Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-04 / 104. szám, kedd

ÚJABB AMERIKAI LÉGITÁMADÁS A VDK ELLEN Saigon — Az amerikai légi­erő vasárnap újabb légitámadást hajtott végre a VDK területe el­len. Az amerikai fegyveres erők saigoni parancsnokságának szó­vivője közölte, hogy F-105-ös vadászbombázó a Mu Gia szo­rostól északkeletre fekvő cél­pontokat bombázott. Közlése szerint az idén ez már a 32. amerikai légitámadás volt a VDK ellen. A hazafias erők Dél-Vietnam­ban hatalmas tüzérségi előké­szítés után vasárnap támadást intéztek a saigoni csapatok Dai Loc-i járási parancsnoksága és helyőrsége ellen, a Da Nang-i amerikai támaszpont közelében. A saigoni tisztek beismerése szerint csapataik jelentékeny veszteségeket szenvedtek. A felszabadító fegyveres erők tüzérsége összesen 4 amerikai állás ellen indított zaklató tá­madást, míg gyalogságuk három ízben ütközött meg a saigoni kormánycsapatokkal. A saigoni amerikai parancs­nokság szóvivője beismerte, hogy az A Shau völgyében, Dél­Vietnam északi részén folyó harcok során az amerikaiak két helikoptert vesztettek. Ezzel az indokínai háború során eddig hivatalosan elveszettnek minő­sített repülőgépek száma 7752­re emelkedett. Kambodzsában a 4. számú or­szágút körül folytatódtak a har­cok. Phnom Penhben Intam tábor­nok kijelölt miniszterelnök va­sárnap délelőtt külföldi újság­írók előtt kijelentette, hogy még nem döntött véglegesen, elfogadja-e a kormányalakítási megbízatást. Intam a harmadik kambodzsai politikus, akit Lon Nol visszalépése után kormány­alakítással bíztak meg. . Intam tegnap bejelentette, hogy nem sikerült megalakíta­nia a kormányt, és felkérte Cheng Heng-et a Phnom Penh-i jobboldali rezsim vezetőjét, mentse fel őt e feladat alól. Amerikai tudósítók szerint a reakciós Phnom Penh-i vezetők között két hete folyó frakciós harcok és az új kabinet megala­kítására irányuló hiábavaló kí­sérletek után a kambodzsai fő­városban újból Lon Nol kor­mányalakítási megbízatását mérlegelik. A jobboldali politikusok „új formulát" agyaltak ki a kor­mány jogkörének megosztásá­ról, ami lehetővé tenné a be­teg marsallnak, hogy ismét el­foglalja a miniszterelnöki szé­ket. Ebben az esetben a kor­mány irányításával kapcsolatos munkák zömét Lon Nol helyet­tesei, mindenekelőtt az ameri­kaiak kedvence, Sirik Matak látná el. Rendőrséggel a tüntetők ellen Washington — „Ha a kor­mány nem állítja meg a hábo­rút, a nép állítja meg a kor­mányt" — ezzel a jelszóval folytatták hétfőn az Egyesült Államok vietnami háborúja el­len indított országos tiltakozó mozgalom részvevői a kormány­hivatalok megbénítására irányu­ló akcióikat. Az amerikai főváros egyéb­ként hétfőn a kora hajnali órák­PARTIZÄNHÁBORÚ CEYLONBAN ^^ A lazadúk tevékenységének ffi területe, • legnagyobb összecsapások helye Főútvonal S. 'SABARAGAMUtVA 1971 IV. 4. Ma telik le Ceylonban az önkén­tes fegyverbeszolgáltatások határ­ideje. Mint ismeretes, Bandaranai­ke asszony kormánya emberséges bánásmódot ígért a magákat meg­adó szélsőséges lázadó csoportok­nak. A jelentések szerint a gerillák központja Kegalla körzete, ahol még az elmúlt napokban is több ezer fegyveres tevékenykedett. A kormány felhívása ellenére, hír­ügynökségek beszámolója szerint, az összecsapások mind a mai na­pig tartanak. A fegyveres felkelést a baloldali népfrontkormány megdöntésére szervezkedő maoista csoport, a Népi Felszabadítási Front robban­totta ki. A szigetország középső fennsíkján, valamint délnyugati partvidékén van e csoport tömeg­bázisa, amelyet elsősorban diákok, értelmiségiek és munkanélküliek alkotnak. Tevékenységük hátráltat­ja Bandaranaike asszony reform programjának megvalósítását. tói kezdve katonai tábor képét öltötte. A kormányhivatalok te­vékenységének és a városi for­galom feltartóztatásának célját maguk elé tűző háborúellenes tüntetők hajnali 4 órakor (he­lyi idő) kísérletet tettek a négy nagy washingtoni híd le­zárására. Ezeken — tekintettel a tervezett megmozdulásra — már csúcsforgalmi zsúfoltság­ban haladtak az „előrelátó" honpolgárok kocsijai. A karha­talom is felkészült a hajnali nyitányra és a hidakat 50 mé­terenként fegyveresek őrizték. A tüntetők barikádokat is emeltek az autók útjának eltor­laszolására, de ekkor a rend­őrség könnygáz-gránátokkal szorította vissza őket. Nixon elnök üzenetben üdvö­zölte a washingtoni rendőrsé­get a tüntetőkkel szemben ta­núsított eddigi magatartásáért. A déli órákban a helyzet olyan feszültté vált, hogy Jerrry Wil­son washingtoni rendőrfőnök az igazságügyminisztériumba ment, hogy John Mitchell igaz­ságügyminiszterrel tanácskoz­zék a helyzetről. Kommentárunk A ligha volt mostanában külügyminiszteri út, mely annyira a világérdeklődés központjában állt volna, mint Rogers amerikai külügyminisz­ter közel-keleti útja. Mint isme­retes, jóval az út előtt a dip­lomácia és a világsajtó egyaránt nagy figyelmet szentelt az elő­készületeknek. Az arab—izraeli konfliktus óta először fordul ugyanis elő, hogy amerikai külügyminiszter látogat nem csupán az USA-val jő kapcsolatban levő három arab országba: Libanonba, Jordániá­ba és Szaúd-Arábiába, hanem egy olyan országba is, amely­nek nincs diplomáciai kapcso­lata az Egyesült Államokkal. Csaknem két évtizede ugyanis már annak, hogy amerikai kül­ügyminiszter járt Kairóban. John Foster Dulles 1953. évi látoga­tása óta William Rogers az el­ső, aki „korrigálni" próbál. A Földközi tenger térségében nagy reményekkel induló ame­rikai politika számára elvisel­hetetlennek tűnt annakidején Egyiptom el nem kötelezett po­litikája, melyet Dulles a „becs­telenség politikájaként" emle­getett. A fokozott elhidegülést betetőzte a hatnapos háború, s az Egyesült Államok szerepe Izrael agresszív politikájában. Láthatóan ezt a megromlott vi­szonyt próbálja most Rogers „korrigálni", s „meggyőzni" a szembenálló feleket . . Hogy miről, az eddig még kétes, hisz a Rogers-terv lekerült a napirend­ről, s az általános kinyilatkoz­tatások és az Izraelnek nyújtott katonai segítség mellett többre eddig még nemigen futotta az néhány sorban VÁCLAV DÁVID, Csehszlová­kia bulgáriai nagykövete tegnap sajtókonferencián tájékoztatta a bolgár újságírókat a CSKP 50. évfordulója alkalmából Cseh­szlovákiában rendezett akciók­ról. MUHAMMAD HAFlZ GHANAM, az EAK oktatásügyi minisztere Moszkvába utazott. A hivatalos szovjet személyiségekkel meg­tárgyalja a két ország közti kulturális együttműködés fej­lesztésének és megszilárdításá­nak kérdéseit. M. H. Ghanam, a Szovjetunióból Nagy-Britan­niába utazik. MAURICE SCHUMANN fran­cia külügyminiszter kétnapos hivatalos látogatásra Moszkvá­ba utazik, hogy megbeszélést folytasson szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval — közölték tegnap Párizsban. AZ NDK-NAK nemzetközi jogi elismerése mellett emeltek szót a brit szakszervezetek és a Nagy-Britannia—NDK Baráti Társaság titkárai. A brit szak­szervezetek küldöttsége a Né­met—Brit Baráti Társaság meg­hívására tartózkodik az NDK­ban. U THANT ENSZ-főtitkár meg­tiltotta az ENSZ-titkárság tag­jainak, hogy hivatalos látogatá­sokat tegyenek Nyugat-Berlin­ben. A PENTAGON bejelentette, hogy vizsgálatot indított egy meg nem nevezett dandártábor­nok ellen, akit azzal vádolnak, hogy három évvel ezelőtt egy helikopterről dél-vietnami pol­gári személyeket lőtt le. A DÉL-KOREAI ELLENZÉKI Ojdemokrata Párt választási je­lentésében azt hangoztatja, hogy a kormánypárt Pak Csöng Hi elnök újraválasztása érdekében meghamisított 3 millió szavaza­tot. INDIA KOMMUNISTA PÁRTJA IX. kongresszusát 1971. októbe­rében Kerala államban tartják meg. INDIRA GANDHI, indiai mi­niszterelnök vasárnap részleges kormányátalakítást hajtott vég­re, amelynek során a 37 tagú kormány 55 tagra növekedett. GEORGES MARCHAIS, az FKP főtitkárhelyettese azt javasolta Alain Savarynak, a Francia Szocialista Párt első titkárának, hogy újítsák fel az akcióegy­ségről szóló megbeszéléseket. Összehívták a JKSZ második konferenciáját Belgrád — A Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnök­sége április 28—30 között brioni szigetén kibővített ülésen tárgyalta meg a jugoszláviai külpolitikai és gazdasági hely­zetet, valamint a JKSZ-ban ki­alakult viszonyokat. A JKSZ elnökségének most megtartott ülését a jugoszláv kommunisták szövetsége egyik legjelentősebb tanácskozásának tekintik az utóbbi években. A brioni plénumon elhatároz­ták, hogy a JKSZ-ban uralkodó helyzet és az eszmei—politikai egység problémáinak teljesebb felméréséibe összehívják a JKSZ második konferenciáját. (Az el­ső konferenciát, amely jóvá­hagyta az alkotmányreform ki­dolgozását és a gazdaságmeg­szilárdítási program elindítását, tavaly ősszel tartották). Az elnökségi ülésen Joszip Broz Tito mondott bevezetőt és zárszót. Kijelentette: „a jelen­legi politikai és gazdasági hely­zet rendkívül komoly" s ez ar­ra kötelezi a kommunisták szö­vetségét, hogy „ne csak az eredményeket könyvelje el, ha­nem nézzen szembe a hibákkal, a balsikerekkel, a nyílt problé­mákkal, s találjon rájuk megol­dást." A jelenlegi politikai és gaz­dasági problémák fő okait az elnökség többek között a gaz­daság szerkezetének zavarai­ban, a köztársaságok közötti egyetértésben mutatkozó hiá­nyosságokban, a nacionalizmus .és a sovinizmus megerősödésé­ben látja. „Romlott a helyzet a kommunisták szövetségében és zökkenők támadtak a JKSZ IX. kongresszusán és konferenciá­ján hozott határozatok végre­hajtásában" — állapítja meg az ülésről kiadott közlemény. A következő időszak felada­tairól az elnökség részletes ha­tározatot hozott. A JKSZ elnöksége fokozott harcot hirdet „a nacionalizmus minden megnyilvánulása el­len ... a nacionalizmus a kom­munistaellenes erők tömörülé­sén alapul, aláaknázza a jugosz­láv népek és nemzetiségek, a JKSZ egységét". Az elnökség felhívja a figyel­met arra, hogy a sajtó és a publicisztika egy részében „esz­mei-politikai fogyatékosságok, a JKSZ irányvonalával való szembehelyezkedés nyilvánul meg". Az elnökség értékelése szerint az utóbbi Időben megnö­vekedett a külső ellenséges te­vékenység Jugoszláviával szem­ben, „amely tevékenységében az országban levő ellenségre tá­maszkodott". A brioni közlemény szerint a tanácskozás résztvevői egysége­sek voltak a Jugoszlávia hely­zetének és problémáinak érté­kelésében. Az olajvita újabb fejleménye Párizs — A francia algériai olajvita éleződésének újabb ál­lomásaként a hét végén haza­utazott Algériából az algériai francia kőolajtársaság (C. F. P. A.) valamennyi francia műszaki alkalmazottja. Az olajkutaknál és az algíri irodákban dolgozó mintegy 150 műszaki alkalmazott rendkívül gyorsan és váratlanul hagyta el — családostul — Algériát. Meg­figyelők szerint várható, hogy a másik Algériában tevékenyke­dő francia olajtársaság, az Elf­Erap 450 francia műszakija is elutazik a jövő héten. Egyelőre nehéz felmérni az új fejlemény következményeit. Algé­ria februárban 51 százalékban ál­lamosította a két francia olajtár­saságot, egyidejűleg a nyers kő­olaj árát hordónként 2,95 dollár BELFASTOT ismét bombarob­banások rázkódtatták meg. Két pokolgép robbant a titkosrend­őrség két magas beosztású tiszt­viselőjének lakása előtt, a har­madik pedig egy áruházat ron­gált meg. r ban állapította meg. Az Intézkedés nyomán kirobbant, s már politikai jelleget öltött vitában a felek ál­láspontja nem közeledett egymás hoz, a tárgyalások megszakadtak. Bumedien algériai elnök má­jus 1-i beszédében ismét han­goztatta országa függetlenségi törekvéseit és az intézkedések végleges és megmásíthatatlan voltát. Sőt, a megegyezés hiá­nyában kilátásba helyezte a teljes államosítást, ugyanakkor kijelentette, „nyitva áll az ajtó a Franciaországgal egyenlő ala­pokról történő együttműködés előtt". A C. F. P. A. váratlan intézkedése azonban ismét arra mutat, hogy a francia olajtár­saságok nem törekszenek az át­fogó megállapodásra. A Sonatrach (az Algériai Ál­lami Olajtársaság) vasárnap es­te közölte, hogy nem ő kérte fel távozásra a francia műsza­kiakat és hajlandó tárgyalni azok visszatéréséről, akik ké­szek erre, s egyidejűleg tár­gyalni az algériai francia cé­gekkel függőben levő kérdések­ről. Egyesült Államok külpolitiká­jának. A látogatás alkalom egy­ben arra is, hogy necsak azt hallja a világ, mit akar Izrael, hanem végre az USA is színt valljon. Aligha lehet kétséges, hogy Rogers mostani útját — melyet felesleges volna eltúlozni — a fokozódó EAK-diplomácia, vala­mint az arab világban kialakult ban jelentősen megerősödött az ország védelmi ereje. Mindezek a tényezők arra mutatnak, egyre nehezebb a ni­xoni „fegyverek egyensúlya" politikáját alkalmazni, s egyre veszélyesebb a kérdés megoldá­sát elodázni. Az álláspontok ellentétesek, s a Szuezi-csatorna megnyitá­sára adott izraeli válasz is el­Dulles óta először helyzet is indokolttá tett. Iz­rael a közel-keleti kérdés ren­dezésére tett javaslatok katego­rikus elutasításával ugyanakkor kedvezőtlen helyzetbe hozta az Egyesült Államokat saját szö­vetségesei előtt is. Jellemző, hogy az amerika-barát CENTO­paktum napokban véget ért an­karai ülésén is a Biztonsági Ta­nács 1967. évi határozatát je­lölték meg a közel-keleti kér­dés megoldása alapjaként. A „lépés-kényszer" helyzetét indokolta az is, hogy: • az EAK kezdettől fogva tá­mogatja a Biztonsági Tanács határozatát; • kötelezte magát a térség országai békés és biztonságos határai elismerésére; • konkrét tervet terjesztett elő a kérdés fokozatos politi­kai rendezésére, beleértve a Szuezi-csatorna megnyitását is; • józan, reális békepolitikát folytat, s erejét jelentősen meg­növelte a kialakult hármas arab államszövetség-, • s végül, de nem utolsósor­fogadhatatlan az EAK számára. Ebben ugyan „engedményekre" hajlandó Tel Aviv, a részleges rendezés azonban csak ürügyül szolgálna a megszállás meg­hosszabbítására. Nem is beszél­ve arról, hogy „szabad katonai mozgás" követelése kétessé te­szi a Jószándékot. Tulajdonképpen az álláspon­tok „közelítése" Rogers szándé­ka, s „az amerikai kezdeménye­zés — írja a France-Soir — el­sősorban azon múlik, sikerül-e a két tábort, különösen Izraelt meggyőzni, hogy engedménye­ket tegyenek." Az a tény azon­ban, hogy Rogers az izraeli ja­vaslatot tárgyalási alapként kezeli, eleve beárnyékolja a „minimális eredmény" elérésé­nek lehetőségét is. Az egyipto­mi javaslat ugyanis egyértelmű­en leszögezte az előzetes visz­szavonulás vonalaként Al-Arist; elutasította a Sinai-félsziget de­militarizálására tett javaslatot; s hangsúlyozta annak szüksé­gességét, hogy egyiptomi csa­patok átkeljenek a csatorna túlsó oldalára. S bár Rogers — útját meg­előzően — „kivételes alkalom­nak" mondta a mai helyzetet a tárgyalások megkezdésére, ez aligha érhető el anélkül, hogy az Egyesült Államok ne gyako­roljon nyomást Izraelre, agresz szív politikája megváltoztatása érdekében. A látogatást néhány nappal ezelőtt a párizsi Le Monde „koc­kázatos lépésnek" minősítette, Gideon Rafael, az izraeli kül­ügyminisztérium főtitkára sze­rint viszont csak arra alkalmas, hogy a State Department ve­zetője megismerkedhessék a „helyzettel és a realitásokkal". A vállalkozás kudarca kétség­telenül érzékenyen érintené nemcsak Rogers terveit, hanem az Egyesült Államok presztízsét is. S hogy mennyire lesz hasz­nos ez az út, arra az Al-Ahram válaszolt: „hasznos lesz asze­rint, mennyiben hajlandó az ál­lamtitkár tudomásul venni az arabok határozottságát, ragasz­kodni a Biztonsági Tanács ha­tározatához". ... Ez viszont azt jelenti, hogy az alapvető kérdés: a megszállt területek kiürítése és a palesz­tinaiak jogainak biztosítása nem lehet alkudozás tárgya. Az Izraeli mesterkedések hát­tere ismert Kairó számára. Aligha remélhető tehát olyan látszatengedmény elfogadása, melyért később súlyos árat kel­lene fizetniök. A rogersi opti­mizmus így végsősoron azon dől el, mit hajlandó vállalni az Egyesült Államok és Izrael a közel-keleti kérdés békés ren­dezése érdpkében. FONOD ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents