Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-24 / 148. szám, csütörtök

A Az ötödik ötéves terv szociális politikánk tükrében BESZÉLGETÉS MICHAL ŠTANCEĽ SZÖVETSÉGI MUNKAÜGYI ÉS NÉPJÓLÉTI MINISZTERREL • A CSKP XIV. kongresszusa után új korszak kezdődik politikai és gazdasági életünkben. Az ötödik ötéves terv a népgazdaság hatékonyságának fokozását és ezzel valamennyiünk életszínvonalának emelését helyezi kilátásba. Hogyan biztosíthatók az ezzel kapcsolatos feladatok? — A XIV. pártkongresszus határozata nagy súlyt helyez az ötödik ötéves terv gazdasági feladatai ás a mindennapi élet fejlődése közötti összefüggésekre. Hangsúlyozza, hogy „társadalmunk elérte azt a fejlődési szakaszt, melyben a kiegyensúlyozott és állandóan emelkedő életszínvonal a szocializmus előnyeinek fontos kifejezőjévé, valamint a további fejlődés szükségszerű feltételévé válik". Ez a haladás természetesen bizonyos követelményeket támaszt velünk szemben, melyek közül a legfontosabb gazdasági életünk gyors és megfontolt átállítása a termelés struktúrájának és munkamódszereinek a módosításával úgy, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokat a lehető leghatékonyabban használhassuk ki. Ez azt jelenti, hogy továbbfejlesztjük a számunkra legelőnyösebb termelőágazatokat a kevésbé hatékonyak rovására, melyeknek termékei más módon, nevezetesen a KGST keretében a munkamegosztás segítségével olcsóbban biztosíthatók. Az ötéves terv irányelvei ebből a szempontból határozzák meg a beruházások és a termelési feladatok programját. A fejlődés további feltételét a munkaerők megtakarításában látom. Ez tartósan a dolgozók szakmai képesítésének a fokozásával és a munkaerők gazdaságosabb kihasználásával, a munka racionalizálásával és automatizálásával érhető el. Viszont a legkiválóbb technika sem éri el a kívánt hatékonyságot, ha a termelés irányítása nem alkalmazkodik hozzá, vagyis, ha a gépeket kezelő dolgozók munkaerkölcse nem feleld meg a követelményeknek. Ezért fontos, hogy a vállalatok és a tömegszervezetek vezetői időijen orvosolják a termelés szervezésében mutatkozó fogyatékosságokat. A munkaidő elégtelen kihasználásának kiküszöbölésére irányuló intézkedések eredményei (mind pl. a mellékfoglalkozás szabályozása, a betegállományban levő dolgozók ellenőrzése, a fluktuáció elhatárolása) máris észlelhetők. De még ezeknél az intézkedéseknél is nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a dolgozók különböző formában történő kezdeményezéseinek felkarolására. Ezek közé tartozik a szocialista munkaverseny is. Nem kételkedem abban sem, hogy az állandó fejlődés következtében még jobban megszilárdul a polgároknak a párt és a kormány politikájába vetett bizalma és hogy ez a körülmény az utóbbi években megingott munkaerkölcsükre is kedvező hatással lesz. • A kitűzött feladatok megvalósítását kétségtelenül nehezíti a munkaerőhiány. Hogyan oldható meg sürgősen ez a probléma? — Hazánkban ma a munkaképes lakosság 90 százaléka gazdaságilag tevékeny. A többi a gyermekeiket gondozó anyák köréből tevődik ki. Ebből a tényből arra következtethetünk, hogy a polgárok gazdasági aktivitásának további fokozása lehetetlen volna. A foglalkoztatottság növelése tehát csupán az iskolákból kikerülő fiatalok számától függ, mely azonban az utóbbi években csökkenő irányzatot mutat. Mert míg az előző ötéves tervek során az iskolák 400—500 ezer fiatal dolgozóval járultak hozzá a munkaerők gyarapításához, az ötödik ötéves terv végéig ez a szám 300 ezerre csökken és a hatodik ötéves terv végéig a 100 ezret sem haladja meg. A munkaerők átcsoportosítása elkerülhetetlen lesz. Számításaink szerint a mezőgazdaság további gépesítésével mintegy 130 ezer dolgozót nyerünk a gép- és az építőipar részére, mert ezeknek az ágazatoknak 1975-ig majdnem 120 ezer dolgozóval többre lesz szükségük. De ugyanakkor a közlekedési vállalatok, a kereskedelmi szervek és a szolgáltatások az eddiginél mintegy 160—200 ezerrel több munkaerőt igényelnek. Ezeknek a követelményeknek a kielégítése érdekében a beruházásokat úgy tervezzük, hogy az új munkahelyek létesítésének üteme érezhetően lassuljon. Emellett a vállalatok csupán bizonyos mennyiségű dolgozót foglalkoztathatnak majd. A keretet egyiknek sem lesz joga túllépni. Az adminisztratív intézkedések azonban önmagukban véve ezen a téren sem bizonyulhatnak elegendőknek. • Az ötödik ötéves terv a bérek további növekedését helyezi kilátásba. Hogyan akadályozható meg az a közelmúltban oly gyakran tapasztalt káros jelenség, melyre a béreknek a munkatermelékenységnél gyorsabb növekedése volt jellemző? — A XIV. pártkongresszus határozata az életszínvonal kiegyensúlyozott, arányos emelkedésével számol. Ez nemcsak a pénzbeli jövedelmek emelkedésében mutatkozik majd meg, hanem elsősorban az életkörülmények javulását biztosító beruházások növekedésében. A fokozott lakásépítések, a város- és falufejlesztés, a közúti hálózat építése, a közlekedés fellendítése ugyanis csalhatatlan bizonyítéka lesz az eddigi fogyatékosságok kiküszöbölésének s ezzel az életszínvonal emelkedésének, A lakosság jövedelmének évente 5 százalékos, tehát 1975 végéig 25 százalékos növekedésével számolunk. Ezeknek a jövedelmeknek túlnyomó részét a munkaviszonyból eredő bérek képezik, melyek 160 milliárd koronát tesznek majd ki. A szociális jövedelmek kb. 45 milliárd koronáig emelkednek, úgy, hogy a 205 milliárdra becsülhető összjövedelmek az elkövetkező öt év folyamán tovább emelkednek. A munkatermelékenység elő irányzott növekedésének arányában az átlagos bérek évente mindössze 2,5—3 százalékkal emelkednek, ami azt jelenti, hogy akinek a havi keresete ma 2000 korona, az 1975-ben 2300 koronával számolhat. Ezzel kapcsolatban természetesen a mai bérrendszer fokozatos színvonalasabbá tétele szükséges. Noha a lakosság valamenynyi rétege életszínvonalának egyenletes emelését tartjuk szem előtt, mégsem engedhet jiik meg a jövőben a bérezésben gyakori, káros egyenlősdit. Ezért akarjuk megszilárdítani a teljesítmények és a jövedelmek közötti arányt oly módon, hogy a jó minőségű munkáért a dol gozók magasabb bért kapjanak, mint a rossz teljesítményekért. Azt akarjuk, hogy a kettő közötti különbség szembeötlő legyen. Egyébként kijelenthetem, hogy a bérek és a munkatermelékenység növekedése közti arány biztosítására bevezetett szabályozási rendszer lényegében bevált, mert az átlagos bérek növekedését a teljesítményektől teszi függővé. • Milyen módon támogatja a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium a népesedés fejlődését és általában a nők érdekeit? — A munkabérek emelkedése nem lesz a dolgozók növekvő jövedelmének egyetlen forrása. A szociális jövedelmek emelésére ís sor kerül. Elsősorban a gazdaságilag tevékeny, többgyermekes családokat kívánjuk jobban ellátni. • Az öregségi és rokkantsági nyugdíjak emelését is tervbe vették. Hány polgárt érint majd ez az intézkedés és milyen összeggel emelkednek az erre a célra szánt költségek? — A nyugdíjbiztosítás szabályozásánál mindenekelőtt a túlságosan alacsony nyugdíjt élvező öregeket akarjuk előnyben részesíteni. Ezen kívül a már kidolgozott új rendszerünk segítségével megszüntetjük a munkaviszonyban lévő dolgozók és a szövetkezeti parasztoknyugdíjigényei közti különbségeket. Ezt úgy képzeljük el, hogy az eddigi előnyök megőrzésével figyelembe vesszük az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők szükségleteit és a nyugdíjasok munkaérdemeire is te kintettel leszünk. Az említett szociális-politikai intézkedések még kiegészítésre várnak, ezért a részletekről majd később beszélünk. Annyit azonban már elmondhatok, hogy az erre a célra fordítandó összeg magasabb lesz, mint bármelyik előző ötéves tervbea. Természetes, hogy a gazdasági eredményeknek is döntő szerepük lesz ebben a kérdésben. Valamennyiünk munkaeredmé nyeitől függ, hogy mennyit oszthatunk szét a közösen kitermelt javakból. Megjegyzem még, hogy az egyes intézkedéseket nem egyszerre, hanem az ötéves terv folyamán fokozatosan fogjuk megvalósítani, sürgősségük sorrendjében. KARDOS MARTA ÚJDONSÁGOK AZ INCHEBÁN A pardubicei lparkémiai Művek és a hozzá tartozó vállalatok kezdettől fogva részt vesznek az Incheba kiállításain. Az idén az Iparkémiai Művek tizenhat vállalata 14 kiállítóval képviselteti magát a bratislavai seregszemlén. A neves pardubicei iparkémiai központ minden évben egész sor új gyártmánnyal bővíti terI melésl skáláját. 1967-ben 67, S 1968-ban 99, 1969-ben 100 és 1970-ben 70 új gyártmánnyal bővül a termelés. Ezekből az 1. újdonságokból is többet megtekinthetnek az Incheba látogatói. Csak példának említünk ^ néhány gyártmányt: A semtíni Synthesía egyik újdonsága az Adamantan a 1 és a belőle készülő aminó-adamantanhidroklorid; amely sikeresen felhasználható az egészségügyben. Az Amerikai Egyesült Államokban influenzás megbetegedés megelőzéséhez használják. Csehszlovákia egyike azoknak a kisszámú országoknak, ahol ezt a készítményt előállítják. A Hradec Králové-i Fotochema újdonságai között ugyancsak van olyan, amelyet alkalmazni lehet az egészségügyben. Ez az újdonság a nagy érzékenységű Medix Rapid 3 röntgenfilm, és a kiváló tulajdonságokkal rendelkező DerrSrix fogászati röntgenfilm. Az Ústí nad Labem-i Vegyi és Kohóipar! Társaság az idén is többfajta szintetikus gyantát mutat be, köztük pl. a Retenol és a Sudarit gyantacementet. Érdeklődésre tarthatnak igényt a társulás aerosolos gyártmányai, pi. a propán-bután patron, az öngyújtótöltés, az intim kozmetika, az aerosolos izzadsággátlók stb. A pardubicei Iparkémiai Művek szabadalomajánlatokat is hoz az Inchebára. Ezen a téren már előzőleg is eredményes munkát végzett, mert pl. Svájcban, Spanyolországban, Mexikóban, Dániában, Franciaországban és más államokban ls csehszlovák szabadalmak alapján állítanak elő számos vegyipari ' cikket, illetve vegyipari berendezést. ismj BEFEJEZTÉK TANULMÁNYAIKAT a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének dunaszerdahelyi haligatói Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) az SZLKP járási pártbizottságának tanácstermében a múlt hét végén ünnepélyes keretek között átadták a diplomákat a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme végzett hallgatóinak. Az ünnepségen jelen voltak a lévai (Levice), a galántai és a dunaszerdahelyi járási pártbizottság ideológiai titkárai, Dudás Kálmán, SLZ SZLKP nyugatszlovákiai kerületi bizottságának dolgozója, az egyetem előadói és a végzett hallgatók hozzátartozói. Nyári István, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság ideológiai titkára ünnepi be- . szédében elismerően szólt a végzett hallgatók szorgalmáról, kitartásáról, rámutatva az ideológiai munka fontosságára. Utána Presinszky Lajos, az egyetem igazgatója búcsúzott a növendékektől. Dunaszerdahelyen 1967-től működik a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme. Hét járás tartozik hatáskörébe, gyakorlatilag az egyetlen ilyen jellegű magyar intézmény s így rendkívül fontos szerepet tölt be a magyar anyanyelvű kommunisták ideológiai nevelésében. -A most végzett 59 hallgató az első olyan évfolyam, amely már Dunaszerdahelyen kezdte meg tanulmányait. Meg kell említenünk, hogy 1968-ban, tehát abban az időszakban iratkoztak az iskolába, amikor a jobboldali opportunista erők tevékenysége következtében országszerte megbomlott a pártoktatási rendszer, a párt egyes oktatási intézményei nem teljesítették küldetésüket. A hallgatók helytállását bizonyítja az a tény, hogy ilyen körülmények között jelentkeztek a sok szorgalmat, munkát igénylő hároméves esti egyetemre. Bár a munka melletti tanulás nagy erőfeszítést követelt meg mindannyiuktól, a tananyaggal sikeresen megbirkóztak. 15-en közülük kitüntetéssel végeztek, az államvizsgán az átlageredmény 2,0 volt, ami arról tanúskodik, hogy valamennyien jól elsajátították a tananyagot — a marxizmus— leninizmus három alkotó részének alapkérdéseit. Ebben nagy érdeme van az előadóknak is, akik tudásuk legjavát adták át a hallgatóknak. A végzett hallgatók zöme pedagógus, akik az újonnan elsajátított ismeretekkel felvértezve bizonyára hozzájárulnak az iskolák és az egész oktató-nevelő rendszerünk előtt álló feladatok megoldásához. De a többiekre is, dolgozzanak bármilyen szakaszon, igényes feladatok várnak a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak és célkitűzéseinek valóra váltásában. A kongresszus kiemelte az eszmei nevelőmunka jelentőségét s elmélyítésének fontosságát. A jövendőbeli lektorok, aktivisták, propagandisták nagyon sokat tehetnek ezen a téren a marxizmus—leninizmus gondolatainak terjesztésében. Az 1970—71-es iskolaévben 240 hallgatója volt az egyetemnek. Elgondolkoztató, hogy közülük csak 8 a nő. Természetesen az asszonyok, anyák számára fokozottan nagy terhet jelent a munka melletti tanulás, de ma, amikor a vezető pártszervek mindent megtesznek azért, hogy a nők nagyobb mértékben kapcsolódjanak a társadalmi és politikai életbe, jó lenne, ha arányszámuk az új tanévbsn emelkedne. A dunaszerdahelyi esti egyetem nagymértékben hozzájárul, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben a magyar níynzetiségű dolgozók körében fokozódjon az ideológiai tevékenység. Az egyetem elvégzése jó alapot biztosít hallgatóinak ahhoz, hogy tovább bővítsék tudásukat s azt felhasználják mindennapi tevékenységükben. —r— Becsülettel helytáll Csudai Fe rencről először azt tudtam meg, hogy szereti a rendet és feles- 5. legesen egy szót sem szól. Rövi lesen arra is rá jöttem, hogy | szabad idejében szívesen olvas — könyvet és újságot egyaránt. Minden érdekli: bel- és külpolitika, tudomány, kultúra, sport. Az utóbbi annál inkább, mivel nem is olyan régen még aktív sportoló volt. Méghozzá 11. ligás futballkapus — Besztercebányán (Banská Bystrica). Szerénységére vall, hogy ez csak úgy véletlenül derült ki róla. Egy alkalommal ugyanis beállt az éppen kapura rugdaló katonák (tartalékos katonák gyakorlatán ismerkedtem meg vele.) kapujába, és mindenkit ámulatba ejtett tehetségével. Csak érdeklődésünkre felelve számolt be labdarúgó pályafutásáról ... Rövidesen azt is megtudtam a mindössze huszonöt éves fiatalemberről, hogy ha munkáról van szó, akkor az élen jár. Végül az is kiderült róla — de ezt már szinte magától értetődőnek találtam —, hogy kommunista. Még tényleges katonakorában lépett be a pártba. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy mint kommunista kötelességégének tartja a mindenkori teljes helytállást, a becsületességet, a példaadást. Munkahelyén is ehhez igazodik. A munkáját nagyon szereti. Bratislavában dolgozik a távösszeköttetési szerelő vállalat (Montážny podnik spojov) tervező üzemében. 1965től a vállalat alkalmazottja, előbb azonban szerelő munkát végzett, aminek most nagy hasznát veszi, mivel pontosan el tudja képzelni, hogyan valósítják meg terveit a gyakorlatban. Ogy véli, általában hasznos lenne, ha a fiatalok előbb a gyakorlatban ismerkednének meg azzal a munkával, amit később magasabb szinten, elméleti síkon akarnak végezni. Ez a tervezésre teljes mértékben vonatkozik. Ami Csudai Ferenc iskolai végzettségét illeti, előbb magyar nyelvű általános középiskolát végzett, majd Besztercebányán szlovák nyelvű elektrotechnikai iskolába járt. Ha Bratislavában nyílik olyan szak, amilyenre szüksége lenne, akkor távúton főiskolára is beiratkozik. A tanulást nagyon fontos-, nak tartja. A távösszeköttetés is állandóan fejlődik. Szerinte lépést tart más ágazatok fejlődésével. Természetesen az igények egyre nagyobbak. Ma már az emberek többsége azt szeretné, ha lenne telefonja. Azt is megemlíti a fiatal tervező, hogy a távösszeköttetés fejlesztésének szükségességét a XIV. pártkongresszus is aláhúzta. — Mit tartasz a legszebbnek a munkádban? — kérdezem. Elgondolkodik. Szinte látom, gondolatban hogyan pergeti maga elé bonyolult munkáját, mely elképzelhetetlen a kábelek rengetege, a különböző műszerek, telefonközpontok és rajzok nélkül. — A legérdekesebb az, hogy amit a terepen látok, azt papírra kell vetnem. Mindent ponto-. san, a mérések szerint. Mindezt a rajztáblán úgy kell feldolgoznom, hogy az is pontosan el tudja képzelni, aki a valóságban sohasem látta. Aztán ha évek múltán ismét visszatérek arra a helyre, ahol egykor mértünk, akkor látom a munkám eredményét. A gyakorlatban látom azt, amit terveztem. — Mi lesz a feladatod, ha visszatérsz a katonai gyakorlatról? — Érdekes feladat vár ránk — villan meg a szeme — a nemzetközi gázvezeték telefonhálózatának építése. Ez üzemünk terven felüli feladata. Amikor feloldódik a nyelve, szívesen beszél. Munkáról, gondokról egyaránt. Mert gondja is akad bőven. Egyszobás lakásbanlakik feleségével. Rövidesen gyarapszik a családjuk. A gond tehát még több lesz. Kivált a kis lakás miatt. Ő azért mégsem borúlátó. Ellenkezőleg: meggyőződése, hogy egyre jobb lesz. Főleg akkor, ha mindenki kiveszi részét az előttünk álló feladatok teljesítéséből. FÜLÖP IMRE