Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-06 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

A szívinfarktus fenyegető árnyéka •mthiiHiiHiiy T Küzdelem a marhavész ellen Tanzániában Dar es Salaamban, a tan­zániai mezőgazdasági mi­nisztériumban, az ország tér­képén színes zászlócskák jel­zik a szarvasmarha-tenyész­tés fontos központjait és azokat a helyeket, ahol az állatorvosi állomások van­nak. Tanzánia, e kifejezetten mezőgazdasági állam számá­ra létfontosságú feladat az állatbetegségek leküzdése. Jelenleg nagy gondot okoz az ország északi részén dúló marhapestis, amely különö­Athénban száz külföldi és tották meg a nagy nemzet­közi szimpóziont, amelynek központi témája így szólt: Mikor települtek meg az el­ső görögök Görögországban? A vitatott kérdésben három fő irányzat igyekszik a maga igazát bizonyítani. Az első azt vallja, hogy az indoeu­rópai nyelvcsaládba tartozó görögök már i. e. 50Q0 körül telepedtek le Északnyugat­Görögországban. A második iskola szerint a görögül be­szélő Indoeurópai törzsek Közép-Európából i. e. 2000 körül ereszkedtek le Görög­országba. A harmadik véle­mény szerint a görögök ké­sen a Kilimandzsáró környé­kén okoz nagy károkat. E gyorsan terjedő vész megti­zedeli a nomád törzsek mar­hacsordáit. Egész Afrikára kiterjedő oltási programmal akarják a járványt teljesen megszüntetni. Tanzániában már ma több mint 1 millió marhát ellenőriznek. Ezek az intézkedések rendkívül fontosak az ország állatállo­mányának bővítése szem­pontjából. (NBl) nie egymást. Bonyolította azonban a helyzetet, hogy sőbbi hazájuk déli részét csak i. e. 1200 után foglal­ták el. A három irányzatnak ez­úttal sem sikerült meggyőz­Marinátosz professzor görög tudós bemutatta a szimpó­zion részvevőinek a láva ál­tal eltemetett egykori Thera városában feltárt freskókat. A remekművű és csodálato­san épségbén maradt alkotá­sok 1. e. 1500 körül kelet­keztek. A kérdés most így vetődik fel: görögök alkot­ták-e, s ha nem, akkor kik? (OBSERVER) A férfi „legszebb évei" fa­lett ma a szívinfarktus fe­nyegető árnyéka lebeg. Né­metországban az infarktus áldozatainak egy évre eső száma az utóbbi két évtized alatt az ötszörösére emelke­dett. Ez az ugrásszerű növeke­dés a férfiakat összehason­líthatatlanul nagyobb mér­tékben érinti, mint a nőket. A férfiak közül is a legtöb­bet 45—55 éves korában éri infarktus. 1955-től 1967-ig a szívroham okozta halál­esetek száma 45—54 éves férfiaknál 34 százalékos emelkedést, a hasonló korú nőknél pedig 11 százalékos csökkenést mutatott. A Né­met Szövetségi Köztársaság­ban a férfi korcsoport in­farktus halandósága már a női halandóság négyszeresé­re emelkedett; Svájcban és az Egyesült Államokban négy ős félszer, Ausztriában és •Svédországban ötször, Ang­liában és Franciaországban hatszor, sőt Hollandiában hétszer annyi 45—54 éves férfi hal meg infarktus kö­vetkeztében, mint nő. Mi az oka annak, hogy a szívkoszorúér-elmeszesedés, amely infarktushoz vezet, „férfibetegség"! Miért sújtja a férfit mindig viszonylag fiatalabb éveiben? És miért válik a fejlett civilizált vi­lágban egyre gyakoribbá? Az egész világon a kutatók serege fáradhatatlanul azon buzgólkodik, hogy feleletet találjon erre a kérdésre, és feltárja e végzetes betegség biológiai vagy civilizációnk­kal összefüggő okát. Elméle­tekben és hipotézisekben Ismeretes, hogy Velencét pusz­tulás fenyegeti. A város kor­mányzata, sőt az olasz kor­mány sem volt képes előterem­teni a Tengerek Királynője megmentéséhez szükséges ősz­szeget. René Maheu, az UNES­CO főtitkára most közölte, hogy az ENSZ negyed milliárd líra hitelt folyósit Velencének a legsürgősebb műkincsvédelmi és restaurációs munkák elvég­zésére. A város köteles a ren­delkezésre bocsátott összegből itt év alatt megerősíteni a Ve­lence körüli gátrendszert, biz­tosítani a csatornahálózat és a vízvezetékrendszer Jelújítását, valamint az omladozó házak restaurálását. nincs hiány. A legkülönbö­zőbb tényezőket tették és te­szik felelőssé: zsír és cukor, alkohol és dohány, szellemi túlterhelés és mozgáshiány. A munka fokozódó auto­matizálódása korunkban egy­re több embert kényszerít ülő életmódra. Míg a nő — még akkor is, ha házon kívü­li foglalkozása van — a napi háztartási munkák és bevá­sárlások következtében kény­telen minimális testmozgást végezni, addig nagyon sok férfi egész napi mozgása ab­ból áll, hogy az íróasztalától az autóig, az autótól pedig a tévékészülékig gyalogol, ami azt jelenti, hogy különösen élete delének legkritikusabb éveiben elmulasztja járással, tornával vagy más sporttal biztosítani szervezetének fel­tétlenül szükséges egyensú­lyát. A tudományos kutatások számos eredménye bizonyít­ja, hogy a rendszeres test­mozgás a zsír- és cukor­anyagcserét, a vér koleszte­rin-tartalmát, valamint a szívkoszorúütőerek állapotát előnyösen tudja befolyásolni­Szakkörökben nagy hír­névre tett szert az a kísérlet, amelyet Framingham ameri­kai kis városban hosszabb ideig folytattak, s amelynek eredménye szerint a fizikai­lag aktív férfiaknál az in­farktus-kockázat egyharma­dára csökken. A londoni autóbusz-veze­tők között, akik egész nap a kormánykerék mellett ül­nek, jóval több szívkoszorú­ér-elmeszesedést és szívin­farktust tapasztaltak, mint a kalauzok között, akik az autóbuszok lépcsőin kényte­lenek fel-leszaladgálni. Szív­infarktus tekintetében a pos­ta ablak mögött ülő alkal­mazottalt ls sokkal nagyobb veszély fenyegeti, mint a le­vélhordókat. A fizikai tevékenység bi­zonyos mértékben még a zsírdús étkezést is kiegyen­lítheti: a finn- orvosok meg­állapították, hogy az idősebb favágók vére kevesebb ko­leszterint tartaimaz, mint hasonló korú irodai alkalma­zottaké, sőt életkoruk átlag hat évvel hosszabb, mint az utóbbiaké. Pedig köztudo­más szerint a nehéz fizikai munkát végző favágók sok zsírt fogyasztanak. Nyilvánvalóan itt az élet­mód nagyobb szerepet ját­szik, mint a szervezet felépí­tése és a táplálkozás. Ezt mutatta az Egyesült Álla­mokban végzett kísérlet Is, amelybe 178 ír származású testvérpárt vontak be. Vala­me.nnyi pár életkörülményei úgy alakultak, hogy az egyik testvér Írországban, a másik Bostonban él. Jóllehet hazá­jukban maradt írek élelme­zési adagja átlag 600 kaló­riával nagyobb értékű, és főként több állati zsiradé­kot tartalmaz, testsúlyuk, vérnyomásuk, koleszterin­tükrük és szívroham okozta halandóságuk tetemesen ki­sebb, mint Amerikában élő testvéreiké. Ugyanis mint mezőgazdák többet mozog­nak, s legfeljebb kerékpárra ülnek, míg a bostoniaknak ülőfoglalkozásuk és — autó­juk van. {RHE1N1SCHER MERKÚR) ökölvívó fiúk és Antilopok. Kettő az i. e. 1500 körüli időből származó freskókból. n / * •»••••• / • Regi gorogok — u| találmányok A képen: a beomlott Sanť Andrea gát. A festői csatornák alámossák az épületek alapzatát. Megerősítésük és felújításuk sok milliárd lírát vesz igénybe: kitámasztott fa­lak a lagúna felett. A szegények Velencéje. Omla­dozó házak, hulló vakolat. (VIE NUOVE) Ismét ötmillió évvel idősebb az emberiség A Harward Egyetem pro­fesszorai megállapították, hogy a Kenyában talált em­beri állkapocscsont további ötmillió évvel tágítja ki visz­szafelé az emberiség törté­netét. Az állkapocscsontot megtalált tudósok kijelentet­ték, hogy ez a legrégibb ed­dig talált emberi testrész. Kétszer olyan régi, mint a hat évvel ezelőtt Afrikában talált csont. Az új leletet — az alsó all­kapocs jobboldali részét egy foggal — a Lotagen hegység­ben találták, Kenya északi részén, tehát olyan terüle­ten, ahol már korábban is néhány jelentős leletre buk­kantak. Brian Peterson az összeha­sonlító zoológiai múzeumnak professzora, az expedíció ve­zetője kijelentette, hogy az állkapocs egy ősrégi aust­ralopithecus testéből szár­mazik. Ennek a testrészeit nemcsak Dél-Afrikában ta­lálták meg, hanem a könti­nens más részein is. Az el­terjedt vélemény szerint az australopithecus már félig kiegyenesedve járt, „átfejlő­dött" a „homo sapiens" ne­vű modern emberré. Az új felfedezés valószínű­leg megváltoztatja az embe­ri fejlődésről vallott eddigi nézetek egy részét. Az új fel* fedezés alapján azt állítják, hogy az ember 13 millió év­vel ezelőtt kezdődött plio­cénben fejlődött ki. Korábban azt hitték, az australopithe­cus főleg a következő kor­szakban, a pleistocénben fej­lődött ki, amely kétmillió évvel ezelőtt kezdődött. A felfedezés egyúttal rész­ben kitölti az australopithe­cus és a ramapithecus, „mammutember" közti „fej­lődési hézagot". A mammut­ember 14 millió évvel ez­előtt élt, és minden bizony­nyal az ember elődje volt. Mindeddig azonban nem ismerjük a feleletet arra a kérdésre, hogyan ment vég­be a fejlődés és mikor egye­nesedett fel földön élő lény­nyé a „mammutember". Ezt az új lényt, mely már az em­ber jellegével bírt, s két elődjét is: a homo erectust és az australopithecust egye­nes járása és nagyobb agya különbözteti meg a „mam­mutembertől". Az antropológusok már örvendeztek egy ízben 1959­ben, amikor egy 1,75 millió éves csontot találtak Tanzá­niában. Ez a mostani lelet háromszor régibb, mint az eddigi „legrégibb" lelet, s így a Harward Egyetem pro­fesszorának felfedezése há­romszor öregebb, mint a Tanzániában talált csont. (INTERNACIONÁL HERALD TRIBÚNE — Párizs)

Next

/
Thumbnails
Contents