Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-09 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

Tavaly múlt negyedszázada annak, hogy a világ megszabadult az emberiség történelmé' nek legpusztítóbb háborújától, a 11. világháborútól. A mögöttünk hagyott két világégés jórészt a német imperializmus jóvoltából a világháborúk századává tette a XX. századot, az emberi kultúra és civilizáció századát. Nem csoda hát, hogy Thomas Mann, a nagy német, s a német tekintetnélküliség egyik hiteles tanúja és szenvedője 1945-ben amerikai hallgatói előtt kijelentette: „Németországról és a németekről ... sine ira et studio tisztán pszichológiai szempontból beszélni majdnem erkölcstelenség, ha tekintetbe vesszük azt a kimondhatatlanságot. amit ez a szerencsétlen nép az egész világnak okozott". Hogy mennyire kényszerítve vagyunk a háború ostoba feneségel ellent harcot megvívni, arra az első világháború 12 millió, és a második világháború 72 millió halottja a figyelmeztető. A totális világháború veszélyének felszámolása a jövőbeli civilizáció és kultúra előfeltétele. Ha ez nem sikerül, veszélyben forog minden, amit az ember alkotott... A lét és a szükség parancsa diktálja ma is a felismerést, melyet Hans Bauer és H. E. Ritzel: Harc Európáért című könyvében 1945-ben így fogalmazott meg: „Aki a kultúrnépek táborában a háborút igenli, azt meg kell bélyegezni. Az ilyen embernek a gondolkodása veszélyt jelent a békére. Az emberi méltóság megköveteli, hogy eszközöket és utakat keressünk, melyek a háborút legyőzik". Fábry Zoltán, az antifasizmus kiemelkedő, harcos írója arra a kérdésre, ml a béke? — így felel az Európa elrablásában: „Az erkölccsé vált politika. A felelősséggé kényszerült közgond. Az emberhez méltó gond. Az összegező, az utolsó és egyetlen. Aki és ami ezt a köteles gondolkodást elmulasztja: a háború rabja lesz menthetetlenül. A béke az emberiség utolsó alternatívája. Háború vagy béke: korunkban, napjainkban az emberiség sorsa dől el a „vagy" szócskán: lenni vagy nem lennil". Igazolásként Martin Niemöller szavait idézi: „15 kobaltbomba a földi élet totális felszámolását jetlenti. A béke ezzel politikai feladattá vált". A csatatér-politika helyett tehát a béke érdeke és védelme, mint „legmagasabb rendű szükség" jelentkezik napjainkban. A katasztrófatudat aggodalmában a BÉKE gondolata követel ma helyet. A háború és a béke verében Erlch Kuby írta annakidején: „Ma a béke szóval világnézett pozíciót rögzítünk. Ha elnézem, hogyan játszogatott Strauss és Erhard az atombombával, fölöttébb hasznos szellemi, sőt ideológiai Időtöltésnek tartom a béke megőrzésén való gondolkozást". veién, lu&jjetíen országokról vari s'/ő, (gy g rŕezvétel éppúgy, mint a megállapodás, teljes ni értékben az önkéntesség elvén alapulhat. A budapesti felhívás, valamint azt megelőzően a külügyminisaterek prágai tanácskozása a szocialista országofi nevében javaslatot tett & tanácskozás programjára. A napirendet illetően az együttműködés kérdésében a szovjet pártkongresszuson újabb jelentős javaslat történt, mely elsősorban az energetikai rendszer kidolgozása szempontjából rendkívül jelentős. A résztvevő többi országnak is módjában áll egyébként a napirendre vonatkozóan a javaslatot megtenni. A tanácskozás szervezőit az az elgondolás vezeti, hogy nem szükséges az első értekezletet a legbonyolultabb kérdésekkel túlterhelni, hanem a fokozatosság elvét kell érvényesíteni. Egyes körök kifogásolják, hogy a Szovjetunió túlságosan „konkréttá" tette az értekezlet napirendjét. Mások az kifogásolják, hogy az európai határok „szentesítése" a tét. Mint ismeretes, a Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdéskomplexum is a fellételek között szerepel. Európai realitások... A kifogásokkal, az aggályokkal szemben a Szovjetunió már több ízben leszögezte: „Az egész háború utáni időszakban mi, akárcsak szövetségeseink és barátaink, végig abból indultunk ki, hogy a tartós európai béke alapja mindenekelőtt az európai államhatárok sérthetetlensége". A szovjetnyugatnémet, valamint a lengyel—nyugatnémet megállapodás is rögzíti a status quo-t. Ennek elfogadása „á r á n" azonban nem lehet egyoldalú engedményekre számítani olyan fontos kérdésben, inirat Nyugat Berlin helyzete. Európa békéje Az antifasiszta irodalomból vett idézetekikel alátámasztani kívántuk a béke gondját, súlyát, fontosságát, és elkerülhetetlenségét Európában. Számunkra, akik két világ határán élünk, létkérdés a béke és biztonság kérdése Európában. Létkérdés, persze, a többi ország számára is, hisz a szuperszonikus repülőgépek és interkontinentális rakéták korában elapadtak a távolságok, s szinte összezsugorodott a világ ... Ezzel is magyarázható, hogy szinte évről évre tanúi lehetünk a megújuló kezdeményezéseknek, melyek azt tűzik ki célul, hogy a világ veszély-gócában, Európában a konfliktusoknak a béke és biztonság megteremtésével elejét vegyék. Mint ismeretes, a Varsói Szerződés tagállamai javaslata alapján ismét napirenden szerepel a kérdés, s a közelmúltban megtartott szovjet pártkongresszus is nagy figyelmet szentelt neki. A szocialista országok összehangolt külpolitikája alapján célkitűzéseink azonosak a XXIV. kongresszuson elfogadott külpolitikai elvekkel. E külpolitika sikereként könyvelhető el egyébként, hogy a béke immár több mint negyedszázada háborítatlan Európában. Szerepet játszik ebben a szocialista világrendszer megnövekedett ereje, politikai, gazdasági és katonai potenciálja, valamint az a türelmes, megfontolt és határozott külpolitikai gyakorlat, melyet a Szovjetunió és a szocialista országok folytatnak. „A szocialsita államok ma olyan erővé váltak — állapította meg Leonyid Brezsnyev a bolgár pártkongresszuson —, amely hatalmas befolyást gyakorol a világ egész fejlődésére. A szocialista rendszer befolyása érvényesül ma a nemzetközi élet minden területén, bolygónk minden szögletében". S bár a világ agresszív körei megtanulták már, hogy konfliktusokat büntetlenül a világ egyetlen részében sem lehet előidézni, a negyedszázados európai béke ellenére a kollektív biztonság ügye tisztázatlan, s a második világháború örökségeként megmaradtak azok a problémák, melyek válsághelyzetet idézhetnek elő. Nem is beszélve arról, hogy a kíméletlen pusztító fegyverek korában minden eszközzel lehetetlenné kell tenni, hogy a véletlen vagy a felelőtlen kalandorok szerepe ne fenyegethesse a világbékét. Új távlatok és tartós történelmi hagyományok A fejlődés, valamint az európai béke és biztonság szempontjából rendkívül előnyös a szovjet— francia viszony. Pompidou elnök a közelmúltban arra a kérdésre, hogy mikor volna az európai biztonsági értekezlet összehívásának a legmegfelelőbb ideje, kijelentette: Minél hamarabb, annál jobb! Ez is bizonyítja, hogy a két nagyhatalom között az alapvető kérdésekben megegyezés vagy hajlandóság van, s ez eleve kedvezően befolyásolhatja az európai légkört, s ugyanakkor a nemzetközi biztonság fontos tényezője is. A hagyományos kapcsolatok mellett a közelmúltban új szakasz is kezdődött. Az NSZK-val megkötött megállapodás új fejezetet nyitott Európában. Bár a szovjet—nyugatnémet ás lengyel—nyugatnémet megállapodások ratifikálása elhúzódott — s emiatt Nyugat-Németországban a politikai erők éles polarizálódását tapasztalhatjuk —, az NSZK vezetőinek tudatosítaniuk kell, hogy a további in dokolatlan halogatás akadályozhatja a kibontakozást, s újabb bizalmi válság kezdete lehet. A Szovjetunió ugyanakkor leszögezte azt is: „Hajlandók vagyunk megtenni a magunkét az NSZK és Európa szocialista része közötti kapcsolatok normalizálódásához és javulásához vezető úton, ha természetesen, a másik fél is a szerződés betűjének és szellemének megfelelően jár el". Az európai országok körében egyébként egyre erősebbé válik a felismerés, hogy a szocialista országok- által javasolt kezdeményezés közös érdeket szolgál. Az egyes nyugati országokkal folytatott kétoldalú tanácskozások — melyekbe a csehszlovák diplomácia is bekapcsolódott —, valamint a finn kormány felhívása az érdekelt országokhoz, azt mutatja, érlelődik az összeurópai tanácskozás összehívásának^* W

«

ÍÄ önkéntesség és kollektív biztonság Az értekezleten való részvételt természetesen egyetlen országra sem lehet rákényszeríteni. SzuA Szovjetunió több ízben leszögezte, érdekelt a kérdés rendezésében, s ha a szövetséges hatalmak is ragaszkodnak a korábbi megállapodásokhoz, nincs semmi akadálya, hogy a most folyó négyhatalmi tárgyalásokon megegyezés szülessen. Nyugat-Berlin helyzete egyébként kapóra jön azoknak, akiket nyugtalanít az európai enyhülés. Ezért a földrész országainak fokozniuk kell erőfeszítéseiket az értekezlet összehívására. NyugatBerlin különleges státusának elfogadása mellett — mely a megegyezés alapja —, az NDK szuverén jogainak tiszteletben tartása, valamint a két német állam ENSZ-tagsága és Csehszlovákia jogos követelése: a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenítése ugyancsak a német-kérdés részét képezi. A rendezést illetően nagy jelentőségű egyébként az a szovjet tervezet, melyet brüsszeli értesülések szerint a közelmúltban tett közzé a Zycie Warszawy című lengyel lap. A szovjet dokumentum messzemenően figyelembe veszi a nyugati partnerek javaslatát, elismeri többek között az NSZK ós Nyugat-Berlin között fennálló kapcsolatokat, kivéve a politikai kapcsolatokat, s konkrét javaslatot tesz a vitás kérdések megoldására. A dokumentum, melyet az említett lap alapján a TASZSZ is közölt, kiváló alkalmat nyújt a május 7-re tervezett nagyhatalmi tanácskozásnak, a konstruktív megbeszélések megkezdése érdekében. A háboríikkal, konfliktusokkal terhes öreg földrész számlára nagy jelentőségű az a javaslat is, mely a Varsói Szerződés tagállamai nevében — az európai kollektív biztonság garantálása érdekében — javasolja a Varsói Szerződés, valamint az Észak-atlanti Szövetség egyidejű érvénytelenítését, vagy — első lépésként — katonai szervezeteik felszámolását. A szóban forgó problémák megoldását meggyorsítaná a biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása. Növelné a bizalmat, s lerakhatná a valóban stabil béke alapját. Azét a békéét, mely valóban az emberiség „egységesítő parolája" lehetne. A költői hitvallás: „...mert egyszer béke lesz" — vigasztal és erőt ad. A harc értelmét mondja mely erkölcsöt, politikát, világnézetet és felelős séget egyaránt jelent. FÖNOD ZOLTÁN