Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-03 / 130. szám, csütörtök

II. Az 1971—1975. évi népgazdaságfejlesztési feladatok alapvető irányzata Az 1971—1975. évi gazdaságfejlesztés az az időszak lesz, amelyben tovább gyarapodnak a társadalom anyagi forrásai és megszilárdulnak a szocialista termelési viszonyok. Ebben az időben Jelentős tervek valósulnak meg, amelyek lehetővé teszik a termelőerők további mennyiségi és minőségi fejlődését, s ennek alapján a nép életszínvonalának további emelkedését. Ennek az időszaknak a terve, a csehszlovák föderáció ötödik ötéves terve megszilárdítja nemzeteink és nemzetiségeink együttélését, és további lépést biztosit a szocialista országok keretében gazdaságunk integrálására, főként a Szovjetunióval. A fejlesztés fő célja - az életszínvonal emelése Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdaságpolitikai programjának fő célja 1975-ig az, hogy a szocialista életformával összhangban, a társadalmi termelés tartós fejlődésének és hatékonysága fokozásának alapján biztosítsa a lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítését, a dolgozók létbiztonságának további szilárdulását. A társadalom anyagi gazdagságának növekedése lehetővé teszi az anyagi szükségletek további növelését, a szolgáltatások fejlesztését, a lakáshelyzet javítását, a társadalmi gyermekgondozás bővítését, a nyugdíjasokról való gondoskodást, a munkakörnyezet javítását, a munkahigiénia és a dolgozók munkahelyi egészségvédelme fokozását, a városi és falusi életkörnyezet javítását. Az állampolgárokról való sokoldalú gondoskodás a szocialista társadalom humanitásának fölényét bizonyltja a tőkés társadalommal szemben. A fejlődés kulcsa - a népgazdaság nagyobb hatékonysága A fő célok megjelölése a termelőerők eddig elért fejlettségi fokából és a népgazdaság tartós fejlesztésének a feltételeiből indul ki. Megvalósítása elsősorban attól függ, hogyan tudjuk jobban kihasználni, továbbfejleszteni a népgazdaságot. A feladatok azért is igényesebbek, mert népgazdaságunk már túlnyomórészt kimerítette növekedésének külterjes forrásait és további fejlesztésében a munkaerőforrások korlátozottsága miatt nem számíthatunk a dolgozók számának növelésére, sem a nyersanyag, fűtőanyag és energiafogyasztás további túlméretezett növelésére. Ugyanakkor a népgazdaságnak a nagy anyagi fogyasztásban, az állóalapok és munkaerők alacsony fokú kihasználásában jelentős tartalékai vannak, amelyekkel fokozható a munka termelékenysége és hatékonysága. A CSKP XIV. kongresszusa a csehszlovák népgazdaság összes ágai általános hatékonyságának fokozását tartja a fejlesztés fő, objektívan szükséges útjának. Ennek kulcsa elsősorban a gazdasági fejlődés valamennyi tényezőjének intenzívvé tétele és az irányítás színvonalának megjavítása. A következő öt évben az elért eredmények alapján folytatjuk a Józan, reális, ám igényes fejlesztési politikát. Ezért a népgazdaság egyes ágaiban a gazdaságfejlesztést ügy kell irányítani, hogy a nemzeti jövedelem megközelítőleg 28 százalékkal gyarapodjék. Egyidejűleg biztosítani keli, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének legalább 95 százalékát a munka társadalmi termelékenységének fokozásával érjük el. A népgazdaság szerkezetét és fejlődését úgy kell irányítani, hogy javuljon a termelés ritmikus menete, csökkenjen a termelésnek nyersanyagokkal, állóeszközökkel és munkaerőkkel szembeni igényessége és leküzdjük a külkereskedelemben mutatkozó feszültséget. A beruházási programot a gazdaság reális lehetőségeinek és erőinek megfelelően úgy kell meghatároznunk, hogy csökkenjen a megkezdett építkezések arányszáma. Ezért 29—3Ü százalékban kell rögzíteni a beruházások részarányát a nemzeti jövedelemben. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságának további fejlődése mindkét köztársaság természeti és gazdasági feltételeinek általános felhasználására épüljön. Az eddigi eredményekre támaszkodva folytatódnia kell a Szlovák Szocialista Köztársaság és a Cseh Szocialista Köztársaság gazdasági kiegyenlítődése folyamatának. Az anyagi erőforrások további növekedése és a termelés nagyobb fokú hatékonyságának érvényesülése érdekében fontos, hogy: n • a népgazdaságirányítás valamennyi láncszemét a ' termelési bázisnak, a dolgozók képességeinek és nagy szaktudásának hatásosabb felhasználására irányítsuk, éspedig főként — a munkaidő és a munkaerőforrások jobb felhasználására; abból induljunk ki, hogy a lakosság nagyarányú bekapcsolódása a munkafolyamatba és a munkaerőforrások gyarapodásának lényeges lelassulása megköveteli a dolgozók ésszerű elosztását az egyes ágazatokban, területeken és vállalatokban, valamint a dolgozók szakképzettségének jobb felhasználását és a munkafolyamat megszervezésének javítását; — a termelési állóeszközöknek fokozott termeléssel és műszakokkal elérendő nagyobb fokú hatékonyságára, nem szabad megengednünk a termelési kapacitások bővülését ott, ahol a meglevő üzemeket, mindenekelőtt a gépiparban, nem eléggé használják ki; -— a tüzelőanyag-, energia-, anyag- és nyersanyag fajták határozott megtakarítására és jobb értékelésére; rendet kell teremtenünk fogyasztási normáikban; a megtakarítást elsősorban a termékek konstrukciójában, a termelési technológia módosításaival, új anyagok alkalmazásával és a másodlagos nyersanyagok teljes felhasználásával kell elérnünk; — a termékek műszaki színvonalának és minőségének megjavítására és a termelésnek a belföldi és külföldi fogyasztók igényeihez való alkalmazkodására; a műszaki fejlesztést céltudatosan az állami tudományos és műszaki fejlesztési tervvel, a progresszív termékek árösztönzésével, hitelesített minőségvizsgálattal, a minőség tudományos irányításával és a tudomány, a kutatás, valamint a modern irányítási módszerek nyújtotta további ösztönzőkkel kell irányítani. Tovább kell fejlesztenünk a műszaki normázást, tipizálást és egységesítést. A gazdaság hatékonyságának fokozására és a termelési folyamat intenzívvé tételére az állami tervvel, az irányító tevékenységgel, a pénzügyi, ár-, hitel-, bér- és devizafeltételekkel kell aktív hatást gyakorolnunk. Az intenzív gazdaságfejlesztés igényes céljait komplex szocialista racionalizálással keli elérnünk, s ez a terv feladatok biztosítása terén minden fokon váljék az irányító munka egész rendszerének alapjává. Az ésszerűsítő törekvés irányuljon a munka, a termelés, az irányítás és az igazgatás megszervezésének rendszeres tökéletesítésére. Ennek a tervszerű irányítási rendszer és a terv tárgyi célkitűzései teremtenek alapvető keretet. A vállalatok racionalizálási programjai elsősorban az energia- és fémgazdálkodásra, a kezelési, szállítási és raktározási folyamatok ésszerűsítésére, a tájékoztatási rendszer ésszerűsítésére irányuljanak a számítástechnika alkalmazása alapján. Minden ágazatban, minden termelési-gazdasági egységben és minden vállalatban a termelési és pénzügyi tervek kidolgozásakor teljesen konkrétan kell meghatározni a hatékonyság fokozásának feladatait. E feladatok realitása épüljön a technológia, a technika, a termelési programok szerkezete és minősége, a munka szervezése és racionalizálása terén teendő konkrét intézkedések rendszerére. 2

A tudomány és a technika további fejlesztését te• kintsük a népgazdaság minőségi fejlesztése egyik alapvető tényezőjének. Az állami-műszaki politikát és a kutatási kísérleti bázis munkáját összpontosítsuk olyan döntő fontosságú kutatási-kísérleti programokra, amelyeknek adva vannak alfehételekkel rendelkeznek. A tudományos kutatás, a beruházások koordinált fejlesztésétől a termelésben és a közös szállításokban, egyes ágazatokban folytatott szoros együttműködésig bővítenünk kell együttműködésünket a szocialista államokkal. A szocialista országok viszonylatában a csehszlovák külkereskedelmi forgalomnak 43—45 százalékkal kell növekednie. A KGST-tagországokkal, főként a Szovjetunióval ápolt gazdasági kapcsolatok elsődleges fejlesztése mellett, a kölcsönös előnyök alapján a kapitalista és a fejlődő országokkal is fejlesztenünk kell a kétoldalúan hasznos gazdasági kapcsolatokat. El kell érnünk a kivitel szükséges előnyét a behozatallal szemben. A gépek és berendezések behozatalának elsődlegesen a csúcsszínvonalú világtechnikára és olyan gépek vásárlására kell irányulnia, amelyeknek gyártására Csehszlovákiának nincsenek feltételei. A kapitalista államokból való gépbehozatalt a fejlett kapitalista országok piacaira irányuló kivitel növelésének lehetőségeivel összhangban kell lebonyolítanunk, és a szokásos kereskedelmi feltételek mellett nyújtott hiteleket is fel kell használnunk. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt pozícióinak javulása és a külkereskedelmi hatékonyság fokozódása érdekében a feldolgozó ipar, elsősorban a gépipar szerepének növelését megkövetelő szerkezeti változások során biztosítanunk kell, hogy a gépkivitel lényegesen gyorsabban nőjön az általános kivitelnél és öt éven belül több mint a felével nagyobbodjék. Biztosítanunk kell a csehszlovák gépgyártmányok és mérnöki szolgálatok műszaki színvonalának állandó emelkedését és a termelés alkalmazkodását a külpiac szükségleteihez. Javítanunk kell a külkereskedelmi vállalatok kereskedelmi tevékenységének színvonalát, s e tevékenység rendszeres piackutatásra épüljön. Erősítenünk és tökéletesítenünk kell a külkereskedelem állami irányítását, ugyanakkor szilárdítanunk kell a termelés és a külkereskedelem gazdasági kapcsolatát, tökéletesítenünk kell a külkereskedelmi csere hatékonyságának fokozódását elősegítő ösztönzőket. X. A termelőerők elhelyezése a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasági fejlesztésének alapvető irányai A csehszlovák közgazdaság fejlesztése és az életszínvonal emelése alapvető céljainak elérése az egységes gazdaságpolitika érvényesítése mellett megköveteli a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság természeti és gazdasági feltételeinek kihasználását, ezzel egyidejűleg mindkét köztársaság fokozatos gazdasági kiegyenlítődésének folytatását. Ezzel összefüggésben el kell mélyítenünk a területi tervezés rendszerét, főként objektivizáinunk kell a termelőerők elhelyezésének kritériumait. 1971 és 1975 között úgy kell irányítanunk a gazdaság fejlődését, hogy a létrejött társadalmi össztermék a Cseh Szocialista Köztársaságban mintegy 25 százalékkal, a Szlovák Szocialista Köztársaságban mintegy 40 százalékkai növekedjék. Mindkét köztársaság gazdasági fejlődését elsősorban a munka termelékenységének fokozásával kell biztosítanunk. Az ipari termelés volumenét a Cseh Szocialista Köztársaságban 27—29 százalékkal, a Szlovák Szocialista Köztársaságban 55—77 százalékkal kell növelnünk. Az ipari termelés növekedését mindkét köztársaságban elsősorban a már felépült termelési bázis hatékonyabb kihasználásával, korszerűsítésével és a progresszív termelési ágak fejlesztésével kell elérnünk; a gépipar termelését a Cseh Szocialista Köztársaságban mintegy 40 százalékkal, a Szlovák Szocialista Köztársaságban több mint 60 százalékkal; a vegyipari termelés volumenét a Cseh Szocialista Köztársaságban mintegy 45—50 százalékkal, a Szlovák Szocialista Köztársaságban mintegy 75—80 százalékkal kell növelnünk; a közszükségleti cikkeket gyártó ipar termelésének a Cseh Szocialista Köztársaságban mintegy a negyedével, a Szlovák Szocialista Köztársaságban pedig több mint a felével kell bővülnie. A mezőgazdasági össztermelést a Cseh Szocialista Köztársaságban 13 százalékkal, a Szlovák Szocialista Köztársaságban mintegy 15 százalékkal kell növelnünk, ugyanakkor csökkenniük kell a me/.ógazdaság állóeszközellátottságában mutatkozó különbségeknek. Az eltérő talaj- és éghajlati viszonyok következményeinek enyhítésére öntözést, lecsapolást kell végeznünk, a mezőgazdasági termelés legmegfelelőbb szerkezeteit kell kiválasztanunk azzal a céllal, hogy elsősorban a legtermékenyebb vidékeken maximális hatásfokot érjünk el. Az élelmiszeripar termelését a Cseh Szocialista Köztársaságban 15 százalékkal, a Szlovák Szocialista Köztársaságban 26 százalékkal kell növelnünk. Az ipar szerkezeti átalakítása, a lakásépítés, az állóalapok javításai és a további beruházási feladatok megkövetelik, hogy az építési szervezetek munkáinak volumene a Cseh Szocialista Köztársaságban 34 százalékkal, a Szlovák Szocialista Köztársaságban 40 százalékkal bővüljön. Hatékonnyá kell tennünk az állóalapok újratermelését és a beruházási eszközöket azokba az ágazatokba kell irányoznunk, amelyekben a termelési bázis döntő szerkezeti változásai valósulnak meg. A termelőerők elhelyezését a lakásépítésnek és a nem termelési övezetbe tartozó berendezéseknek egyes területeken való megfelelő elhelyezésével kell támogatnunk. Igy kell biztosítanunk hogy a termelés koncentrációja és szakosítása a település struktúrájának ésszerű kialakításával összefüggésben elősegítse a lakosság kívánt összpontosulását. A gazdaság további fejlesztését mindkét köztársaság területén, valamint az egyes területek fejlesztését sajátos problémáik tekintetbe vételével kell megvalósítanunk. 1. Cseh Szocialista Köztársaság A foglalkoztatottság magas foka, új munkaerők alacsony fokú gyarapodása és a feldolgozó kapacitások jelentős részének a Cseh Szocialista Köztársaság területén való elhelyezése megköveteli, hogy az ipari termelés növekedését a gépiparban, a közszükségleti cikkeket gyártó iparban és az élelmiszeriparban a termelési állóalapok hatékonyabb kihasználásával, a munkatermelékenység fokozásával érjük el. Ennek érdekében meg kell szerveznünk az újratermelési folyamat elengedhetetlenül szükséges modernizálásét és intenzívvé tételét a termelési programok számának csökkentésével, a termelési technológia megválasztásával, a gépesítés és az automatizálás bővítésével. A feldolgozó ágazatokban, főként a textiliparban az eszközöket az üzemrészlegek modernizálására kell összpontosítanunk. Biztosítanunk kell a tüzelőanyag- és energiabázis fejlesztését mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági fejlődésének feltételét, továbbá az épltőanyaggyártási, lakásépítési és kiválasztott nagy horderejű iparfejlesztési programok kibontakozását; igyekezetünk elsősorban a petrokémiai komplexum felépítésére és az olajfeldolgozó kapacitások határozott bővítésére, az ötvözött acél gyártására, (főként numerikus vezérlésű) csúcsszínvonalú textil-, bőr- és cipőipari gépek és szerszámgépek gyártására, autók, félvezetők, gyenge- és erősáramú technika és számításteijjmika gyártására összpontosuljon. A mezőgazdaságban főként a munkaerőhiány pótló modern nagyüzemi termelési technikával való ellátottságot kell biztosítanunk.