Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-16 / 167. szám, péntek

MOZGALMAS ELET Jakab Jánost nemcsak lpolynyéken (Vinice), hanem a környékén is harcos kommunistának ismerik. S nem alaptalanul, hiszen 60 évvel még ma is a párt aktív harcosa. Életútja mozgalmas volt: a munkásosztály igazáért, a kisemmizettek jogaiért küzdött szinte gyermekkora óta. Elbeszélgettem vele a múltról. Harcos életútját így mondotta el: - Szegény munkáscsaládban születtem. Tíz gyermek közül a harmadik voltam. A nyolc elemi elvégzése után az uradalmi birtokon dolgoztam, mint kisegítő munkás. 1929-ben kőművesinasnak álltam. Mesterem, Fekete István, kommunista volt, tőle tanultam meg, hogy a munkások jogaiért mindig és minden eszközzel harcolni kell. Hogy látóköröm bővüljön, megrendeltem a Kassai Munkást, s azt mindig az utolsó betűig elolvastam. Igaz, neha nem tartott sokáig, mert a cenzúra két oldalt is törölt a lapból, de nekem azok az üres oldalak sokszor többet, mondtak, mintha teli lettek volna írva. Még abban az évben kapcsolatba kerültem a párttal. Egy alkalommal telkei-esett Major Sándor elvtárs, aki Léván (Levice) a pártszervezet vezetőségének tagja volt. Megtudta ugyanis, hogy ípolynyéken egyedül én olvasom a Kassai Munkást, s'elbeszélgetett velem. Elhatároztuk, hogy a már addig is létező de komolyabb tevékenységet kifejteni nem tudó — pártszervezetet életképessé tesszük. Vele együtt felkerestem a párttagokat: Velebný jános elnököt, Mits Sándor titkárt, Sztranyovszký józsef jegyzőkönyvvezetőt, Antal Ferencet, Bálint Lajost, Fekete Istvánt, Kusický Ernőt, Tóth Istvánt és másokat, majd gyűlést hívtunk össze. Titokban, a községtől két kilométerre levő Galamia árokban gyűltünk össze, s megbeszéltük a tennivalókat. Első célunk az volt, hogy kiharcoljuk a szegény családok gyermekei számára az ingyen tejet az iskolában. Ezzel kapcsolatban még két gyűlést tartottunk: egyiket az ipolysági temető mellett, másikat ípolynyéken a Mély árokban. Vida elvtárs, aki u központtól jött, mint instruktor, sokat segített az akció végrehajtásában. Háromtagú küldöttségünk felkereste Segély Sándor községi bírót, és megnyerte őt, hogy támogassa a tejakciót. Sikerölt, a szegény gyerekek mégkaptak a napi fejadagukat. 1924-ben községi választások voltak. Mindent elkövettünk, hogy a kommunista párt döntően befolyásolja a választásokat. A Léváról kapott nagy menynyiségű röpcédulát éjszaka széthordták a faluban. Minden udvarba vittünk, minden kapura, kerítésre, fára tűztünk röpcédulát és ennek meg is lett az eredménye: a kommunista párt a szavazatok ö5 százalékát kapta. Ennek alapján, a községben első ízben kommunista került a bírói tisztségbe, Fekete István személyében. A párt elnökévé 1929-ben engem választottak. A következő évben ismét felhívtuk magunkra a figyelmet. A községbe két végrehajtó érkezett négy csendőr kíséretében. Fellázadtunk e barbár akció ellen. Félrevertük a harangokat, összecsődült a község népe a mostani Kőhíd utcában, ahol a végrehajtás kezdődött. Kapákkal, vasvillákkal kivertük a két végrehajtót és a csendőröket a faluból. Igaz, utána tervüket mégis megvalósították: kivezényeltek egy csapat csendőrt, s elvitték az állatokat, varrógépet, ágyneműt stb. De ez az akció is csak erősítette a pártszervezetet. Akkor már 19 tagja volt, új elnöke Antal Ferenc lett. A községben 1932-ben megalakították a vörös Ifjúsági szervezetet. Főleg propaganda tevékenységet fejtett ki. A párt saját erejéből Munkásotthont épített. Itt szerveztük meg egyik igen jelentős akciónkat. Abban az időben épült Palást (Plášťovce) és Call (Celovce) között a Nagykürtös (Vefký Krtíš) felé vezető országút, ahol háromezer munkás dolgozott. A bérek igen alacsonyak voltak, alig 70 fillért kerestek óránként a munkások. Elhatároztuk, hogy egy nagyméretű sztrájkot szervezünk a bérek emeléséért. A Munkásotthonban tartott gyűlésen jelen volt a központból Vida elvtárs, Ipolyságról (Šahy) Major Sándor és Sukarek elvtárs. Mivel a gyűlést legálisan akartuk megtartani, be kellett jelentenünk az illetékes hatóságoknak, s így ott volt a gyűlésen Fenyő jegyző is két csendőr kíséretében. Mikor felolvastuk a már előbb megszövegezett határozatunkat, a jegyző kijelentette: „Ha megpróbálják, egy század katonát vezényelünk magukra!" Persze minket ez nem riasztott vissza elhatározásunktól. A sztrájkra 1936 nyarán került sor. A munkások követeléseiket hangoztatva bevonultak a Paláston levő „főiroda" elé, ahol már várt feltűzött szuronyokkal a katonaság. A tömeg lecsillapítása érdekében behívták a sztrájk szervezőit megbeszélésre. Ott volt Antal Ferenc, Trevaleez István, Vánovszký já. nos, Major Sándor, Takács Ferenc, Faraga Ferenc, Csinger /ózsej és mások. A tömeg előtt kijelentették, hogy Ipolyságra visznek bennünket tárgyalni, de ott azonnal börtönbe csuktak. Csak két nap múlva engedtek szabadon, a munkából természetesen azonnal elbocsájtóttak. Mindezek ellenére nem adtuk fel elhatározásunkat. A sztrájkolókat az ipolyságiak és a 1971. VII. 16. környékbeliek is támogatták: pékárut és egyéb élelmiszert hordtak a munkásoknak. A sztrájk ideje alatt felkeresett bennünket Klement Gottwald elvtárs is. A Kotyinka árokban tartott titkos összejövetelen tanácsokat adott, kitartásra buzdított. Ennek a találkozásnak is köszönhető, hogy a munkások teljes 31 napig nem vették kezükbe a szerszámokat Végül is győztünk! A 70 filléres órabért 1 korona 20 fillérre emelték. Ez, az akkori körülményeket figyelembe véve, komoly eredmény volt. 1938-ban, amikor községünket Magyarországhoz csatolták, a kommunista párt is illegalitásba kényszerült. Én Budapestre mentem dolgozni. Mint kőműves, összetalálkoztam a munkások érdekeiért harcoló elvtársakkal. Ogy döntöttünk, liogy a munkanélküliek támogatása, valamint a bérek emelése érdekében sztrájkot szervezünk. A Hűvösvölgyben tartott illegális összejövetelen Dobi István, Tomanicky Mátyás, Major Sándor és Matejcska elvtárssal kidolgoztuk a tervet. A Rákóczi úton gyülekeztünk. Célünk az volt, hogy végigvonulunk a városon a Hősök teréhez. Ám a kivezényelt rendőrség a tüntető tömeget szétoszlatta. Ennek ellenére is 25 százalékos béremelést kaptunk. A felszabadulás után 1945 októberében 87 taggal megalapítottuk a CSKP helyi szervezetét községünkben. Az elnöki tisztséggel engem bíztak meg. Még abban az évben megalapítottuk 300 taggal a Földmunkás Szakszervezetet. 1947-ben következett a párttagok átigazolása, amikor a magyar nemzetiségűeket kizárták a pártból. Egyedül én maradtam csak párttag, mert ellenálló voltam. Az 1947-es választásoknál sajnos rosszul vizsgázott a pártszervezetünk. A 17 tag közül — igaz nekem nem volt szavazati jogom — csak egy (!) szavazott a kommunista párt jelöltjére. A februári győzelem után újra a pártszervezet vette át községünkben a vezetést. Fő célunk a mezőgazdaság kollektivizálása vblt. 1949-ben megalakítottuk a földművesszövetkezetet, s megkezdtük a munkát a volt nagybirtokon. 1951-ben kerületi pártiskolázáson vettem részt, majd hnb titkári tisztséget töltöttem be Ipolyság környékén. 1954-ben központi pártiskolára mentéin Bratislavába, s utána Ipolyságon a Járási Tűzoltó Szövetség vezető titkára lettem. 1963 óta a Szelényi (Seleny) Hnh titkára vagyok. Sok idö telt el azóta, hogy kapcsolatba kerültem a párttal. Sok emlék, sok harcostársam képe villan fel előttem. Nagy utat tettünk meg, derekas -munkát végeztünk. De voltak és vaunak is figyelmeztető események. amelyek egyre intenek: a harcban nem lehet megállni. BÖjTÖS JÁNOS EMBERHEZ MElTÖAN Egy-egy csökkent munkaképességű dolgozó átképzése évente 18 000 koronába kerül £ Tíz szakmára kapnak képesítést # A hegesztők kiképzése 10 hónapig tart £ Szakközépiskolába is jelentkezhetnek A modern ember jellemzője, hogy nem fél szembenézni saját sorsával, tudni akarja, hogy bajai mitől származnak, és mi várható számára a jövőben. Ilyen modern emberek azok is, akik valamilyen baleset/ vagy betegség következtében csökkent munkaképességű dolgozókká váltak. Számukra is fontos problémák az embermivolt teljességének kérdései. Nem elégednek meg azzal, hbgy a társadalom bizonyos járadékok, rokkantsági nyugdíjak, szociális juttatások formájában biztosítja megélhetésüket. A létminimum költségeinek fedezete szép, emberi dolog, de nem fedezete a teljes, az igazi életnek. Valójában tehát mire van szükségük ezeknek az embereknek? Mit szeretnének? Miben látják embermivoltuk teljességének biztosítását? Nem titkolják: Olyan életformát szeretnének megvalósítani, melynek legmagasabb szintű ténye a munka, az alkotás, a teremtés. A „csökkent munkaképességű dolgozó" megjelölést is szívesen viselik, ha dolgozhatnak. Ügy, mint a többiek. Érzik, tudják, hogy akkor testi fogyatékosságuk ellenére is egyenrangúak a többiekkel. Megvalósíthatók ezek az elképzelések? Ezt a kérdést a legilletékesebbnek, K o l e ň Milan elvtársnak, a bratislavai Kiképzi) Központ igazgatójának tettem fel. Válaszolhatott volna nagyon egyszerűen, egyetlen szócskával: megvalósíthatók, de inkább a tényeket ismertette. Azokat a tényeket, melyek bizonyítják, liogy a csökkent munkaképességű dolgozók is teljes értékű emberek a mi társadalmunkban, ha valóban bizonyítják részvételüket a termelő, az alkotómunkában. Az intézet, melyet vezet, hét esztendővel ezelőtt létesült. A csökkent munkaképességű férfiak és nők kiképzésével, átképzésével foglalkozik. Működése óta 471 dolgozó szerzett szakképzettséget ebben az intézetben. Az idei tanév végén újabb 89 dolgozó lépett ki az életbe, hogy szakismeretekkel, tudással ellátva hasznos, teljes értékű, egyenrangú társakként jelenjenek meg a munka helyeken s maguk és a többiek előtt bizonyíthassanak. Tíz különféle szakmában kajjtak képesítést, Géplakatosok, számítóközpontok mechanikusai,. villanyszerelök, tv- és rádió.szerelők, könyvkötők, varrónők, hegesztők, gépészek, asztalosok, ékszerészek, órások. De vailnak közöttük olyanok is, akik ebben az intézetben kétéves közgazdasági középiskolát, kétéves ipari szakközépiskolát végeztek. Társadalmunk nem sajnálja az anyagi áldozatot sem a cél érdekében. Egy egy csökkent Miniakvárium" sörösüvegben Befejezés elótt áll a Mélník II. villanytelep építése. Képünkön a plzeiii Škoda szerelői előkészítik a harmadik generátort a végleges szerelésre- (J. Baroch: ČSTK) // Kíí/iis ebéden vettem részt a ko šioei Jalta étteremben. Asztaltár sam — aki nagy sörkedvelő hírében áll — inár » leves előtt a sii riisiiveg felé nyúlt, megrázta, át nézett az üvegen s maga elé telte. — Rázás nélkül nem habzik? — kérdeztem. — Habzik, de én azt kémlelem, nincs-e benne „krokodilus" . . . Megjegyzéseinkre felfigyelt az étterem vezetője, asztalunkhoz jött és megnyugtatott, hogv az alkalmazottak „ellenőrizték" a sört, száhatvan üveg közül „csupán" húsz nem alkalmas emberi fogyasztásra. A félretett sörösiive gekből egyet magmntatott. Eddig sein fogyasztottam sok üveges sört, de megfogadtam, ezután végképn lemondok a körvonalaimat amúgy is duzzasztó italról Ugyanis az üvegben a nagy akváriumokból közismert lepénybalhoz hasonló, néhány „valami" úszált a sörben. — Ezért bennünket bírállak az újságok, panaszolta az étterem vezetője. Mi a sörgyártól kapjuk az iivegsört, ki gondolta volna, hogy a kosicei sörgyár ilyen állapotban árusítja a sört. A történtek után kénytelenek vagyunk, minden egyes beérkezett üveget ellenőriz ni, nincs-e a sörben olyan anyag, ami nem oda való. Pár perc múlva egy limonádésiiveggel téri vissza, szemünk elölt megrázta, valami csörgött benne, akárcsak a „bébicsörgőben". — Tessék megnézni, ez is a Kelet-szlovákiai Sör- és Szikvizgyár kosicei üzemének a terméke. Eb ben a limonádéban üvegcserép is van .,. Mi tagadás, valóban üvegcserép volt, nem is egy. Három darab tökmag nagyságú és több apró, érdes szélű üvegcserép. Még gondolni is rossz arra, mi történt volna azzal, aki egy kiadósat hú zolt volna az üvegből. Biztosan a kórházi műtőasztalra kerül. Lemondtam az ebédhez felszolgált söradagomról, s ennek fejében birtokomba került a két fur csa Udítöitalos iiveg. Sértetlsnül, zár alatt őrzöm ezt a terméket. Egyébként, ha rajtam múlna, bűnvádi eljárást indítanék azok ellen, akik hanyagságukkal, mulasztási) k kai embertársaik életét, egészségét veszélyeztetik. kulik munkaképességű dolgozo átképzése jelentós anyagi áldozatot kíván, hisz csak egyetlen „tanuló" évi kiadásainak fedezete 18 000 koronát jelent. A hegesztők kiképzése 10 hónapig tar'. Viszont a legtöbb szakmát 2 3 évig kell tanulni. A „tanuló" szó pedig azért kerüli idézőjelbe, mert a korhatár nem jellemző a szokásos értelemben vett tanulókra. Ebben az intézetben ugyanis 18 éves kortól 45 éves korig tanulhatnak azok, akiknek szükségük van az átképzésre. Amíg az intézet igazán modern felszerelésű tanműhelyeit, tantermeit, 1—-3 lakójú internátust szobáit végignézzük. íz igazgató elvtárssal, aki egyébként pedagógus, ilyen általános érvényű megállapításokat idézgettünk: „Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel" — vagy: „Az életképesség nem más, mint alkalmazkodóképesség". Ugyanis, bizonyos értelemben ezeket a megállapításokat váltják valóra azok, akik a testi fogyatékosságot leküzdve, indással pótolva állnak a dolgozók soraiba. Mire visszatértünk az irodába, a szociális ügyek előadónője-, ŽákoviCová Elena már előkészítette az évkönyveket. Belelapoztunk, hogy iéhány adatot, nevet kiragadva pontos képet kapjunk az intézel munkájáról. Mindjárt elsőként az érsekújvári (Nové Zámky) Balangó György neve került elő, aki 1965-ben kétéves közgazdasági középiskolát végzett itt és ma a Zelenina vállalat könyvelője. Majd következtek a nevek: R á h e k Sándor a baleset előtt ács volt, ma a DUSLO vállalat villanyszerelője. V i g 1 á s Károly is baleset után került ide, s annak ellenére, hogy amputálták a lábát, ma nagyon ügyes elektromechanikusa a Zselízi (Želiezovce) Szolgáltatási Vállalatnak. Itt tanulta a varrónószakmát Csonka Ilona és B á s t i Elvira is. Ötféle szakemberek foglalkoznak itt az átképzéssel: tanítok, mesterek, egészségügyi dolgozók, pszichológusok és művelődési dolgozók. És mintha ominozus lenne az ötös szám: öl napig tartó felvételi vizsgára szokták azokat behívni, akik jelentkeznek. Nem azért tart ilyen sokáig egy-egy felvételi vizsga, mintha a követelmények „szigorúak" lennének, hanem inkább azért, mert a szándékokat egyeztetni kell a lehetőségekkel, a jelentkezők adottságaival, képességeivel. Még néhány adat nagyon fontosa A kiképzés tartama ala'.t mindenki megkapja rokkantsági, vagy más /Címen járó nyugdíjának, Hetekének felét, annak ellenére, hogy teljes ellátásban részesül. Természetesen, ha nős, ha családos, akkor megfelelő szociális juttatást ls kap, hogy családját eltarthassa. A 18 éven felüliek még havi 100 korona zsebpénzt is szoktak 'kapni. És megtérítik utazási költségeit, amikor évente 5—6 alkalommal hazalátogat. Megvalósíthatók tehát az elképzelések. Csak élni kell a kínált lehetőségekkel. Az embermivolt-probléma a mi, szocialista társadalmunkban nem elvonatkoztatott filozófiai kérdés. HAJDÚ ANDRAS Jó termés mutatkozik Kelet-Szlovákia gabouaföidjein már több mint hétszáz gabonakombájn dolgozik s eddig közel 14 ezer hektáron vágták le a búzát és árpát. Az idei termés begyűjtésében a trebišovi, michalovcei, kosicei és vranovi járások járnak élen. Eddig 30— 35 mázsa átlaghozam mutatkozik hektáronként, de több helyen, elsősorban a szovjet búzafajtáknál, 50 mázsás hektárhozamot is elérnek.