Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-05 / 132. szám, szombat

A testvérpártok küldötteinek // beszédei (Foly*atás a 4. oldalról) zetei azonban mindenütt határozottan szembeszegültek velük. Az amerikai im­perialisták határozott ellenállásra ta­láltak a szocialista országokban, kivív­ták az Amerikai Egyesült Államok és az egész világ közvéleményének tilta­kozó elítélését. Minél inkább igyekez­nek az amerikai imperialisták halaszt­gatni, erősíteni és kiterjeszteni az in­dokínai háborút, annál nagyobbak a balsikereik, míg végül is elnyerik végső vereségüket. A vietnami nép Ho Csi Minh, a szere­tett elnök üzenetének értelmében ke­mény és kitartó küzdelmet vív I.aosz és Kambodzsa nemzeteinek oldalán az amerikai agresszorok ellen, ezt a küz­delmet végső győzelemre is viszi és si­kerrel építi fel a szocializmust Észak­Vietnamban. A vietnami nép az amerikai agresszo­rok ellen a haza megváltásáért és a szocializmus építéséért vívott küzdelmé­ben támogatást és értékes segítséget kapott Csehszlovákia Kommunista Párt­jától, kormányától és nemzeteitől. En­gedjék meg, hogy mindezért a leg­őszintébb köszönetemet fejezzem ki. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának kiváló sikereket kívánunk. Napról napra erősödjék és fejlődjék a barátság és a testvéri együttműködés pártjaink között, Vietnam és Csehszlo­vákia nemzetei között. A VIETNAMI DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA J. B. Mark s elvtárs, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Dél-afrikai Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében köszönetet mondjak azért a megtiszteltetésért, hogy meghívtak ben­nünket erre a történelmi jelentőségű kongresszusra. Pártunk, országunk kommunistái és forradalmi demokratái nevében harci üdvözleteinket és szoli­daritásunkat tolmácsolom kongresszu­suknak, pártjuknak, a testvéri cseh és szlovák népnek. Büszkék vagyunk arra, hogy pártunk mindig a csehszlovák nép melleit állt. Visszaemlékezünk 1933 borzalmas nap­jaira, amikor a nyugati. imperializmus úgynevezett demokratái és saját bur­zsoáziájuk elárulta országukat, ami­kor csak a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista Szovjetunió és Csehszlovákia Kommunista Pártja áll* készen arra, hogy harcoljon az ország nemzeti függetlenségéért és a demok­ráciáért. A távoli Dél-afrikai Kommu­nista Párt tiltakozott a müncheni csa­lás ellen és felhívta a dolgozó népet nyilvánítsa szolidaritását Csehszlová­kiávaL Buszkék vagyunk arra, hogy 1908 ne­héz napjaiban pártunk helyesen érté­kelte a Csehszlovákiában végbemenő eseményeket. A csehszlovák demokrá­ciát és függetlenségét támogattuk az­zal, hogy védelmeztük a Varsói Szer­ződés testvéri szocialista országainak akcióját. Ez az akció segítséget nyúj­tott dilgozó népüknek abban, hogy legyőzze az ellenforradalom hullámát és az imperialista intervenció veszé­lyét, amely mindazt fenyegette, amit a dolgozó nép elért. E fontos akció nél­kül ebben a nagy jelentőségű történel­mi országban nem maradt volna fenn a szocializmus, a függetlenség ős a né­pi demokrácia. Nem véletlen, hogy a Dél-afrikai Kommunista Párt helyesen értékelte ezeket az eseményeket. Mi igen jól megértjük a demokrácia, a nemzeti szabadság és a függetlenség jelentősé­gét. Ezt mi sohasem élveztük. Hazánk legbecsületesebb, legjobb fialt, közöt­tük számos kommunistát börtönbe ve­tettek, és életüket áldozták abban az elkeseredett forradalmi harcban, amely még nem érte el csúcspontját. Igen jól tudjuk, hogy amikor az im­perialista burzsoázia demokráciát, nemzeti szabadságot és függetlenséget emleget, ugyanakkor beszennyezi e sza. vakat. Milyen jogon beszélhetnek a vietnami függetlenség gyilkosai a füg­getlenségről? Milyen jogon beszélnek a dél-afrikai fasiszta rendszer támoga­tói a szabadságról? Nagyon jól tudjuk, hogy a szabad­ságért, az imperializmus ellen vívott harc oszthatatlan, internacionális és vi­lágméretű. Hazánk felszabadításáért ví­vott harcunk szervesen összefügg ez­zel a világküzdelemmel. A harcok tüzében tanultuk meg, hogy. a népek szocialista közössége, amely­nek szíve a Szovjetunió, az imperializ­mus elleni világszövetség legfontosabb, legélenjáróbb része fő reményünk a békéért, a szocializmusért és a népek szabadságáért vívott harcban. Tudjuk, hogy feladatunk állandóan oltalmazza annak az országnak az egységét és egyre növekvő erejét, amely a dolgo­zók uralmának szíve. Ebben az időszakban mély meggyő­ződésünket fejeztük kl, hogy a cseh és a szlovák munkásosztály nagy kom­munista pártja elég és éber ahhoz, hogy leküzdje az egység hiányát, a zűrzavart, és a testvéri szocialista or­szágok pártjaival szövetségben újból a kommunizmus felé vezető útra lép. Kedves Elvtársak! Ez a kongreszus, az ötödik ötéves terv irányelveinek javaslata, pártunk, valamint a lenini párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja szoros barátsági és együttműködési kapcsolatai meggyőz­nek bennünket e bizalmunk jogosságá­ról. Meggyőződésünk, hogy elérik azt, amit kitűztek, hogy országukban párt­juk vezetésével megvédik a dolgozók hatalmát, az igazi demokráciát és a szocialista Csehszlovákia mindig a szo­cialista társadalom a béke és a sza­badság bástyája, éber őre lesz. Kedves Elvtársak! Köszönetet mondunk azért a nagy­lelkű testvéri szolidaritásért, melyet pártjuk és országuk nyújtott és nyújt népünknek a fajüldözés és a fasizmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a demokráciáért folytatott nehéz forra­dalmi harcban. Ami minket illet, biztosltjuk önöket, hogy pártunk hű marad kötelességei­hez. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus köré tömörülő Nemzeti Felszabadító Frontban egyesítjük a kommunistákat és nem kommunistákat, az összes nem­zetiségi csoportot, az elnyomott és de­mokratikus embereket. A munkásosz­tály vezetésével folytatjuk harcunkat, s egyre magasabbra emeljük a dél-af­rikai imperializmus és külföldi impe­rialista védelmezőik ellen küzdő fegy­veres forradalmi harc zászlaját. Bánni, lyen áldozat árán is tovább haladunk előre a dél-afrikai nemzeti demokrati­kus forradalom győzelme, a fehér ki­sebbség kormányának megdöntése fe­lé, hogy a szabad Dél-Afrikát szocia­lista útra vezessük. MIRŐL ÍRNAK mtMVO 221 Iribuna Xtt&^failtA Q3Ľ5Q ZmédMínom/ ca mmU'iVMi PRAGAI LAPOK 1971. VI. 5. A munkásosztály politikusa A Kvéty juniusi első szamá­ban Vojtech Mihálik költő, a Nemzetek Kamarájának elnöke „Portrékísérlet'' címmel cik­ket ír dr. Gustáv Husák elvtárs­ról, pártunk Központi Bizottsá­gának főtitkáráról. Megkísérli emberközelről bemutatni Husák elvtársat. Az alábbiakban rész­letesen ismertetjük V. Mihálik cikkét. — Dr. Gustáv Husák az a po- • iitikus, aki pontosan tud tájé­kozódni az eseményekben, tör­ténelmi jelentőségükben. Rend­kívüli előrelátással rendelkezik, s ez az előrelátás nála a mar­xista—leninista elmélet széles . körű ismeretén, a történelem­és a jogtudomány alapos tanul­mányozásán nyugszik. Az, amit felismer, nem marad meg csu­pán az ő fejében. Felismerései konkrét tettekben jutnak kife­jezésre, inert Husák elvtárs a gyakorlat embere, céltudatos szervező és stratéga, lendületes agitátor, aki már diákkorában a kommunista mozgalomban ne­velkedik, s aki sok száz politi­kai küzdelemben vett részt. Harmincéves korában készítette elő a Szlovák Nemzeti Felke­lést, s a szlovák történelem e legdicsőbb szakaszának egyik vezetője lett. Legelőször az 1946-os válasz­tások előtt hallottam és láttam őt — emlékezik V. Mihálik. Egy bratislavai főiskolai kollégium­ban — ahol a hallgatóknak csak kis hányada volt kommu­nista — rögtönzött előadást tartott a CSKP tevékenységéről és társadalmi céljairól. Szá­momra a politikában járatlan diák számára feledhetetlen él­mény volt az előadás, s lehet, hogy éppen akkor indultam el a tudományos világnézet útján. Azután következtek Husák em­beri megaláztatásának évei. De őt nem tudták megtörni, nem vállalta magára a kiagyalt bűn­tetteket. Hű maradt kommunis­ta igazságához. Személyesen akkor ismerked­tünk meg, amikor kiszabadult a fogházból és Budmericén ír­ta a „Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről" c. nagy­szerű könyvét. Azóta többször találkoztunk, főleg 1968 első fe­lében, amikor azzal tett pozitív hatást néhány író politikai ál­lásfoglalására, hogy felfedte előttük a szocializmussal szem­ben álló ellenséges erőket. Im­ponált tárgyilagosságával és fá­radhatatlan munkakedvével, ér­velésével és pontos elemzésé­vel. Az irodalomhoz és a művé­szethez való kapcsolata nem felszínes, hanem őszinte és mély, s ezért tekint oly iróniá­val a sznobizmus bármilyen megnyilvánulására. Különösen megkapó Laco No­vomeskýhez fűződő régi barát­sága. Noha Novomeský idősebb, a fontos politikai kérdésekben Husák álláspontja szerint igazo­dik, respektálja és támogatja azt. Amikor Husák elvtárs ta­lálkozik vele, tekintete ellá­gyul, mosolyog és szinte apai gondoskodást tanúsít, mintha Novomeskýban egyik nagy fiát látná. Magával ragadó szónok, s mindig sajnálom, ha olvassa azt, amit jobban és közvetle­nebbül fejezhetne ki élő szó­val. Mennél több konfliktustól terhesebb a helyzet, szónoki művészete annál nagyobb. Ami­kor 1968 augusztusában vissza­tért Moszkvából, két beszéddel elérte, hogy az SZLKP kong­resszusa irányt változtasson. Iz­galmakkal telt légkörben vette fel a harcot 800 — közöttük sok bizalmatlan és megtévesz­tett — küldött gondolkodásáért és szívéért. Akkor láttam, ho­gyan tudja törni a jeget, mi­képpen tud az emberekbe biz­tonságérzetet és erőt önteni, csak azért, mert egész lényét a munkásosztály történelmi opti­mizmusa hatja át. Gondolkodása globális és dia­lektikus. Ehhez igazodik gesz­tikulációja is. Kezével kis kö­röket rajzol, s abban a pilla­natban, amikor megfelelő kife­jezést keres, kézmozgása látha­tóan meggyorsul. Minden be­szédében van legalább egy „forró pont", amikor úgymond fején találja a szöget. Ilyenkor „rukkol ki az éles fénybe ál­lított új, élő társadadmi problé­mával. A nyugodt érvelés ilyen­kor egyszeriben polémiává vá­lik, szemüvegének csillogása szinte vidám tűzzé gyűlik. A jobb kézzel írt körök el­tűnnek, helyükbe lép a heves, vertikális kézmozdulat. Ilyen­kor teljes egészében megnyil­vánul a népnyelv gazdag kép­letessége, mely segítségével humorral és iróniával találja te­libe célját. A szlovák történelemben min­dig túlsúlyban voltak a roman­tikus politikustípusok, akik töb­bet álmodoztak, mint a való­ságban tehettek. Álmodozni kényszerült nemzet ölében nőt­tek fel, amelynek szárnyait vi­szonyaik és elképzeléseik ki­csisége szegte. Dr. Gustáv Hu­sák a reálpolitikus első kifeje­ző típusa, aki akkor is igazat mond, ha az kellemetlen. Poli­tikus, akinek nem célja, hogy mindenki tetszését megnyerje. A munkásosztály és a dolgozó nép igazságát mondja. Husák elvtárs széles látókörével és érett egyéniségével lép ez a nép is fejlődésének érett sza­kaszába — fejezi be cikkét V. Mihálik. Recenzió Szóntó akadémikus könyvéről A Rudé právo csütörtöki szá­ma méltatja Szántó László aka­démikus „Október és utam a marxizmushoz" című könyvé­nek cseh kiadását. A könyv a prágai Svoboda kiadóban jelent meg. A párt elméleti frontjának sok tagja életét is feláldozta a pártért, de voltak olyanok is, akik a válsághelyzetben nem állták meg helyüket. Éppen ezért becsüljük nagyra azokat a tudósainkat, elméleti dolgo­zóinkat, akik hosszú évtizede­ken keresztül hűen álltak a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus ta­laján. Ilyen ember, ilyen kom­munista a szlovákiai marxista — leninista filozófia úttörője és nesztora, Szántó László akadé­mikus — írja a Rudé právóban dr. Karel Bláha. Különös könyv ez, szerzője tu­lajdonképpen nem is írta, in­kább élőszóban mondta el szá­mos gyűlésen barátainak, mun­katársainak és az ifjúságnak. Aki hallotta Szántó László aka­démikust előadni és beszélni, tudja, hogy született szónok és propagandista, s ilyen ez a könyv is. A könyv tartalma három rész­re tagolódik. Az e-lső címe is jellemző: A bolsevikokkal. A szerző itt szülővárosának, Uh­rovecnek paraszti környezetét rajzolja meg pátosz nélkül, me­sél ifjúságáról, diákéveiről és arról, hogy mint hadifogoly az első világháborúban a bolsevi­kok iránti rokonszenv alapján miként lett ő is internaciona­lista vöröskatona és azSZK(b)P tagja. A légionáriusokkal szer­zett szomorú tapasztalatairól is ír. A könyv második része a két világháború közti időszakot öleli fel. Megismertük itt a Szlovákiába érkező, . s Lenin műveit tanulmányozó Szántó László pedagógiai és publicisz­tikai tevékenységét. Érdekes a davistákról szóló fejezet, vala­mint a szerző és a párt életé­ben történt humoros események ecsetelése. Konfrontáció a könyv utolsó részének címe. Megismerkedhetünk itt Szántó László első pártfeladataival a szovjet hadsereg által felszaba­dított Szlovákiában, az Oktatás­ügyi Megbízotti Hivatalban és a Pravda Kiadóban végzett mun­kásságával. Kár, állapítja meg Bláha, hogy a könyv már nem ismerteti Szántó Lászlónak mint egyetemi előadónak és a szlo­vák marxista—leninista filozó­fiai arcvonal vezető munkatár­sának a Szlovák Tudományos Akadémiában kifejtett tevé­kenységét. A könyv valóban rendkívüli mű. A szerző életrajzi elbeszé­lése ez, amely egy érdekes em­ber drámai emlékeit tartalmaz­za, de még ennél is több. Nem tagadja meg magát ebben a mű­ben a filozófus, aki elméleti és filozófiai jellegű következteté­seit mint elkötelezett elvtárs fejti ki. Nem feledhető el, hogy a könyv 1966-ban íródott, s ma­ga a szerző mondja, hogy ma talán sok mindent másképpen 'fogalmazna. Ennek ellenére az olvasó a könyvben mindmáig értékes és érvényes ideológiai és történelmi gondolatokat ta­lál. Több hasonló könyvre len­ne szükségünk. Szántó László akadémikus könyvét ajánlhat­juk ifjúságunknak, és valameny­nyiünknek tanulnunk kellene belőle. (sm) Kis üzem nagy eredményei A Felső-Garam mentén te­rül el Dubová község, ahol egykor jelentűsnek, ma azon­ban már a bratislavai Slov­naft árnyékában aprónak tű­nő nyersolajfinoinító műkö­dik. Ez az üzeni, a dubovái Petrochema, a Szlovák Nem­zeti Felkelés idejében üzem­anyaggal látta el a felkelési hadsereget, sőt, szinte lehe­tetlennek tűnő műveletmn­dosítássa) még a Hárum Tölgy repülőtérről operáló Lavocskin vadászgépek szá­niára is képes volt repülő­benzint gyártani. A regényes tájba illeszteli vegyigyár ma főleg a finom olajok gyártására szakosít. A nyersolajból olyan finom ulajokat képesek készíteni itt, hogy a szemlélő köny­nyen összetéveszti őket az étolajjal. Itt készülnek a nagynyomású kábelekbe ke­rülő olajok, speciális műsze­rek olajozására szánt cse­pegtető olajok (óraolaj) és más, különös gonddal fino mitott gyártmányok. A CSKP 50. évfordulójának tisztele­lére folyó munkaversenyben a dubovái Petrochema dol­gozói nem a látványos nagy számokra, hanem a minősé­gi munkára helyezték a hangsúlyt. Egész évre szóló felajánlásukban azt ígérték, hogy 4 millió 240 ezer koru­na értékben teljesítik túl tervüket. Mint a kongresz­szus előtti értékeléskor ki­tűnt, az évi vállalásból már eddig is 1 millió 490 ezer koronás teljesítményt értek el. További egymilliót anyag­takarékossággal szereztek. Az eredményt főleg a finom gyártmányfajták tervének túlteljesítésével érték el. tgy például kábelolajból 108, egyéb finom olajokból 51 tonnával készítettek többel a tervezettnél. (vil.) Teljesítik A trebišovi járás dolgozói a CSKP megalapítása 50. évfordu­lójának tiszteletére több mint 112 millió korona értékű fel­ajánlást tettek, s ebből eddig közel 32 millió korona értékű vállalást már teljesítettek. — k—

Next

/
Thumbnails
Contents