Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)
1971-07-11 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
M indig hittem, ha egy nő elhatározza magát, hogy felesegül megy egy férfihez, az illetőn csak az azonnali menekülés segíthet És sokszor még az sem: egy barátom például, felismervén a fenti igazságot, hajóra szállt egy bizonyos kikötőben, poggyászában mindössze 3gy fogkefével, s egy évig utazgatott a föld körül, s amikor végre biztonságban érezvén magát I meggyőződése szerint ugyanis a nő tizenkét hónap álatt teljesen elfeledte őtji partra szállt ugyanabban a kikötőben, legelsőként azt a vidáman integető nőt pillantotta meg a rakparton, akit megpróbált lerázni a nyakáról. Egyetlen embert ismertem csupán, aki ebből a csávából is ki tudta vágni magát. A neve Roger Charing volt. Már nem volt éppen fiatal, amikor beleszeretett Ruth Barlow-ba, s már épp elég óvatosságra intő tapasztalattal rendelkezett, de Ruthnak volt egy különös képessége a férfiak legyőzésére: sajnáltatni tudta magát. Mrs. Barlow kétszer özvegyült meg Mindig úgy tűnt, hogy gyönyörű mély tűző szemét a következő pillanatban könnyek öntik el, s az ember úgy érezte, hogy szegényke nagyon sokat szenvedett az életben. Az erős és pénzes Roger így morfondírozott: — Az élet veszélyei és e tehetetlen kis teremtés közé kell állnom, s el kell oszlatnom a szomorúságot azokból a nagy, gyönyörű szemekből. Amikor Roger tudatta velem, hogy megkérte Ruth kezét, minden jót kívántam neki. — Remélem hogy jó barátok lesíték — mondta. — Bár Ruth egy kissé fél tőled, barátságtalannak tart. — Szavamra mondom, nem tudom, miért vélekedik így. — Ügye kedveled őt? — Nagyon — feleltem. — Nehéz időket élt át szegényke. Rettenetesen sajnálom őt. — Hát igen — mondtam. Mi mást mondhattam volna. Tudtam, hogy Ruth ostoba liba, s azt is, hogy a házasságra az érdekei ösztökélik. Meggyőződésem szerint kőszívű volt. Roger bemutatta őt a barátainak. Ékszerekkel halmozta el. Elvitte mindenüvé. Házasságukat a közeljövőre hirdették. Roger boldog volt, mert úgy hitte, helyesen cselekszik. Nagyon elégedett volt magával. Azt aji varatlaliul kiábrándult a szerelemből. Nem tudom miért. Talán mert rájött, hogy választottja nem valami okos, vagy tón Ruth sajnálatot gerjesztő tekintete szűnt meg a szívét dobogtatni. Felnyílt a szeme, s újra a régi agyafúrt világfi lett. Megértette, hogy Ruth Barlow a pénzéért akarta megfogni őt, s szigorú esküt tett, hogy a házasságba semmiképpen sem megy bele. De azt is tudta, hogy Ruth-szal sohasem szakíthat erre hiába is kérné őt. Somerset Maugham : MENEKÜLÉS Így hát Roger kidolgozott egy tervet Nem mu tattá Ruth Barlow-nak, hogy az iránta táplált érzelmei megváltoztak. Továbbra is figyelmes volt; hölgyét vendéglökbe vitte vacsorázni, együtt mentek színházba, virágot küldött neki; kedves volt és elragadó. Elhatározták, hogy összeházasodnak, mihelyt csak egy megfelelő lakást találnak, s el is kezdték a kutatást. A lakásügynökök címekkel látták el Rogert, s C Ruth-szal együtt számos házat nézett meg. Rendkívül nehéz volt teljesen megfelelőt találni. Ŕoger még több ügynökkel teremtett kapcsolatot. Ruth-szal együtt házat ház után látogatott. Alaposan szemügyre vették őket, az alagsori pincétől kezdve egész a padlásszobáig. Egyszer a ház túl nagy volt, máskor túl kicsi; egyszer túl meszsze volt a központtól, másszor túlságosan is közel; egyszer túl borsos volt az ára, másszor túl sok javítanivalót igényelt; egyszer túl fülledtnek találták, másszor túlságosan huzatosnak; egyszer túl sötétnek, és másszor túl hidegnek. Roger mindig talált hibát, ami alkalmatlanná tette a házat, mert ő igazán nem kívánhatta, hogy Ruth, a drága, akármilyen házban éljen, ő csak a tökéleteset akarta, s azt meg keresni kellett. A házkeresés fárasztó és kimerítő munka, s Ruth egyre ingerültebb lett. Roger kérte, hogy legyen türelemmel, valahol léteznie kell annak a háznak, amit keresnek, s amit egy kis kitartással majd meg is találnak. Száz és száz házat tekintettek meg, ezer és ezer lépcsőt másztak meg,' megszámlálhatatlanul sok konyhát néztek végig. Ruth fáradt volt, s egyre gyakrabban kijött a sodrából. — He rövid Időn belül nem találsz egy házat.— mondta —, mérlegelnem kell a helyzetemel. Ha így folytatod, még évek múlva sem leszünk házasok. — Ne beszélj így — kérte Roger. — Légy egy kis türelemmel. Éppen most kaptam uéhány ú| jegyzéket az ügynökeimtől A listán körülbelül hatvan ház szerepel. Ismét házkeresőbe indultak. Két évig vizsgálgatták a hazakat Ruth szótlanná vált, megszo morodott, sajnálatot keltő gyönyörű szeme vad tűzzel telt meg. Végül is elvesztette türelmét, s megkérdezte Rogert: — Feleségül veszel vagy nem? A hangja kemény volt. De Roger gyengéden felelt: . — Persze, Összeházasodunk, mihelyt hazat találunk. Erről jut eszembe, épp most halloltam egyről, ami tán nekünk is megfelelne. — Nem érzem annyira jól magam, hogy most szaladozzak ház után. — Szegénykém, fáradtnak látszol. Ruth Barlow otthon maradt. Látni sem akarta Rogert, akinek meg kellett elégednie annyival, hogy virágot küld neki, és az egészsége felől érdeklődik. Egy hét elteltével a következő levelet kapta: Rogerl Ogy érzem, nem szeretsz igazán. Így bát találtam másvalakit, aki féltő szeretettel gondoskodik rólam, 8 akihez még a mai náp folyamán felesé giil megyek. Ruth Válaszképpen Roger a következőket írta: Ruth! Leveled megráz. Sosem heverem ki ezt a csapást, de elsősorban a te boldogságodra kell gondolnom. Néhány új címet küldök a mai postáival érkezettek közül, s biztos vagyok abban, hogy megtalálod köztük azt a házat, amely teljesen megfelel neked. Roger (Fordította: Zalabai Zsigmond) — Ki hívott, szivecském? — A férjem. Azt mondta későn lön haza. mert veled kártyázik... . IV Tauber karikatúrája) Sporlolé házaspár Szöveg nélkiii BLÖD VICC Sopánkai panaszkodik barátjának: — Tudod barátom, állandóan fáj a derkam. Eddig már két orvosnál voltam. Az egyik azt mondja, menjek a tengerhez üdülni, a másik szerint pedig legjobb orvosság a séta. Most sem tudom, mitévő legyek. — Egyszerű. Sétálj el a tengerig! KATONÁK Az egyik katona odaszól társának: — Béni, kérd ki magad te is kimenőre! Nekem randim van, gyere velem! — Hát, ha nem fogok zavarni .. . — Zavarni? Ugyani Olyan mulyának nézel ki, hogy be velem vagy, megnőnek az esélyeim . . Még eg^ lépést menj hatra, szereliftem. (Neha) PÁRBESZÉD — Pista, Hem iö'$% az idén Bulgáriába? — Nem Bulgáriában tavaly nem vollunk. Az Idéii Franciaországba nem rnegyiink TUDJA Családi vihar. — Ha így folytatod — duzzog a-/ assaony Jra }—, azonnal haza megyek a mamához Tudod niíibé fog ez neked kerülni? Mire a férj: — 'Tudom. Egy korona' vlIlamos.péii>í]bel 1NTBLEM - " - • • Pistikére panaszkodnak a saomszedofc. l*>gv lopkodja kertjük gyümölcseit. Este az apja oda hívja magához a fiát és így szól hozza: — Igazán tudhatnád már kisfiam, hogiy a lopás a legcsúnyább dolgok egyike Azt aján lom, fiacskám, hogy máskor jobban nézz körül, bogy nőm lálnak-e a szomszédok! KORHÁZBAN Tetőtől talpig bebugyolált beteg ágaskodik az egyik ágyban. Amikor odajön hozzá az ápolónő, nehezen kinyögi: — Nővérke, nem tudja véletlenül, hogy sikerüli a soförvizsgám? NÖI DOLGOK Vera: Tudjátok, nem bírtam tovább. Mindent elmondtam a férjemnek. Emmi: Csodálom a bátorságodat! Klári: Én pedig az emlékezőtehetségedet SKÓT TÖRTÉNET Labdarúgó-torna Skóciában. Az első díj egy serleg, a második helyezettnek pénzbeli jutalom jár. A mi pénzünkre átszámítva kb. 10 korona. A döntő mérkőzésen az utolsó |>ercben esett — egv öngól Nudista strand. Az egyik vendég így szól a pincérhez: — Uram, nem tud értelmesebben beszélni? A pincér széttárja a karját: — Elnézést, de tele van a szám aprópénzzel! TANÁCS Fekete és Fehér üldögél a hivatal egyik szobájában. Fekete megszólal: — Min gondolkozol. Pista? — Tudod. Sanyi, • feleségemnek holnap van a születésnapja. Azon itondolkozom, hogy mivel lepjem meg ül. Mire Fekele: — Egyszerű. Menj most rögtön haza., és az ágyban találod öl a főnökünk kel. Meglátod, mi lyen nagy megle petést okozol neki exxel a váratlan betappaeáttoddal' — Maga szintén ejtőernyős? — Nem én e sofőrvizsgámrfti jövök |). Molln rajza) IDILL TELE VAN ÜDÜLŐ Kovács meséli: — Én minden esztendőben a Balatonhoz járok üdülni. Van ott szálloda, ahol a portás minden reggel végigmegy a folyosókon, csenget, és ezt kiabál |a: — Ébresztő! Mindenki vissza a saját ágyába! ERDŐBEN ' Fiatal par Ili az erdei tisztáson. Beszélgetnek. Egyszer ezt mondja a leány: — Jenő, maga Don Jüant Juttatja az eszembe — Ugyan Sárika, hiszen l> már rég halotti — Hát éppen ezért! .immm m
