Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-29 / 126. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának tanácskozása (Folytatás a 11. oldalról) rek, akiknek magas a szakmai színvo­naluk. Ismerik a magas színvonalú technikát, a szovjet technika számos példáját. Engedjék meg, hogy erről az emelvényről köszönetet mondjak a szovjst elvtársaknak, akik gyakran — tekintet nélkül azokra a nehézségek­re, amelyek ennek következtében az ő körzetükben keletkeznek — előnyben részesítve bennünket, szállítják ostravai bányászainknak a kiváló bányaberende­zéseket. Biztosítani akarom őket, hogy a bányászok tudatában vannak ennek a segítségnek, s igyekeznek a szovjet technika segítségével maximális telje­sítményt nyújtani. A munkakezdemé­nyezésben jelentősen részt vett a mű­szaki értelmiség, éspedig nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkívüliek is, és sokan azok közül is, akik a tisz­togatás során hibáik miatt távoztak a pártból. Sokan akarják bizonyítani ér­tékes kötelezettségvállalásokkal és be­csületes munkával, hogy tévedéseik és politikai passzivitásuk nem tartós jelle­gű, és el akarják érni á társadalmi re­habilitációt. Itt mutatkozik meg, milyen bölcs dolog volt megkülönböztetetten köze­ledni ezekhez az emberekhez, nem el­veszíteni őket, és lehetőséget adni ne­kik, hogy munkával tegyék jóvá fo­gyatékosságaikat és hibáikat. Az irányelveket az aktívákon felül­bíráltuk. Az a véleményünk, hogy az józan, reális, de nagyon igényes doku­mentum. Tudjuk, hogy az ötéves terv egyes szakaszainak kidolgozása rend­kívüli igyekezetet követel a központi szervektől, a vezérigazgatóságoktól és a vállalatoktól, valamint a minden fokú pártszervektől. Mindenekelőtt következetesen fej­leszteni kell a komplex szocialista ra­cionalizálást. Ennek része a munkakez­deményezés racionális kihasználása is. A további probléma tervezésünk kon­cepciójával függ össze. Számos válla­lat 10 és több esztendőre dolgozta ki fejlesztési koncepcióját. Ezt úgy fogad­juk, mint a gazdasági vezetés kezdemé­nyezését, s véleményem szerint példa lehet a további vállalatok számára is. Milada Vévodová elvtársno felszólalása Járásunkban, Dedicén született Kle­ment Gottwald elvtárs, és városunkban kapcsolódott be az aktív politikai mun­kába. A közelmúltban a jobboldali opportu­nisták és a szocializmus ellenségei igyekeztek Gottwald elvtársat kitörölni a forradalmi proletariátus történetéből, és vele együtt kiiktatni a pártból mind­azt, ami forradalmi. Igyekeztek lerom­bolni a lenini alapelveket, elferdíteni az V. pártkongresszus jelentőségét, ahol éppen Gottwald elvtárs és társai har­coltak a lenini alapelvek felújításáért és ezzel kivezették a pártot a válság­ból, ahová az opportunisták és a revi­zionisták sodorták. Hasonló volt a helyzet 1968-ban is, amikor Dubček, Smrkovský, Kriegel, Borüvka, Špaček és mások pártunkat fel akarták számolni és magukat meg­váltóként akarták feltüntetni. De nem sikerült felszámolniuk sem a pártot, sem a sok-sok évi harc eredményeit, a szocialista rendet, sem pedig a mun­kásosztály vezető szerepét. Vévodová elvtársnő felszólalása to­vábbi részében a jobboldali erők hatá­sának népgazdasági következményeiről beszélt. Csupán 1969 áprilisától — amikor győztek az egészséges erők pártunk­ban — alakultak ki a fokozatos kon­szolidáció feltételei mind a politikai, mind a gazdasági életben. A népgazda­ságban a párt vezető szerepének fel­újításához vezető első lépés a májusi realizációs irányelv volt — hangsúlyoz­na Vévodová elvtársnő és rámutatott az irányelv hatására a dél-morvaországi Ikerületben és a járásban, ahol újból növekedett a termelés, csökkent a mun­kával alá nem támasztott jövedelmek emelkedése, megszűnt az árak emelke­dése. A politikai és gazdasági helyzet lépésről lépésre stabilizálódott. Ezek az intézkedések megszilárdították a tö­megek bizalmát Csehszlovákia Kommu­nista pártjának politikájában, mert meg­erősítették a dolgozók létbiztonságát. Vévodová elvtársnö felszólalása to­vábbi részében emlékeztetett a karvinái Május 1. Bánya bányászainak felhívá­sára, amely nagy visszhangra talált a munkások körében. 1970-ben végleg eldőlt nálunk a po­litikai stabilitásért folyó harc. A dol­gozók kezdeményezésének tömeges ki­bontakozása felszabadulásunk 25. év­fordulója, valamint a CSKP 50. évfor­dulója tiszteletére arról tanúskodik, hogy pártunk helyes politikája folytán jelentős változás következett be az em­berek gondolkodásában. Nagyra becsüljük főként azt, hogy széles mértékben kibontakozik a szo­cialista munkaverseny, felújítják mun­kájukat a szocialista brigádok. Nagyon jelentős az ifjúságnak a Szocialista If­júsági Szövetség által szervezett moz­galma. Ugyancsak nagyra kell becsülni a nők erőfeszítéseit. Kerületünkben és járásunkban számos példa tanúskodik áldozatkész munkájukról; példásan ki­veszik részüket a valóban elvtársi kap­csolatok kialakításából is. Felszólalása végén Vévodová elvtárs­nő hangsúlyozta, hogy további sikere­ink attól függnek, milyen következete­sen tudjuk teljesíteni a XIV. kongresz­szus határozatát, főként az ötödik öt­éves terv irányelveit. Ján Pirč elvtárs felszólalása , Pártunk XIV. kongreszusa óriási tör­ténelmi jelentőségű esemény. Lezárja jpártunk életének és munkájának egyik legnehezebb szakaszát és kitűzi a szo­cializmus építése további szakaszának a feladatait. A kelet-szlovákiai kerületi pártszer­vezet bonyolult időszakon ment át. A jobboldali opportunistáknak, a revizio­nistáknak, a szovjetellenes és szocialis­taellenes erőknek sikerült megbomlasz­taniuk a kerületi pártszervezetet és népünk életében, valamint a termelés területén anarchiát és rendetlenséget kelteni. Az SZLKP kerületi bizottságá­nak volt vezetősége, amely közvetlen kapcsolatban állt a jobboldal prágai és bratislavai központjaival, lépésről lé­pésre teret engedett az említett erők­nek, hogy azok nyíltan támadhatták a pártot, a szocializmust és testvéri szö­vetségünket a Szovjetunióval. Jobbolda­li kádereket helyeztek a legfontosabb járásokba és üzemekbe, hogy ott ér­vényre juttassák szándékaikat. A mar­xista—leninista erők képviselőit levál­tották, kigúnyolták és terrorizálták a sajtóban, a televízióban, rádióban. Ez­által kerületünkben igen súlyos válság keletkezett, és a kerületi pártszervezet egészében a becsületes kommunisták ezreinek erőfeszítése ellenére sem volt képes megakadályozni a destrukciót és az antisfcocialista erők ellenforradalmi hatását. Ennek csupán leghűségesebb szövetségeseink testvéri segítsége ve­tett gátat. Kerületi pártszervezetünk munkájá­ban a CSKP KB áprilisi plénuma után állt be fordulat, amikor Husák elvtárs vezetésével pártunk élére új marxi­lenini vezetőség került. A párt új ve­zetőségének segítségével sikerült levál­tani a kerületi bizottság jobboldali ve­zetőségét és fokozatosan megtisztítani az SZLKP járási bizottságait, a fontos Vállalatok és munkahelyek üzemi bi­zottságait a jobboldali, opportunista, revizionista és szovjetellenes erők kép­viselőitől és előkészíteni a feltételeket a kerületi szervezet megtisztítására. A joboldali opportunista, revizionista, szövjetellenes és antiszocialista erők központjait szétzúztuk és képviselőiket kizártuk a pártból. Kerületi szerveze­tünk eszmeileg és szervezetileg egysé­ges lett, és ma szilárdan áll a marxiz­mus—leninizmus bázisán, a proletár nemzetköziség elvein. A párt vezetőségének marxi—lenini eljárása megteremtette a döntő előfel­tételeket ahhoz, hogy gyorsan leküzd­hessük a súlyos válság következmé­nyeit, felújíthassuk a CSKP marxista—< leninista jellegét és sikeresen rátér­jünk a szocialista társadalom fejleszté­se problémáinak megoldásához vezető útra. Nagyra becsüljük pártunk veze­tőségének és személyesen Husák elv­társnak lenini elvhűségét, pártos bátor­ságát és proletár éberségét. Kerületünk dolgozói nagyra értéke­lik azt a tényt, hogy a Központi Bi­zottság nem engedte meg a gazdasági nehézségeknek az életszínvonal rovásá­ra történő megoldását, hanem utakat keresett a népgazdaságban rejlő tarta­lékok felhasználására. Türelmes munkával nekünk is sike­rült valamennyi ágazatban teljesíteni az 1970. évi ipari tervet, és az ipari üzemek az 1969-es évhez viszonyítva 1 milliárd 610 millió koronával többet termeltek. Ebben az évben is általában sikeresen teljesítjük a tervet. Az ipari üzemek az első négy hónap alatt terv­feladataikat 101,5 százalékra teljesítet­ték, és egyben betartották a munkater­melékenység és a bérek közötti helyes arányt. A kerület mezőgazdasági dol­gozói a húsfelvásárlás tervét 114 szá­zalékra, a tojásét 11 százalékra telje­sítik. A kerületi pártszervezet vezetésévél a XIV. kongresszus és a CSKP 50. év­fordulója tiszteletére szocialista mun­kaversenyt bontakozott ki. A kerület dolgozói vállalták, hogy 1 milliárd 80 millió koronával több értéket termel­nek és adnak a társadalomnak, mint amennyit a terv kitűzött. Ez a kelet­szlovákiai dolgozók ajándéka pártjuk­nak és a szocialista társadalomnak. 1971. május l-ig vállalásaikból 320 mil­lió korona értéket teljesítettek. Politikai és ideológiai téren fő figyel­münket a kerületi pártszervezet további egységesítésére összpontosítjuk. Tuda­tában vagyunk annak, hogy a párt egy­sége nem egyszer s mindenkorra adott,­hogy a marxista—leninista párt egysé­ge teszi a pártot harcossá és cselekvő­képessé. Jelentős feladatok állnak előttünk a dolgozók internacionális nevelése te­rén. Tudjuk, hogy a proletár nemzet­köziség a világ munkásosztályának egyik leghatalmasabb fegyvere a szo­cializmusért vívott harcban. A kerületi szervezetünkben végzett elemzés meg­muatta, hogy nálunk is éppen az inter­nacionális és hazafias nevelés területén került sor nagy torzulásokra és károk­ra. Ezért az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottsága az internacionális nevelés kérdését első helyre állítja. Ezt az egész ideológiai tevékenységünk ré­szévé akarjuk tenni. Abból a meggyő­ződésből indulunk ki, hogy az emberek szocialista hazaszeretete és mélységes internacionalista meggyőződése fontos mozgatóerő a szocializmus építésében és megszilárdításában, egész társadal­munk fejlesztésében, a szocialista tá­bor és a világ összes haladó erői meg­szilárdításában. Pártunk internacionalista politikájá­nak alapja az SZKP-hoz és a Szovjet­unióhoz fűződő szövetségünk és test­véri barátságunk megszilárdítása. Szö­vetségünket, testvéri barátságunkat szilárdítani és védelmezni fogjuk, s nem engedjük soha többé senkitől sem megzavarni. Nemzeteink és a szovjet nemzetek barátsága erőnk kimeríthe­tetlen forrása, jövő győzelmeink zálo­ga. A kelet-szlovákiai kerület közvetle­nül határos a Szovjetunióval — a Kár­pátontúli Területtel. Közöttünk valóban testvéri, kommunista kapcsolatok van­nak. A kárpátaljai elvtársak igen kész­ségesen átadják a pártmunkában, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szer­vezetek, a politikai és gazdasági téren szerzett gazdag tapasztalataikat. Min­dent megteszünk, hogy e kapcsolatok még közvetlenebbek legyenek. A XIV. kongresszusnak az ötödik öt­éves tervvel kapcsolatos irányjavasla­ta újabb meggyőző bizonyítékát adja országunk politikai és gazdasági kon­szolidációjának. Az irányelveket meg­tárgyaltuk a pártszervekben, az üze­mekben és az efsz-ekben. Helyesnek tartjuk, hogy a gazdasági program fő célja a szocialista életmóddal összhang­ban biztosítani a szükségletek nagyobb­fokú kielégítését, a dolgozók létbizton­ságának további megszilárdítását a tár­sadalmi termelés állandó fejlesztése és hatékonyságának növelése alapján* A kerületben az új energetikai mű­vek, elsősorban a vajáni II. villanyerő­mű és a ružíni villanyerőmű építésének befejezésére törekszünk. Merész felada­tokat tűzünk ki a kohászati termelés­ben és a vegyipar fejlesztésében is. Fokozott feladatok várnak ránk a ke­let-szlovákiai átrakőállomások, elsősor­ban is legnagyob szárazföldi kikötőnk kiépítésében Tiszacsernyőn (Čierna nad Tisou-n). Szükséges, hogy a nem­zeti kormány, Üe a szövetségi kormány is nagyobb figyelmet szenteljen éppen ennek a helynek, ahol évről évre nö­vekszenek a be- és kirakodási felada­tok. Bonyolult feladatok várnak ránk a mezőgazdasági termelésben is. A ter­melést 36,9 százalékkal, a piaci terme­lést 47 százalékkal kell növelniük. A fő súlyt a gabonatermesztésre helyezzük. A kerületben fokozatosan el akarjuk érni a 35—40 mázsás gabona hektárho­zamokat. Kelet-Szlovákia dolgozói igen hálá­sak a pártnak és a kormánynak azért, amit a kelet-szlovákiai és a Bodva-men­ti síkság érdekében eddig tett; hogy megfékezték a folyókat, amelyek évről évre a termőföld tízezer hektárait árasz­tották el, családi házakat és gazdasági épületeket" romboltak le. A folyók sza­bályozására fordított beruházások e problémákat megszüntették. Most to­vábbi feladat áll előttünk, s ha ezt nem teljesítjük, akkor a befektetett be­ruházások nem hozzák meg a várt ered­ményt. A földek lecsapolásáról és ön­tözéséről van szó. A munkálatok eddig nem haladnak úgy, ahogy feltételezték, mert a kitűzött 31 ezer hektárból csak 13 ezer hektáron csapolták le a vizet, és 25 hektár helyett csak 5700 hektárt öntöznek. Úgy véljük, hogy az SZSZK kormá­nyának, de a szövetségi kormánynak ls nagyobb figyelmet kell szentelni e feladatnak. Marié Šimková elvtársno felszólalása A strakonicei dél-csehországi járás, amelynek kongresszusi küldöttje va­gyok, kerületünk jelentős ipari köz­pontja. A munkásosztály a város két legnagyobb vállalatában összpontosul, éspedig a Cseh Motorkerékpár Üze­mekben és a Fezko gyapjúfeldolgozó üzemben. Mindkét üzemben tudatosít­juk, felelősségteljesen kell dokumentál­nunk, hogy a munkásosztály jogosan áll szocialista társadalmunk élén. Mind­két üzemben közösen éltünk át jót és rosszat is. A strakonicei textilmunkások tudják, hogy mit jelentett különösen 1933-ban, a gazdasági válság idején a terv nél­küli gazdálkodás, mit jelentettek a pia­ci kapcsolatok. A motorkerékpár üzem dolgozói viszont az agrárpárti monopó­lium kegyetlenségével kapcsolatban szereztek tapasztalatokat. A háború idején bombák hullottak a Zbrojovkára, a Fezko amúgy is málla­dozó berendezése pedig megsemmisült, mert műhelyeinkben elektromotorokat javítottak. 1948 után, amikor az ügyek intézését saját kezünkbe vettük, hatal­mas lelkesedéssel kezdtük meg nép­gazdaságunk építését. Jól emlékszem, hogyan kezdett fejlődni az élmunkás­mozgalom. Hogyan versengtek az újí­tók, milyen súlya volt szocialista ver­senyünknek, s mindez együtt milyen hatalmas eredményeket hozott. Ez szabad hazánk építése dicső tör­ténetének egyik fejezete. E korszak másik, és úgy vélem, nem kevésbé po­zitív része az, hogy 1948 után munkás­káderekkel töltöttük be gazdasági és társadalmi életünk döntő fontosságú funkcióit. Ezek a káderek bizonyára nem vol­tak mentesek a hibáktól és a fogyaté­kosságoktól, mint ahogy az emberek ilyenek soha nem is lesznek. De döntő többségükben óriási felelősséget érez­tek azért, hogy a dolgozó nép és a párt állította őket a helyükre. Minimális személyi igényekkel dolgoztak, és vég­telen áldozatokat hoztak, tekintet nél­kül egészségükre, családjukra. Népgaz­daságunk abban az időben éppen az ő érdemük révén ért el magas színvona­lat. A felszólaló a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy az önelégültség, az osz­tályelvektől való eltérés következtében sor került a munkáskáderek rendszeres nevelésének lebecsülésére. Végre tudjuk, mit kell tennünk, mit kell jóvátennünk. Ezért foglalkozunk a munkásosztállyal és a jelen nemzedék­kel, de különösen azzal, amely utána következik. Becsületesen, őszintén, lelki­ismeretesen, egyszóval elvtársiasan. Fiatal nemzedékünknek tudnia kell, mi a szocializmus, s hogy milyen sokáig tartott, amíg az a szó, hogy ember vagy munkás, valóban büszkén hangzott. Foglalkoznunk kell munkásosztályunk­kal, hogy becsületes munkásosztály, az egész világ munkásosztályával szolidá­ris munkásosztály legyen, amely őrsé­gen áll, és mindazok ujjára üt. akik tagadni akarják a vezetéshez való jo­gát, akik fenyegetni akarnák a szocia­lizmust és a proletár internacionaliz­must. Üzemeinkben többször beszélgetünk ezekről a dolgokról. Nyugodt lelkiisme­rettel mondhatom, hogy nálunk és az egész köztársaságban olyan új, egész­séges nemzedék nő fel, amely csupán arra vár, hogy mi, öregebbek kezet nyújtsunk, és azt mondjuk, gyertek ve­lünk, közöttünk van a helyetek. Šimková elvtársnő felszólalásának befejező részében néhány 1968-ban szer­zett személyes élményéről számolt be, és köszönetét fejezte ki a Szovjetunió­nak. fgp-ss 1971. Dolgozóink nagy fiqgelemmel kisérik a kongresszus tanácskozását. (CSTK — foto)

Next

/
Thumbnails
Contents