Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-09 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

Szlovák népi mondások Nem szabályos hajnali idill. (J. Pop karikatúrája) '' - • ' i Haza i 1 • iumo Jr Az esküvőn ne sírj, a teme­tésen ne nevess. Ha azt akarod, hogy az em­berek rólad beszéljenek, akaszd fel magad. A munkától még senki sem hízott meg. m # • Nem lehet mindenki úr — embereknek ls kell lenniük. Ne köpj fölfelé, mert maga­dat piszkítod be. Az ökör mindig ökör marad, bárhova kerül is. A nőnek csak háromszor hi­hetsz: ha az esküvőről vezeted — hogy a tiéd, ha szült — hogy tényleg állapotos volt és ha meg­hűlt — akkor tényleg beteg volt. A férfi már azért szép, mert férfi » • # Aki húszéves korában nem szép, harmincéves korában nem erős, a negyvenedikben nem gazdag és az ötvenedikben nem okos, az már sohasem lesz az. Váratlan akadály (A. Born karikatúrája^ MAI MESE — Tudsz főzni, Évikém? — Nem, Pisti. És te keresel annyit, hogy ©gy évesi beltil autót veltessünik? — Nem, szivi. E-zután nem lettek egymáséi, s azóta boldogan élnek, h«i meg nem haltak .. . VITA Kovács meséli: — Tudod, úgy kezdődött, a vi­tánk a férjemmel, hogy kap­tam tőle két pofont. — És hogyan fejeződött be? — Ugyanúgy. KÉRDÉS — Miért van annyi szeren­szétlenség Prágában? — Mert a ma sofőrjei a hol­nap sebességével száguldoznak a tegnap országútjain. GYETVA I. Gyetván évekkel ezelőtt elő­adást tartottak az alkoholfo­gyasztás ártalmairól. Fanga Ja­no feleségével az oldalán bal­lag haza az előadásr/H. Elgon­dolkozva mondja: — Anyjuk, nem is tudtam, hogy milyen ártalmas az alkohol. No, nem is iszom többel, már csak megmaradok a (tí hauň szilvapál inká m nál! n. Mulatság Gyetván. Az egyik legény megáll Mara előtt: — Gyere táncolni, Mara. — Nem megyek, Jano. — Gyere, aztán veszek nekeň egy szép gyűrűt! — Nem megyek. — Mézeskalácsot i* veszek, ha el j ősz. — Ne haragudj, nem megyek. — A mindenét, gyere velem táncolni, mert isten az atyám, akkorát ordítok és olyat mon­dok, hogy az egész falu elájuU — No, ha már Ilyen szépen kérsz, akkor elmegyek! — Tudja, ezt a nyaralói a baromfifeldolgozó Igazgatójának építjük! W Petrák rajza) L1PT0 liptói faluban temetik az egyik köztiszteletnek örvendő férfit. A szónok így búcsúz­tatja: — Szeretett Karcsi bácsi éle­te példakép számunkra. Amikor a faluban tüz ütött ki, ő volt az első, aki az oltáshoz látott, s mikor meg kitört az Influen­za-járvány, ő volt az első, aki falunkban elkapta ... HAJNALBAN Hlusztvisihák hajnalban része­gen botorkál haza. A lépcsőház­ban a házmesternébe ütközik. Nevetve mondja: — Hát, Konecsnlné, maga na­gyon randa. — Maga pedig részegI Mire Hlusztvisihák: — Na jo, én ezt kialszom, de maga sohal t é ... :. ^JČ^ffrTS^Mfeŕ ¥ Szöveg nélkül (V. Zábranský 1 rajzai CSERKESZEK Cseh sajátosság a cser­készvicc is: Egy cserkész egyedül botorkál a sötét erdőben. Egyszer csak zörejt hall. Ijedi hangon kiáltja: — Hé, hányan vagytok, mert ini nyolcan) UTAK, UTAK... Egy külföldi tnrista me­séli: — Csehszlovákia gyö­nyörű ország. Kevés ntt • síkság, többnyire he­gyes, dimbes-dombos vi­dék. Kár, hogy az utak is ilyenek ... HLUSZTVISIHÁK A cseh humorban az együgyű alak „prototípusa" Hlusztvisi­hák. Ime, egy kis csokor ezek­bál a viccekből: NEM LÁTOTT Hlusztvisihák odamegy egy közlekedést irányító rendőrhöz: — Kérem, nem látott erre egy kiskutyát? — Nem. — Mondja, mióta szolgál ma­ga? — Immár húsz éve. — Ss ennyi idő alatt nem látott egy klsktttyáx semt — Hát igen, mindenkinek megvan a maga gondja ... (V. Reníín karikatúrája) IDEGENFORGALOM Egy külföldi turista érkezlt hazánkba. A határon hét koro­nát kap egy dollárért. Beér Bra­tislavába, ahol a Tuzexban 16 koronát adnak neki egy dollá­rért. Ezután a szállodába hajt, atiol a portás megkérdezi: — Mondja, uram, nincs eladó dollárja? Harminc koronát adok egy dollárért. A turista erre ijedten ad fel haza egy távira­tot: — Azonnal írjátok meg, hogy ml történt a dollárral! fi] SZAKA Kovács és Szabó sokáig néz­tek a pohár fenekére az egyik mulatóban. Hazaindulás elótt Kovács megszeppenve kérdi: — Mondd, mit mondasz majd a feleségednek? — Azt, hogy- jó estét, kedves. A többit úgyis ő mondja ... MIKOR IGYUNK TEJET? Azon a tájon, ahol én lakom, szombat és vasárnap kivételével a hét minden napján korlátlan mennyiségben fogyaszthatom kedvenc italomat. Szombaton és vasárnap viszont elvonókúrára kényszerít a drága jó kereske­delem. Ugyanis én a hét öt nap­ján már reggel hat óra. előtt fel­kelek párnáimról, olyan üdén és lendületesen, hogy azt özvegy Pókainé is megirigyelhetné, csu­pán szombaton hentergek ké­jesen nyögve, dörmögve, mini bivaly a pocsolyában, legalább 7 óráig. Akkor frissen, fiatalo­san felöltözöm és elballagok a Klinger-lakótelepen levő élelmi­szerboltba, hogy megvásároljam a szombati és vasárnapi tejada­gunkat. Az üzletvezető azonban udvariasan közli, hogy a palac­kozott tej már elfogyott. — Se­baj — mondom magamnak —, gyerünk a Kassai utcai iskola mögött létesített pompás kivite­lű önkiszolgálóba. Párszázméter. nyl távolságban van, mi az ne kem?l Elporoszkálok a szuper­marketba, ahol azonban az ön­magukat kiszolgáló t. vevőket árgus szemekkel figyelő keres­kedelmi dolgozók finoman ka carászva közlik velem, hogy a palackozott tej már elfogyott. Persze, más normális ember ilyen esetben már lemondana vásárlási szándékairól, de tet­szik tudni, milyen az Iszákos ember, ha eszébe jut hogy inni akar, a világ végére is el­megy kedvenc italáért. Nekem még a világ végére sem kell mennem, hisz alig 1 kilomé­ternyi távolságban a Népi Milí­cia téren van a következő nagyszabású szupermarket. — Nyomás Gyula — biztatom magamat és koromhoz illő qa loppban ügetek tovább. Am a kereskedelmi dolgozók ebben az önkiszolgálóban is csak azt mondják, hogy a palackozott tej már elfogyott. Arra a kérdés­re, hogy mit igyak, készségesen tanácsolják, hogy igyak: sört, bort, pálinkát, likőrt, konyakot, ásványvizet, kofolát, teát, vagy hasalják le a Duna mellett és lefetyeljek kt néhány liternyit, de ne akarjak éppen szombaton tejet vedelni, vagy pedig, ha ennyire elhatalmasodott rajtam a káros szenvedély, akkor ne dögöljek 7 óráig az ágyban, ha­nem már 6 óra előtt kalaplevé­ve és fegyelmezetten toporog­ják az üzlet ajtaja előtt. Megjegyzem, az utóbbi időben olvastam néhány cikket arról, hogy a túlzásba vitt lustálkodás Őrt a szívnek, tehát lehet, hogy a kereskedelem így vigyáz az egészségemre. Nagyon szépen köszönöm. PÉTERFI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents