Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-01 / 128. szám, kedd

Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának vitája (Folytatás a 7. oldalról) legfontosabb funkciója. Mint ilyen azonban az egész társadalom ügye is. A hadsereg eredményes fejlődésének biztosítékát annak az alapelvnek következetes érvényesítésében látjuk, hogy a hadsereget a párt legfelsőbb szervei dolgozó népünkkel szoros kapcsolatban irányítják. A szocialista országokkal közös osztályérdekeink kifejezője közös tagságunk a Varsói Szerződésben, amely döntő jelentőségű Csehszlovákia biztonsága szempontjából és biztonságot ad további szocialista fejlődésének. Ezért tovább szilárdítjuk fegyverbarátságunkat a Varsói Szerződés többi hadseregeivel, még szorgalmasabban fogjuk tanulni a nevelés és kiképzés lenini alapelveit felszabadítónktól és tanítónktól, a dicső szovjet hadseregtől. Az ideológiai téren folyó éles osztályharc megköveteli, hogy rendszeresen javítsuk a hadsereg tagjainak eszmei nevelő munkáját. Kötelességünknek tartjuk, hogy hadeseregünk tagjait a marxizmus—leninizmus győzelmes tanítása alapján a szocialista haza szeretetére, a kommunista párthoz való hűségre, a Varsói Szerződés államai, főként a Szovjetunió népéhez ós fegyveres erőihez való testvéri viszonyra neveljük. Jelenleg az osztályellenséggel szembeni gyűlöletet ápoljuk bennük. A hadsereg az ifjúság nevelésében ls fontos funkciót teljesít. Ezen a téren nem oldódtak meg teljesen a problémák, különösen az iskola, á család, az üzem és a hadsereg közötti kapcsolatok kidolgozása elégtelen. Erősen hiszszük, hogy az összes rétegek integrált nevelési ráhatásával sikerül megvalósítanunk Brezsnyev elvtársnak, az SZKP XXIV. kongresszusán kifejtett gondolatát, hogy a katonai szolgálat nálunk is a harcművészet, az eszmei és a fizikai edzés, a fegyelmezettség és az ifjúság szervezettsége iskolájává váljék. A hadsereg szilárdításában döntő szerepet játszanak a hadsereg káderei. A hadseregnek a kommunisták aktivizálásával egybekötött megtisztítása a pártaktíva nagy iskolája volt. Folytatjuk a parancsnoki kar kiegészítését rendes, öntudatos, a párthoz hű, erkölcsileg és jellembelileg szilárd, a proletár internacionalizmus elveihez hű káderekkel. A csehszlovák néphadsereg kommunistái és tagjai nevében köszönöm a párt Gustáv Husák elvtárs vezette Központi Bizottságának, Ludvík Svoboda hadseregtábornok elvtársnak, a köztársaság elnökének és a csehszlovák fegyveres erők főparancsnokának, hazánk kommunistáinak és dolgozóinak, hogy hadseregünk védelmi képességének szilárdítására és a legkorszerűbb haditechnikával való felszerelésére törekednek. A szovjet hadsereggel és a Varsói Szerződés többi tagállamának testvéri hadseregeivel szilárd internacionalista egységben szembeszállunk az imperialista agresszorok bárminő szándékaival. Ján Dzian elvtárs felszólalása Nemzeti vállalatunk, a Slovnaft a szovjet nép önzetlen segítségének és barátságának egyik konkrét és jelentős szimbóluma, mivel építése és fejlesztése csak annak köszönhető, hogy szovjet kőolajat dolgoz fel. A szlovákiai vegyipar a párt Szlovákia iparosítását célzó törekvéseinek sikerét példázza, ez az ágazat támogatja a Csehszlovák Köztársaság egész népgazdaságának fejlesztését. A vegyipar Szlovákiában a háború utáni években a szlovák népgazdaság jelentéktelen ágazata volt, ma viszont ez az iparág az egész népgazdaság fontos része. A szlovákiai ipari bruttó termelés 16,15 százalékát biztosítja, s a gépipar és a kohóipar után a szlovák népgazdaság legerősebb szakágazata. Jelentősen nőtt részaránya a csehszlovák vegyiparban is, s az az arány 1970-ben 34,9 százalék volt. A tervjavaslat a vegyipar számára igen igényes feladatokat jelöl ki. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipari termelése a tervek szerint évente átlagosan 6,8—7,2 százalékkal, a vegyipar viszont 12 százalékkal, a szlovákiai vegyipar termelése pedig 16 százalékkal nő. A vegyipar gyors ütemű fej'iesztését az teszi szükségessé, hogy a népgazdaság kemizálása fontos feltétele a többi szakágazat fejlődésének, és a társadalmi munkatermelékenység növelésének. E fontos program biztosítása érdekében mindenekelőtt arra törekszünk, hogy gazdaságilag lényegesen jobban értékesítsük az importált nyersanyagokat, különösen a kőolajat, a földgázt és a műtrágyagyártás alapanyagát. Ezt bizonyítandó, csupán egyetlen példát ismertetek: a Slovnaft amely ma Csehszlovákiában a kőolajnak több mint 60 százalékát dolgozza fel, 1970-ben 1 tonna kőolaj feldolgozásával 598 korona termelési értékét ért el. A petrokémiai program realizálása után ez ^egalább 835 korona lesz. Ez a program közel 10 milliárd korona beruházást igénvei, melyet a szövetségi kormány ez óv februárjában jóváhagyott. A legközelebbi 8 év alatt két» petrokémiai komplexumot építenek a CSSZK-ban és az SZSZK-ban. Gyorsan fog emelkedni az új műanyagok gyártása. És ezzel egyidejűleg a program jelentősen bővíti a nyersanyagalapot, s ugyanakkor bővíti a végtermékek számát is. E fontos fejlesztési program megvalósítása során a lehető legnagyobb mértékben akarjuk érvényesíteni a tudomány és a technika legújabb eredményeit, éspedig együttműködve a KGST tagállamaival. A szlovákiai vegyipar fejlesztési programjának fontos része a műszálak gyártása. 1975 ben ez — 1970-hez viszonyítva — megkétszereződik., Ugyancsak fontos feladatok várnak a vegyiparra a celiulóz- és papírgyártó ágazatokban. KU'iönösen jelentős a tervjavaslatnak az a része, amely előírja az eddig kevésbé értékelt lombosfaanyagok jobb kihasználását. 1975-ben az eddigi 195 000 erdei m

3 lombfaanyag helyett 706 000 erdei köbmétert dolgoznak fel. A javasolt fejlődés nemcsak a termelés növekedését és a papíripari gyártmányokkal való jobb eilátást jelenti, hanem egyidejűleg a műszaki színvonal eddig soha nem látott emelkedését is jelenti, s hozzájárul számos további jelentős gazdasági-társadalmi kérdés megoldásához, amilyen pl. a faanyaggal vaió takarékosság, a folyaminedrek és a levegő tisztaságának jelentős javítása. Azokat a programokat, amelyeket Szlovákiában a vegyiparnak kell biztosítania, máris nagy hitelek terhelik, és az aránylag nagy rentabilitás ellenére sem vagyunk képesek — a mai pénzügyi igények meliett — ilyen mértékben fedezni ezeket a beruházási akciókat. A pénzügyi eszközökben logikátlan egyöntetűséget látunk abban, hogy egyenlőség érvényesül azok között, akik nem invesztálnak, s azok között akik a tervvel összhangban beruházó tevékenységet folytatnak. Ezért a felsorolt akciókra az állami költségvetésből folyosított dotáció nagyon szükséges. Segítséget jelent számunkra a vá'ilotati amortizáció előkészületben levő meghagyása is. Minden iparág szamára, amelynek ilyen mértékben kell beruházási tevékenységet folytatnia, hatékonyan kell differenciálni a pénzügyi eszközöket, összhangban a tervvel, úgy, ahogy azt az NDK gyakorlatából ismerjük. Ugyancsak kedvezőtlen és logikátlan a helyzet a devizahitelek terén is. A felsorolt fejlesztési programok ugyanis jelentős mennyiségű technológiai berendezés behozatalát igénylik, amelyeket a vállalatok csupán térülődevizahitelekkei biztosíthatnak. Ennek következtében népgazdaságunkban az a paradox helyzet a'iakul ki, hogy a népgazdaságunk számára szükséges gyártmányokat exportáljuk, és számos esetben ugyanilyen gyártmányokat kénytelenek vagyunk importálni, általában 20 százalékkal magasabb áron. Végül engedjék meg, hogy biztosítsam Önöket, miszerint a szlovákiai vegyipar, a cellúlóz- és papírgyártó ipar kommunistáinak és dolgozóinak 65 000 főnyi kollektívája a CSKP XIV. kongresszusa által kijelölt feladatokat felelősségteljesen teljesíteni akarja. Václav Rohlena elvtárs felszólalása úgy, mint sok pártonkívüli, 1968—1969 rossz emlékű éveiben áldatlan fejezet- • tel gyarapították élotrajzukat. Erre úgy kei tilt sor, hogy az eiőző években a műszaki értelmiségnek azt mondták: nektek, műszaki értelmiségieknek kell kidolgoznotok az elkerülhetetlen tudományos műszaki forradalom tő gondolatait, ti lesztek e forradalom fő erői, s ezért egyidejűleg a társadalom vezető erői is. Ekkor kezdték hirdetni, hogy az elkövetkező tudományos-műszaki forradalom során a vezető szerep nem a munkásoké, hanem általában az értelmiségé, tehát a műszaki értelmiségi is lesz. Elbódította őket az elitről szóló elmélet. Megfeledkeztek, mert meg akartak feledkezni arról, hogy a tudományos-műszaki f orradal ómban is a munkásosztály lesz a vezető erö, mivel csak ez az osztály képes ezt a forradalmat megvalósítani. Számunkra, technikusok és kutatók szániára semmit sem ér a legötletesebb gép javaslata sem, semmit sem ér a legmerészebb terv sem addig, amíg a dolgozók hadserege nem kezdi el a tervet anyagi valósággá változtatni, amíg nem kezdik realizálni, amíg nem kezdik meg sorozatgyártását, amíg nem gyártanak belőle annyit, hogy ne csupán mintapéldány legyen, hanem a tudományos-műszaki forradalom megvalósítása. Strougal elviárs rámutatott tudományos kutatóalapjaink nagyságára. A háború előtt a köztársaságban néhányszor tíz vagy néhányszor száz kutató dolgozott, de a ml társadalmunk a szocializmushoz vezető útján kialakította a feltételeket arra, liogy a kutatóintézetek százai létesüljenek, amelyekben ma száznegyvenezer tudományos kutató, fejlesztő és terv zo dolgozó tevékenykedik. Mint mondottam, a kutatóintézetekben a párttagok száma nagyon csökkent. Ez nem baj. Ellenkezőleg, a pártszervezetek eszmeileg egységesebbek és aktívabbak, mint előzőleg voltak. Azonban mi legyen azokkal a technikusokkal és a többi dolgozóval, akik a válságos időkben káros nézeteket vallottak, helytelen álláspontra helyezkedtek? Továbbra is ott dolgoznak, kivéve azokat, akiktől meg kellett válnunk, mert antiszocialista, vagy szovjetellenes akciókat szerveztek, vagy durván megsértették a munkafegyelmet vagy a munkaszerződést. A legtöbben azok közül, akik helyteien pozíciókra tolódtak, akik érteimetlen cselekedetekre ragadtatták magukat, már régen beismerték hibáikat. Néhányan már elszánták magukat a beismerésre, néhányan még nem mondták ki, de már gondolnak rá. És mi láttuk, amikor 1969 második felében, de különösen 1970-ben megkezdtük annak a hatalmas társadalmi erőnek a felújítását, amit a múltban nálunk a kutatásban is a szocialista verseny jelentett, hogy ezek az emberek örü'iíek annak, hogy tárgyaltunk velük arról, hogy adjanak valamivel többet, mint amennyire a terv kötelezi őket. És kimondottan csodálkoztunk azon, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja 50. évfordulója alkalmából olyan meglepően nagyszámú és értékes kötelezettségvállalásokat kaptunk. Ezek az emberek örüitek annak, hogy valaki eljött hozzájuk és beszélt velük ezekről a dolgokról. Nem mind ilyen. Továbbra is differenciálnunk kell, de ez az életben mindig így lesz. Azonban úgy gondolom, hogy csak az egyenes, nyílt, bíráló magatartás tesz: lehetővé, hogy megtaláíják helyüket, hogy ők is normalizálják kapcsolatukat ahhoz a környezethez, amelyben élnek, amelyben dolgoznak. A továbbiakban Rohlena elvtárs ismertette a kongresszussal azokat a feladatokat, amelyek az ötéves terv javaslatából hárulnak a textilipar és a textilgépipar számára. A tervben rögzített céiok nagysága akkor válik egészen érthetővé, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az ötéves tervidőszakban több mint félmilliárd koronát fektetünk be gyapotszövő iparunkba. Ez a Kovostav gépipart vállalat közel két évi produkcióját jelenti. Mi a kutatásban tudjuk, hogy váltatnunk kell a ternielésse'i a felelősséget azért, hogy elérik a tervezett paramétereket, a munkatermelékenység feltételezett növekedését, éspedig átlagosan a mai 100 százalék helyett a 250 százalékos növekedést. Mindenütt, ahol ezeket a gépeket felszerelik, munkaerőket takaríthatnak meg, így kialakítják a feltételeket arra, hogy olcsó árut is gazdaságosan gyártsanak, s ez ne tűnjön el a piacról. E feladatok realizálása hozzájárul majd ahhoz, hogy soha löbbé ne legyen hiánycikk a pelenka, vagy az ágynemű, hogy végre a parasztok is megkapják kielégítő menynyiségben a munkaruhákat. Bizonyos, hogy legnagyobb feladat lesz a gépgyártás problémájának megoldása, ezen a téren keli az irányító szerveknek különösen a szakágazati igazgatóságoknak arra törekedniük, hogy teljesílsék feladatukat. Bár az 1968 —1969-es évek válságos fejlődése minket is érintett; a kutatók és a technikusok nagyobb részének tudatában változatlanul érvényes maradt az, hogy a munkamegosztás, a kutatómunka koordinálása a Szovjetunióval, valamint a KGST tagországai intézeteivel: eredményes intézkedés. Anton Župa elvtárs felszólalása Azért jelentkeztem szólásra, hogy néhány megjegyzéssel érintsem a kutatók munkáját. Előbb azonban szeretném megkísérelni, hogy képet adjak az értelmiség 1968—1969 ben tanúsított helytállásáról, különösen az értelmiség azon részéről, amely a kutatóintézetekben, a fejlesztési és tervezési munkahelyeken dolgozik. Általában a műszaki értelmiségről beszélünk, és ezek közül igen sok rendelkezik tudományos fokozattal, a fiatáiabbak és az öregebbek is szocialista építésük időszakában végezték tanulmányaikat, és nem égy közülük munkás-, vagy parasztcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Sok volt közöttük a párttag is. Mégis, amint az 1970. évi beszélgetések mutattak, sokan közülük nem maradhatlak meg a pártban, mert csakMlnden kerületnek, járásnak és üzemnek vannak saját tapasztalatai és problémái az 1968 januárját megelőző és az azt követő időszakból. Ha öszszehasonlítjuk saját tapasztalatainkat, valamint a Kelet-Szlovákiai Vasműben kialakult politikai helyzetet a Tanulság című dokumentummal, meg kell állapítanunk, hogy ez teljes mértékben és igazságosan tükrözi vissza azt a helyzetet, ami a mi vállalatunkban is kialakult. A jobboldali opportunista erőknek nálunk sikerült az egykori területi szervek és tömegtájékoztatási eszközök segítségével dezorientálnj a mi fiatai és általában még nem összenőtt munkakollektívánkat. Azonban a vállalatinkban dolgozó kommunisták alapvető centruma ennek ellenére hű maradt a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus eszméihez. Vállalati szervezetünkből a tagok 22 százalékának kellett távoznia. Megszilárdítottuk pártszervezetünk eszmei, politikai egységét, és ez éreztette hatását az egész politikai és gazdasági konszolidációban is. A pártszervek nagyobb befolyást gyakorolnak a vállalat menetére, s ezzel megszilárdult a párt vezető szerepe. A párt tagjai az eddiginél fokozottabban tudatosítják párttagságuk jelentőségét. Javiť, a pártszervek és -szervezetek munkamódszere és stílusa. Nagyon kifejezően javul a pártfegyelem. A jobboldali erők 1968—1969-ben a párt egységét főleg a pártfegyelem alapvető elveinek aláásásával bontották meg. Ezért jelenleg arra törekszünk, hogy a demokratikus centralizmus elve a párt belső demokráciájának fenntartásával helyet kapjon és érvényesüljön alapszervezeteink munkájában. Nagy gondot fordítunk az eszmeinevelőmunkára, ahol a legtöbb volt a fogyatékosság és a formalizmus, valamint a kádermunkára is. A kerületi pártbizottsággal együttműködve a múlt évben megalapítottuk a marxizmus—leninizmus esti egyetemét, amelynek a pártalapszervezetf:k tagjaiból és a gazdasági dolgozókhói 100 hallgatója van. Az egyes összüzemi bizottságok mellett 14 esti iskola működik. Az elmúlt évektől eltérően többen és aktívabban vesznek részt a pártoktatásban. A kádermunkában úgy érvényesítjük a párt vezető szerepét, hogy feldolgoztuk a káder- és a személyzeti tevékenység távlati koncepcióját. A vállalati pártbizottság ebben a dokumentumban jóváhagyta a kádertartalékok alakításának tervét, m Ivei a múltban éppen ezen a téren tapasztalhattuk a legtöbb fogyatékosságot. Fokozatosan felújítjuk az osztály-, a politikai és a szakmai kritériumokat, beleszámítva a fokozottabb erkölcsi igényeket, amelyeket a január utáni időszakban jelentősen meggyaláztak. Ebben a szellemben vezetjük a gazdasági dolgozókat is ahhoz, hogy következetesen érvényesítsék a jóváhagyott koncepciót. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy helyes úton járunk. A po'iitikai konszolidáció pozitív jelei gazdasági téren is megmutatkoznak. A dolgozók a párt 50. évfordulója, az SZKP XXIV, kongresszusa és a mi pártunk XIV. kongresszusa alkalmából nagyon igényes termelési feladatokat vállaltak, s ezeket fokozatosan teljesítik. A fokozott kezdeményezés következtében az elmúlt évben jó gazdasági eredményeket értünk el. A termelés terjedelme több mint 5 milliárd 381 millió korona volt, ami 61 millióval több, mint amennyit a terv meghatározott. 1969-hez viszonyítva a vállalat termelése 764 millió korona értékkel, vagyis 16 százalékkal nőtt. Nőtt a munkatermelékenység is. 1970-ben a vállakat már nem volt veszteséges, hanem 210 millió korona mérlegnyereséget ért el. A Kelet-szlovákiai Vasmű fiatal vállalat. A dolgozók átlagos életkora kb. 30 év. Ezért a vállalati pártbizottság nagy gondot fordít az ifjúság problémáinak megoidására. Elmondhatjuk, (Folytatás a 9. oldalon) 8