Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-09 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

R R E L PECSÉTELT BARÁTSÁG írta: JOZEF KOVÁČIK tábornok Hazánk felszabadításának 26. évfordulója alkalom arra, hogy kifejezzük köszönetünket, szeretetünket szövetségesünk, a Szovjetunió iránt, kiemeljük a Szovjetunió jelentőségét szocialista fejlődésünkben és hangsúlyozzuk: célunk továbbra is a Szovjetunió által vezetett szocialista országokkal való osztályszövetségünk megszilárdítása. Ez a szövetség a szocializmus építésének internacionalista jellegén, az osztályérdekek, célok és ideológiák egységén alapszik s szavatolja nemzeti és állami biztonságunkat, hazánk szocialista jellegét. A szovjet Hadsereg nagy áldozatokat hozott a Csehszlovákia felszabadításáért folytatott harcokban. A szovjet parancsnokság nagyszámú katonaságot és nagy haditechnikát vonultatott fel területünkön az ellenséges csapatok ellen. 1945 januárjától márciusig a 4. és 2. ukrán front katonai erői vettek részt a hazánk felszabadításáért folytatott harcokban. Abban a nagy támadásban, mellyel felszabadították köztársaságunk nyugati részét, három front csapatai vettek részt. Ezekhez a hadseregekhez tartozott az 1. csehszlovák hadtest, valamint lengyel és román katonák is. A felszabadítás utolsó szakaszában, a prágai harcok idején több mint egymillió szovjet katona és tiszt harcolt Csehszlovákia felszabadításáért. Mint ismeretes, a szovjet csapatokon kívül amerikai egységek is részt vettek a harcokban. Nem akarjuk kisebbíteni a fasizmus ellen harcolt amerikai katonák érdemeit, de meg kell állapítanunk, hogy ezeknek az egységeknek az érdeme a szovjet katonák sikereihez, érdemeihez és áldozataihoz viszonyítva csekély. A véres harcokban 140 000 szovjet tiszt és katona áldozta fel életét szabadságunkért. Ezek az áldozatok megerősítették a háború utáni barátságunkat és szövetséges kapcsolatainkat a Szovjetunióval. Tudjuk, hogy a felszabadító harcok legnagyobb terhe a szovjet hadseregre nehezedett. A szovjet hadsereggel és a többi szövetséges csapatokkal együtt harcoltak szabadságunkért az 1. csehszlovák hadtest katonái is. Nagy érdemeket szereztek katonáink a duklai harcokban. Határainkat átlépve folytatták a küzdelmet 1944-től egészen 1945 májusáig. Hősiesen küzdöttek Poprádért, Lip. Mikulásért, Ružomberokért, Zilináért és Ostraváért. A csehszlovák hadsereg katonái szabadságot hoztak számos további cseh és szlovák városkának és községnek. A szabadságért folytatott harcban való részvételüket természetes hazafiúi kötelességüknek tartották. Becsületesen, bátran és kitartóan harcoltak polgártársaik, szüleik, testvéreik, asszonyaik és gyermekeik szabadságáért. Ebben a harcban születtek meg néphadseregünk új hagyományai. A szovjet katonákkal folytatott közös harcban harci barátság keletkezett, amely a háború utáni években az új Csehszlovák Szocialista Köztársaság építése idején tovább fejlődött. Jogos büszkeséggel tölt el bennünket az a tény, hogy a csehszlovák hadtest katonái a szovjet katonákkal együtt harcolva szabadították fel hazánkat, s ugyanúgy mint az illegális fasisztaellenes harcosok és a partizánok, ők is bebizonyították, hogy nemzeteink nem törődtek bele a megszállásba, szabadságban és függetlenségben akarnak élni. A felszabadulásra emlékezve újból hangsúlyozzuk, hogy nemzeteink fiainak és a szovjet hadsereg katonáinak kiöntött vére megpecsételte országaink közös sorsát. A Szovjetunió a felszabadulás után továbbra is sokoldalú segítséget nyújtott államunknak. Csehszlovákia' nemzetei a nemzeti és szociális szabadságért folytatott küzdelemben más európai nemzetek rokonszenvmegnyilvánulásaival és támogatásaival is találkoztak. De senki sem nyújtott olyan hatékony, politikai, katonai és gazdasági segítséget, mint a Szovjetunió. Ludvík Svoboda tábornok, az 1. csehszlovák hadtest megalapítója és parancsnoka ezért jogosan állapíthatta meg: „Az a tudat, hogy a második világháború idején (Folytatás a 2. oldalon) KEGYELETTEL ADÓZUNK AZOK EMLÉKÉNEK, AKIK ELETÜKET ÁLDOZTAK HAZÁNK FELSZABADÍTÁSAÉRT!