Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-01 / 128. szám, kedd

Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusának vitája Miroslav Válek elvtárs felszólalása Bevezető helyett engedjenek meg egy rövid visszapillantást: a Csehszlovák írószövetség IV. kongresszusa előtti ankéton Ludvík Vaculik arra a kérdésre, hogy milyen értelme volna az írók irodalmi és közéleti szervezetének, többek között így válaszolt: „Abból a tényből indulok ki, hogy a szervezetekben nem írnak, a szervezetekben politikát csinálnak". 1968 augusztusa után a megváltozott politikai feltételek között az alkotó szövetségek úgynevezett koordinációs bizottsága e szövetségek számára kiadott körlevelében ezt a tézist hangoztatja: „Jogunknak és kötelességünknek tartjuk aktívan részt venni a politika kialakításában. Emellett azonban nem járhatunk el úgy, mint a hivatásos politikusok. Megvan a saját felelősségünk, eljárásunk és módszereink". 1969 márciusában egy másik szerző „A remények stratégiája" című újságcikkében azt írta: „Megtörténik, főként a forradalomban, hogy rövidzárlat keletkezik a kultúra és a politikai mozgalom között. A kultúra és a politikai mozgalom céljai azonban nem azonosak. Habár a szocialista forradalom kezdetén kétségtelenül humanista célkitűzés áll, e humanizmus jövőbe irányuló vetülete absztrakt humanizmus, míg a kultúra humaznizmusa mindig gyakorlati és jelenvaló". Ez a három idézet eléggé találóan, habár leegyszerűsítetten illusztrálja a gondolkodás fejlődését a művészet területén, az 1967-től 1969-ig terjedő évek válságos időszakában. Ez a fejlődés érthetően szükségszerűen megnyiivánult a kultúra e szakasza intézményes szférájának az elrendezésében. Az eltérő fejlődés következtében Csehországban és Szlovákiában a megoldások különböző variánsai találhatók. Míg Csehországban a művészi szövetségek megszűntek és létrejöttek az új szövetségek előkészítő bizottságai, Szlovákiában a szövetségek tovább folytatták tevékenységüket, kivéve a filmés televízió dolgozóinak szövetségét, amelyet politikai állásfoglalása és tevékenysége miatt 1969-ben megszüntettek. A kulturális politika módszerei, a problémák megoldásának módozatai különfélék lehetnek, és szükséges, hogy megfeleljenek azoknak az objektív feltételeknek, amelyek között e problémák keletkeztek és azokat megoldják, de a kulturális politika célkitűzései Csehországban és Szlovákiában ugyanazok. Röviden mondva tanúi vagyunk egy és ugyanazon kulturális politika különböző formái megvalósításának. Ha tehát a cseh előkészítő bizottságok előtt a tagsági alap bővítésének feladata áll, a Szlovák Művészeti Szövetségeknek csökkenteniük kell a tagsági alapot mentesülve azoktól, akiknek a nézetei nem azonosak a szövetségek programjával. A végcél azonban olyan eszmei alkotó szövetségek létrehozása, amelyek a szocializmus platformján állnak és annak eszméi értelmében érvényesítik befolyásukat. A szövetségek sem nem védelmi, sem nem érdekszervezetek és önmagukban a művészet fejlődésének sem nélkülözhetetlen előfeltételei, vagy pedig biztosítékai. Homérosz és Shakespeare — ha megengedik, hogy ilyen szélsőséges példát említsek — sem volt tagja semmiféle alkotó szövetségnek, művészetük igazhűségük, művészi tökélyük folytán mégis mindmáig élő azért, mert pozitívan az emberiség igazságosabb világának megteremtésére törekedte!" A művészi szövetségek az alkotó művészek számára alkalmat adnak arra, hogy megsokszorozzák az egyén erejét, hogy aktívabban és elkötelezettebben járuljanak hozzá a szocialista korszak embere profiljának kialakításához. Azok az anyagi eszközök, amelyeket az állam a művészetek fejlesztésére fordít, kifejezik e művészet jellege iránti társadalmi érdekeket és kifejezik a szocialista társadalom viszonyát a művészet alkotóihoz. A kiadói téren még mindig érezhető a baráti kapcsolatok, politikai nézetek, vagy a kölcsönös előnyök elvén alapuló különféle csoportosulások létezése és tevékenysége. A kulturális publicisztikába néhol az ablakon át térnek vissza azok az emberek, akiket máshol az ajtón kidobtak, mintha 1968-ban és 1969ben nem a szocialista erőknek a jobboldali opportunizmus képviselőivel vívott életharcáról lett volna szó, hanem csak mintha valamiféle társadalmi meg nem értés lett volna, és az illem úgy kívánja, hogy ezt mielőbb elfelejtsük. Tehát nem a kellemes beszélgetéseknek, hanem inkább a nézetek összecsapásának, a polémiáknak, sőt lehetséges, hogy a harcoknak időszaka vár ránk. Önmagunkat kell megkérdeznünk, hogy a pillanatnyi taktikai siker érdekében nem áldoztuk-e fel a stratégiai irányvonal tisztaságát, és ellenkezőleg a stratégiai célkitűzésekhez való dogmatikus ragaszkodás miatt nem hanyagoltuk-e el a taktikai területen elért látszólag jelentéktelen haladást. Egyszóval azt, hogy mindig, minden helyzetben csak azt tettük-e, ami feltétlenül szükséges volt, vagy azt is, ami lehetséges volt. Szeretném elmondani, hogy mindazon fogyatékosságok ellenére, amelyeket felsoroltam, és azok ellenére is, amelyekről nem beszéltem, a művészet az utóbbi évben számos konkrét sikert ért el. így például 9 neves szlovák zeneszerző, közöttük Suchofl, Cikker, Moyzes, Ferenczy, Kardos, Očenáš és mások a CSKP 50. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltak zeneművek alkotására. E művek egy részét már bemutatták, az utolsót a jövő év elején fejezik be. A CSKP 50. évfordulójával kapcsolatos irodalmi pályázatra, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai Központi Bizottságával együtt írt ki, 41 eredeti munka érkezett be, ezeket most bírálja el a szakbizottság. Pártunk 50. évfordulójának tiszteletére indított képzőművészeti pályázaton 195 szerző vett részt, 662 munkával, amelyek közül a legjobbakat a bratislavai kiállításon bemutatták a közönségnek. Az 1963 és 1968 közötti évektől eltérően, amikor a szlovák hivatásos színházak műsorán fehér holló volt az orosz, vagy szovjet színdarab, a szlovák színházak csupán ez év május végéig 26 orosz és szovjet színházi bemutatót tartottak. A CSKP 50. évfordulójának tiszteletére a Szlovák Film Bratislavában 13 elkötelezett témájú rövidfilmet készített, közöttük a Jan Švermáról, a II. ejtőernyős brigádnak a Szovjetunióból a Szlovák Nemzeti Felkelés szívébe tett útjáról szóló filmet stb. Nem véletlenül soroltam fel annak a kezdeményezésnek néhány példáját, amelynek eredményeként konkrét, művészi alkotások születtek. Az elkötelezett művészi alkotás, amely a kulturális politika végső célját jelenti a művészet területén, ugyanakkor azt bizonyítja, hogy a szlovák művészet a konszolidáció szakaszából áttér a pozitív program kibontakoztatásának szakaszába, illetve pontosabban e két folyamat egyidejűleg megy végbe és kölcsönösen összefügg egymással. Az új elkötelezett alkotás megjelenése művészetünkben bizonyára minőségi fordulat kezdetét jelenti. Főként a szlovák kultúra bizonyítja ékesszólóan azt, milyen lehetőségeket nyújt az emberi tevékenységnek e területén a szocialista társadalmi rend. Míg 1919-ben a bratislavai Egyetemi Könyvtárban levő 84 826 kötet közül csak húsz, a XVII. századból származó szlovák könyv volt, 1970-ben az 1 248 000 kötet közül 213 000 szlovák könyv. Míg az 1919-től 1938-ig terjedő években Szlovákiában évente átlag 720 címet adtak ki, és az úgynevezett szlovák állam éveiben csupán hatszázat, 1970-ben Szlovákiában már 2280 könyv jelent meg. Az elmúlt két év alatt teljes mértékben felújítottuk és tovább mélyítettük kulturális kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. E kapcsolatok, valamint az olyan rendezvények, mint a szovjet kultúra napjai konkrét eredményeképpen igen meggyőzően fejlődött a társadalmi öntudat. A cseh és a szlovák kultúra ezen a területen is szorosan együttműködik. Ružena Pospišilová elvtársnő felszólalása A Bílovicei Egységes Földművesszövetkezet elnökeként dolgozom, amely az Uherské HradíštS-1 járásban egyik kiváló előállítőja az állattenyésztési termékeknek. Kerületünkben a mezőgazdaság színvonala — ahogyan az köz Ismert — elég magas. A kerületben csakúgy, mint járásunkban 1966 óta a kooperáció és az integráció fejlesztésére törekszünk. Néhány egysült vállala tunk eredményei j61 ismertek, különösen azok, amelyek tojás- és disznóhústermeléssel foglalkoznak. Mi a szövetkezetben már meggyőződtünk e kooperáció előnyeiről. Ezért a központi bizottság márciusi határozatát megértéssel fogadtuk és támogatjuk. Ebben látjuk lehetőségét annak, hogy folytassuk, ami már járásunkban bevált, ámbár a leghelyesebb utat keresve számos kezdeti hibát követtünk el. A márciusi határozat meggyőzött bennünket arról, hogy nem vagyunk egyedül, számíthatunk a párt hatékony segítségére, hogy a párt kijelölte a szocialista mezőgazdaság további fejlődésének világos és alapvető irányát. Már első programjaink megvalósítása, a szakosítás és a koncentráció, sok mindenre megtanított bennünket. Mindenekelőtt arra, hogy aki jól akar gazdálkodni vállalatában, annak tovább kell látnia saját orránál. Ha jó eredményeket akarunk elérni a szakosításban, a termelési programok leegyszerűsítésében, a termelés koncentrációjában, akkor sokoldalúan kell fejleszteni területi, körzeti és járási kooperációs kapcsolatainkat. Ezt világosan látnunk kell. Ennek érdekében a járásban elsőrendű célként határoztuk meg a termelés járási koncepciójának kidolgozását, amely magába foglalja az elosztást és azokat a lehetőségeket, hogy maximális mértékben megvalósulhasson a szakosított termelés technológiai koncentrációja. Azonban engedjék meg, hogy rámutassak néhány körülményre: Hozzálátunk a mezőgazdaság területi kooperációjának fejlesztéséhez, mint a szocialista építés további szakaszához, amely hivatott úgy átalakítani a termelési alapokat, hogy lehetővé tegyék a még nagyobb méretű fejlődést, egészen a 2000. év végéig. Ezért meglep bennünket, hogy szerintünk lemaradás tapasztalható országos méretekben a mező gazdasági fejlesztés hosszú távú programjának a kidolgozásában. Tudjuk, hogy most igen fontos a szocialista tábor országai ötéves fejlesztési terveinek nemzetközt koordinációja és megszilárdítása. Ezt a koordinálást helyeseljük és támogatjuk. De azt is tudjuk, hogy egyes szocialista országoknak már ina világos képük van arról, hogy milyen lesz országaikban a mezőgazdaság a 2000. évben, hogyan alakul fejlődési iránya stb. Bizonyos, hogy egész mezőgazdaságunk nagyon helyeselné, ha pártunk XIV. kongresszusa megbízná a kormányt, a Mezőgazdasági Minisztériumot, hogy dolgozza ki ezt a távlati tervet, s ha az üj központi bizottság ezt a tervezési munkát következetesen ellenőrizné. Beszéde befejező részében a felszólaló rámutatott az elmúlt évek néhány problémájára. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés dezintegrálását célzó minden törekvés ellenére az elmúlt bonyolult időszakban ls teljes mértékben fejlesztették a járásban a szocialista mezőgazdaságot. A dél-morvaországi kerület mezőgazdaságában dolgozó kommunisták és általában a dolgozók minden igyekezetükkel arra törekszenek, hogy a párt mezőgazdasági politikája számára megnyerjenek minden mezőgazdasági dolgozót. Kötelezően vállalják, hogy a XIV. kongresszus által kijelölt mezőgazdasági feladatokat maradéktalanul teljesítik. Blažena Kludíková elvtársnő felszólalása Kludíková elvtársnő felszólalása bevezető részében rámutatott arra, hogy mindennapi aprólékos, de fontos munkával, türelmesen kell megmagyarázni a párthatározatokat, és meg kell nyerni e határozatok teljesítésére az embereket. A továbbiakban elmondta, hogy a jihlavai üzemek dolgozói az elmúlt évben és az idén is teljesítették és túlteljesítették a feladatokat és támogatják pártunknak a gazdasági helyzet megjavítására irányuló igykezetét. Ismét fejlődésnek indult a szocialista munkaverseny és a kötelezettségvállalás. Éspedig nem csupán a tervfeladatok teljesítésére, hanem mindenekelőtt a tervmutatók túlteljesítésére és a termelési önköltség csökkentésére vonatkozóan. A munkások ismét megalapítják éspedig saját kezdeményezésükből a szocialista munkabrigádokat, a jelentős párt- és áilami évfordulók alkalmából értékes kötelezettségeket vállalnak. A munkások nagyobb teljesítménye, a szabad szombatokon és túlórákban végzett munkája a jelenlegi helyzetben nagy segítséget jelent népgazdaságunknak. Tudjuk azonban, hogy ezek a munkaformák nem válhatnak a növekvő feladatok biztosításának tartós módszereivé. Ezt nálunk is főleg a nagyobb munkatermelékenységgel érhetjük el. És ehhez már nem lesz elegendő a munkások jóakarata és segítsége. Itt döntő fontosságú szerepet kell játszaniuk a technikusoknak, akik a tudomány és a technika új ismereteinek alkalmazásával segíthetnek a termelésnek, s megkönnyíthetik a dolgozók munkáját. Nagyon bánt minket, hogy műszaki értelmiségünk nem kapcsolódik be a gazdasági konszolidációba ugyanolyan lendülettel, mint a munkások. Gyakran elgondolkodtunk azon, mi ennek az oka, hiszen jelenleg a technikusok jó fizetést kapnak, megfelelő a műveltségük, és nagy tapasztalatuk van. Ez megteremti a feltételeket arra, hogy gyakorlatilag érvényesíthessék tudásukat. Arra a következtetésre jutottunk, hogy technikusaink kevéssé hatékony munkájának fő okait vezetőik kis igényeiben kell keresni, akik eddig távolról sem tudták kihasználni a műszaki értelmiség tudását és tapasztalatait az egész társadalom érdekében. Ahol ezt a problémát sikerült megoldani, jó eredményeket érnek el. Erre példa a Jihlavan nemzeti vállalat, ahol a műszaki dolgozók versenye már hoszszú évek óta szép eredményeket hozott. Csak a munkások és technikusok jó együttműködése szavatolhatja az igényes feladatok teljesítését. Gondosan tanulmányoztuk az ötéves terv javaslatát, és a benne foglalt adatokkal teljes mértékben egyetértünk. A felszólaló ezek után rámutatott arra, hogy 1966—1970-ben a bérek emelkedése az iparban nagyobb volt, mint a munkatermelékenység növekedése. És azt kérte, hogy a központi gazdasági szervek a feladatok szétírásánál ügyeljenek arra, hogy azok az üzemek, amelyek a múltban jogtalanul többet kaptak a nemzeti jövedelemből, mint amennyi megillette volna őket, ezt most fokozott igyekezettel térítsék vissza a társadalomnak. Kijelentette, hogy az 1971. évi tervfeladatok sikeres teljesítése szavatolja, az egész ötéves tervidőszak lehető legjobb gazdasági eredményeinek elérését. Felszólalása befejező részében beszélt a dolgozó nők problémáiról, akik kétszeresen éreznek minden gazdasági változást: egyszer a munkahelyen, másodszor pedig a háztartásban. Ezért támogatják a pártnak azt a törekvését, amely az életszínvonal emelését, valamint az élet- és munkakörülmények megjavítását szorgalmazza. Radko Kaska elvtárs felszólalása A „Tanulságok" és a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója megvilágítja azoknak az eseményeknek alapvető okait, amelyekre 1968 januárja után került sor. E dokumentumok joggal szentelnek nagy figyelmet annak, hogy az antiszocialista erők a párton belüli jobboldali oppor tunisták támogatásával szándékosan szétbomlasztották nemcsak a pártot, hanem a szocialista állam hatalmi szerveit is,, hogy azután terük nyíljon ellenforradalmi szándékaik megvalósítására. A biztonsági apparátus féktelen gyalázása, amelyhez hasonló egyetlen államban sem fordult elő, és amelyet a párt és az állam akkori vezetősége tétlenül nézett, sőt támogatott, a biztonsági testület számos tagját is dezorientálta és tévútra vezette. így azután abban az időben, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, a biztonsági testület nem volt képes szervezetten szembeszállni a növekvő ellenforradalommal. A párt új vezetőségének fellépése 1969 áprilisában a biztonsági testület számára a konszolidáció alapja volt. A jobboldali opportunista elemektől megtisztulva felújult és megszilárdult a biztonsági testület tagjainak eszmei -politikai egysége, megnövekedett a biztonsági szervek akcióképessége. Ennek a folyamatnak már az első szakaszában meggyőződtek erről Prága és más városok utcáin az antiszocialista erők, amelyek 1969 augusztusában újból nyílt ellenforradalmi fellépésre szánták el magukat. Ma, a nemzetbiztonsági testület a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista rendszerének megbízható védelmezője, a kommunista párt és a munkásosztály hűséges segítőtársa. A biztonsági testület dolgozói nagyra becsülik azt a figyelmet, amelyet a párt új vezetősége szentel a nemzetbiztonsági testületnek. Az elismerő szavak örömmel töltenek el bennünket és lelkesítenek, a bírálatokból pedig levonjuk a következtetéseket munkánk megjavítására. A Központi Bizottság vezetésével úgy fogunk dolgozni, hogy már soha senki ne veszélyeztethesse büntetlenül a munkásosztály forradalmi vívmányalt, szocialista államunk biztonságát. Senkinek sem engedjük meg, hogy büntetlenül terrorizálja állampolgárainkat, bármilyen módon megszegje a törvényeket, sőt uszító kampányokat folytasson a párt, (Folytatás a 11. oldalon.)