Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-20 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

öt-hat évvel ezelőtt a KGST egyes tagállamaiban kísérletképpen foglalkozni kezdtek tojás, baromfi- és serléshús iparszert! termelésével. A kísérletek azokat igazolták, akik szép jövőt jósoltak az iparszerú módszerek alkalmazásának a termelésben. A dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági szakembereire jellemző, hogy minden bevált módszer alkalmazásához elsőként fognak hozzá. Ez a titka annak, hogv a járás több mezőgazdasági üzeme egyes termelési ágakban, pl. a búzatermesztésben és tojástenneiésben elérte a világszinvonalat. A tojás iparszerű termeléséhez is elsőként fogtak hozzá az országban. Először a Tőkési és a Gombai Állami Gazdaságban épült fel egyegy „tojásgvár" Most pedig 7 szövetkezet társulás alapján fogott hozzá egy tojásgvár építéséhez. A balonyi (Baloň) és a patasi IPatuchy) szövetkezetek 22 százalékban, a szapi (Palkovičovo) és a kulcsodi (Klučovec) 10 százalékban, a csilizradványi (Čilizská Radváňj 13 százalékban, a medvei (Medvetfov) 12 százalékban, a nyáradi (Topolovec) 11 százalékban járul hozzá az üzemépítés költségeihez. Ilyen arányban fognak részesedni a jövedelemből is. A Balonyt és Szajíot összekötő országút mentén épül a hét csilízközi szövetkezet tojásgyára. A gyárnak a tervek szerint hatvanezer tyúkja lesz. A már meglévő állomány 29 000 tojó. Az épülő tojásgyár kívülről azt a benyomást kelti, mintha a tyúkoknak semmi köze sem lenne az itt termelt tojáshoz. Hiszen hiányoznak a drótkerítéssel körülvett udvarról a kapirgáló, kotkodácsoló tyúkok. A tojók nemcsak az udvarra nem mehetnek ki, de még az épületben sem futkározhatnak szabadon, négyesével vannak ketrecekbe zárva, s így minden egyes kalóriaértéket tojástermelésre fordítanak. Még az előcsarnokban is kételkedik az ember, hogy vannak-e itt egyáltalán tyúkok . . .'? Pedig bizonyára vannak, hiszen Kollár Mária, a gyár technikusa azt mondotta, hogy több mint 14 ezer van belőlük egy épületben. Ide az előcsarnokba azonban nem hallatszik ki a hangjuk. A baromfifarmokra jellemző kotkodácsolás és a gyárakra jellemző zúgás is hiányzik, pedig itt minden gépesítve van. De ezek az automata gépek, melyek az óra pontosságához hasonlóan működnek, nem csapnak zajt. Vörös György, egy fehérköpenyes fiatalember, aki tavaly érettségizett a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikumban, s jelenleg a tojásgyárban mint goiulozo van alkalmazva, megmutatja nekünk, hogyan működnek az automaták. A bejárattól jobbra vasallványra szerelt, körülbelül egy méter magas s öt méter széles bádogszekrényen megnyom egy gombot, mire az udvaron felállított száz métermázsa kapacitású, tölcséralakú takarmánytárolóból csöveken megindul a takarmány a tojócsarnok végében, egymástól öthat méter távolságra lévő tartályokba. E tartályokból kivezető csövön az elea tojások. A szalag a tojást a tojócsarnok falaba vajt négyzetalakú nyíláson kiviszi az előcsarnokba, ahol a nyílás magasságában felállított asztalra gurul, aztán a gondozó préselt papírból készült tojástartókba rakja. Egyszóval itt minden gombnyomásra működik. A gondozónak be sem kell mennie az állatok közé. Az iparszerű termelés alapja tehát a komplex gépesítés, a korszerű technológia. Öröm lehet itt dolgozni. Gombnyomással kiszolgálni a „szárnyas munn_ ség a futószalagra hull. A futószalag a ketrecek között húzódó vályúba viszi az eleséget. Gombnyomásra történik az itatás is. Az etető- és itatóvályukhoz a tyúkok könnyen hozzáférnek, ha a rácsok között kidugják a fejüket. Ha eljön a tojásszedés ideje, akkor egy újabb gombnyomásra a szalagra — amely a ketrec aljának magasságában húzódik — kigurulnak kasokat", — nem megerőltető munka. Annál nagyobb pontosságot, rendszerességet kíván meg. Feltétlenül szükséges, hogy a gondozó betartsa mind a gazdasági, mind a műszaki szakemberek utasításalt. Mert ebben a gyárban egyformán szükség van gazdasági és műszaki szakemberekre. Két gazdasági szakemberrel, Kollár Máriával és Szűcs elvtárssal beszélgettünk otl jártunkkor, akik mint technikusok dolgoznak a gyárban. Ök szabják meg hányszor kell etetni, itatni, mikor kell villanyt gyújtani, mert a napfényt villanyvilágítás jjólolja az épületekben. A világítás időtartama hatással van a tojáshozamra. Most például reggel haltól délután négyig világítanak a tyúkoknak. Októberben már hajnali három órakor felgyújtják a villanyt, és csak este nyolckor van „lámpaoltás". A műszaki szakemberek megtanítják a gondozókat az automaták kezelésére. Kezelésük nagyon egyszelű, mégsem elegendő műszaki szakembert csak arra az időszakra alkalmazni, amíg a dolgozók az automaták kezelését elsajátítják. Ök végzik az automaták karbantartását is. Négy karbantartó dolgozik jelenleg a gyárban, köztük Tóth Tibor villanyszerelő. Pár évvel ezelőtt még maga sem gondolta volna, hogy „villanyszerelői tudományát" egyszer tojástermelésre használja fel. Ez lesz a járás legkorszerűbb tojásgyára. Jelenleg két csarnokban folyik tojásterinelés, a harmadik sajnálatos módon leégett. A véletlen azonban nem állhat a fejlődés útjába. A leégett épület helyett augusztus l-re felépül az iij. és még ugyanabban a hónapban megkezdik benne » termelést. Miért társult a hét szövetkezeti A gyár több mint húszmillió koronába kerül. Egv szövetkezetnek sincs annyi pénze, hogy ilyen befektetést megengedhetne magának. Egy-két millió koronát azonban fordíthat tojástermelésre. Ezzel az összeggel viszont mihez kezd? De ha többen összeteszik a pénzt, abból már lehet korszerű berendezést vásárolni. Továbbá hatvanezer tyúk tenyésztésével sem foglalkozhat 1000—1500 hektáros szövetkezet, mint amekkorák a csilizköziek. Korszerű berendezést is csak úgv érdemes vásárolni, ha nagy menvnyiségű baromfit tartanak, hogy a gépek ki legyenek "használva. A j>árt és a kormány agrárpolitikája támogatja az ilyen társulásokat. Ezt az is bizonyítja, hogy ennek a tojásgyárnak a költségeihez hatmillió koronával járult hozzá. Hiszen csak ilyen körülmények között érhető el, hogy a tyúkok 80—85 százaléka naponta tojjon egy tojást, csakis ilyen gépesítéssel lehet fokozni a munka termelékenységét, s kihasználni a nagy teljesítményű gépeket. A szakemberek azt jósolják, hogy a lojásgyár beváltja a hozzá fűzött reményeket. KOVÁCS ELVIRA A huszonKilencezer yuk noponta 18 20 Ter tojást tojik. Rö:d időn belül s-ereték elérni a napi 80 á7alékos tojáshozaHo v í»h Zoltán.lé go T i» ó Tál b Tibor villanyszerelő Két tojócsarnnkban mar „gyártják" a tojást. A szerző felvételei