Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-06 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

A szívinfarktus fenyegető árnyéka •mthiiHiiHiiy T Küzdelem a marhavész ellen Tanzániában Dar es Salaamban, a tanzániai mezőgazdasági minisztériumban, az ország térképén színes zászlócskák jelzik a szarvasmarha-tenyésztés fontos központjait és azokat a helyeket, ahol az állatorvosi állomások vannak. Tanzánia, e kifejezetten mezőgazdasági állam számára létfontosságú feladat az állatbetegségek leküzdése. Jelenleg nagy gondot okoz az ország északi részén dúló marhapestis, amely különöAthénban száz külföldi és tották meg a nagy nemzetközi szimpóziont, amelynek központi témája így szólt: Mikor települtek meg az első görögök Görögországban? A vitatott kérdésben három fő irányzat igyekszik a maga igazát bizonyítani. Az első azt vallja, hogy az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó görögök már i. e. 50Q0 körül telepedtek le ÉszaknyugatGörögországban. A második iskola szerint a görögül beszélő Indoeurópai törzsek Közép-Európából i. e. 2000 körül ereszkedtek le Görögországba. A harmadik vélemény szerint a görögök késen a Kilimandzsáró környékén okoz nagy károkat. E gyorsan terjedő vész megtizedeli a nomád törzsek marhacsordáit. Egész Afrikára kiterjedő oltási programmal akarják a járványt teljesen megszüntetni. Tanzániában már ma több mint 1 millió marhát ellenőriznek. Ezek az intézkedések rendkívül fontosak az ország állatállományának bővítése szempontjából. (NBl) nie egymást. Bonyolította azonban a helyzetet, hogy sőbbi hazájuk déli részét csak i. e. 1200 után foglalták el. A három irányzatnak ezúttal sem sikerült meggyőzMarinátosz professzor görög tudós bemutatta a szimpózion részvevőinek a láva által eltemetett egykori Thera városában feltárt freskókat. A remekművű és csodálatosan épségbén maradt alkotások 1. e. 1500 körül keletkeztek. A kérdés most így vetődik fel: görögök alkották-e, s ha nem, akkor kik? (OBSERVER) A férfi „legszebb évei" falett ma a szívinfarktus fenyegető árnyéka lebeg. Németországban az infarktus áldozatainak egy évre eső száma az utóbbi két évtized alatt az ötszörösére emelkedett. Ez az ugrásszerű növekedés a férfiakat összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben érinti, mint a nőket. A férfiak közül is a legtöbbet 45—55 éves korában éri infarktus. 1955-től 1967-ig a szívroham okozta halálesetek száma 45—54 éves férfiaknál 34 százalékos emelkedést, a hasonló korú nőknél pedig 11 százalékos csökkenést mutatott. A Német Szövetségi Köztársaságban a férfi korcsoport infarktus halandósága már a női halandóság négyszeresére emelkedett; Svájcban és az Egyesült Államokban négy ős félszer, Ausztriában és •Svédországban ötször, Angliában és Franciaországban hatszor, sőt Hollandiában hétszer annyi 45—54 éves férfi hal meg infarktus következtében, mint nő. Mi az oka annak, hogy a szívkoszorúér-elmeszesedés, amely infarktushoz vezet, „férfibetegség"! Miért sújtja a férfit mindig viszonylag fiatalabb éveiben? És miért válik a fejlett civilizált világban egyre gyakoribbá? Az egész világon a kutatók serege fáradhatatlanul azon buzgólkodik, hogy feleletet találjon erre a kérdésre, és feltárja e végzetes betegség biológiai vagy civilizációnkkal összefüggő okát. Elméletekben és hipotézisekben Ismeretes, hogy Velencét pusztulás fenyegeti. A város kormányzata, sőt az olasz kormány sem volt képes előteremteni a Tengerek Királynője megmentéséhez szükséges őszszeget. René Maheu, az UNESCO főtitkára most közölte, hogy az ENSZ negyed milliárd líra hitelt folyósit Velencének a legsürgősebb műkincsvédelmi és restaurációs munkák elvégzésére. A város köteles a rendelkezésre bocsátott összegből itt év alatt megerősíteni a Velence körüli gátrendszert, biztosítani a csatornahálózat és a vízvezetékrendszer Jelújítását, valamint az omladozó házak restaurálását. nincs hiány. A legkülönbözőbb tényezőket tették és teszik felelőssé: zsír és cukor, alkohol és dohány, szellemi túlterhelés és mozgáshiány. A munka fokozódó automatizálódása korunkban egyre több embert kényszerít ülő életmódra. Míg a nő — még akkor is, ha házon kívüli foglalkozása van — a napi háztartási munkák és bevásárlások következtében kénytelen minimális testmozgást végezni, addig nagyon sok férfi egész napi mozgása abból áll, hogy az íróasztalától az autóig, az autótól pedig a tévékészülékig gyalogol, ami azt jelenti, hogy különösen élete delének legkritikusabb éveiben elmulasztja járással, tornával vagy más sporttal biztosítani szervezetének feltétlenül szükséges egyensúlyát. A tudományos kutatások számos eredménye bizonyítja, hogy a rendszeres testmozgás a zsír- és cukoranyagcserét, a vér koleszterin-tartalmát, valamint a szívkoszorúütőerek állapotát előnyösen tudja befolyásolniSzakkörökben nagy hírnévre tett szert az a kísérlet, amelyet Framingham amerikai kis városban hosszabb ideig folytattak, s amelynek eredménye szerint a fizikailag aktív férfiaknál az infarktus-kockázat egyharmadára csökken. A londoni autóbusz-vezetők között, akik egész nap a kormánykerék mellett ülnek, jóval több szívkoszorúér-elmeszesedést és szívinfarktust tapasztaltak, mint a kalauzok között, akik az autóbuszok lépcsőin kénytelenek fel-leszaladgálni. Szívinfarktus tekintetében a posta ablak mögött ülő alkalmazottalt ls sokkal nagyobb veszély fenyegeti, mint a levélhordókat. A fizikai tevékenység bizonyos mértékben még a zsírdús étkezést is kiegyenlítheti: a finn- orvosok megállapították, hogy az idősebb favágók vére kevesebb koleszterint tartaimaz, mint hasonló korú irodai alkalmazottaké, sőt életkoruk átlag hat évvel hosszabb, mint az utóbbiaké. Pedig köztudomás szerint a nehéz fizikai munkát végző favágók sok zsírt fogyasztanak. Nyilvánvalóan itt az életmód nagyobb szerepet játszik, mint a szervezet felépítése és a táplálkozás. Ezt mutatta az Egyesült Államokban végzett kísérlet Is, amelybe 178 ír származású testvérpárt vontak be. Valame.nnyi pár életkörülményei úgy alakultak, hogy az egyik testvér Írországban, a másik Bostonban él. Jóllehet hazájukban maradt írek élelmezési adagja átlag 600 kalóriával nagyobb értékű, és főként több állati zsiradékot tartalmaz, testsúlyuk, vérnyomásuk, koleszterintükrük és szívroham okozta halandóságuk tetemesen kisebb, mint Amerikában élő testvéreiké. Ugyanis mint mezőgazdák többet mozognak, s legfeljebb kerékpárra ülnek, míg a bostoniaknak ülőfoglalkozásuk és — autójuk van. {RHE1N1SCHER MERKÚR) ökölvívó fiúk és Antilopok. Kettő az i. e. 1500 körüli időből származó freskókból. n / * •»••••• / • Regi gorogok — u| találmányok A képen: a beomlott Sanť Andrea gát. A festői csatornák alámossák az épületek alapzatát. Megerősítésük és felújításuk sok milliárd lírát vesz igénybe: kitámasztott falak a lagúna felett. A szegények Velencéje. Omladozó házak, hulló vakolat. (VIE NUOVE) Ismét ötmillió évvel idősebb az emberiség A Harward Egyetem professzorai megállapították, hogy a Kenyában talált emberi állkapocscsont további ötmillió évvel tágítja ki viszszafelé az emberiség történetét. Az állkapocscsontot megtalált tudósok kijelentették, hogy ez a legrégibb eddig talált emberi testrész. Kétszer olyan régi, mint a hat évvel ezelőtt Afrikában talált csont. Az új leletet — az alsó allkapocs jobboldali részét egy foggal — a Lotagen hegységben találták, Kenya északi részén, tehát olyan területen, ahol már korábban is néhány jelentős leletre bukkantak. Brian Peterson az összehasonlító zoológiai múzeumnak professzora, az expedíció vezetője kijelentette, hogy az állkapocs egy ősrégi australopithecus testéből származik. Ennek a testrészeit nemcsak Dél-Afrikában találták meg, hanem a köntinens más részein is. Az elterjedt vélemény szerint az australopithecus már félig kiegyenesedve járt, „átfejlődött" a „homo sapiens" nevű modern emberré. Az új felfedezés valószínűleg megváltoztatja az emberi fejlődésről vallott eddigi nézetek egy részét. Az új fel* fedezés alapján azt állítják, hogy az ember 13 millió évvel ezelőtt kezdődött pliocénben fejlődött ki. Korábban azt hitték, az australopithecus főleg a következő korszakban, a pleistocénben fejlődött ki, amely kétmillió évvel ezelőtt kezdődött. A felfedezés egyúttal részben kitölti az australopithecus és a ramapithecus, „mammutember" közti „fejlődési hézagot". A mammutember 14 millió évvel ezelőtt élt, és minden bizonynyal az ember elődje volt. Mindeddig azonban nem ismerjük a feleletet arra a kérdésre, hogyan ment végbe a fejlődés és mikor egyenesedett fel földön élő lénynyé a „mammutember". Ezt az új lényt, mely már az ember jellegével bírt, s két elődjét is: a homo erectust és az australopithecust egyenes járása és nagyobb agya különbözteti meg a „mammutembertől". Az antropológusok már örvendeztek egy ízben 1959ben, amikor egy 1,75 millió éves csontot találtak Tanzániában. Ez a mostani lelet háromszor régibb, mint az eddigi „legrégibb" lelet, s így a Harward Egyetem professzorának felfedezése háromszor öregebb, mint a Tanzániában talált csont. (INTERNACIONÁL HERALD TRIBÚNE — Párizs)