Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-22 / 146. szám, kedd

• ••••••••••••••• - O J FILMEK• ••••••••••••••• SZONDA (lengyel) Egy lelkes, fiatal geológus éietéről szói Andrzej Kondratiuk Szonda (Mélyfúrás) cimű filmje, mely a fiatal lengyel rendező debütáns munkája. A film hőse szinte megszállottként olaj után kutat, fáradozása azonban hiábavalónak bizonyul. Lelkesedése, kitartása láttán egy mai „szélmalomharc" tanúi lehetünk. Felettesei is kételkednek terve sikerében, ám a sorozatos kudarcot siker koronázza, a geológus végül ugyanis megtalálja az olajat. Ennyi tömören a film cselekménye, melynek rendezője, a lengyel Iskola harmadik nemzedékének a képviselője, metafora segítségével fogalmazta meg a fiatal hős — s általa az ifjú nemzedék, a mai harminc évesek — életfelfogását és programját. Romantizmus, bizonyos fokú nonkonformizmus, bátorság, az opportunista magatartással való szembeszegülés, a kísérletezés, a kockázat vállalása jellemzi ezt a nemzedéket és célkitűzéseit. Ezek a vonások jellemzők a film hősére is, aki kitűnő szakmai tudással rendelkezik, de belső pLNI ÉS ÉLVEZNI ellentmondásokkal küzd. Életének legfőbb értelmét abban látja, hogy alkotó munkájával, lelkesedésével, kitartásával bizonyítsa: az ember egyéni sikereit összehangolhatja a társadalom érdekeivel. Rokonszenves és haladó mondanivaló — a lassan hömpölygő történőt azonban túlságosan apróiékos s a művészi eszközöket tekintve azt az érzést keltette, mintha a rendező nem tudatosította volna, hogy már a század hetvenes éveiben járunk. A rendező legfőbb érdeme, hogy a kortársi jelennel foglalkozó filmje központi figurájává pozitív hőst választott. Nom riadt vissza attól, hogy „felélessze" az utóbbi években a feledés homályába veszett pozitív hőst, s azt új megvilágításba állítsa. Meggyőződése, hogy csakis az alkotó munka, a világos célkitűzés adhatja meg az élet mély értelmét. Ezen gondolatok révén válik a film figyelemreméltó és általános érvényű alkotássá. A film főbb szerepeit Jan Nowicki és Roman Klosowski játszsza — róluk még bizonyára gyakran fogunk hallani. (francia) Ciaude Lelouch a világsikert •ratott Egy férfi és egy nő alkotója röviddel e jelentős mfi elkészülése után továbbfűzte gondolatait a szerelemről, az érzelmekről, a férfi és a nő kapcsolatáról s ennek eredményeként született meg az Élni és élvezni (helyesebben: Élni az életet) című filmje. A világhírű művész korábbi filmjének értékeivel, igazságával, őszinteségével a lírai hang örök jogát bizonyította a modern filmművészetben, azt, hogy egyszerű, szinte banális szerelmi történetből is készülhet magas színvonalú művészi film, mely a nagyközönség számára is szól. Ügy tűnik, Ciaude Lelouch azok közé az alkotók közé tartozik, akik sikeresen ötvözik a „művész". és „közönségfilm" elemeit s ezzel egy újfajta, sajátos koramerszfilmet hoz létre. Kétségtelen, hogy Lelouch mondanivalóját igen egyénien dolgozza fel, érdekes szerkezeti felépítéssel, a filmnyelv és technika legkülönfélébb eszközeinek alkalmazásával. A fiatal alkotó erről már meggyőzött bennünket a köznapi tündérmesére emlékeztető Egy férfi és egy nő alkotásával is. Most bemutatott filmjének mondanivalójával, formanyelvével és kifejező eszközeivel azonban nem ér el olyan érzelmi hatást, mint korábbi alkotásával, jóllehet A REJTÉLYES HEKTOR könnyedén és rutinnal alkalmazza a filmtechnikát, a színek dramaturgiai szerepet kapnak művében, a képsorok a jelenetek hangulatának, jellegének megfelelően váltják egymást. Az Élni az életet című film témája egyszerű szerelmi háromszög, melyben tanúi lehetünk az érzelmi világ átrétegezödésének, egy szerelem születésének és elhalásának. Az alkotó az emberi kapcsolatok és érzelmek fejlődésében, a három főszereplő szerelmi történetében azonban szélesebb öszszefüggéseket is kitapint. Az ismert tv-riporter és újságíró magánéletét az emberi brutalitás és erőszak világával állítja szembe (ezt a filmben vietnami dokumentumfelvételekkel és a kongói zsoldos-kiképzőtáborban készült riporttal Illusztrálja). A rendező érdeklődésének homlokterében azonban a szerelem, az érzelmi életünket végigkísérő küzdelmek és konfliktusok ábrázolása áll. Filmje szerkezetileg azonban már nem olyan harmonikus, mint a mélységesen optimista Egy férfi és egy nő. A film különösen nagy ieladatot ró a színészekre. A három főszereplő: Yves Montaod, Annié Girardot és az amerikai Candice Bergen mértéktartó, árnyalt és kimunkált játéka nélkül Lelouch aligha érhetett volna el sikert. (nyugatnémet) Szegény Edgár Wallace! Regényeinek filmváltozatát látva bizonyára megfordulna a sírjában és nem lenne hálás a nyugatnémet alkotóknak, akik izgalmas, a régmúlt idők romantikáját idéző műveit filmre alkalmazták. Mert Edgár Wallace neve a bűnügyi történetek kedvelői számára sokat ígérő' kísérteties kastélyok, rejtelmes folyosók, jellegzetes londoni köd, gyilkosságok, alvilág... tehát izgalom minden mennyiségben! Csakhogy Alfréd Vohrer Alekszej Bataiov megfilmesíti A játékost Alekszej Bataiov, a népszerű szovjet színész ismét rendezni fog: Dosztojevszkij A játékos című híres regényének filmváltozatát készíti. A forgatókönyvet Mihail Olseckijjal közösen írta a színészrendező. A játékost a Lenfilm Stúdióban forgatják, ott, ahol tizenhét évvel ezelőtt Bataiov A nagy család című filmben egy fiatal munkás szerepében először állt a felvevőgép elé. Bataiov A játékos előtt két filmet rendezett: Gogol „A köpeny" című novellájának, valamint Juríj Oljacsa „A három kövér" című meséjének filmváltozatát. (A Winnetou-filmek alkotója) megkönnyítette munkáját: a detektívtörténetet leegyszerűsítette, az izgalomkellés fokozása és a cselekmény bonyolítása (helyesebben elhomályosítása) érdekében egy-egy részt kihagyott vagy „elködösített", hogy nagyobb hatást érjen el. A film főhőse egy rejtélyes férfi, Artúr Milton, aki Hektor néven vált ismertté. Ausztráliából Londonba érkezik, hogy bosszút álljon nővére meggyilkolásáért. A filmre azonban a laza szerkezet, az olcsó és zavaros meg oldások jellemzők, melyekről egyébként már meggyőződhettünk a Vendéglő a Temze partján című filmben is. A szerejilők játéka sem érdemel különösebb figyelmet. Filmforgalmazásunknak nsm válik dicsőségére, hogy ilyen giccses, a filmművészet világától oly távol eső áltörténe'.ek megvásárlásával és műsorra tűzésével akar telt házat biztosítani. Vagy így szeretné „elő segíteni" a műértő közönség nevelését és a közízlés fejlesztését?! — ym — • Fejes Endre népszerű regényéből készít tévé-filmet Szőnyl G. Sándor rendező és Bornyi Gyula operatőr, Jó estét nyár, jó estét szerelem rímmel. Főszereplők: Harsányt Gábor, Urbán Erika, Tábori Nóra, Kállai Ferenc, Halász Judit és Pécsi Sándor. flílllffl ŰRHAJÓSOK FELSZERELESE Szerte a világon hatalmas érdeklődés nyilvánul meg a kozmikus térség meghódítása iránt. A kérdések jelentős hányada az űrhajósok felszerelésével kapcsolatos. Éz a szakterület a szovjet és az amerikai űrkísérletek vonatkozásában súlyponti szerepű. Az általános érdeklődésnek eleget téve a moszkvai Masinosztrojenyije kiadó a minap előkészítette D. I. Ivanovnak, a műszaki tudományok doktorának és A. I. Hromuskínnak „Az ember életfeltételeit biztosító rendszer a magassági és kozmikus repüléseknél" című könyve kiadását. A mű leírja a földi atmoszféra és a kozmikus tér olyan jellemzőinek az emberi szervezetre gyakorolt hatását, mint a gázösszetétel, nyomás, magas és alacsony hőmérséklet, nedvesség, kozmikus sugárzás és a gravitációs tér erőssége. A szerzők ismertetik az ejtőernyő rendszerekben felhasznált oxigénellátó készülékek legújabb modelljeit és a magassági repülőruhákat, melyeket a repülőgépek személyzete használ. A könyv jelentős helyet szentel azoknak a már meglevő vagy tervezendő kozmikus berendezéseknek, melyek az emberi életfeltételek biztosítására szolgálnak. Munka a kozmikus térben Alekszej Leonov szovjet űrhajós kilépése az űrbe megmutatta, hogy nincs messze az az idő, amikor az ember űrruhában vagy egyéni repülőszerkezetekben el tudja végezni a szputnyikűrhajók szerelését, vagy segítséget tud nyújtani az űrben bajba jutott űrhajósoknak. A Szojuzok sikeres útja pedig még közelebb hozta azt az időt, amikor az űrben végzett szerelés mindennapos leheti A kozmoszban használt űrruha némileg eltér az űrhajókban használt felszereléstől. Tartósabbnak kell lennie, s automatizált, megbízható működésű oxigénellátó rendszerrel is el kell látni. Léteznek már olyan űrruhák is, melyek az űrben hegesztési és egyéb munkák elvégzésénél használhatók. Ilyen ruhában az űrhajós mozgási lehetőségét redőzött fémniellény biztosítja. Egy ilyen űrruha súlya kb. 22 kg. Másfajta űrruha szükséges az űrhajón kívüli tartózkodáshoz és az űrhajó külső felületén végzett munkákhoz. Az ilyen űrruhák belsejébe külön regeneráló rendszerek vannak beépítve. Az űrruha gyorsan, segítség nélkül felvehető. A ruha fölé különleges mellényt vesznek fel az űrhajósok. Az űrruha hátsó kapcsa és az oxigénfölösleget biztosító szelep távvezérléssel működtethető. Az űrliajón kívül végzendő munkákhoz fényszűrő és porlasztó használható, mely a nézőablak párásodását gátló speciális folyadékot adagol. Kidolgozás alatt van olyan repülőszerkezet is, mely a nagy űrállomásoknak az űrben történő szerelésénél használható. Itt az űrhajós életfeltételeit az oxigénellátás és a levegő kondicionálása biztosítja. 11a a repülőszerkezet kabinjának légmentes zárása esetleg megszűnnék, az űrhajóst olyan ruhába öltöztetik, mely automatikusan megtöltődik oxigénnel. Az életfeltételek biztosítása Az űrruha egy másik típusánál a burkolat többrétegű, hőálló nylon-rétegből (külső és belső), néhány természetes, hőálló iextil rétegből, többek között filcrétegből áll, mely védelmül szolgál a meteorrészecskék ellen. A burkolatot kívülről alumíniummal borították. Súlya 14 kg. Az űrsisak üvegének belső felére párásodást akadályozó réteget visznek fel. A sisak ablakának külső felén olyan védőüveg van, mely védelmet biztosít a meteorrészecskék, illetve az alacsony vagy magas hőmérséklet ellen. Ez az üveg ún. „lexanból" készül, melvnek szilárdsága 30-szor nagyobb, mint a repülőgépek reflektorainál használt plexiüvegé. Ezenkívül meg kell említeni a fényszűrőt, mely a napfénytől védi az űrhajóst. Az űrruhához speciális kesztyű tartozik; az ilyen kesztyűkben néhány percen keresztül veszélytelenül lehet fogni plusz 120 Celcius fokra felmelegített, vagy mínusz 170 fokra lehűtött tárgyakat. Az életfeltételeket biztosító rendszer az űrhajós mellén helyezkedik el, tehát ún. mellzsáktípusú. Az oxigénellátó rendszerhez tartozik egy tartály, mely az űrhajón van elhelyezve (hasonlóan a repülőgépeken alkalmazott stacionáris rendszerhez) s egy kb. 7,5 m hosszúságú cső. Az oxigén a mellzsák injektorán keresztül jut be az űrruhába. Az űrruhában levő automata szelep az oxigéntúlny omást biztosítja, s amint az túllép egy meghatározott értéket, a felesleges oxigén kiáramlik a külső térbe, s magával viszi az űrruhában levő széndioxidot és nedvességet. Az űrruha cirkulációs szellőztetése a zsák injektorának segítségével történik. A szellőztető oxigén hűtése céljából a cirkulációs rendszerbe párologtatót építettek be. Az űrruha szellőzése az oxigén nyomásának növelésével tehető intenzívebbé. Ha az űrruhában levő nyomás 260 Hgmm alá csökken, az oxigénellátást közvetlenül az alaprendszer végzi. Ha a vezetőcsőben csökken, az alaprendszerből áramló oxigén nyomása, a levegő automatikusan a tartalékballonból kezd áramlani. A tartalékballon térfogatát úgy méretezték, hogy normál áramoltatás esetén 30 percig, intenzív áramoltatás esetén 10 percig biztosítja az oxigénellátást. Helyváltozás az űrben Az űrben végzett helyváltoztatásra szolgáló űrruha viselője három fúvókás, sűrített oxigénnel működő, speciális reaktív készüléket használ. A két oxigénballonban a nyomás 280 atmoszféra. A szerkezetet az űrhajós kezénél rögzítették sz űrruhához, ahová a fotokamerát is felszerelték. A reaktív készülék súlya kb. 3,5 kg. A kozmikus térben tett első utak hosszát a« űrhajóst az űrhajóval összekötő cső hossza korlátozta. A Gemini-program szerinti következő repüléseknél felmerült a lehetősége annak, hogy az űrruhában elhelyezett speciális irányító rendszer segítségével megkíséreljék az ember független helyváltoztatását. A hátra szerelhető zsákrendszerben (súlya kb. 42 kg) két oxigénballon van az életfeltételek biztosítására, továbbá egy, sűrített freont tartalmazó ballon (250 atmoszféra nyomású) a reaktív készülék működtetéséhez. A két oxigénballon tartalma 90 percig biztosítja az űrhajós oxigénszükségletét. A hátra szerelt zsákban egy 28 voltos telep is van, mely a műszereket és az adóberendezést működteti. A mellre szerelhető zsákrendszerben (súlya kb. 19 kg) a következő egységek találhatók: 30 percnyi oxigénellátást biztosító rendszer, szivatytyú, hőcserélő és más egységek, Ember a kapszulában Az űrben végzendő különböző munkákhoz egyszemélyes kapszulát javasolnak. A kapszula mérete kb.: hossza 1,85 m, átmérője 1,3 m. Magába foglalja az űrhajós életfeltételeinek biztosítására szolgáló rendszert, továbbá stabilizáló és mozgató rendszert. Mellső oldalán műszerrel ellátott manipulátor-karok vannak, melyek a kapszula belsejéből működtethetők. Az űrhajós a kapszulában ülőhelyzetben helyezkedhet el. Egy másik, ehhez hasonló kapszula kettős fallal készül. Az életfeltételeket biztosító rendszer az űrruhára nézve autonóm, a kapszulára nézve tartalék szereppel bír. Az űrhajós az űrruhában munkát is tud végezni, s az űrruha életfeltételeket biztosító rendszerének elromlása esetén a kapszula automatikusan légmentesen lezáródik. Az utóbbi évek során végzett kozmikus kísérletekről közvetített televíziós műsorok révén saját szemünkkel is láthattuk, legújabban milyen felszerelés áll az űrhajósok rendelkezésére, és hogyan használják. EMBERI VÉRBŐL — MŰANYAG A „műanyagok" egy egész új fajtájának sebészeti alkalmazását magyar kutató, dr. Gerendás Mihály tette lehetővé. Az általa szövetpótlásra készített „műanyag" legfontosabb alapanyaga az emberi vérből származó fehérje, a fibrin. A fibrin oldott állapotban — fíbrinogén formájában — van a vérben, mindannyiszor, és valahányszor valamelyik erünk megsérül, hálózatos rostok alakjában kicsapódik, ez a véralvadás egyik legfontosabb tényezője. Az emberi vérből vegytiszta formában előállított fibrint, a vér természetes tartozékát, 1950-ben használták föl először vérzéscsillapításra. Erre a célra a lyukacsos flbrinszivacsot használták: a vérző sebfeliiletre rátapasztották, mire ez eltömődött. A sebfelületen a fibrin szivacs hatására nemcsak a vérzés szűnt meg, de a seb gyorsan gyógyult be. Eközben a fibrin ki volt téve a szervezet fehérjebontó enzimjeinek, felbomlott aminosavakra és nyomtalanul felszívódott. A fibrin fehérje szerkezete minden emberben azonos, tehát nem váltott kl ellenanyag képződést, amit egyébként más — akár emberből származó fehérjék is — megtesznek. Amikor nagyobb sebiireget töltöttek ki a véralvadást megindító trombín nevű fehérjéből és fibrin porból készített keverékkel, megfigyelték azt ls, hogy ennek a habosszerkezetü anyagnak rostjai közé gyorsan vándorolnak élő kötőszöveti sejtek és egyhamar kitöltik azt. Haladást jelentett, amikor a fibrin-trombin keveréket penicillinnel, vagy más antibiotikumokkal is keverték és ezzel biztosították a sebüreg eltömeszelése mellett a dezinfekciót. A fibrin bői és más különféle anyagok hozzáadásából sebészi célra készült „műanyagokat" plasztikus voltuk és az élő szervezetből való származásuk miatt „bioplasztnak" nevezték el. Tulajdonképpen helytelen a bioplasztról egyes számban beszélni, sokkal helyesebb a „bioplasztok" megnevezés. Ugyanis a fibrin különféle fizikai és kémiai behatásokra más-más fizikai tulajdonságú műanyaggá formálható. A biokémikus a sebész igényei szerint különféle keménységű bioplasztokat készíthet, a puha rugalmas habszivacstól a csontkeménységűig. Sőt nemcsak a keménységet sikerült különféle fizikokémiai eljárásokkal szabályozni, hanem azt is, hogy a szervezeten belül miként alakuljon az „élettartama". A bioplasztokat megfelelő fémformákba töltve a többi műanyagokhoz hasonlóan különböző alakúra és nagyságúra lehet sajtolni. így például a csípőizületi műtétekhez szükséges kupakokat, vagy a csontok egyesítéséhez szükséges léceket is préseltek. A bioplasztokat a sebészetnek szinte kivétel nélkül valamennyi ágában eddig mintegy 30 különböző célra használták. Magyar ortopéd sebészek például a merev csípőízületek helyettesítésére használják a bioplasztot. A bloplaszt az eredeti várakozásnak megfelelően hónapokig jól helyettesíti a I természetes ízületi felszíneket. I Hasonlóképpen alkalmas a bioplaszt az agyhártya pótlására. la Hasi sebészek eredménnyel alkalmazták a bioplasztot hosz- v] szabb kiterjedésű epecsővezeték pótlására, urológusok pedig m húgycső helyettesítésére. f (dj) *