Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-04 / 104. szám, kedd

^••••••••••SOÖÖO L M E K­• •SD0ODÜ (cseh) -ÚJ FI • D _ _ U G • C AKKOR HAT... SZIA! A női lélek kiismerhetet­len ... Ez a kicsengése a nép­szerű csehszlovák színész, Vít Olmer játékfilmjének, mely a kiváló művész debütáns mun­kája. gyermeke, aki nélkülözi a csa­ládi fészek melegét. Az anya túlságosan elfoglalt, az apai szeretet és gondoskodás viszont néhány közhelyben kimerül. A rendező a filmben nem Valerie Chmelooá (Veronika) és Antonín Sládek festőművész Ijan Kubícek) az „Akkor hát... szia!" című cseh film egyik jelenetében. Mai történet, mai fiatalokról, pontosabban egy 23 éves egye­temista lányról, aki szeretetre, emberi kapcsolatokra vágyik, de úgy tűnik, sóvár szeretetvá­gyát könnyű, felszínes és vál­tozatos szerelmi kalandok is kielégítik. Vagy talán mégse? Hiszen Veronika, a film fiatal hősnője míg futó kalandokat hajszol, hogy érzelmi álhatat­lanságát a szerelmi élet válto­zatosságában oldja fel, az élet, az érzelmek értelmét és mély­ségét keresi, kutatja. Érzelmi labilitását, a férfiakkal való vi­szonyát s könnyelmű tetteit minden bizonnyal az a tény is motiválja, hogy elvált szülők foglal állást: a főhős felfogásá­ról és életszemléletéről nem mond ítéletet, a nézőkre bízza, hogy döntsék el az egyetemista lány magatartásának helyessé­gét, illetve helytelenségét. Filmje ily módon nem nevez­hető erkölcsi rajznak, inkább csak erkölcsi életkép. Az alkotás legnagyobb érté­ke, hogy témáját — a legújabb cseh filmektől eltérően — az életből vette. A forgatókönyvet Kristína Vlachová a rendezővel közösen írta. A főszerepben a rokonszenves Valerie Chmelu­vát láthatjuk, akinek ez az el­ső alakítása. Partnerei kevésbé ismert színészek. A rokonszenves és népszerű Sídney l'oitier „Az éjszaka fényében" című amerikai filmben. AZ ÉJSZAKA FÉNYÉBEN (amerikai) Norman Jewisan amerikai rendező színes filmje nem nél­külözi a hagyományos bűnügyi történetek egyetlen jegyét sem: ügyesen és fordulatosán gombolyitott cselekmény, a rendőrségi nyomozás levezeté­se, a tettes kilétének felderí­tése. Ezekkel a vonásokkal a rendező felkelti, illetve meg­tartja a nézők érdeklődését. Csakhogy „Az éjszaka fényé­ben" több egy szokványos — bár jól sikerült — bűnügyi filmnél: a haladó mondanivaló, a néger kérdésben elfoglalt ál­láspontja a hasonló jellegű filmek keretéből „kiragadja". Az izgalmas történet az amerikai Mississippi államban, játszódik le, ahol a helyi elöl­járók (s nemcsak ők) megrög­zött fajgyűlölők. A sors iróniá­ja, hogy féktelen négergyűiö­letük ellenére kénytelenek sza­bad kezet adni a fekete Virgil Tibbsnek, — aki Philadelphiá­ban a legjobb nyomozó, — mi­KÖDÖS ÉJSZAKA vei a helybeli rendőrfelügyelő az esettel egymaga nem tud boldogulni. Az olcsó hatásvadászatot ke­rülő, dinamikus pergésű film a bűnügyi történet révén mond ítéletet a faji megkülönbözte­tés értelmetlenségétől, s le­rántja a leplet az amerikai társadalom fajgyűlölő politiká­járól. A konfliktust kidomborí­tó rendezés lehetővé tette a Dél jellegzetes viszonyainak a bemutatását, illetve a négerel­lenes uszítások éles bírálatát. Szót kell ejtenünk a kiváló színészi alakításokról is, a né­ger nyomozót alakító Siduey Poitier-ről, aki rendkívül ki­egyensúlyozott játékával ismét színészi kvalitásairól győzött meg. A jól összehangolt színé­szi munkából kiemelkedik még Rod Steiger játéka. A John Ball regénye alapján készült bűn­ügyi filmdráma 1968-ban egyéb­ként öt Oscar-díjat kapott. —ym— (NDK-beli) Bűnügyi történet ez az or­vosi környezetben játszódó DEFA-film is, csakhogy a „Kö­dös éjszaka" alkotói szem elő i tévesztették a jó krimi „kellé­keit", pontosabban követelmé­nyeit, s megfeledkeztek az izgalom- és feszültségkeltésről. Bár a detektívek sok hajsza után és nehéz körülmények közt bukkannak a gonosztevő nyomára, a film ennek ellenére kevésbé szórakoztat. Sok hűhó semmiért — ezzel jellemezhet­nénk a legtalálóbban a tette­sek kézrekerítéséért és lelep­lezéséért folytatott hosszantar­tó és vontatott nyomozást. A filmet Heiner Rank regé­nye alapján Helmut Nitzschkm rendezte. A népes szereplőgár­da közt Ismert neveket is ta­lálunk: Hanjo Hasse, Hans Po­ter Minetti és Inge Keller. MIIIÜII DRAGAKÖVEK AZ IPARBAN Néhány évtizeddel ezelőtt a drágaköveket még majdnem kizárólag ékszerek díszítésére hasz­nálták. A technika fejlődésével azonban a drá­gaköveket kedvező tulajdonságaik (keménysé­gük, igen kis hőkiterjedési együtthatójuk, vala­mint jelentős hővezető képességük stb). foly­tán az iparban is mind sokrétűbben alkalmaz­zák. Már az első óraszerkezethez rubinból, za­fírból, gránátból is készítettek csapágyakat és a korund egyik fajtáját, a smirgelt (innen a név: „smirglipapír' ) csiszolásra használták és használják fel. A gyémántot 150 évvel ezelőtt csak üvegvágás­ra használták, néhány évtizede pedig húzógyü­rű, esztergakés, mélyfúró, csiszoiókorong, fű­részlap és számos nagy teljesítményű szerszám gyártásában kapott szerepet. MESTERSÉGES RUBIN ÉS ZAFÍR A drágakövek alkalmazása az iparban még nagyobb lendületet vett a mesterséges drágakö­vek létrehozásával. A drágakövek ugyanis nem különleges anyagok, hanem a Földünkön nagy mennyiségben található elemek kristályos ve­gyületei, és szintézissel előállíthatók. A mester­séges (szintetikus) drágakövek tulajdonságai tel­jesen azonosak a természetben előforduló drá­gakövek tulajdonságaival, sőt egyöntetűbb szer­kezetük folytán esetleg még kedvezőbb sajá­tosságúak. Vegyi összetételük, fajsúlyuk, ke­ménységük, optikai tulajdonságaik teljesen azo­nosak, de mivel mesterséges úton korlátlan mennyiségben előállíthatók, lényegesen olcsób­bak, mint a természetben található kövek. A mesterséges drágakövek közül először a század elején a rubint és zafírt (gyűjtőnéven korundot) sikerült Verneuil francia kutatónak előállítani. Mesterséges rubin nélkül ma már el­képzelhetetlen óraszerkezetek, vagy egyéb fi­nommechanikai készülékek gyártása és a lézer egyik legfontosabb alkotórésze is mesterséges rubin. A rubinkristályt az ún. Verneuil-kályhában ál­lítják elő. Ennél az eljárásnál vegyileg tiszta alumíniumoxid (timföld Al-.Os) és 2,5 százalék krómoxid keverékét vezetik az égőhöz, mely­hez hidrogén és oxigén vezeték is fut. A két gáz égése közben keletkező 2000 Celsius-fok hő­mérsékleten az alumíniumoxid megolvad és az olvadék a láng alá helyezett agyagrudacskára csapódik, ahol lehűlve kikristályosodik. A mesterséges kristályokat gyémántbetétes fűrésszel aprítják és réztárcsákon gyémántpor­ral csiszolják. Az ipari célokra használt ru­binkövek gyártását már legnagyobb részben au­tomatizálták. A gyémánt ma nélkülözhetetlen szerszámanyag. Gyémántszerszámok alkalmazásával a termelés hatékonyabbá tételén, automatizálásán és a megmunkálási pontosság fokozásán túl lehető­ség nyílik a nehezen megmunkálható, legkemé­nyebb anyagok forgácsolására is. Ilyen anya­gok például az optikai és műszaki iiveg, a kristályüveg, a kvarc, a korund, a gránit, a ke­ményfémek, a porcelán, a márvány, a germá­nium, a szilícium, a különféle kerámia-anyagok, a beton, a tűzálló anyagok stb. A gyémánt rendkívül értékes tulajdonsággal rendelkezik: használata annál hatékonyabb és felhasználási anyagszükséglete annál kisebb, minél keményebb és ridegebb a megmunkálan­dó anyag. „GYÉMÁNTOS" SZERSZÁMOK Gyémántbetétes esztergakésekkel különösen keményfémek megmunkálásánál kiváló eredmé­nyek érhetők el. Gyémántok alkalmazásával a forgácsolószerszám éltartósága és élettartama a keményfém szerszámokéval szemben 10—100­szoros, de ezenkívül lényegesen jobb az elké­szített alkatrészek minősége, megbízhatósága, és élettartama is. Huzalgyártásnál a legfontosabb, hogy a drót­húzásra felhasznált gyémánt hibamentes kris­tály legyen. A furatban a húzás alkalmával nagy feszítőerő és felmelegedés lép fel, amelynek csak a hibamentes gyémántok állnak ellen. Ezért a gyémánt dróthúzókövek csak abbart különböz­nek a hibátlan ékszergyómántoktól, hogy ezeknél a jó minőség mellett nemcsak a fehér, hanem bármilyen színű kristály is felhasználható. A húzókövek készítésénél a gyémány.tkristályo­kat gyémántporral és olívaolajjal kent tűkkel fokozatosan fúrják ki, de újabban a lézersuga­rakat is sikerrel fogták e téren munkába. Arany-, ezüst-, platina-, alumínium- és magné­ziumötvözetek, továbbá sárgaréz, horgany húzá­sánál a gyémánt húzóköickkel lényegesen jobb hatásfokot érnek el, mint a keményfém-szerszá­mokkal, tudniillik a gyémánt a keménységétől eltekintve még a fokozott pontossági igényű megmunkálásoknál nélkülözhetetlen egyéb tulaj­donságokkal is rendelkezik: a nyomásra jóval kevésbé érzékeny, mint a wolframkarbid és igen kicsi a hőkiterjedési együtthatója, azonkí­vül igen jó hővezető. A gyémánt húzóköveket több, fokozatosan ki­sebbedő furattal ellátott sorozatban alkalmaz­zák, hogy a húzás a huzal elszakadása nélkül a leggyorsabb legyen. A gyémánt húzókövek élet­tartama igen nagy, nem ritkák az olyan ese­tek, hogy 20 év előtt montírozott húzókövek még ma is használatban vannak. A gyémánt véső- és marószerszámok élettar­tama a gyorsacél-szerszámokéval szemben 10— 100-szoros. A gyémántbetétes fúrószerszámok főleg a mélyfúró berendezéseknél igen nagy je­lentőségűek. E szerszámokhoz is csak teljesen hibátlan kristályokat alkalmaznak. SZERSZÁMOK GYÉMÁNTBÓL Jelenleg kb. évi 30 millió karátot szolgáitat a gyémántbányászat. Ennek háromnegyed részét az ipar használja fél és ezen belül a fémfeldol­gozásnak 12,5 millió karát a szükséglete (karát a drágakőkereskedelem súly egysége; a met­rikus karát nagysága: 0,2 g). A rendelkezésre álló gyémántok mennyiségével nem lehet kielé­gíteni az ipar egyre növekvő szükségletét. A természetes gyémántok mellett így a technika szempontjából egyre nagyobb jelentőségre tesz­nek szert a mesterséges gyémántok, amelyek termelése évről évre fokozódik. Bár a kérdés elméletileg évtizedek óta megol­dott, az elmúlt évek során számos kísérletet haj­tottak végre a gyémánt kedvezőbb technológiájú szintetikus előállítása céljából. (Az első feljegy­zett kísérletet még J. B. Hannay glasgowi ve­gyész végezte 1878-ban, akinek sikerült számos gyémántrészecskét előállítani úgy, hogy nyomás alatt hevített egy szénhidrogéngázból és fémes lítiumból álló keveréket. A 19. század vége felé H. Moissan francia tudósnak más technika al­kalmazásával szintén sikerült gyémántrészecs­kéket előállítani.) 1955-ben az amerikai General Electric Co. be­jelentette, hogy a vállalat laboratóriumaiban (vi­szonylag termelékenynek ígérkező technológiá­val) tiszta gyémántrészecskékot nyertek és ezeket 1957-ben már ipari arányokban állítot­ták elő. 1961-ben a De Beers vállalat, a legna­gyobb dél-afrikai gyémáutkitermelő érdekeltség is bejelentette, hogy ipari arányokban készít mesterséges gyémántokat. A világpiacon ezzel egyidőben jelentkezett egy olyan komoly ténye­ző, mely méltán keltett meglepetést: piacra ke­rültek a mesterséges szovjet gyémántok. Jelen­leg tehát a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Dél-Afrika termel ipari arányokban szintetikus gyémántokat. IGÉNYES TECHNOLÓGIA A karbonnak gyémánttá való átalakításához elvileg kb. 4000 C-fok hőmérséklet és egyidejű­leg 2300 kp/mm 2 nyomás szükséges. Egy ilyen feltételeket nyújtó ipari berendezés legyártásá­nak nehézsége miatt más utat kellett keresni. Megállapították, hogy egy megolvadt fémkatali­zátor segítségével lehetővé válik a gyémántkép­ződés 1700 C-fok és 1020 kp/mm 2 nyomás esetén is és ilyen berendezés építése már lehetségessé vált. A fémkatalizátor hártyát képez a karbon és a növekvő kristály között. Erre a célra sikere­sen használtak krómot, kobaltot, vasat, nikkelt, mangánt, tantált. A nyomócella egy wolframkarbid-kamra, melv<et számos előfeszített szorítógyűrű vesz körül. A cella üregébe különlegesen kialakított, nagy szi­lárdságú karbiddugattyúk illeszkednek be. Alu­míniumszilikátból készült tömítésekkel biztosít­ják a nyomást a dugattyúk mozgása alatt. Ezzel már ipari arányokban tudnak olyan kristályo­kat előállítani, amelyek — tömegükben — a csi­szolókorongok, fűrészek és tükrösítő készítmé­nyek céljaira megfelelők. Ezek mellett már na­gyobb, 6 mm nagyságot is elérő gyémántot is előállítottak, de ezek gyártása még csak kísér­leti állapotban van. „IRÁNYÍTOTT" TULAJDONSÁGOK A mesterséges gyémántokból készített szerszá­mok minősége nem marad el a természetes gyé­mántszerszám mögött, sőt jelentős előnyökkel rendelkeznek azokhoz viszonyítva: elsősorban olcsók, valamint sokkal stabilabb minőségi jel­lemzőkkel rendelkeznek, mint a természetes gyémántok. A mesterséges gyémántok különfé­le, előre meghatározott használati tulajdonsá­gokkal készíthetők, ami jelentős mértékben ki­bővíti alkalmazási területüket. A forgácsolószerszámok élezésénél mestersé­ges gyémántból készített köszörűkorong hasz­nálata esetén, a szerszám éltartósága 1,5—2-sze­resére növekszik és a megmunkált felület ér­dessége 1—2 osztállyal megjavul. A mesterséges gyémántból készített köszörülő korongokat rendeltetésüktől függően különféle kötőanyagokkal készítik. A kötőanyag a köszö­rűkorong egyik legfontosabb jellemzője; minden­kor a felhasználásra keriilő gyémánttípus, a meg­munkálási anyag, a megmunkálási mód, és az üzemi adottságok függvényében választják ki. A szerves kötőanyag felhasználásával készült kö­szörűkorongok pl. hűtés nélkül használhatók, nagy termelékenységűek, a megmunkált felületen nagyfokú simaság elérését teszik lehetővé. A kerámia kötőanyag felhasználásával készített csiszoló-köszörülő korongokat a keményfémlap­kás szerszámok élezésére alkalmazzák. A mesterséges gyémántokat dörzsköszörülésre („hónolásra") is használják. A dörzsköszörű szerszámok élettartama a hagyományos csiszo­lóanyagból készült szerszámokéhoz viszonyít­va 100—200-szoros (!), a megmunkált felület ér­dessége két minőségi osztálynak megfelelő mér­tékben emelkedik. Gyémántkenőcsöket és gyémántporokat hasz­nálnak a nagy pontosságú munkadarabok végső simításakor és a tükrösítés alkalmával. A ha­gyományos kenőcsökhöz viszonyítva a munka­teljesítmény 2—3-szoros, és a megmunkált fe­lület érdessége két osztállyal javul. A mesterséges gyémántporok és kenőcsök fel­használásával munkálják meg a természetes gyémántból, keményfémből, üvegből, az ásvá­nyokból előállított készítményeket (órakövek, húzógyűrűk stb.), de sikeresen felhasználhatók a természetes gyémántok megmunkálására is. (dj)

Next

/
Thumbnails
Contents