Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-13 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

ii?;/ ÚJ szú Meg nincs nyár — s meqis régen nyár van már. Ezt a paradoxont nem újságírói hatásvadászó ötlet szüt.e, hanem a természet szeszélye, amely azonban bízvást törvényszerűen munkálkodik akkor is, ha — látszatra — rendhagyó jelenségeket produkál. Naptári időszámítás szerirt. ugyan még csak egy jó múlva kellene be köszöntenie az idei nyárnak, de ténylegesen hetek óta jelen van már — 28—30 Celcius-fokos hőséggel, trópusi jellegű zivatarokkal. erdók-mezök harsány színtobzódásaival. virágoskertek és rózsaligetek kábító illato zásával, hajnali rigófütty-hangverse nyekkel meg esték fülledt csendje ben messzire hangzó vadgalamb-bu rukkolással. A tűző nap alatt, fényözönben és gomolygó párákban, kertek, rétek, termőföldek. berkek hegyoldalak nagy zöld viharzásban, tavak és patakok csillámló tükre alatt — mint holmi eleven díszletek között folyó va rázslatos színjátékban — zajlik a természet öitaidatlan s mégis megdob bentöen értelemteli drámája. Miriád életre és pusztulásra ítélt szerves lény nyüzsög, kúszik, szív, szörcsög, tapad, bozsog. bomlik, egyesül, osztódik, re meg, foszlik, hörren és csörtet — az anyagi világ és léteiés öröknek tűnő rendje szerint, amelyben külsőképp minden végtelen körfolyamatban is métlődik. a lényegre nézvést pedig mégis a fejlődés, a tökéletesedés útján halad. Elletnétek, ellentétes anyagi erők párharca, féloldódása és kiegyenlítődése révén, enqelsi megfogalmazással: a természet dialektikája szerint. S mit tesz az ember, a termesiet legtökéletesebb gyermeke? Elfogmiia az idő. olyannak, amilyen,' elfogadta ezt a korán ránk tört nyarat is, mint annyi más jótéteményét a természet nek, s a maga módján él vele. A verőfényes határban kaszálógépek rajzanak, de javálmn vágják a sarjút, s gyűjtik a szénát kézi erővel is. j Amikor ez az írás megjelenik, sokhelyiifi: bizonyára már be is fejezték, s csak a magasabb fekvésű helyeken, a hegyi kaszálókon ha végzik még. j <4 városi ember már jó ideje verejtékezve bajlódik a kertjében, víkendháza tájékán, de jó érzéssel eltelve, mert maga teremthette oázisban. S jóllehet, még nem indult meg az általános tu ristaforqalom \Varnemünde és Split Balatonfüred és Mamaia között, már hetek d.a nyárelőre valló élénkség tapasztalható a víkendezésben, üdülésben: autókaravánok sivítanak oir. egyre zsúfoltabbá váló műutakon. a strandok is kánikulai forgalmat bo nyolhanak, sőt korunk újnomádjai. a campingezők is rég benépesítették már a folyómenti réteket, erdőaliakat és tópartokat. De vonjuk szűkebbre a koi'.i Sza bad fürdőn, városszéli tó partján fürdőzők hemzsegnek. Bronzszínű, imittamott csokoládébarna lányok és fiúk hevernek lustán a fövenyen, vagy ép pen ruganyos izmos és feszes idomok önfeledt s ezért kt.árulkozó játékával pattogó labdák után nyúlnak, ugranak, futnak; önhitten, sóváran vagy mélázva hunyorognak a napba, bámulnak -bele az ég kékjébe — futó felhők foszladozó, tovatűnő arabeszkjeiben olvasva, ami talán mindig is kapcsolatteremtő szimbóluma volt a képzelet és valóság végletei közt gyötrődő fiatalok legsajátosabb megni/Hvánulásának, a szerelemnek. Fejüket egymás ölébe hajtják, egymás ha/ában turkálnak, fűszálakkal. virágokkal játszanak. Ez az a nemzedék, amelyei — divatos nyugati szóhasználattal élve - flowers' chUdren-nek, a uiráaok gyermekeinek neveznek. A kép. amely (Futy tatás a 2. uldalun) Tóthpál Gyula felvétele - w ^ÉÉlMÉbii