Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-11 / 137. szám, péntek

TERVSZERŰEN, ÁTGONDOLTAN Beszélgetés VLADO ULIČIANSKÝ mérnökkel, a košicei Kohótervezési Vállalat igazgatójával • Igazgató elvtárs, milyen problémák megoldásán töpreng a legtöbbet? — Gondolom, a milliókon. Ezt a megállapítást nem hatáskeltésnek szántam. Elgondolkoztató, mennyi apró érték hever szerte szét, s mi gyakran elnézünk felettük, pedig milliókról van szó . .. • Válaszának bevezetője érdekes, de úgy érzem, ennél a beszélgetésnél mindkét tünknek előnyére válik a konkrétság . .. Vaeok elvtárstól, az SZLKP KB titkárától mi* is hallottuk, hogy több mint 100 milliárd koronánk fekszik a megkezdett építkezésekben. És továbbra is tanúi vagyunk a hatalmas „beruházói kezdeményezésnek". Mindig hiányzik valami, mindenki építeni akar, mindenki befektetni akar... De a beruházási „igyekezetnek" is van határa. Nem korlátlanok egyetlen állam lehetőségei sem. S e szabály alól mi sem képezünk kivételt. Véleményem szerint számunkra csak egyetlen út létezik, melyen haladnunk kell: többel termelni, több hasznot elérni, s így lesz miből fedezni a további beruházásokat. • Az a kérdés: hogyan termelni? — Éppen ehhez akartam eljutni. E téren az én véleményemet bizonyos fokig az befolyásolja, hogy tervezővállalat élén állok. Vállalatunkban arra törekszünk, hogy ésszerűen helyezzük el új létesítményeinket. Ez eléggé tág fogalom, a lényeg az adottságaink s a létesítmények hatékony kihasználása. Bizonyára meg akarja kérdezni: hol vannak a bevezetőben említett milliók? Nos, gyakran találkozunk „rejtett" befektetésekkel, tanúi vagyunk a területek nem gazdaságos kihasználásának, a mezőgazdasági földterület hektárjait fecsérlik el. Nem is tudatosítjuk, hány kilométer villanyvezetéket építünk feleslegesenl Milliók „rejtőznek" a feleslegesen szállított és átrakott anyagban, az ember fizikai és szellemi munkájának tékozlásában is. • Tehát egy rendszer kialakításáról van szó, amit érvényesíteni kellene minden szervben, üzemben és vállalatban. Minden mindennel összefügg. Ez az ókori görög igazság ma is érvényes, és a jövőben is uz lesz. Cél nélkül nem lehet élni ... — Nézze ezt a röpcédulát. Minden cikk arról szói, hol és mikor rongálták meg ásatás közben Košicén a távösszeköttetési vezetéket. A közelmúltban levelet kaptam Štefan Piatok mérnöktől, a területi távösszeköttetési igazgatótól. A levél azokat a milliós károkat tárja fel, amelyeket az ilyen ásatások okoznak. Tegyük azonban kezünket a szívünkre: tudjuk egyáltalán, mi minden van a város alatt? Egy-egy ilyen ásás alkalmával „fedezzük fel" a különböző vezetékeket. Hiányoljuk a tájékoztatási rendszert, mert nem tudjuk mi hoi található? Pedig lehetne ez másként is. Erről győz meg bennünket a Kelet-szlovákiai Vasmű példája. Itt minden lefektetett vezetéket bejegyeznek, mindent, amit a földbe helyeznek, papíron rögzítenek, így e téren baleset csak egy konkrét személy vagy személyek felelőtlensége folytán keletkezhet. És itt természetesen már a törvények hatáskörébe kerültünk ... • Ügy érzem, elértUnk a területfejlesztés problémájához . .. — Véleményein szerint ez minden társadalom sikeres fejlődésének az egyik alapvető feladata. Meghatározott környezetben és területen élünk. Élhetünk jól vagy rosszul, lehet környezetünk szép, vagy elégedetlenséget szülő. Ne menjünk messze a példákért, tekintsük meg Košice déli területét. Ez nem ésszerűen és hatékonyan kihasznált terület. Nézze e rajzot! Itt az egykori repülőtér iparvágányokkal felszabdalva. Találunk itt olyan épületeket ós létesítményeket, melyeknek egyáltalán nincs szükségük iparvágányokra, más helyeken viszont, ahol iparvágányokat lehetetlen lefektetni, olyan létesítményeink vannak, melyeknek szükségük lenne rá. Ezen a területen betonkészítö üzemet építenek a Magasépítő Vállalat, a Kohóépítő ôs a Montos'av számára. Éppen itt a közeli hőtelep mellett, holott az épülő létesítménynek sem iparvágányokra, sem hőre nincs szüksége. Nem igényli e szolgáltatásokat az őt ideiglenes raktár sein. Ideiglenes 20—30 évig... A Polnoprodukt szomszédságában áll a Prešovi Nagykereskedelmi Vállalat raktára. Hogyan került ide? Ez a városrendezés titka. Ezután a húsfeldolgozó üzem, majd a baromfitelep következik, de a biztonság kedvšért közöttük kapott helyet a vashulladéktelep. Nos, hol itt a rendszer, és hol itt a logika? • Szinte fáj mindezt hallani... — Igen, mindnyájunknak egyformán fáj. A közelmúltban sok olyan hibát követtünk el, melyeknek nem lenne szabad megismétlődni. A szemléltetés kedvéért felhozok egy példát. Milyen hasznunk varr abból, ha felépítünk egy műszakilag tökéletes hőtelepet, de rossz helyen? Semmi, csupán veszteség! Minden beruházásnál tudatosítanunk kell, hogy az egyedi megoldásokon kívül szélesebb körű kötelékek is léteznek; az egyes zónáknak vagy népességtömörüléseknek belső összhangban kell lenniök, összhangban kell állniok egymással a város keretén belül és végső fokon szükség van az összhangra a kerület és az ország városai között. • Más szavakkal mondva, az említett kötelékek tiszteletben tartása, tökéletes ismeretük rendkívül fontos. Különösen, ha belátjuk, hogy minden esetben csak egyetlen legjobb megoldás létezik ... — Két dologgal függ ez szorosan össze. Elsősorban is lehetetlen dönteni a problematika ismerete nélkül. Másodszor nem értelmezhető az alkotómunka szabadsága (műszaki, városrendezési, gazdasági stb.) úgy, ahogy eddig ezt gyakran értelmeztük. • Ügy gondolom, mivel az ulóbbi hónapokban sok sző esik a tartalékok feltárásáról, ez cselben itt páratlan lehetőség kínálkozik. — Minden bizonnyal. Ismeretes az a szlovák kormány álial jóváhagyott dokumentum, Mmely Szlovákia területfejlesztésit vázolja. Nálunk Kelet-Szlovákiában is fokozatosan rátérünk a helyes útra. A kerületi és járási párt- és állami szervek ma már másképp tekintenek az egyes területek fejlesztésére, mint azelőtt. Megnyilvánul ez abban az átgondoltságban is, mely sze rint hozzáfogtak Svidník, Poprad, Kežmarok, Bardejov és az utóbbi években Košice fejlesztéséhez is. • Am nincs helye a túlzott optimizmusnak . . . — Az optimizmus — míg jogos —, beszélhetünk róla. A lényeg tehát csakis az, hogy az optimizmusunknak legyen létjogosultsága. Ezt kemény harcok árán kell kivívni, ugya'iis még mindig van elég vállalati és „maszek" egoizmus. Végső következtetésként e deformációk megszűnése az emberi gondolkodás megváltozásában rejlik. Ismerünk például olyan egyéneket, akik arra gondolnak: legyen minden egy rakáson, térjünk ki a? igényes együttműködés elől, ápoljuk saját kényelmünket — ezek azok a tulajdonságok, melyekkel még több embernél találkozunk. Ismerjük azonban a munkamegosztást, tudjuk azt, hogy nem akarhat minden >rál lalat saját adminisztratív épületet, garázsokat, saját portát portással együtt... Hogy milyen nehezen jut el mindez az emberek tudatába, annak gyakran vagyunk tanúi a kohóíervező vállalatban ... • Érzékeny problematikát érintettünk. Érzékenyet és sú lyosat. A košicei kohótervező vállalat dulgozóinak kollektívájában sok „rejtett" tehetség és egészséges nézet található. Egy iitlet megvalósítása nem az egyén vagy az üzemi kollektíva ügye, kUlönösen akkor, ha jelentős befektetésről van szó. Az ezzel kapcsolatos döntésekbe beleszólnak az állami szervek, a szállító szervezetek is. Egységesíteniük kell véleményeiket, egyformán kell értelmezniük az elkerülhetetlenségeket. — A befektetés és az urbanizáció kérdéseiben rendkívül fontos a helyes döntés. ŠTEFAN MISTRÍK Útban Komárom felé a minap megálltam Tanyon, néhány szót váltani a szövetkezet elnökével. Márton Pál személyében okos és közvetlen embert ismertem meg. Beszélgetés közben arra a megállapításra jutottunk, hogy a tauyí szövetkezet tagjai ma már nem kétkezi munkások, hanem gépészek. De kezdjük csak az elején. A tavaszi vetést a traktorosok végezték, akik gépekhez értő emberek, de a segédmunkásoknak is érteniük kell a géphez; a vetőgéphez, a műtrágyaszó róhoz. A következő csúcsmunka a lucernabetakarítás. Hol van már a,kézikasza? Nemsokára itt az aratás. A műhely dolgozói már javítják a három kombájnt, a szalmapréseket. A faluban már észre sem veszik az aratást, csak a szövetkezet vezetői tudnak róla és az a húsz harminc ember, akiket a gépek mellé oszlottak. A tanyi szövetkezetben az őo'zi betakarítási munkákat is gépesítették. A legtöbb szövetkezetben uiég csak inost tervezik, hogy vesznek cukorrépakombájn

1. Ck már évek óla azzal takarítják be a cukorrépát. Az elnök megemlíti azt ls, liogy a kevésbé gépesített munkaszakaszokra, mint például az állaltenyésztés — habár ott is TANYI GÉPÉSZEK függőcsillén tolják a takarmányt az állatok elé, a vizet sem kell vödörben hordaniuk, ha itatnak, fejőgéppel fejnek — nehéz embert találni. Majd így folytatja: — Ilyen fokú gé|)esítéssel az évnek mind a háromszázhatvanöt napján helyet kell állnia a dolgozónak. Láttam már olvan tehémstállól ahol több műszakban dolgoznak. Nekünk is ilyen kellene. A tanyi szövetkezet a kisebb szövetkezetek közé tartozik. Hétszáz hektáron gazdálkodnak. Olyan nagy kiadásokba nem bocsátkozhat, mint amibe egy új, korszerű tehénistfilló felépítése kerülne. De ez még sem jelenti azt, hogy nem akarnak a jelenlegi állapoton változtatni. A közeljövőben átépí tíK az egyik tehénistállót, tökéletesítik a gépi berendezési olyannyira, hogy egy gondozó az eddigi húsz-huszonöt tehén helyett ötven-hatvan tehenet feg gondozni. A gép hatékonyabbá teszi .1 termelést, mentesíti az embei t a nehéz fizikai munka alól. A Tanyi Efs^-ben csaknem min dtn munkafolyamatot gépesí tettek, s amint látjuk, az állattenyésztésben is növelni akarják a gépesítés fokát. A gépe ken a szövetkezet tagjai dolgoznak, akik ma már nemcsak földhöz, hanem géphez értő emberek is. IDÉNY ELŐTT A TISZÁNÁL A természet felkínálja... Nyáron Tárkánynál (Traka,-. 11y) nagyon sokan felkeresik a Tisza-partot az ország legkülönbözőbb részeiről; még a távoli dsehországból is ellátogattak ide a turisták. Néhány évvel ezelőtt a bélyi (Biefj „Jednota" frissítöállomást, lacikonyhát, sőt korszerűen berendezett sátortábort is létesített itt. ígéretesen indult a Tiszapart kihasználása, de ma jóformán csak a tárkdnyíak látogatják gyalogosan, vagy ke; ék páron. Ugyanis a Tiszához vezető út olyan állapotban van, hogy motoros járművel — kivéve a traktorokát —- képte lenség rajta közlekedni. S ezt a tényt az illetékesek is csupán megállapítják, mintha azt várnák, hogy majd valaki hozzálát ennek az útnak a rend behozatalához. De ki legyen az a valaki? A Kistárkányi Efsz? Az ő határukat szeli az út. . . Vagy a tiszacsernyöi (Čierna nad Tisou) átrakóállomás? Innen is sokat járnák <i Tiszához. Vagy • esetleg a „jednota" kistárkányi vendéglőjének a vezetősége? Néhány éve az ő gondjair 1 bízták a Tisza-parti „kertveadéglőt" és a sátortábort... Véleményünk szerint — felsőbb támogatással — mindhárom említett félnek cselekednie kellene. Bodor Imre elvtárs az átrakóállomás főnöke támogatást ígért, s ahogy őt ismerjük, szavát meg is tartja. Viszont nem várhatjuk tőle, hogy ö építtesse a szóban forgó utat. Elégedjünk meg a beígért hozzájárulással... Fazekas Béla elvtárs, a Kistárkányi El'sz elnöke, nem vonakodik a „társulástól", a szövetkezeti traktorok által „kigödrözött", szörnyű állapotban levő ut közös erővel történő rendbehozatalától. Bálint Istvánnak, a szövetkezet főkönyvelőjének, a közös vagyon legfőbb őrének eltérő a véleménye, nem tartja gazdaságosnak ezt a „társberuházást". Semmi szándékunk beleszólni a közös gazdálkodás ügyeibe. annyi' azonban megjegyziink, a főkönyvelő álláspontja vitatható, mert elsősorban .1 Szövetkezetnek érdeke, hogy a gyümölcsösbe és a zöldségesbe vezető út minden időben járiiatú állapotban legyen. S még vatami. Ha megjavítanák az utat és nőne a Tisza-part látogatottsága. ahhoz a közel száz hektáros gyümölcsössel rendelkező és sokfajta zöldséget termelő szövetkezet, ügyes hozzáállással, jó piacot teremthetne termékei számára n strandolok körében.. Sztankó János, a MSiárkányi ..Jednota" vendéglő vezetője, találkozásunk alkalmával nem rejtette véka alá, hogy nagyon örülne, ha a jednota, az átrakóóiioniás és a szövetkezet ösz. szetogásából „megszülethetne" a Tiszához vezető út, melyen a környékről, sőt távolabbról is számottevő uiristacsoporu 'c érkeznének ide. Véleménye szerint a Jednota újból felújítaná, korszerűsítené sátortáborát s biztosítaná a vendéglátást, a mindenlránvú szolgáltatást. Jó szándékban tehát nincs hiány, de valakinek vállalnia kellene a koordinálás, a szervezés szerepét. Erre talán legilletékesebb a Trebišovi Jnb lenne. Az ő címükre tartogatjuk ezt a megjegyzést: Nagy kár kihasználatlanul hagyni a Tisza-partot, melyhez hasonlo fürdőzési és üdülési lehetőséget a környéken sehol sem kínál a természet... Azt mondják, a Tisza-part homokja egyenértékű a távoli tengerpart homokjával. Használjuk ki a természet ajándékát... ' kulik | Szakosítás a termelékenység fokozásáért A komáromi (Komárno) járás néhány földmüvesszövetkezetében már régebben szakosították az állattenyésztést. Ezzel persze a növénytermesztés szervezése is módosult. A mintegy 320 hektáron gazdálkodó Bátorkeszi (Vojnice) Efsz tagjai mindenekelőtt a tejtermelés növelését tűzték ki célul. A szövetkezeti munkamegosztás alapján a növendékállatok hízékonvságának fokozását a Madari (Modrauy) Efsz vállalta magára. Bátorkeszin például a közelmúltban építettek fel egy 174 férőhelyes tehénistállót, amelyben a fejést és a trágyakihordást már teljesen gépesítették. A közös vezetői alaposan átgondolják, megtárgyalják a korszerűsítés további lehetőségeit is. Az állattartás továbbfejlesztése egyik fontos feltételének azt tartják, hogy rövidesen szükségessé válik egy, 1000 darab fejőstehén tartására alkalmas, kimondottan gépesítatt csarnok felépítése. Előreláthatólag ez nem is fog komolyabb akadályokba ütközni, hiszen gondos tenyésztő munkával olyan fajtiszta állományt neveltek ki, amelynek a termelőképessége már most is meghaladja a járási átlagot. A hízóinarhák kiesése okozta átmeneti jövedelemcsökkenést ez idö tájt a sertéstenyészet jelentős fellendítésével igyekeznek pótolni. A meglevő 3300 darabról hamarosan 7000-re tervezik az állomány létszámának növelését. Ehhez már saját eszközeikből egy ötezer férőhelyes, automatizált sertéshizlaldát építenek fel, amelyben évenként 120 vagon sertéshúst fognak termelni. A szálas takarmányok gazdaságosabb értékesítésének érdekében a közeljövőben saját szárító üzemet 'étesítenek. Mindkét említett építkezésnél sokat segít majd a Bielokosztolszky József vezette szövetkezeti építőcsoport. A korszerűsítés mellett persze a tagságról sem feledkeznek meg. Pintér István üzemgazdász elmondta, hogy 32 koronát fizetnek minden teljesített munkaegységért. Az egyéb juttatásokon kívül nagy összeget képvisel a szociális gondoskodás is. Nincs ebben semtni különös, hiszen van miből fizetni. Például csak a Juhási Sándor irányította kertészbrigád munkája nyomán egy korona költség ráfordítással 2,70 korona tiszta bevételt könyvelhetnek el. így már érthető, hogy Zafko István elnökkel az élen a mintegy hatszáz főnyi szövetkezeti családnak nincs oka az elégedetlenségre. GÁBRIS jOZSEF A Busi (üubcíkovti) Állami Gazdaságban 17 hekiiu 01 illesztenek zöldségei. Felvételünkön az elültetett paprikát öntözik. |B. Paíkovič — ČSTK felv.J