Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-02 / 129. szám, szerda

LŐRINCZ GYULA : Magyarságunkért... Üjra itt állunk Jókai Mór szobránál, hogy Komárom -város nagy szülöttjét, a Jókai-napok névadóját megtiszteljük hálánkkal, egy újabb év kitartó munkája után, a learatott gazdag termés örömével. Nem az én szerepem értékelni a Jókai-napokon fellépett színjátszó együtteseket, a verses a prózamondókat, az irodalmi színpadok szereplőit, a szép szó hirdetőit, a dramaturgok és a rendezők ötletességét és leleményességét. Ezt mások már elvégezték, de mégis engedjék meg, hogy én is, aki valamikor a kezdeményezők közé tartoztam, köszönetet mondjak a szereplőknek, mindazoknak, akik több éven át és az idén is szorgoskodtak a Jókai-napok sikeréért. Köszönetet mondok a Jókai-napok főrendezőjének, a bratislavai Népművelési Intézetnek, a társrendező CSEMADOK Központi Bizottságának, és nem utolsósorban a vendéglátó komáromi járási és városi szerveknek. Mikor évekkel ezelőtt első ízben rendeztük meg a Jókainapokat, egyesek részérő! kifogások hangzottak el az elnevezéssel kapcsolatban, miszerint a Jókai név elavult, hogy anakronizmus ma Jókaival indulni, hiszen mi szocialista kultúrát akarunk. Igen! Szocialista kultúrát, melynek gyökerei a haladó nemzeti hagyományokból is táplálkoznak, és ebből nem rekeszthető ki a 48-as Jókai sem, a nagy romantikus mesemondó, regényíró, a szép magyar szó mestere sem. A hely, a város megválasztása után e város szülöttje lett a névadó a Jókainapokhoz. Ma már azt is mondhatjuk: hagyomány, az indulásnál célkitűzés, program volt; versenyezni a szép szó, az anyanyelv tisztaságáért. Versenyezni vers- és prózamondással, színjátszással, irodalmi színpadokkal. A szép szót megtölteni haladó szocialista tartalommal. Egyaránt bátran felhasználni a múlt haladó hagyományait csakúgy, mint a mai törekvéseket. Célunk volt az indulásnál és ma újra az, hogy a Jókai-napok saját nemzeti kultúránkon kívül más nemzetek kultúrájának megismertetését is szolgálják. Szolgálják a népek és nemzetek kölcsönös megismerését, közeledését, barátságát. Kultúránk nem szakadhat el, nem szigetelődhet el azoktól a nagy társadalmi megmozdulásoktól, melyek egész életünkre ma annyira jellemzőek. Nemrégen fejezte be tanácskozását a szocialista tábor vezető pártjának, a -Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa. Az a lenini párt, mely a föld egyhatodán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi napjaiban elsőnek szüntette meg az embernek ember által való kizsákmányolását, a nemzetek és nemzetiségek közötti súrlódásokat, ellentéteket. Ezzel megszerezte magának azt a jogos elsőbbséget, hogy mind a mai napig példaképül szolgál a világ kommunista és munkáspártjainak. így a nemrég lezajlott XXIV. kongresszus tanulságos példamutatás lett pártunk most megtartott XIV. kongresszusa számára. Nagyon helyesen mondta Husák elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusán: A történelem arról győz meg bennünket, hogy a csehszlovákiai kommunisták mindig akkor értek el sikereket a kapitalizmus elleni harcban és a szocializmus építésében, amikor szoros és elvtársi kapcsolatban álltak a szovjet kommunistákkal. Mi teljes mértékben magunkévá tesszük Husák elvtársnak ezeket a szavait, hiszen 1968 -69-ben súlyos árat fizettünk azért, hogy megfeledkeztünk erről az internacionalista kapcsolatról és mind pártunk mind társadalmunk válságba, sőt majdnem polgárháborúba, ellenforradalomba sodródott. Örömmel állapíhatjuk meg, hogy szövetségeseink, élükön a Szovjetunióval, 1968 augusztusában a szakadék szélén nyújtottak segítő kezet. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy rövid két év alatt, 1969 áprilisától, pártunk új vezetősége józan és megfontolt politikával, az internacionalista szellem, a marxizmus— leninizmus eszméinek érvényesítésével társadalmunkat kivezette a kátyúból. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy évzáró taggyűléseink, járási és kerületi konferenciáink, az SZLKP kongresszusa, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártjának most befejeződött XIV. kongresszusa már azt mutatja, hogy pártunk újra egységes leninista párt, 50 éves hagyományaihoz méltóan újra forradalmi, vezető párt hazánkban. Sikerült megtisztítani pártunkat a jobboldali, opportunista, antiszocialista elemektől, s így megteremteni a mindennél fontosabb egységet pártunkban. Sikerült visszaszerezni a pártonkívüliek bizalmát. Ennek különösen örülünk, hiszen ez az egyetlen biztosítéka annak, hogy a szocializmus ügyét győzelemre vigyük. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége irányelvtervezetet dolgozott ki a népgazdaság fejlesztésére az ötödik ötéves tervre, amelyet elfogadásra, megvitatásra a XIV. pártkongresszus elé terjesztett. Most, elfogadása után ezt már nekünk, valamennyiünknek, kommunistáknak és nem kommunistáknak együtt kt«ll megvalósítanunk. A terv nem túlzott, de nem is igénytelen. Azzal a népi jelszóval indítjuk útjára, hogy ahogyan ma dolgozunk úgy fogunk holnap élnil Pártunk Központi Bizottsága meg van győződve róla. hogy szorgalmas népünk segítségével a kitűzött célokat meg tudjuk valósítani. Dolgozó népünk szorgalmának köszönhetjük az elmúlt időszak eredményeit is, melyeket a válságos időben annyit becsméreltek, pedig nem voltak lebecsülendők. Hiszen például az ipari termelést 1948-hoz viszonyítva 1970-ig majdnem a 12-szeresére, némelyik fontos iparágban pedig a 20—28-szorosára emeltük. Szlovákia ipari termelése ma meghaladja az 1938 előtti egész köztársaság ipari termelését. A mezőgazdasági bruttó termelést 1948-tól 1970-ig 87 százalékkal sikerült növelnünk, a piaci termelést pedig a négyszeresére emelnünk. Persze az eredmények nem az égből pottyantak, hiszen a munkásosztály győzelméért meg kellett küzdeni, néha kis eredményekért is nagy árat fizetni. Nemegyszer az életükkel fizettek azok, akik a haladás, a szabadság, a szociális és nemzetiségi jogok zászlaját az élvonalban vitték. Az ünneplésekkel egyidejűleg kegyelettel kell megemlékeznünk azokról, akik ilyen drága árat fizettek mai szebb és jobb életünkért. Így emlékeztünk meg egy héttel ezelőtt Kosúton a kosúti sortűz 40. évfordulójáról. Megismétlem, amit Kosúton mondtam. A kosúti véres pünkösd megmutatta a kapitalista társadalmi rendszer, a masaryki humanizmus igazi arcát. Zsabka Sanyi, Turzó István, Gyevát János kosúti mártír sírja nem födte be ezt a korszakot, az ő hősi mártírhaláluk után még sok sírhalom, sok ezer névtelen hős tömegsírja kellett ahhoz, hogy azt a rendszert, azt a korszakot végleg eltemessük. Az utóbbi években, 1968— 69-ben sorainkat demagóg nacionalista jelszavakkal megpróbálták szétverni. Emlékezzünk csak vissza a harmincas évekre, majd a fasiszta megszállás éveire. A csendőrgolyók nem válogattak sem. nemzetiségi, sem faji hovatartozás szerint. Kosúton magyar dolgozók, Krompachyn, Verebélyen szlovák, Duchcovban, Prágában cseh, Moston német dolgozók életét oltotta ki a csendőrgolyó az osztályharc porondján. A fasizmus éppen úgy megölte a komáromi születésű magyar Steiner Gábort, Kosíkot, mint a cseh FuCíkot, Sekaninát, Urxot valamint az ukrán Borkanyukot. Legyünk mindig Józanak, a proletár Internacionalizmus nem fejlődhet ki nacionalista gyökerekből. A ml pártunk, melynek félszázados fennállását most ünnepeltük, azért lett erős és hatalmas, ütőképes kommunista párttá, mert jó internacionalista gyökerekből táplálkozott, de megingott olyankor, mikor valaki ezeket a gyökereket megszakította. Emlékezzünk csak vissza, a második világháborúban az imperialisták, a fasiszták menynyire várták, hogy a megtámadott Szovjetunió, a sok nemzetiségű Oroszország majd a nemzetiségi ellentét következtében darabokra hull. Nem így történt. Egységes maradt a Szovjetunió népe, mint egy monolit, és ezért győzött. Nálunk 1968—69-ben- a jobboldali elemek, belföldiek és külföldiek rejtett és nyílt ellenségei a szocializmusnak, nagyon sokat vártak a nemzetiségi ellentétek kiéleződésétől. A nacionalizmus mérgével próbáltak éket verni nemzeteink és nemzetiségeink közé, majd hazánk és szövetségeseink közé, hogy a szocializmust alapjaiban rendítsék meg. Szövetségese, ink segítségén múlott, hogy ez a terviik nem sikerült. A most Prágában befejeződött XIV. kongresszus ezért a segítségért köszönetét és háláját fejezte ki az öt testvérpárt képviselőinek. Az, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusán rajtunk kívül 77 párt képviseltette magát, hogy pártunk új vezetőségének irányvonalával szinte kivétel nélkül kifejezték egyetértésüket, helyeslésüket, ez kongresszusunkat akarva, nem akarva egy nemzetközi megnyilvánulás fórumának szintjére emelte. A kongresszus a nacionalizmus bármely megnyilvánulásának jeleit is elítélte, és így a proletár nemzetköziség eszméjének szinte páratlan manifesztációja lett. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a mi magyarságunkat nem a nacionalizmus, hanem csakis és kizárólag a proletár nemzetköziség eszméje védheti és védi meg. Ebben nagy segítséget jelenthetnek a kultúra, a művészet, az irodalom napszámosai ugyanúgy, mint kimagasló egyéniségei. Nagy, de örömteljes munka vár ránk ezen a téren, őrizni és ápolni nemzeti kultúránk haladó hagyományait, megteremteni szocialista kultúránkat. A kölcsönös megismerés alapján elmélyíteni a nemzeteink és nemzetiségeink közötti barátságot. A jó munkához jó egészséget és sok sikert kívánok. Tóthpál Gyula felvétele Főidényre készül a konzervgyár Ezekben a napokban hág tetőponljára a felkészülés a főidényre a rimaszombati (Rimavská Sobota) konzervgyárban. A szalagokon még a „téli menüt" készítik: vesepecsenyét zöldséggel és marhagulyást konzerválnak. Készül a Kapro uborkabefőző szer is, de a szervező munkában már szinte kizárólag az idei termeléssel törődnek. A rimaszombati konzervgyárban a főidény június első felében kezdődik. Akkor érkeznek az első cseresznyeszállítmányok, hogy kompóttá dolgozhassák fel őket. Cseresznye azonban ez idén az agrotechnikusok jelentései szerint kevesebb lesz, mint a múltban, mert Korpona (Krupina) vidékén a koratavaszi fagyok csökkentették a termést. Viszont eperből jó termésre számítanak, feltehetően túlszárnyalják a 200 tonnás tervet. Az idén nagy mennyiségű zöldborsót is feldolgoznak a konzervgyáriak — 450 tonnát. A zöldborsó-feldolgozásban újítást vezetnek be. Az ez évi főidény előkészületeiben a legörvendetesebb, hogy megszűnt több olyan fogyatékosság, amely a múltban a legtöbb gondot okozta. Szinte hagyományos volt már az üveghiány. Az idén azonban már télen elszállították a megfelelő számú befőttesüveget a nemšovái üveggyárból, mégpedig a múltbelinél jobb minőségben. Az idén a munkaerőhiány veszélye sem fenyeget. A konzervgyár szerződést kötött a nyitrai és a bratislavai főiskolákkal, amelyekből fiatalok szünidei brigádra mennek Rimaszombatba. Ugyancsak segítenek majd a helyi és a környékbeli iskolák diákjai, s a hétvégi kirakodási munkákra is igyekeznek megfelelő számú segéderőt biztosítani. A jól folyó előkészületek annál örvendetesebbek, mivel a konzervgyár ez idén a tavalyinál 10 százalékkal nagyobb lervet teljesít. (vil.) A komáromi Jókai napok xáróünnepélyén elhangzott beszéd. A bratislavai Stavoindustria, Hviezdoslavovo nám. 21 azonnali belépéssel alkalmaz l k őműveseket ácsokat munkásokat gépjárművezetőket kocsikísérőket konyhai női munkaerőket takarítónőket A dolgozókat bratislavai, Bratislava környéki építkezéseinken, illetőleg Varnsdorfban (Csehország) fogjuk alkalmazni. Az érdeklődők üzemünk toborzási osztályán, Bratislava, Hviezdoslavovo nám. 21. sz. alatt jelentkezhetnek, ahol bővebb felvilágosítást nyújtunk. STAVOINDUSTRIA, národný podnik, PZ HSY BRATISLAVA. Hviezdoslavovo nám. 21. Náborové oddelenie OF-8H 1971. VI. 2.