Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-29 / 153. szám, kedd

Peter Colotka elvtárs beszéde a nemzeti bizottságok fonkciooôriosaiook szlovákiai kanferenciáfáo (Folytatás az 1. nldalrúl) Ez a politikai nevelőmunka legfontosabb feladata. Pártunk és vezetősége elvárja, hogy a nemzeti bizottságok a kongresszus határozatának szellemében fokozzák arra irányuló törekvésüket, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján befolyásolják az emberek tudatát. Ilyen szempontból fontosak a nemzeti bizottságok által szervezett különböző rendezvények, így pl. a kulturális nevelőakeíók, vitaestek, előadások és kiállítások, melyek megismertetik az emberekkel pártunk forradalmi útját, a nemzeti és szociális létért folytatott harcát, valamint a szocialista építés eredményeit. Folytatni kell az ilyen bevált formákat. >A nemzeti bizottságok dolgozóinak és a képviselőknek fokozniuk kell politikai nevelőmunkájukat, hogy minden állampolgár vallja a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus gondolatait, megismerje a szocialista építés eredményeit. Colotka miniszterelnök beszéde további részében a közeledő vátozásokkal foglalkozott. Rámutatott a választások politikai jelentőségére, kiemelve küldetését társadalmunk további szocialista fejlődésében. Foglalkozott egyes szlovákiai községek területi strukturális rendezésével. így például Bratislava területi-igazgatási átszervezésével is. A továbbiakban részletesen taglalta a nemzeti bizottságok munkamódszereit és formáit, a képviselők és a funkcionáriusok munkájával kapcsolatos kérdéseket. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti bizottságok számára érvényes a lenini módszerek elve. Hangsúlyozta: a lenini munkamódszerek betartása biztosítja, hogy az állami szervek helyesen viszonyuljanak a néphez és a dolgozó nép érdekeit szolgálják. Lenin gondolatai a nemzeti bizottságok terén is nagyon időszerűek és tanulságosak. Colotka beszélt az ellenőrzésnek mint a nemzeti bizottságok alapvető munkamódszerének fontosságáról. Kiemelte: ott, ahol az állami szervek közömbösek a fogyatékosságokkal szemben, megtűrik a szocialista vagyon megkárosítását, nem vonják le a hivatali visszaélés következményeit, elnézik a városokban és a községekben a rendetlenséget. Colotka rámutatott, hogy a CSKP XIV. kongresszusa a nemzeti bizottságok tevékenységének előterébe helyezte a szocialista törvényesség és a közrend védelmének kérdéseit. Hangsúlyozta, hogy az embereknek fokozottan tisztelniük kell a törvényeket, de ugyanakkor el kell mélyíteni biztonságukat és bizalmukat. Felsorolta azokat a feladatokat, melyek a nemzeti bizottságok számára az 5. ötéves terv irányelveiből adódnak. Az igényes, de reális célokat és feladatokat valamennyi ágazat, szakágazat, üzem és nemzeti bizottság ötéves tervének tükröznie kell. Az ötéves terv első éve tervének teljesítése nagy jelentőségű az egész ötéves terv céljainak elérésében. Ezért a nemzeti bizottságoknak elsődleges feladatuk az 1972. évi terv előkészítése és az idei terv teljesítésének biztosítása. A társadalmi élet más területein is fontos feladatok várnak ránk. A gazdaságfejlesztés nagy igényeket támaszt az állami szervek irányító munkájával szemben. A termelőerők koncentrálásához kell módosítani a lakásépítés, valamint a lakosság szükségleteit kielégítő valamennyi ágazat fejlesztését. Ezen a téren nagy hatásköre van az állam gazdasági-szervező funkciójának. A nemzeti bizottságoknak, az államhatalom és igazgatás helyi szerveinek pedig az a feladatuk, hogy megoldják a konkrét problémákat. Ezen a téren a nemzeti bizotságok munkája pótolhatatlan. A lakásépítés gyors fejlődése nagy igényeket támaszt nemcsak a szállító vállalatokkal, hanem a beruházókkal szemben is. A megfelelő tervezési, területi, műszaki előkészítés a lakásépítés egybehangolása a közművesítéssel és egyéb szükségletek kielégítésével, ezek az alapfeltételei annak, hogy határozott lépést tegyünk előre a lakásprobléma megoldásában úgy, ahogy ezt a XIV. kongreszszus irányelvei meghatározzák. A munkaerővel való tervszerű gazdálkodás, a munkaerők biztosítása a szénbányák, a víllanyerőtnűvek és építkezések számára fontos társadalmi feladat, melynek' teljesítésében a nemzeti bizottságoknak hatékony segítséget kell nyújtaniuk. Külön figyelmet kell szentelni a nemzetközi gázvezeték építésének; a nemzeti bizottságoknak segítséget kell nyújtaniuk a munkaerők megnyerésében, elszállásolásában, élelmezésében és munkahelyre való szállításában. A lakásprobléma kérdésének megoldásához tartozik a lakások karbantartása és javítása is. Erre a célra egyre nagyobb összegeket fordítunk, de ez sajnos, nem látszik meg mindig a lakásalap minőségi megjavításában. A nemzeti bizottságok fontos feladata a közszolgáltatások biztosítása. Ezen a téren sok problémát kell még megoldani. Colotka elvtárs befejezésül hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány bízik abban, hogy a nemzeti bizottságok meg tudják oldani a kongresszus áltjil kitűzött gazdaságpolitikai feladatait. Az ötéves terv kidolgozása azt mutatja, hogy a nemzeti bizottságok helyesen értelmezik és támogatják gazdaságpolitikánk koncepcióját, mely megköveteli, hogy erőnket és eszközeinket a termelés fontos feladataira, valamint a gazdaság strukturális átépítésére összpontosítsuk. Ezzel megteremtjük a feltételeket egész társadalmunk életszínvonalának emeléséhez, gazdaságunk fellendüléséhez. BELPOLITIKAI KOMMENTÁR FÉLMILLIÓ LAKÁS A CSKP XfV. kongresszusán elfogadott ötödik ötéves tervvei kapcsolatos irányelvek egyike a lakásprobléma megoldására irányul. Olyan feltételek megteremtését helyezi kilátásba, amelyek 1975-ig további 500(100 lakás felépítését teszik lehetővé. Az új lakások 65 százalékát a CSSZKhan, 35 százalékát pedig az SZSZK ban építik fel. Ezek után önkéntelenül is felvetődik a kérdés: elegendő lesz-e ez a félmillió lakás? A rendelkezésünkre álló adatok szerint 1920 és 1945 között, vagyis 25 év alatt 1 millió 278 000 lakás épült, ami azt jelenti, hogy öt év alatt akkor mindössze 255 600 lakást adtak át rendeltetésének. A második világháború utáni években meggyorsult a lakásépítés Üteme. Míg 1946 és 1950 küzütt az új lakásuk száma megközelítőleg 114 000 volt, az 1951—55-ös években ez a szám 19B ezerre emelkedett. 1956túl 1960-ig lényeges javulásnak leheltünk tanúi, inert ebben az időszakban 326 000 új lakásba költöztek be a lakók. Az 1981—65 közötti években 408 560 iakás épült, az 1966— 70 közti időszakban pedig ennél is több: 435 000. Mivel az ötödik ötéves terv további, legalább 500 000 új lakással számol, az elmondottak alapján megállapítható, hogy az ilyen nagyfokú, gyors ütemű lakásépítkezésre hazánkban eddig még nem volt példa. A népszámlálás alkalmával kapott adatokból kiderült, hogy egy lakásra nálunk átlagosan 3,4 személy esik. Az új lakásokba azonban rendszerint népes családok költöznek. Mi következik ebből? A számítások szerint az, hogy az ötödik ötéves terv során mintegy 2 millió állampolgár kap új ulthunt. Ezek az emberek ma is laknak valahul. Vagy a szUleikkel élnek közös háztartásban egy túlzsúfolt lakásban, de az is lehet — és ez szintén gyakori jelenség —, hogy a ház, amelyben laknak, elavult, illetve a városrendezéssel kapcsolatos munkák következtében lebontásra vár. Tény, hogy a nagyméretű építkezések több millió állampolgár életkörülményeinek színvonalasabbá tételéhez járulnak hozzá. Ez rendben van, mondhatná valaki, de a számuk csak számok. Mi történik abban az esetben, ha a terv csupán papíron marad? Az aggályuskodókat is megnyugtathatjuk, ugyanis az öt évre tervezett félmillió lakásból évente 100 ezernek kell felépülnie. Miért ne volna ez lehetséges, ha tekintetbe vesszük, hogy 1970ben 112 135 lakás készült el? Ennek alapján megállapítható, hogy a terv teljesíthető. Ha számításba vesszük az építőiparban mutatkozó tartalékokat és nem utolsósorban azt, hogy az építőanyagot gyártó üzemek száma is évről évre nő, akkor nincs okunk kételkedni abban, hogy a lakásépítkezési terv túlteljesíthető. Az irányelvek szerint családi házakból is több épül majd fel. Míg a háború után a legtöbb családi házat Szlovákiában építették, az elkövetkező időszakban a cseh országrészekben is több családi háznak kell felépülnie. Az ötéves terv irányelvei a lakások méreteivel kapcsolatos követelményeket sem hagyják figyelmen kívül. Mivel azonban fnntus közérdek, hogy minél több állampolgár részére biztosítsunk lakást, az épületek minőségére és rnenynyiségére kell súlyt helyeznünk. Amint látjuk, a tervezőkre, az építőanyagokat gyártó üzemekre és dolgozóikra felelősségteljes feladatok várnak. Tőlük, az ö kezdeményezésüktől függ, hogy milyen mértékben sikerül a lakásépítkezésekkel kapcsolatos érveket valóra váltani. —km— 6. A csapotoknak ezen oz 1940-ben történt hibós elhelyezésén egészen a háborúig nem történt vóltoztotás. Amikor á Főparancsnokság Főhadiszállása ellentámadást rendelt el, nem ismerte o június 22én estére kialakult tényleges helyzetet. A irontok parancsnokságai sem ismerték azt. A főparancsnokság elhatározása nem a reális helyzet elemzéséből és alapos számvetésekből, hanem intuícióból és aktivitásra való törekyBsből indult ki a csapatok lehetőségeinek a figyelembevétele nélkül. A június 22-én estig kialakult helyzetben az egyetlen helyes dolog az lett volna, ho o gépesített hadtestek ellencsapásokat mérnek az ellenség beékelődött páncélos csoportosításai ellen. Ezeknek az ellencsapásoknak a többségét azonban rosszul szervezték meg, és ezért nem érték el céljukat. Az ütközetek menetére az első napok ban még egy körülmény halott kedvezőtlenül. Egyes parancsnokok ahelyett, hogy harcálláspontjukról megszervezték volna a szilárd vezetést és tartották volna a kopcsolatot a szomszédokkal és a fronttörzsekkel, a csapatokhoz rohantak és utasítósokat adtak anélkül, hogy tudták volna, mi o helyzet más arcvonalszakaszokon. Emiatt oz egységek és magasabb egységek parancsnokai nehéz helyzetbe kerültek. Nem lévén qllandó összeköttetésük a magosabb parancsnoksággal, kénytelen voltak a saját fejük szerint cselekedni, ahogy célszerűnek látták, és az elég gyakran ártott a szomszédoknak A legnagyobb német szárazföldi és repülőcsoportosífás éle nyugati hadászati irányunkban Moszkva ellen tört. A Nyugati Fronttal szemben a „Közép" hadseregcsoport csapatai harcoltak, amely két összfegyvernemi hadseregből és két páncélos csoportból állt. E hadseregcsoportot a 2. légiflotta támogatta, amelynek állományában egy egész zuhanóbombázó hadtest volt. A „Közép" hadseregcsoport csapatai jól el voltak látva tüzérséggel, gépesített műszaki és építőcsapatokkal, továbbá munkagépekkel. Itt a németeknek a főcsapós minden irányában 5-6 szoros fölényük volt. A fő csoportosítások tevékenységét a légierő állandóan támogatta. Súlyos helyzet alakult ki Breszt körze tében. Az ellenség azonban nem tudta megtörni a breszti erőd védőinek ellenállását, az ostromolt hősök keményen viszszoverték őket. A németeket teljesen vá ratfanul érte o breszti ellenállás. Guderian csoportjónak páncélos csapatai és a 4. német hadsereg egységei kénytelenek voltok megkerülni a várost. A 3., 10. és 4. hadsereg csapatai a határ menti ütközetben nagy veszteségeket szenvedve visszaverték az ellenséget, majd visszavonultak kelet felé. A 13. hod sereg négy hadosztálya szintén hősiesen állta az ellenség nyomósát: június 26-án és 27 én a minszki megerődített körletben harcoltak. A Főparancsnokság Főhadiszállásának utasítására Pavlov hadseregtábornok pa roncsot adott o 3. és 10. hadseregnek, hogy vonuljon vissza keletnek és rendezkedjen be védelemre o Lida - Szlonyim Pinszk vonalon. Ezt ozonban semmiképpen sem lehetett végrehajtani, mert ezek a hadseregek félig be voltak kerítve, kimerültek és nehezen verekedtek ól magu kat a német repülök és páncélos csapa tok szakadatlan csapósainak kitéve. Amint a délnyugat felől Minszkbe vezető utakat elérte Guderian páncélos csoportjának 47. gépesített hadteste, a védő csapatok helyzete erősen rosszabbodott. Az ellenség barbár módon bombázta Minszket. A város lángokban állt. A békés lakosok ezrei haltak meg. Az elpusztuló ártatlan emberek haláluk előtt elátkozták az eláílatiasodott tasiszta pilótákat .. . • Minszk közelében elkeseredett harc bontakozott ki az utakon. A legszívósabban a 64., 100. és 161. lövészhadosztály csapatai tartották magukat. Több mint száz ellenséges harckocsit és a fasiszták ezreit semmisítették meg. Június 26-án a Délnyugati Front tarnopoli harcálláspontján felhívott Sztálin és ezt mondta: - A Nyugati Frontnál súlyos helyzet alakult ki. Az ellenség megközelítette Minszket. Érthetetlen, mi van Pavlovval. Kulik marsallról nem tudjuk, hol von. Saposnyikov marsall megbetegedett. Ide tud repülni azonnal Moszkvába',' Június 26 án késő este érkeztein Moszk vába és a repülőtérről egyenesen Sztó linhoz hajtattam. Sztálin szobájában vigyázzban állt Tyímosenko marsall és első helyettesem, Vatutyin altábornagy. Mindketten sápadtan, az álmatlanságtól vörös szemekkel. Sztálin fejbólintással üdvözölt, majd ezt mondta: - Gondolják végig közösen, mit lehet csinálni ebben a helyzetben? - és az asztalra dobta a Nyugati Front térképét. - Negyven percre van szükségünk a tájékozódáshoz feleltem. - Jó, negyven perc múlva jelentsenek. Átmentünk a szomszédos szobába és elkezdtük tárgyalni a helyzetet és azt, hogy milyen lehetőségeink vannak a Nyugati Frontnál. Ott valóban rendkívül súlyos volt a helyzet Minszktől nyugatra és a 3. és 10. hadsereg maradványai bekerítve, egyenlőtlen helyzetben verekedtek, de ezzel is jelentős ellenséges erőket kötöttek le. A 4. hadsereg egyes egységei a pripjatyi erdőségbe vonultak vissza. A Doksici Smolevícsi Sziliek Pinszk vonalról a Berezino folyóhoz vonultak vissza azok a megtépázott inagasabbegységek, amelyek az előző harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek A frontnak ezeket o legyengült csapatait liatolmos ellenséges cio portONÍtósok üldözték. A helyzetet megtárgyalva semmi jobbat nem tudtunk javasolni, mint azt, hogy azonnal foglaljunk védelmet a Nyugati Dvina - Polock - Vityebszk - Orsa Mo gitjov - Mozir terepszakaszon és a védelemre használjuk fel a 13., 19., 20., 21., és 22. hadsereget. Ezenkívül azonnal hozzá kellett fogni a védelem előkészítéséhez a mögöttes terepszakaszon a Szelizsarovo tó - Szmolenszk - Roszlav - Gomel vonalon a főhadiszállás 24. és 28. hadseregének erőivel. Egyúttal még azt is indítványoztuk, hogy sürgősen szervezzünk még 2-3 hadsereget a moszkvai népfelkelő hadosztályokból. Sztálin jóváhagyta javaslatainkat és ott helyben megfogalmaztuk a megfelelő intézkedéseket. A katonák és parancsnokok tömeges hősiessége és a vezetők bátor helytállása ellenére a Nyugati Front valamennyi szakaszán tovább romlott a helyzet. Csapataink június 28-án visszavonultak Minszktől. A Minszkbe betörő ellenséges csapatok elkezdték a város lakosainak bestiális lemészárlását, felgyújtották és elpusztították a kulturális értékeket és a történelmi emlékeket. Június 29-én Sztálin két Ízben járt o Honvédelmi Népbiztosságon, a Főpa roncsnoksóg Főhadiszállásán és mindkét esetben igen élesen reagált a nyugoti hadászati irányban kialakult helyzetre. Június 30-án 6 óra 45 perckor Tyimo senko népbiztos utasítására géptávírón beszéltem Pavlov hadseregtábornokkal, a front parancsnokával. A beszélgetésből kiderült, hogy maga a parancsnok is rosszul ismeri a helyzetet. A helyzet nem javult. Június 30-án Sztálin felhívott a vezérkornál és megparancsolta. hivassam be Pavlov vezérezredest, a Nyugati Front parancsnokát. Pavlov hadseregtábornok másnap reg gél megérkezett. Alig ismertem rá, annyira megváltozott a háború nyolc napja alatt. Még aznap leváltották a frontparancsnoki,, beosztásából és nemsokáro hadbíróság elé állították. A Nyugati Front haditanácsának indítványára vele együtt Klimovszkih tábornok törzsfönököt.és a fronttörzs más tábornokait is eli telték A Nyugati Front parancsnokává I y ŕ mosenko népbiztost, helyettesévé pedig A. :. Jerjomenko altábornagyot nevezték k- Erősítésképp a front állományóba helyezték a Tartalék Front hadseregeit. j Folytatjuk) .