Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-11 / 137. szám, péntek

Repül a galamb Sportjáték a galamblövészet - Jó hírnevük van a farna di vadászoknak - 160 puska „szerepelt" a lövészetükön Felhő sincs a táj fölött. És olyan illatot lehel a határ, hogy a legelőkelőbb francia parfümgyár is szégyent vallana mellette. Az idő kedvező. A farnad

i (Farná) vadásztársaság jól választotta meg az időpontot. Ilyen világos, páramentes időben, amikor még szél sem fúj, igazán nagyszerű sportjáték a galamblövészet. Tegnap előkészítették a terepet, kitűzték a veszélyt jelző zászlócskákat, bunkert ástak, befedték egy vaslemezzel, a röpítőszerkezet működését ellenőrizték, kijelölték a lövészhelyeket és most már csak a színes ernyőt kell felállítani, hogy asztalt helyezzenek alá. Egy-kettőre kész is vannak ezzel. Még azonban várni kell egy kicsit, mert a gumikerekű kordén most hozzák a töltényeket tartalmazó ládákat. Az ernyő alatti asztalra kimutatásokat terítenek, erre jegyzi majd fel a lövések eredményeit a bizottság. Androvics András a bizottság egyik tagja. Melléül V a n y ú r József, majd néhány perc múlva L a j s z 11 e r Sándor is. Kezdődhet a lövészet. Egy barna vadászkutya azonban gazdája után szökött, bizonyára hajtást remélve, és most megvakkantja a pillangókat. Valaki erélyesen kijelenti: „Itt nincs helye kutyánaki" Korencsi József már enyhébb: „Nézzétek, hisz ez csak amolyan tanonc-kutya, hisz még mindenhez van egy-két szava, még vakkantgat..." És a kutya valóban, még vissza is felesel. Ki tudja, mit jelent ez kutyanyelven? Hiába no, még csak tanulja mesterségét, nem tudja, hogy áz igazi vadászkutyának nem szabad vakkantgatni. Végül is egy bámészkodó fiúcska nyakörvénél fogva elvezeti. Kezdődik a lövészet. — Kész? Visszakiáltanak a bunkerből: — Kész! A betöltött puskát vállához emeli a lövész. Céloz. Valahová a bunker irányába. És elkiáltja magát: — Galamb! Ebben a pillanatban a bunkerből a röpítőszerkezet segítségével „kilőnek" egy agyagyalambot — azaz egy agyagból készített korongocskát — és a vadász röptében lelövi. Ha sikerül a lövés, mint az előbbi is, akkor a bizottság feljegyzi a találatot. De íme, most a következő „galamb" valahová oldalra röpül és vadászunk hiába lő utána kétszer is, bizony sértetlenül hull alá. Sebaj! Még van nyolc lövése. Még próbálhat. Ha tíz lövésből kilencet eltalál, még mindig van lehetősége második, vagy harmadik helyre jutni. Sőt, még megismételheti a sorozatot, ha újra befizet a vadászgazdánál és van még tölténye. A vadásztársaság díjat ls tűzött ki. Az első díj egy borból készített fegyvertok. A második egy vadásztör, a harmadik egy vadászkés, a negyedik vadászszék. Mindegyik^fontos kelléke a vadásznak. Dehát nemcsak a díjakról van itt szó, hanem arról, hogy ki tud pontosabban célozni, ki tudja röptében eltalálni a galambot, ki a jobb lövész. Bámészkodók tömege állja körül félkaréjban a terepet. Figyelik a lövészetet. Nem maradnak el a megjegyzések, hangos véleménynyilvánítások sem. És milyen furcsa a közönség! Ha valaki egymás után több találatot is elért, lélegzetet viszszafojtva figyelik, hogy sikyrül-e folytatnia, de ha téveszt valaki, bizony néhány esetbon gúnyos megjegyzések hangzanak el. Nem is csodálom, hogy némelyik vadásznak remeg a lába az izgalomtól, amikor már a harmadik, vagy negyedik lövésnél téveszt. Arca azonban merev, és biztos a keze. Ha jó fegyvere van, még ismételten is lő. — Ez igen! — Nahát! — Talált? De mit? Bizony, az ilyen megjegyzések csak idegesítik a versenyzőket. Pedig némelyek még egymás között is fogadásokat kötöttek, hogy melyikük hányat talál el a felröppenő tíz galamb közül. Jó hírnevük van a farnadi vadászoknak. Messze, idegen tájról érkező barátaik is beállnak a versenybe. Nem szólva arról, a nagyon természetes szokásról, hogy a környező vadásztársaságok képviseletében többen eljöttek az agyaggalamb-lövészotre. Nem probléma, ha valaki a vendégek, vagy a közönség soraiból megéhezett, felkészültek a vendégfogadásra a farnadink. A lövészterep mögötti futbaľpályán áll a konyhájuk. Tegnap este az egész vadásztársaság burgonyát tisztított, most pedig Rózsa László és Hornyák Ferenc már szakácskodnak. Megebődeltetik ők a vendégeket. Alig félórás ebédszünetet tartanak csupán, mert még sokan lövéshez akarnak jutni. Izzad a bizottság. A bunkerben működő „személyzet" is fáradt. De nem állnak le egy félórára sem. Durrognak a fegyverek. Néha ketten is a lövészhelyre állnak, amíg az egyik tölt, a másik ló. Néha egy-egy kívülálló, érdeklődő, vagy éppen vadászjelölt is megpróbálkozik. Ilyenkor a bizottság elnöke a lövész mellé szólítja valamelyik vadásztársát és annak felügyelete mellett kipróbálhatja tudását az illető. Furcsa a közönség! Ezeket a próbálkozókat senki sem neveti ki! Sőt, meg biztatják is őket. „Csak nyugalom! Ez szép volt! No, majd a következő!" A lemenő nap már a láthatár peremét érinti, amikor négy vadászt is előszólít a bizottság. Ugyanis még nem dőlt el a versenyben a negyedik hely illetékessége. Már tudják, hogy Tandelmajer Emil, a farnadi erdész háromszoros tízes találatával az első. Eldőlt a verseny a második és a harmadik helyezett között is. Megérdemelten jutott második helyre a búcsi (Búč) Barsi László, aki egyébként erdészeti iskolába jár. Egy találattal maradt mögötte a verseny harmadik helyezettje, Molnár István, aki egyébként „civilben" hentes Zselizen (Želiezovce). Most négyen állnak a lövészhelyre. Köztük az egyik „szakács", Hornyák Ferenc is. Mindenki kap öt-öt töltényt. Aki egy lövést téveszt, kiesik. Máimindenki izgatott. Még a közönség is. Végül a- harmadik forduló után „szakácsunk" magabiztos lövéseivel elnyeri a negyedik díjat. Azon nyomban kitör a „hurrá!" kiáltás. Még jobban ünneplik, mint az első három helyezettet. Az eredményhirdetés után Kiosztják a díjakat, majd fe'sorakozik a vadásztársaság, töltenek és vezényszóra sortüzet adnak. Még számot vetnek egvmás között: A versenyen IGO puska „szerepelt", valamivel több mint 200Ü agyaggalambot lőttek le és 2500 töltényt használtak el. Elégedettek. Jól sikerült a galamblövészet. Jól bizony, mert nagyszerű verseny volt, vadászokhoz méltó, komoly versengés és nem öldöklés, hisz íme, a falu fölött ott repül a galamb. Nem is egy, hanem az egész csapat. Repülnek, repülnek ... HAJDÚ ANDRÁS Gépipari használatra, Aldurit elnevezésű speciális tömítő anyagot gyártanak az Ostí nad Labem-í Vegyi Művekben. Egy kilogramm ilyen anyag ára 3000 korona. (Holan — CSTK feli>.) Hratislavai utcák Tóthpál Gyula felvétele Valóságlátás és hitelesség Jegyzetek a magyar rövidfilmfesztiválról Miskolcon, a már hagyományos magyar rövidfilmszemlén tizenkettedszer találkoztak a szakmabeliek, hogy mérlegre tegyék az ország egyévi rövidfilm-termését és díjra érdemesítsék a legjobbakat, összehasonlítási alap híján a külföldi szemlélőnek — aki a XII. Miskolci Rövidfilmfesztiválon ismerkedhetett meg alaposabban a magyar rövidfilmművészet'el —, nehéz lemérni a fejlődés vagy a hanyatlás fokát, több mint félszáznyi rövidfilm (pontosan 57) és csaknem két tucatnyi tévéfilm (19) alapján azonban, ha nem is maradéktalanul, de fel lehet mérni egy ország filmgyártását és következtetni iehet az alkotók leg jellegzetesebb törekvéseire. Napjainkban — úgy tűnik — a rövidfilmművészet lassabban és nehézkesebben fejlődik, mint a játékfilmgyártás (s ez a megállapítás a világ rövidfilmjeire is vonatkozik), holott a dokumentumfilmgyártásban óriási és kiaknázatlan lehetőségek rejlenek. Csakhogy az alkotók — néhány kivételtől eltekintve — nem élnek kellőképpen ezzel a lehetőséggel, a mai mondanivalót tegnapi formában dolgozzák fel. A filmesek szinte visszaestek a cinema vérité módszerébe, az alkotások többsége a szavakra és nem a képek kifejező erejére épül. Ez a tény bizonyosodott meg bennünk a látott filmek alapján is, az alkotások ugyanis sem mondanivalójukban, sem formájukkal nem hoztak semmi újat, s nem emelkednek az átlag fölé. Ám igaztalanok lennénk, 'ha figyelmen kívül hagynánk a magyar rövidfilmgyártás értékeit, a riport- és dokumentumfilmek hiteles és sallangtalan valóságábrázolását, azt a felelősségtudatot, mely a filmgyártásnak ezt az ágát jellemzi. Viszont nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy egyes alkotók a dokumentarizmus módszerét öncélúan alkalmazzák, s úgy vélik: a téma uz utcán hever, csak le kell érte hajolni, magyarán: az életet egyszerűen le kell fényképezni úgy, ahogyan van és ezzel kész a film. így születnek aztán olyan alkotások, melyek bár hitelesek, de hiányzik belőlük a művészet. Tehát a témáért korántsem elég csak „lehajolni", mert a művészet nem elégedhet meg a látszat ábrázolásával, hanem fel kell kutatnia és bemutatnia a valóság mélyen gyökerező lényegét. Ezzel kapcsolatban óhatatlanul is ide kívánkozik egy világhírű művész mondása: „Ne csináljunk szobrot arról, amit látunk, de csináljunk csakis arról, ami nem volt és soha nem is lesz látható." Valahogy így van ez a rövidfilmművészetben is. Ezek a gondolatok vetődtek fel a „Társadalmunk ábrázolása a mozivásznon és a képernyőn" címmel megrendezett vitán is, melynek mondandóját Hermann István esztéta egy híres Lenin-kijelentéssel — „Kimondani azt, ami van" — öszszegezte. És szenvedéllyel kimondani, fűzte hozzá az idézethez. Elkötelezetten, mégpedig a szocializmus iránti elkötelezettséggel kell vállalni a mai valóságot úgy, ahogy van, az alkotóknak a köznapi problémákban kell megkeresniük a jót és a rosszat. A kamera avatkozzék bele az élet jelenségeibe, ne csak rögzítsen, hanem kérdezzen, s ha nincs válasz, kérje a segítséget a társadadaiomtól, amelynek filmet készít. Örvendetes tény, hogy a dokumentumfilmek a köznapi problémák szószólói, az alkotók — néhány kivételtől eltekintve — az élet időszerű kérdéseit elemzik, a mindennapok társadalmi és szociális problémáit boncolgatják széles összefüggéseiben. Kár viszont, hogy a filmek többsége — bár szakmai hozzáértéssel készült — a valóság feltárásának pontján megrekedt, a tények, a jelenségek puszta szemléltetésén, az információközlésen nem jut tovább, hanem a felületen marad, megelégszik a látszat ábrázolásával, következésképpen: hiányzik belőlük a képi művészi megjelenítés, s emiatt az alkotás elveszti szuggesztivitását. Nem véletlen, hogy azok a filmek hagytak mélyebb nyomot emlékezetünkben, amelyek a ráébresztés szándékával közeledtek a világhoz s a társadalomról, emberről, természetről alkotott ismereteinket gazdagították. Bármennyire is furcsán hangzik, de a filmekről egyenként általában több jót lebet mondani, mint arról az összképről, amit nyújtanak (a kifulladás jeleit viselik magukon). A dokumentumfilmek közül Magyar József A per című díjnyertes munkája talált kedvező fogadtatásra, mely Arany János „fülemüle perének" mintájára az ötcentiméteres földdarabért tíz éve folyó pereskedésről szól. Rokonszenvesek a Balázs Béla-stúdió fiataljainak alkotásai, melyek tartalmilag és formailag is eredetiek, fiatalos szemléletűek. A fesztivál legjobb színvonalú, kutató szenvedélyű, közéleti érdeklődésű filmjei — bár kissé hosszabbnak tűntek a kelleténél — kétségkívül ebből a stúdióból kerültek ki. Ezek közül említést érdemel ifj. Schiffer Pál Stáció- ja, melyben az alkoholisták vallanak önmagukról: a film kutatja az alkoholizmus okait, ki, hogyan válik alkoholistává, hol az a stáció, ahol az emberből alkoholélvező, rendszeres ivó lesz. Paulus Alajos, az „ ... enyhítő és súlyosbító körülmények figyelembevételével ..." című filmjében megszólaltat egy fiatalembert, akit kocsmai verekedésért ítéltek el. Dobray György jó alapötletre épült Munka-shou) című alkotásában (díjazott mű) a munkaerkölcs problémáit elemzi. A kényes témát szellemesen és hatásosan dolgozta fel. Az érdekes alkotások között külön figyelmet érdemei az ingázó munkások életéről, család járói szóló Fekete vonat című film, melyben ifj. Schiffer Pál egy életformát — ellentmondásaival együtt — világít meg. Szálkái Sándor A krokodil című munkája .szatirikus formában szól egy, élő krokodilokat tartó budapesti lakosról. A külföldiekkel kötött házasság problémáját elemzi Szomjas György Nászutak című filmjében (az egyik fődíjat nyerte). A valóság feltárásának tudományos igénye hatja át a rövidfilmek másik csoportját, melyre Vas Judit Befejezetlenül című munkája a legkifejezőbb és legértékesebb példa. A közelmúltban elhunyt rendezőnő a népszerű-tudományos filmek sorában — úttörő módon — szociálpszichológiai kérdések kutatásával foglalkozott. Az egyik nagydíjjal jutalmazott filmjében a szeretet nélküli környezetben eltöltött kisgyermekkort, az agresszív szülők okozta sérüléseket, az érzelmi labilitást, a kapcsolatképtelenséget elemzi egy kamaszlány, Editke sorsán. A filmet az élet alakította, a történetet az élet írja, így természetesen „befejezetlen", mert kész receptet adni, megoldást találni nem lehet. A film életszerű s gondolkodásra serkentő. Sajátos jellegűek, igen frappánsok és szellemesek a magyar animációs filmek. Gyorsan pergő ötleteikkel, tematikai, feldolgozásbeli sokféleségükkel méltán váltották ki a közönség tetszését. Osztatlan elismerésre tarthat számot Szoboszlay Péter Rend a házban című munkája, melyben egy házmester mondja el, hogyan képzeli el a rendet a házban. Említést érdemel még a tehetséges Vajda Béla és Jankovics Marcell a Mással beszélnek és a Mélyvíz alkotója. Beszámolónk nem lenne teljes, ha nem szólnánk a tévéfilmek erős mezőnyéről. A legörvendetesebb talán a tévéprodukciók általános javulása, ami a díjakban is tükröződött (az öt fődíjból kettővel tévéfilmet jutalmaztak). Urbán Ernő és Szűcs László a Kántor család című alkotása egy szocialista elveket valló emberről szól, elemzi, hogyan tudja ez az egyén eze«et az elveket érvényesíteni a közösségben és a szűkebb családi körben. A másik díjnyertes film Zsigmond Boriska munkája, Goldmann György mártírhalált halt szobrászművész életét, munkásságát, tragikus halálát dolgozza fel. A televíziós filmek közül ís Ifl azok keltettek visszhangot, W melyek mélyen a valóságban gyökereznek. A frisseség, ele- 197 ven életszerűség, életközelség olyan lehetőségek, melyekkel a vi. televíziós műfajoknak még inkább élniük kellene. w TOLGYESSY MARIA ^