Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-26 / 150. szám, szombat

SAJTÖVÉLEMÉNYEK EGY PEKINGI DOKTRÍNÁRÓL Moszkva — A „Novosztyi szovjet sajtóügynökség felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy Peking az utóbbi idő'jen ismét reklámozza „a két szuperhatalom elleni harc" elnevezésű doktrínáját. Mivel pedig láthatólag számol azzal, hogy a doktrína nem élvez népszerűséget (csakúgy, mint sok más'koncepció, amely PekitYg üagyhatalmi irányvonalát hivatott szolgálni )•, a kínai vezetők igyekeznek ezt a doktrínát aszerint variálni, hogy kit akarnak megnyerni vele. Június elején például „a küzép- és kisországok szerepét" hangsúlyozták az „erőpolitika" elleni harcban. Aztán kiegészítették azzal, hogy „nagy országok" részvétele feltétlenül szükséges ebben a küzdelemben. A pekingi verzió szerint az egész világ két részre oszlik. Egy részről a „szuperhatalmakra", másrészről „a közép és kisállamokra" és az utóbbiak harcolnak az előbbiek ellen. Mintha nem is lenne a világon szocialista és kapitalista rendszer, nem lenne éles harc a szocializmus és a kcpitalízuius, a forradalom és az ellenforradalom erői között. A Novosztyi idézi Csou Eri; laj-t, aki kijelentette, hogy „a közép- és a kisállamoknak egyesülniök Jcell a két szuperhatalom ellen". Még a legerősebb mikroszkóppal sem lehet ebben a megállapításban felfedezni a nemzetközi problémák osztályalapokon való megközelítésének akár csak a legkisebb szikráját sem. Az osztályalapon való elemzés elkerülése, jobban mondva Peking osztályárulása azt a célt szolgálja, hogy kivonja magát a két rendszer harcából, az imperializmus elleni igazi harcból és szinkronba hozza akcióit a szocializmus ellenségeinek provokációival, ahogyan azt tette például az 19138-as csehszlovákiai események idején — állapítja meg a Novosztyi. A kínai vezetőség konfliktust próbál kiprovokálni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közölt és ilyen módon akarja Kínát a világ egyetlen „szuperhalalmává" emelni. Igaz, hogy a pekingi vezetők esküdöznek: nincs szándékukban- „szuperhatalommá" ' tenni Kínát: De ezek' csak szavak. A szovjet sajtóügynökség ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra a nyilatkozatra, - amelyei a kínai vezetők múlt év jú-. Húsában adtak Francois Debré francia, újságírónak. Eszerint ;,egyetlen állam .van a világon";amely képes védelmébe venni a „kis- és közepes államokat, a két szuperhatalom önkényével" szemben". Röviden: ezeknek az. államoknak csak egy vezetője van, és az — Peking. - . A Novosztyi megállapítja, hogy a „két szuperhatalom" koncepció távolról sem eredeti pekingi találriiány és az a szélsőjobboldali burzsoá ideológusok arzenáljából származik. Strauss, a nyugatnémet revansista erők hírhedt kommunistaellenes vezetője 1968 ban megjelent könyvében meghirdette až autonóm Európa" megteremtését. Strauss könyve hemzseg a „kis- és közép orszíágok" terminusoktól és azt hirdeti, hogy az NSZK ezeknek az államoknak a „védelmezője". A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legújabb (26.) számában Viktor Dalnov azt fejtegeti, hogy Mao Ce-tung csoportja a maga külpolitikai stratégiájában fontos szerepet szán Japánnak. A cikkíró rámutat arra, hogy a maoisták a Japánhoz való közeledés alapját olyan fajelméleti megállapításokban látják, hogy mindkét ország népe „ázsiai és bőrének színe ugyanaz". Csou En-laj kínai miniszterelnök márciusban Japán üzletemberekből álló küldöttség tagjaival beszélgetve egyenesen azt az eszmét vetette fel, hogy alakítsanak „japán—kínai szövetséget", amelynek rendeltetése, hogy ,,a békés Ázsia jellegvárává" váljék. A pekingi vezetőknek az a törekvése, hogy a legszorosabb kapcsolatokat teremtsék meg Japánnal, azt bizonyítja, hogy csak füst-függönyként hallatszanak Pekingből hangzatos frázisok az amerikai imperializmus és a japán militarizmus elleni harcról — írja befejezésül Dalnov. Közeledik az aratás Több mint huszonötezer hektár gabona betakarítása vár a galántai járás mezőgazdasági üzemeinek gépészeire. Ján Knežo, a járási mezőgazdasági társulás főagronómusa elmondotta, hogy a mezőgazdasági (üzemek a felkészülés utolsó szakaszához érkeztek. Határszemle alapján a járás mezőgazdasági szakeiíiberei arra a megállapításra jutottak, hogy július 5—10, között megkezdhetik az aratási munkálatokat. A betakarítást 12—14 munkanapra tervezik. A munka mielőbbi elvégzése érdekében segítséget hívtak a senicai és a trenciní járásból. Összesen 91 kombájn érkezését várják. A kívülállók sokszor mondogatják, hogy nem gond ma már az aratás. A kombájnok csak kimennek a földre és „éhes gyomruk" pár nap alatt elnyeli a rengeteg gabonát. Igaz, hogy könynyebb aratni ma, mint régen, de nem lehet egyoldalúan azt állítani, hogy. az aratás mai formája melleit nincsenek problémák. — A felkészülés idöszukában gondot okoz az alkatrészhiány. Ha lenne elegendő alkatrész az utolsó kombájn is ki lenne javítva — mondja a főagronómus. — így a 194-ből még húsz kijavításához kell alkatrészt szerezni. Remélem, hogy az aratás megkezdéséig sikerülni fog. A betakarítás sikerét nagyban befolyásolja az időjárás. De gond a learatott gabona raktározása is. Ján Knežo elvtárstól megtudtuk, hogy a galántai járásban nincs elég raktárhelyiség. Ezért kb. 12 ezer tonna gabonát erre a célra nem megfelelő helyiségekben fognak tárolni. Ilyen körülmények között pedig nincs mód olyan utókezelésre, amilyent a korszerű módszerekkel betakarított gabona igényel. Ezért fennáll az a veszély, hogy a penészgombák és a baktériumok kárt tesznek a termésben. Felépült ugyan a járásban két gabonasiló. A t.erv szerint ezeket már évekkel ezelőtt át kellett volna adni a rendeltetésüknek. Az átadás azért késik, mert nem tudják beszerezni a gabona kezeléséhez szükséges berendezést. —kv— BELPOLITIKAI KOMMENTÁR A LAKOSSÁG ÉRDEKÉBEN A szlovák kormányszervek és a Szlovák Nemzeti Tanács illetékes szervei megvitatják azt a javaslatot, amely módosítja a Szlovákia fővárosáról szóló törvényt. A város — ki ne látná — rohamosan fejlődik. Ez főként a lakásépítkezésre vonatkozik, amellyel azonban nem tart mindig és mindenütt lépést a közművesítés, a lakosság szükségleteinek kielégítését szolgáló létesítmények, például az üzlet- és a szolgáltatási hálózat fejlesztése. Többek között ennek is kerékkötőjévé vált az eddigi, rendkívül szétforgácsolt adminisztratív tagozódás. Jelenleg tizenkét városkerület van, amelyeknek népessége nagyon egyenetlenül oszlik •neg. Ružinovnak 50 000, míg Vajnorynak, Laniačnak és Dúbravkának 1400—3400 lakosa van. Az arányos, tervszerű városfejlesztés halaszthatatlan szükségszerűséggé vált, ha nem akarunk továbbra is az ösztönös fejlődés uszályában sodródni. A területi átrendezés alapvető célja — Féli* Janíéek elvtársnak, a fővárosi nemzeti bizottság tanácsa titkárának szavai szerint — az alábbi: „A modern urbanisztika elveihez igazodva úgy biztosítani a város fejlesztését, hogy kiegyensúlyozott struktúrája legyen, s a városkerületek komplex ellátottsága a lakossághoz közelítse a megfelelő összetételű és minőségű szolgáltatásokat. Továbbá a városkörzeti nemzeti bizottságokat olyan jogkörrel kívánjuk felruházni, hogy az eddi ginéi sakkal nagyobb mértékben hassanak a fejlesztésre, és gondoskodjanak az embe rek elégedettsége minden szükséges feltételének megalapozásáról." Lássuk a konkrét elképzeléseket. Elsősorban a város széltében-hosszában terjeszkedni fog. Hét további községet „szippant fel", mégpedig Vereknyét (Vrakniía), Püspökit |Pod. Biskupice), Horvátjárfalut (Jarnvce), Oroszvárt (Rtisovce), Dnnacsányt (Cunovo), Devínská Nová Vest és Záhorská Bystricát. Ez jelentős, majdnem 16 000 hektárnyi terület 21 000 lakossal. A főváros lakosainak száma ezzel túllépi a „bűvös határt", s eléri a 305 000 főt. Egyidejűleg az eddigi tizen kettőről ötre. csökken a városkörzetek száma. Mindé gyikben fokozatosan kiépítjük a megfelelően ellátott centrumot, és lakosaik száma is hozzávetőleg kiegyenlítődik. Az Óváros, Bratislava szíve, lényegében érintetlen marad. Az ipart koncentráló Ruzinovhoz csatolják Vereknyét és Püspökit. Itt jegyezzük meg, hogy e községek határában még ebben az évben megkezdik egy 5200 lakásos új telep építését. A Vinohrady városkörzethez tartozik majd a Kramáre és a Koliba környéke, továbbá az eddigi újvárosi nemzeti bizottság területe, a Pasienkyn épült sporttelepek, s végül a Kis-Kárpátok vonulatának üdülési létesítményei. A negyedik városkörzet Devín. Karlova Ves, Dúbravka és Lamač községeken kívül felöleli majd Devínska Nová Vest és Záhorská Bystricát is. Különben ebbe a negyedbe összpontosul a lakásépítés dandárja, úgyhogy 1980-ban lakosságának létszáma feltételezhetően eléri a 80 000 főt. Végül az ötö dik, ligetfalusi (Petržalka) városkörzet Ligetfalun kívül magába foglalja majd Horvátjárfalnt, Oroszvárt és Dtinacsány községet is. A tervek és elképzelések alapján feltételezhető ezeknek a fejlődésükben viszonylag lemaradt községeknek gyorsabb kibontako zása. Az adminisztratív intézkedések — elsősorban a területi átrendezés — a kérdéses törvény novellizálása után gyakorlattá válnak. Fontos, hogy az új intézkedés — elsősorban a városhoz csatolt községekben — ne nehezítse a lakosság kapcsolatát az államigaz gatási szervekkel. A munka lényegében azon ban csak ezt követően kezdődik s a célkitűzések fokozatos elérése nyilvánvalóan hosz szabb időt — éveket, sőt évtizedeket követel. GALY IVAN Ho o Délnyugati Front csapatainál jobbon megszervezik o földi és légi felderítést és jobbon kidolgozzák o csapotok együttműködését és vezetését, oz ellencsapós jóval sikeresebb lett volno. Azokból a beszélgetésekből, omelyeket azokban a napokban közvetlen vonalon Moszkvával, Vatutyin tábornokkal lolytattam, tudomást szereztem rólo, hogy o Nyugati és Északnyugati Front parancsnokainak és a törzseknek még mindig nincs állandó összeköttetésük a hadseregparancsnokokkal. A hadosztályoknak és a hadtesteknek elszigetelten kell verekedniük az ellenséggel anélkül, hogy együtt tudtak volna működni a szomszédos csapatokkal és a légierővel, megfelelő irányítást kaptak volna a felső fórumoktól. Nyikolaj Fjodorovics közléseiből megtudtam, hogy a Nyugati és Északnyugati Frontnál nagyon súlyos helyzet alakult ki. Nyikolaj Fjodorovics azt mondta, hogy Sztálin ideges és szinte mindenért a Nyugati Front parancsnokságát, törzsét vádolja, G. I. Kulik marsallt elmarasztalja tétlenségéért. A Nyugati Front törzsénél tartózkodó B. M. SapoSnyikov marsall jelentéseiből arról értesültek, hogy Kulik június 23-án reggel a 3. hadsereg törzsénél volt, de megszakadt vele az összeköttetés. Bizonyos idő múlva azonban különböző forrásokbői a vezérkarnak sikerült megállapítania, hogy oz ellenség nagy páncélos és gépesített csoportosításai több helyen áttörték a frontok arcvonalát és gyors ütemben nyomulnok előre Belorussziába és a balti országok felé. Elkezdődtek a szovjet nép súlyos meg próbáitatásai. Június 26-án koro reggel Vatutyin tábornok a következőket jelentette a tarnopoli harcálláspontra- A bolti országokban és Belorussziában rendkívül kedvezőtlenül alakulnak a dolgok. Az Északnyugati Front 8. hadserege visszavonulóban van Riga felé, a II. hadsereg Polock irányóban vágja ki magót; a front megerősítésére a Moszkvai Katonai Körzetből most dobjuk át a 21. gépesített hadtestet. Sztálin megparancsolta, hogy alakítsuk meg a Tartalék Frontot és vonultassuk fel a Szuscsevo - Nyevel - Vityebszk - Mogiljov - Zslobin - Gomel - Csenyigov Gyeszna folyó - Dnyeper vonalon. A frontparancsnokságoknak, a Főparancsnokság Főhadiszállásának és a vezérkarnak ezekben a napokban még nem volt teljes képe a frontjaink ellen felvonultatott ellenséges csapatokról. Most, .^mikor mór majdnem teljes adatok vanTiak birtokunkban a szemben álló felek csoportosításairól, vizsgáljuk meg a szovjet díszlokócióját a határ menti körzetekben, mojd utána az akkoriban országunkban betört német csapatokét is, hogy teljes képet kaphassunk a háború első napjairól. Tudjuk, hogy közvetlenül a háború előtt a 170 hadosztály óriási területen oszlott el: mintegy négy és fél ezer kilométer szélességben a Barents-tengertől a Fekete-tengerig és 400 km mélységben. Csapataink erösebb csoportosítása a délnyugati irány (o Kijevi és az Ogyesszai Körzet) állományában volt. Ez 45 lövész-, 20 harckocsi-, 10 gépesített és 5 lovoshadosztályt jelentett. A négy nyugati határ menti körzet 149 hadosztályából és 1 dandárjából 48 hadosztály a fedező hadseregek első lépcsőjének az állományába tartozott, s az államhatártól 10 - 15 km távolságra helyezkedett el. A határ menti körzetek főeröi 80 - 300 km re voltak az országhatártól. A tenger menti katonai körzet szárnyait a hadiflotta és a jobbára tüzérségből álló partvédelem fedezte. Közvetlenül a határon a Belügyi Népbiztonság határőrei tartózkodtak. Szeretném megjegyezni, hogy a vezetés által elkövetett hibák nem mentesítik a felelősség alól a különböző rendű és rangú katonai parancsnokságokat az elkövetett baklövésekért és számítási hibákért. A csapatoknak és parancsnokoknak a szabályzatnak megfelelően bármely helyzetben mindig késznek kell lenniük harcfeladatuk teljesítésére. De a háború küszöbén, még a június 22-re virradó éjszaka is egyes esetekben a határ fedező lépcsőjéhez tartozó magasabb egységek és seregtestek parancsnokai az utolsó pillanatig felülről várták az utasításokat és nem tartották csapataikat megfelelő harckészültségben, jóllehet a határ túlsó oldaláról már hallatszott a motorzúgás és a lánctalpak csikorgása. A német csapatok fővezérsége egyszerre 153 hadosztályt vetett be. Közülük 29 hadosztály a Balti, 50-et (köztük 15 páncélost) a Nyugati Különleges, 33-at (köztük 9 páncélost és gépesítettet) a Kijevi Különleges Körzet ellen 12 hadosztályt az Ogyesszai Körzet ellen. Mintegy öt hadosztály Finnországban volt. A fő hadászati irányokban elhelyezett hadosztály alkotta a tartalékot. Ezek az adatok a háború kezdeti szakaszában váltak ismeretessé főként a foglyok vallomásaiból és a zsákmányolt okmányokból. Közvetlenül a háború előtt Sztálin, a honvédelmi népbiztos és a vezérkar a felderítés adatai alapján úgy véite, hogy o hitlerista fővezérségnek a csapatok és a repülőerők mintegy 50 százalékát kell mojd Nyugaton és a megszállt országokban tartani. Valójában a Szovjetunió elleni háború kitörésére a német hadvezetés erőinek csak alig egyharmadát hagyta ezekben az országokban, ráadásul a másodrendű hadosztályokat, és nemsokára.még ezt az egyharmadot is csökkentette. Az „Észak", „Közép" és ,,Dél" hadseregcsoportok állományában az ellenség 3712 harckocsit és rohamlöveget vetett be. A szárazföldi csapatokat 4950 harci repülőgép támogatta. Az országunkba betört csapatok majdnem kétszer annyi tüzérséggel rendelkeztek mint mi, s a német tüzérség csaknem teljes gépvontatású volt. Gondolatban sokszor visszatértem a háború első napjához, és igyekeztem végiggondolni, elemezni azokat a hadműveleti-hadászati hibákat, amelyeket a tulajdonképpeni katonák - a népbiztos, o vezérkar és a körzetparancsnokságok követtek el a háború elején. íme, a megállapításaim. Ilyen méretű meglepetésszerű támadásra, amelyet ráadásul egyszerre indítottak minden rendelkezésre álló és a legfontosabb hadászati irányokba előre felvonultatott erőkkel, vagyis magának a csapósnak ilyen jellegére nem számítottunk. Sem a népbiztos, sem én, sem elődeim, B. M. Saposnyikov és K. A. Mereckov. A vezérkar vezető beosztású munkatársai nem számítottak arra, hogy az ellenség ilyen tömegű páncélos és gépesített csapatot összpontosít, és ezeket már oz első napon hatalmas egységes csoportosításokban, minden hadászati irányban beveti, hogy megsemmisítő, kettészelő csapósokat mérjen velük. Továbbá. A háború előestéjén a 10. hadsereget és a Nyugati Körzet több más csapatát a bialystoki kiszögellésben helyezték el, amely az ellenség felé nyúlt ki. A csapatoknak ez a hadműveleti felépítése azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a szárnyaikra mért csapással mélyen átkarolják és bekerítik őket Grodno és Breszt felől. Mellesleg, a front csapatainak állásai a grodno - szuvalkovi és breszti irányban nem voltak elég mélyek és erősek ahhoz, ihogy meg tudják akadályozni az áttörést és a bialystoki csoportosítás átkarolását. /Folytatjuk

j