Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-17 / 142. szám, csütörtök

Az SZLKP vagy a SZLKP? Válasz olvasótáborunk szégyenkező tagjának Szerkesztőségünk névtelen levelet kapott, amelyben az Űj Szó május 15-i számának címlapját is ott találtuk mellékletként. A közlemény címében: Az SZLKP kongresszusa folytatja tanácskozását — a határozott névelő z betűjét bekeretezte és megkérdőjelezte a levél feladója ezzel a megjegyzéssel: „Komentár nélkül küldöm a mellékletet. Olvasó táboruk egyik szégyenkező tagja XY." Bár névtelen leveleket nem szoktunk figyelembe venni, és a levélíró véleményét sem vehetjük komolyan helyesírási kérdésekben (ezt bizonyítja a kommentár és az olvasótábor szavak hibás helyesírása is a 'levelébenj., mégis válaszolunk a megjegyzésre nyilvánosan, mert olyan kérdést vet fel, amely talán más olvasókban is felmerülhet. A válaszadásra dr. Jakab Istvánt, a nyelvtudományok kandidátusát kértük fel. Az alábbiakban közöljük válaszát. nek az az alakja, amelyik a betűszónak a kiejtett alakjához igazodik. Nem lehet tehát sem „SZLKP kongresszusáról", sem pedig „a SZLKP kongresszusáról" írni, hiába a névelőt kívánna az írásban mássalhangzóval kezdődő betűszó, csak „az SZLKP kongresszusáról", mert így ejtjük ki a rövidítést: eszelkápé. A Szlovák Tudományos Akadémia betűszót változata is az az névelőt vonzza: az SZTA, mert így ejtjük ki: esztéa. A

z olvasó feltehetően a határozott névelő z betűjét kifogásolja a szövegben. Szerinte tehát ez volna helyes: ,,A SZLKP kongresszusa ..." Sajnos, kétszeresen is téved. Először is abban, hogy azt hiszi, a betűszó ezt a tulajdonnévi alakulatot helyettesíti: Szlovák Kommunista Párt. Az ő logikája szerint az „A Szlovák Kommunista Párt kongresszusa ..." mintájára, illetve mivel a betűszó is mássalhangzóval kezdődik, az „A SZLKP kong resszusa . .." volna a helyénvaló. Nem, ez esetben a betűszó ezt a tulajdonnévi alakulatot helyettesíti: Szlovákia Kommunista Pártja. Ez elé pedig nem kell névelő. Persze ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy akkor a betűszói változat elé sem kell. A másik feltételezett tévedése az, hogy — mint említettem — a betűszók névelőzését is az eredeti tulajdonnévi alakulatnak megfelelően, illetőleg a szó írásképének névelővel való ellátása szerint képzeli el, tehát ha pl. a Szlovák Tudományos Akadémiáról beszélünk, akkor a tulajdonnév betűszói változata is a névelőt kap: a SZTA. A betűsző nemcsak a hoszszabb alakulat rövidítése, hanem önálló szó is, tehát a szókészletnek ugyanolyan önálló egysége, mint bármelyik másik szó. Ezt az elvet vesszük alapul a névelővel való ellátásakor is. Hiába nem kell névelő a következő alakulat elé: Szlovákia Kommunista Pártja, a belőle keletkezett betűszó elé kell, mégpedig a határozott névelőVISSZAPILLANTÁS Ezt a szabályt nem az Oj Szó szerkesztősége „találta ki", még csak nem is én alkottam most sebtében az Új Szó mentségére, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága fogalmazta meg már jóval régebben. A magvar helyesírás szabályai tizedik kiadásának 425. pontjában így olvashatjuk ezt: „A betűszó vagy a szóössze vonás előtt álló határozott névelő mindig a rövidítésnek, azaz a betűszónak, illetőleg a szőösszevonásnak kiejtett alakjához igazodik: az MSZMP (a Magyar Szocialista Munkás párt J, az MTA (a Magyar Tudományos Akadémia), az ÁFOR (az Ásványolajforgtilmi Vállalat); a KERAVILL (a Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat) ..." Azt hiszem, ezek után nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az Új Szó szerkesztősége a szóban forgó esetben helyesen járt el: a határozott névelő megfelelő alakját használta a betűszó előtt. JAKAB ISTVÁN Andel mérnök a bab csírázóképességét vizsgálja. (Spécii felvétele) A Bratislava Rača-i Sempra vál lalat zöldség- és virágmagok felvásárlásával, tisztításával és csomagolásával foglalkozik. Az el múlt idényben, amely tavaly július 15 tői ez év május közepéig tartott, hatvan vagon aprómagot vásároltak fel, tisztítottak meg a gyommagvaktól és egyéb szennyeződésektől. A tisztítást Clipper- és Petkus típusú gépekkel végezték, amelyek olyan tökéletesen dolgoznak, hogy még a porszemnyi nagyságú begónia magjától is elválasztják a szennyeződést. A megtisztított magvakat gépekkel zacskókba töltötték. Ez idén mintegy tizennégymillió zacskó telt meg sárgarépa, zeller, petrezselyem. káposzta, paprika, para dicsőm, dinnye, kapor, kelmaggal. Azonban mielőtt a magvakat csomagolnák, azokból mintát vesz nek és csiráztatják. Ha száz mag ból hetvenötnél kevesebb kel ki, akkor nem szabad árusítani. A Sempra vállalat által tiszti tutt és csomagolt aprómagvakat a Zelenina Drogéria, jednota üzletei árusítják. Fővárosunkban két szaküzletben árusítanak zöldséges virágmagvakat. Ezekben az üzletekben magokon kívül vegyszereket. műtrágyát, kerti szerszá makal is lehet vásárolni. — kv — Az országút nem versenypálya A régi közmondás is azt tart jja: „Lassan járj, tovább érsz." Sajnos, sok gépkocsivezető megfeledkezik erről. Siet, illetve gyorsan hajt s így könnyen baj érheti. Sokszor aztán oélba sem ér ... A múlt évben Szlovákia országútjain minden 34. percben tiörtént közúti baleset, amely minden órában sérülést, minden 13. órában pedig emberélelet követelt. Óránként a közúti fealesetek következtében 11245 korona kár keletkezett. A múlt évet összegezve: Szlovákiában 15 239 közlekedési balesetet je gyeztek fel, amelyeknél 674 ember vesztette életét, 8735-en pedig sérülést szenvedtek. Az anyagi kár 98 500 930 koronát lett ki. Ez a szomorú statisztika elgondolkoztató. Ezért tárgyal róla a közeljövőben az SZSZK kormánya is. Ugyanis nemcsak annyi a kár, amit hivatalosan a közbiztonsági szervek kimutatnak. Több száz ember marad ki a munkából sebesülés miatt, sokan pedig életük végéig rokkantak lesznek, kiesnek a termelésből, arról nem is beszélve, hogy a haláleseteket, az emberéletben okozott károkat pénzben nem is lehet kifejezni. A legtöbb közúti balesetet (27,6 százalék) a gyorshajtás okozta. Második helyen az előnyszabály meg nem adása áll. Nem kevesebb, mint 1596 szerencsétlenséget az ittas gép járművezetők okoztak. Az érsekújvári (Nové Zámky} járásban például minden negyedik, a terebesi (Trebišov) és a Liptovský Mikuláš-i járásban pedig minden ötödik közúti baleset okozója az alkohol volt. Az említett okok miatt 17 000 gépkocsivezetőtől vonták be a hajtási jogosítványt és szabálysértésért 110 000 gépkocsivezetőt bírságoltak meg. A statisztikából kitűnik, hogy a legtöbb közúti baleset pénteken, a legkevesebb szerdán történik. A hét végén mindenki siet háza, vagy otthonról vikendre. A legtöbb főútvonal menti faluban az út mentén nincs még gyalogjárda, így az emberek az országúton közlekednek, sajnos gyakran elővigyázatlanul. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a gyalogosok 1970-ben 1562 balesetet idéztek elő, ebből 628-at li, hogy a biztonságos közlekedésért folyó küzdelem össztársadalmi feladattá váljon. Ma már nem elég, hogy a kihágásokért megbírságolják a gépkocsivezetőket! Gyakrabban kell a hajtási jogosítvány bevonásának lehetőségével élni. A gépjárművezető-képző vizsgáknál Kiég egy óvatlan pillanat, és íme . .. a 15 éven aluli gyerekek. A biztonságos közlekedés fékezője, hogy a vidéki városok útkereszteződései nincsenek ellátva fényjelzővel. A helyzet megjavítása érdekében a nemzeti bizottságok tehetnének a legtöbbet. Az 1970-es évet rég magunk mögött hagytuk. Miért foglalkozunk mégis a közúti balesetek múlt évi mérlegével? Elsősorban azért, mert még mindig nem okultunk belőle. Ugyanis az 1971. év első öt hónapjában az SZSZK országutain 5371 közúti baleset történt, ami 445-tel több a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. A sebesültek száma 111-gyel, a halottak száma 49-cel, iiz anyagi kár pedig 4 956 000 koronával emelkedett. Az autók számának szaporodása és a közúti balesetek nagy méretű növ^k-edése megkövetealaposabb tudást, gyakorlatot kell követelni. Az üzemekben szükséges előadásokat, iskolázásokat tartani, hogy a gépkocsivezetők felfrissítsék tudásukat. S ha már a nevelésnél tartunk,, nem ártana ezt már az iskolákban elkezdeni. Jó volna minél több városban, járási székhelyen közlekedési gyermekjátszótereket kiépíteni, ahol tapasztalt pedagógus vezetésé-vel a diákok a gyakorlatban ismerkednének meg a biztonságos közlekedés szabályaival. Az országút nem versenypálya! Jó, ha erre minden motoros jármű vezetője gondol, mielőtt a volán mögé ül. Gondoljon arra is, hogy inkább később, mint soha se érjen célba! Néhány perc, de még néhány óra sem éri meg életünk és mások életének kockáztatását. NÉMETH JÁNOS SZ ÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A GYERMEK ÉS A BESZÉDHIBÁK NAPJAINKBAN annyira általános a gyermekekről való gondoskodás, hogy korunkat a „gyermekek századának" lehetne nevezni. Egészségügyi és pedagógiai intézményeink felszerelése olyan tökéletes, amilyenről elődeink nem is mertek álmodni. A családok is lényegesen többet foglalkoznak a gyermekekkel, mint a múltban. Ma a szülők általában kellő gondot fordítanak a higiéniára és a gyermeknevelésre. Az egészséges gyermeknek megvan minden feltétele ahhoz, hogy idővel teljes értékű, művelt, öntudatos és szilárd jellemű tagja legyen a társadalomnak. Ezért egészen természetes, hogy a gyermek mindent megkap, ami fejlődéséhez és biztonságához szükséges, ugyanakkor azonban az őt körülvevő környezet is legyen példamutató számára mind életmódban, mind pedig a beszédben. A beszéd ugyanis szorosan összefügg a gondolkodással, a helyes gondolkodást pedig a helyes beszéd tükrözi. A helyes beszédről való gondoskodással elősegítjük a gyermek szellemi fejlődését is, és ezzel lehetővé tesszük, hogy idővel éppen a beszéd révén bekapcsolódhasson a kollektívába. Az az ember, aki nem tanult meg hibátlanul beszélni, nem érzi magát teljes embernek. A hibásan beszélő gyermeknek már az iskolában, de később a mindennapi életben is nehézségei lesznek. A közelmúltban több esetben előfordult — különösen a pedagógiai iskolákon —, hogy a felvételi vizsgán nem feleltek meg azok a tanulók, akiknek beszédhibájuk volt. A sikertelenül felvételiző tanulók a Bratislavai Orr-, Fül- és Gégeklinika foniátríai osztályához fordultak azzal a kéréssel, vajon nem lehetne-e beszédhibájukat minél előbb kiküszöbölni, mivel ez a feltétele további érvényesülésüknek a pedagógiai iskolán. A sikertelenség keserű csalódást okozott az érintett tanulóknak és a szülőknek, az iskola eljárását mégis helyesnek tartjuk, mert a hibás beszédű pedagógus veszélyt jelent a beszédet tanuló gyermekre. A GYERMEK a beszédet utánzás révén tanulja meg, ezért nagyon fontos, hogy az utánzandó példa kifogástalan legyen. Ez a követelmény természetesen nemcsak az óvodákra, hanem a pedagógusokra js vonatkozik. Tehát az óvónőnek, illetve a pedagógusoknak — és természetesen a szülőknek is — arra kell törekedniük, hogy a gyermekek hibátlan, szép beszédet halljanak utánzandó példaként. Felmérések során megállapítást nyert, hogy azokban az iskolákban, amelyekben a tanítók mindig tisztán és gondosan ejtették ki a hangzókat, sokkal kevesebb tanuló beszélt helytelen kiejtéssel, mint azokban, amelyekben a beszédkulturára nem fordítottak kellő gondot. Megfigyelhető, hogy egyes felnőttekhez a gyermekek jobban ragaszkodnak, másokhoz kevésbé. Minél erősebb ez a rokonszenv, annál szívesebben utánozza a gyermek a felnőttet. Az egyik osztályban például a tanulóknak több mint a fele helytelenül ejtette ki a „r" hangzót — „raccsolt" —, mert kedvelt tanítónőjüktől úgy hallották. Sajnos, elég gyakran tapasztalható, hogy egyes szülők, illetve nagyszülők a gyermek beszédét utánozva gügyögnek vele. Ez nagyon helytelen. A szülők a gyermek előtt beszéljenek mindig természetes hangon, tiszta kiejtéssel, és ne használjanak külön „babanyelvet", ha a kisgyermekhez szólnak. A gyermek hang- és beszédszervei a fejlődés kezdetén ugyanis még ügyetlenek, gyakorlatlanok, a hallószerv még nem eléggé fejlett. A gyermek ítánozva tanul, eleinte nem tudja eléggé differenciálni a felnőttektől hallott hangzókat, és azokat rosszul utánozza, helytelenül mondja. Ha ilyenkor a gyermek környezete — a szülők és a hozzátartozók — örvendezve azon, milyen aranyos a baba, maguk is gügyögni kezdenek, nyilván nem is gondolnak arra, hogy rossz példájukkal káros hatással vannak a gyermek beszédének fejlődésére. A pösze beszédű gyermek az iskoláskor előtt általában nem érzi a beszédhibájából eredő hátrányokat. A rossz hangképzés azonban a gyermeknél annyira rögzülhet, hogy nem marad el később sem, az iskoláskor idején, amikor a hibás kiejtés már „nem áll jól". A gyermek helytelen kiejtése ugyanis kiválthatja az osztálytársak gúnyolódását, s az ellen úgy védekezik, hogy félrevonul, elzárkózik társai elöl, ami természetesen nyomot hagy benne. A hibás kiejtés azonban nemcsak bizonyos foglalkozási ágakban jelent akadályt. Napjainkban a nyilvános szereplést szinte egyetlen dolgozó sem kerülheti el (pl. felszólalás a különböző gyűléseken), s ilyenkor a hibás kiejtés valóban kínos. Nevetségessé teszi a felszólalót, és komolytalanná válik a mondanivaló. Emiatt az ember a társaságban is nevetség tárgyává válhat. Mindez elkerülhető, mivel a beszédhibák kiküszöbölhetők. Miért kellene tehát gyermekeinknek emiatt szenvedniük? Legyenek tehát résen a szülők, meg a pedagógusok is, hogy a hibás kiejtést idejében helyre lehessen hozni. FEL KELL HtVNI a szülők figyelmét egy makacsabb beszédhibára, a dadogásra. A dadogás a beszéd sajátos elváltozása, amelyet leginkább a beszédfolyamat görcsös fennakadása és a ritmus zavara jellemez. A dadogó lelki életét jelentékenyen befolyásolja az a tény, hogy igen sokat kell foglalkoznia magával a beszédaktussal, állandóan résen kell lennie, kerülnie kell azokat a helyzeteket, amelyekben úgy véli, hogy beszédhibája megnyilvánulhat. Nyugtalanítja az a gondolat, ha valahol beszélnie kell, dadogni fog, s emiatt kínos helyzetbe kerül. A dadogó gyermekek általában érzékenyek, hangulatuk változékonyabb, figyelmük gyakran ingadozó. A dadogó tanulónak sokszor az iskolában is vannak nehézségei. Feleltetése néha külön problémát jelent. Adódhatnak olyan helyzetek, amelyek megoldása olykor szakszerűtlen, sőt pedagógiai szempontból is helytelen lehet. Elítélendő, ha a pedagógus türelmetlen és sürgeti az amúgyis ideges, akadozó, esetleg síró tanulót. Viszont felelés közben egy bátorító tekintettel vagy egy-két dicsérő szóval sokat segíthetünk, s a tanuló megnyugodva el tudja mondani mindazt, amit megtanult. A szülők azonban megkímélhetik gyermekeiket ezektől a nehézségektől. Ha a gyermek dadogni kezd, forduljanak azonnal orvoshoz. Ne hallgassanak azokra, akik azt mondják, hogy majd kinövi. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy 4—5 éves korban a gyermek 6—10 hónap alatt kigyógyítható, ha a szülők mindig az utasítás szerint járnak el, míg 3—4 évvel később, már hosszabb ideig tartó kezelésre van szükség. IGEN FONTOS, hogy a dadogó gyermek szülei haladéktalanul szakemberhez forduljanak, mivel az idejében kezelt beszédhiba az esetek túlnyomó többségében eredményeseu.gyógyul, és ezzel megelőzhető az ebből adódó hátrányos helyzet. HASÄK VILMOSNÉ Énekkari fesztivál Érsakújvárott 1971. június 19-én és 20-án rendezik meg Érsekújváron (Nové Zámky) a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok országos fesztiválját. A megnyitóra szombaton tíz órai kezdettel kerül sor, majd a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére ünnepi akadémiát rendeznek. Az énekkarok seregszemléje 19 órakor kezdődik a Szakszervezetek Házában s ugyanott folytatódik vasárnap, egy oktató hangversennyel a tanulóifjúság számára. Délután a fesztivál ünnepi hangversenyén 16 gyermek- és ifjúsági kórus lép a közönség elé. -cz-