. A másik olda­lon viszont cselekvéssel párosult nagy akarattal, jószándékkal találkozunk a munkások és technikusok körében. A kongresszusi hajó építése idején Mi roslav Dúbrav, Alexaiider Srámek (a hajó építésvezetője), Horváth Gábor, Alexander Mancik és Szedmáky And rás mérnök valóságos „agytrösztöt" képeztek, és szakszerű irányításuk, tettrekész beavatkozásaik következté­ben zökkenőmentesen felépült a hajó. Segítségükkel és a dolgozók fokozott mértékű munkaaktivitásával a máso dik félévben, és a továbbiakban is számolunk. Reméljük, az idén megtö­rik a jég. és több évi erőfeszítésünket siker koronázza: teljesfftiťik r/ 1171. •év feladatait. KOMLOSl LAJOS Az utolsó simítások. Karol VlCko felvétele a kongresszusi hajó čpítése idején szült.

Next

/
Thumbnails
Contents