Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-29 / 126. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának tanácskozása (Folytaié* a 7. oldalról) Ettől az időponttól Csehszlovákia Kommunista Pártja egyedülálló ered­ményeket ért el Csehszlovákiában a szocializmus építésében. Pártjuknak ős szocialista államuknak 1968-ban sú­lyos problémával kellett szembeszáll­nia. Az antiszocialista erők az Önök országában a pártban meghúzódó jobb­oldali opportunista erőkkel együtt, és a nemzetközi imperializmus segítségé­vel kihasználtak bizonyos belső gyen­geségeket és határozott kísérletet tet­tek a szocialista rendszer megdöntésé­re, a csehszlovák—szovjet szövetség megsemmisítésére, és veszélyeztették Európában a szocialista rendszer biz­tonságát. A testvéri szocialista országok által idejekorán nyújtott nemzetközi segít­ség, amely bízott pártjuk egészséges erőiben, elhárította a borzalmas tragé­diát, és kialakította a kedvező felté­teleket ahhoz, hogy a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság bel- és külpoliti­kájában felújuljanak a marxista—leni­nista elvek. Pártunk megelégedéssel fogadja azo­kat a szilárd és határozott lépéseket, amelyeket az új vezetőség, élén Hu­sák elvtárssal, az utóbbi két évben a CSKP konszolidációs folyamata során, az ideológiai, a politikai és a gazda­sági téren, az államapparátusban va­lamint az ország külpolitikájában meg­tett és mindezt rendkívül nehéz fellé­telek között. Elvtársak, az utóbbi időben nagy vál­tozások történtek India földjén. A kö­zelmúltban végrehajtott parlamenti vá­lasztások eredményei országunkban ha­tározott fordulatot jelentenek a függet­lenségünk elnyerése óta eltelt időszak történetében. Ezekben a választások­ban népünk legyőzte a monopolisták, a földbirtokosok, az egykori hercegek és imperialisták által támogatott jobb­oldali pártok reakciós klikkjét, és győ­zelemhez segítette a demokratikus erő­ket. Megakadályoztuk a jobboldalnak azt a súlyos kísérletét, hogy az alkot­mányos észközök segítségével átvegye a hatalmat. Pártunk minden szerénysé­ge mellett állíthatja, hogy ebben az egész folyamatban döntő szerepet ját­szott. Megemlítjük, hogy ezekben a válasz­tásokban a jobboldali reakciós pártok tömbje az antikommunizmust és a szov­jetellenességet használta fő fegyver­ként. Elvtársak, Kelet-Pakisztán (jelenleg Banglades) 75 milliós népe hősi har­cot vív a szabadságért és a demokrá­ciáért, és példátlan elnyomással kell szembeszállnia. Banglades államból mái­három millió menekült érkezett Indiá­ba. Kedves elvtársak, pártunk nagy meg­elégedéssel fogadja ; pártjaink között kialakult szoros és baráti kapcsolato­kat. A két ország kölcsönös gazdasági együttműködése jelentősen hozzájárult függetlenségünk megerősítéséhez, és olyan fontos tényező, amely segít ben­nünket abban, hogy népünk politikai életében megvalósítsuk a balratolódást. India Kommunista Pártjának Orszá­gos Tanácsa bízik abban, hogy e tör­ténelmi jelentőségű kongresszus hatá­rozata tovább erősíti és konszolidál­ja pártjukat, mint a nemzetközi kom­munista mozgalom szilárd részét, meg­erősíti és konszolidálja a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaságban a szo­cialista rendszert, megerősíti a szocia­lizmust. a demokrácia és a béke min­den erőit az egész világon. Alvctr Curthoí elvtors, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára Drága Elvtársak! A Portugál Kommunista Párt testvéri és szívélyes üdvözletét küldi Csehszlo­vákia Kommunista Pártja XIV. kong­resszusának és sok sikert kíván munká­jában. A kongresszus által köszöntjük Cseh­szlovákia összes kommunistáját, mun­kásosztályát és népét, amely a párt ve­zetésével a szocialista társadalmat épí­ti. A kongresszussal egyidőben ünneplik a párt megalapításának 50. évforduló­ját. Csehszlovákia Kommunista Pártja 50 év folyamán a munkásosztály és a csehszlovák dolgozók bevált élcsapata, a nemzetközi kommunista mozgalom egyik legjelentősebb pillére volt. Fo­gadják a Portugál Kommunista Párt szívélyes jókívánságait az 50 éves év­forduló alkalmából. Pártunk a közelmúltban ünnepelte tevékenységének 50 évét, de ebből 45 évet illegalitásban, a fasiszta diktatúra uralma viszonyai között élt át. A fasizmus elleni harc hosszú évei­ben az új szabad élet példaképét, har­cunk példaképét, rendkívüli erkölcsi támaszt láttunk a Szovjetunióban és a többi szocialista országban, melyek se­gítettek a párt befolyásának kiszélesí­tésében és a szocialista forradalomba vetett hit elmélyítésében. Ez a magyarázata annak, hogy Por­tugáliában a kommunisták és a többi dolgozók lelkesedéssel üdvözlik a szo­cialista országok győzelmét és mély aggodalommal kísérik esetleges nehéz­ségeiket, kudarcaikat. Ezzel magyarázhatom, hogy Portugá­liában országuk 1968. évi válságos hely­zete a szocialistaellenes erők és a jobb­oldali opportunisták akciói, amelyeket a portugál fasiszta és reakciós sajtó tapssal és dicsőítéssel fogadott, aggo­dalmat keltett. Láttuk, milyen veszély fenyegeti szocialista hazájukat és ezért pártunk a portugál dolgozók és a de­mokratikus erők többségének támoga­tásával egyetértett a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalis­ta segítségével, mellyel szolidárisán a szocialista Csehszlovákia segítségére siettek. Már csaknem három év telt el azóta, és nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ma a kongresszusi tribünön újból megerősíthetjük a Portugál Kommunis­ta Párt barátságát és forradalmi szoli­daritásai Csehszlovákia Kommunista Pártjával. Nagyra értékeljük pártjaink hagyo­mányos kapcsolatait és testvéri barát­ságát. Mindent megteszünk azért, hogy ezek a kapcsolatok megszilárduljanak. Portugália és kommunistái és népe mindig számolt aktív szolidaritásukkal és engedjék meg, hogy ezért mély há­lánkat fejezzem ki. A proletariátus, a szocializmus és a kommunizmus Ugye jellegénél fogva nemzetközi, sőt internacionalista ügy. A proletár internacionalizmus a szocia­lista országok kölcsönös szolidaritását, a kommunista és munkásmozgalom va­lamennyi részének szolidaritását, a Szovjetunióval való barátságot és együttműködést jelenti. A Szovjetunió­nak döntő szerepe van a forradalmi vi­lágharcban. Az internacionalizmus har­cot jelent a nacionalizmus és a szovjet­ellenesség ellen, melyek a munkásosz­tály számára a legnagyobb veszélyt je­lentik. Az internacionalizmus a törté­nelmi tények értékelését és a szocializ­mus építése során szerzett értékes ta­pasztalatok kihasználását jelenti. Amennyiben e tapasztalatokkal ellen­tétben idealizálják a szocializmus „új modelljeit" és ehhez még a Szovjetunió­val és a szocialista országokkal való kapcsolatok állandó bírálata párosul, aláássák a dolgozóknak a szocialista forradalomba vetett bizalmát. Az inter­nacionalizmus a helyzetek és esemé­nyek elemzését jelenti, de nem az osz­tályellenség és valódi vagy potencio­nális szövetségei ideológiai nyomása céljainak érdekében, nem az azonnali apró sikerek szempontjából, hanem osztályszempontból a lehető legnagyobb forradalmi távlatok szempontjából. Az internacionalizmus azt jelenti, hogy mindennapi tevékenységünkben nem vá­laszthatjuk el egymástól a nemzetközi és kommunisla munkáspártok nemzeti és internacionalista feladatait. Az egységes, szolidáris, a marxizmus­hoz— leninizmushoz és a proletár inter­nacionalizmushoz hű szocialista és kom­munista erők legyőzhetetlenek. Azt kívánjuk önöknek, hogy Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusát siker koronázza és le­gyen a kongresszus méltó kezdete a párt történelme további 50 évének, úgy, ahogy ezt Husák elvtárs mondta. Csehszlovákia kommunistái és népe érjen el nagy sikereket a szocialista társadalom további építésében. Louis Carlos Prestes elvtárs, a Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára imperialista reakció erői és a szociális haladás között. Az imperializmus vereséget szenve­dett. Számunkra, elvtársak, ez különö­sen fontos. Latin-Amerika nemzetei fo­kozzák harcukat az imperialista elnyo­mók ellen a nemzeti felszabadításért. A kubai nép emlékezetes győzelme után, mely megkezdte az amerikai kon­tinensen a szocialista társadalom épí­tését, most a chilei nép választott impe­rialistaellenes kormányt. A perui és a bolíviai katonai kormányok is kisajá­títják az észak-amerikai monopóliumok üzemeit. Latin-Amerikában a forradal­mi folyamat nagyon komplikált és el­lentmondásos. A forradalmi harc elmé­lyülésével párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerülnek a latin-amerikai or­szágok sajátosságai, melyek megkülön­böztetik őket egymástól. Az imperializ­mus azokban az országokban, ahol ve­reséget szenvedett, engedményeket tesz és manőverezik, azokban az orszá­gokban azonban, ahol a legreakciósabb erőket juttatta hatalomra, arra törek­szik, hogy a fasiszta típusú, vérszomjas diktatúrák támogatásával megszilárdít­sa gazdasági és politikai pozícióit. Ez történik Brazíliában is, ahol a katonai diktatúra elnyomott minden szabadsá­got. Felszámolta a dolgozók jogait és vívmányait. Nálunk a sztrájkot bűncse­lekménynek minősítik és az ellenállás legkisebb megnyilvánulása is elegendő ahhoz, hogy szervezőjét felforgató elemnek tartsák és többéves börtönre ítéljék. Kialakult a megtorló apparátus, melyet a hitlerista Gestapóhoz hason­líthatunk. A bíróságok és a terror a kormány módszerei. A politikai foglyok ezreit rendszeresen kínozzák és több százat közülük már meggyilkoltak. A diktatúra terrorral és cenzúrával akarja megfélemlíteni a tömegeket és megakadályozni azt, hogy teljesen le­leplezze magát. A brazil diktatúra ve­szélyezteti a szomszédos államokat is, azáltal, hogy az imperializmus, elsősor­ban az amerikai imperializmus meg erősíti pozícióit Brazíliában, Brazíliát Latin-Amerika csendőrévé akarja vál­toztatni és támaszponttá ahhoz, hogy politikai agressziót kövessen el a szom­szédos országokkal szemben. A brazil népet ágyútöltelékként, katonai kaland­jai áldozataiként akarja felhasználni. A brazil nép harcol e rendszer ellen. A munkásosztály marxista—leninista élcsapata vezetésével szervezi és egye­síti erőit, mivel tudja, hogy nem a két­ségbeesett, kalandor tömegektől elszi­getelt akciók mérnek vereséget a dik­tatúrára. Csakis hatalmas tömegmozga­lom győzheti lel Fokozzuk erőnket és a diktatúrát legyőzzük. Tudjuk, hogy har­cunkban nem állunk egyedül. A nem­zetközi munkásosztály, a nemzeti fel­szabadulásukért küzdő nemzetek, a szocialista országok népe, elsősorban a hatalmas, legyőzhetetlen Szovjetunió a mi oldalunkon áll. Az 1968. évi csehszlovákiai események újból rámutattak a Szovjetunió törté­nelmi szerepére, mely mindig készen áll népe legnagyobb áldozata árán is, hogy teljes mértékben támogassa azo­kat a nemzeteket, melyek szembesze­gülnek az imperializmussal, azokat a nemzeteket, melyek a szabadságért, n nemzeti függetlenségért küzdenek. Drága Elvtársak! Sokat tanultunk az önök tapasztala­taiból. Csak a leninizmusnak azt az alapvető, a csehszlovákiai események so­rán újból megerősített tanítását akarjuk elismételni, hogy a szocialista társada­lom építésének és védelmének feltétele a marxista-leninista párt védelmének biztosítása. Pártunk Központi Bizottsága és vala­mennyi tagja nevében jókívánságainkat fejezzük ki önöknek azon elért sikerek alkalmából, melyek pártjukat a szocia­lista világrendszer szilárd láncszemévé és a kommunista világmozgalom egy­ségéért és összetartásáért folytatott harc fontos tényezőjévé teszi. Kurt Bachmonn elvtárs, a Német Kommunista Párt elnöke Drága ElvtársakI A Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának nevében köszönetet mon­dok pártjuk Központi Bizottságának azért, hogy részt vehetünk ezen a tör­ténelmi jelentőségű kongresszuson. Értékeljük a fejlődést és ez vissza­tükörzi azt a mély válságot, melyen pártjuk és a csehszlovák társadalom ment át. Ma megállapíthatjuk — amint Gustáv Husák elvtárs mondotta figye­lemre méltó beszédében —, hogy or­szágukban visszaverték az ellenforra­dalmi támadást és megőrizték a szocia­lista rendszert. Ez történelmi tény, melyet abban az időben emelünk ki, amikor világszerte döntő harc folyik az Kedves elvtársak, a Német Kommu­nista Párt elnöksége nevében önöknek, a CSKP XIV. kongresszusa delegátusai­nak szívélyes, testvéri, harcos üdvöz­leteimet tolmácsolom. Az NKP delegá­ciója sikeres munkát kíván a kongresz­szusnak. Országunk kommunistái nevé­ben szeretném jókívánataimat kifejezni Csehszlovákia forradalmi Kommunista Pártja megalapításának 50. évforduló­ja alkalmából is. Néhány héttel ezelőtt a világ Moszk­vára tekintett. Már ma megállapíthat­juk: az SZKP XXIV. kongresszusa az egész világot érintő történelmi jelentő­ségű esemény volt. Ez a kongresszus újabb ösztönzést adott a kommunisták harcának világszerte, a nemzetek anti­imperialista frontjának és a gyarmato­sításellenes, felszabadító harcnak. Is­mételten megerősítette: az emberiség történelmére egyre inkább hatást gya­korol az az erő. amelyet szocializmus­nak neveznek. A kongresszus azzal a sziklaszilárd biztonsággal töltött el bennünket, hogy a jövő a szocializmusé. A nemzetközi forradalmi mozgalom vezető ereje a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja, amelyhez eltéphetetlen, test­véri kötelékek fűznek bennünket. Fél évszázaddal ezelőtt a CSKP meg­alapításával új szakasz kezdődött a csehszlovák munkásosztálynak a ki­zsákmányolás és az elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért és szuvereni­tásért, a demokráciáért és szocializmu­sért vívott harcában. Felejthetetlenek az első világháború utáni osztályharcok, amelyekben a CSKP, mint az egész nép érdekeinek következetes védelmezője szerepelt. Felejthetetlen az ellenállás, amelyet országuk kommunistái szerveztek a ná­ci uralom ellen. A szovjet hadsereg­nek — amellyel együtt küzdöttek a cseh és szlovák antifasiszta harcosok is — a fasiszta megszállók feletti győ­zelme lerakta a szocialista társadalmi rend építésének alapkövét az önök or­szágában. A CSKP kongresszusa arra ösztönöz bennünket, hogy megemlékezzünk arról a szoros harci közösségről és aktív szo­lidaritásról, amely országaink munkás­mozgalmának forradalmi erőit mindig összefűzte. Biztosíthatom önöket, soha­sem felejtjük el azt a forradalmi segít­séget, amelyet a csehszlovák kommu­nisták nyújtottak német elvtársaiknak a hitleri diktatúra elleni harcban. A német és a csehszlovák kommunis­ták szoros harci közösségének e hagyo­mányait folytatta a Német Kommunis­ta Párt abban az időben is, amikor az önök országában 1968-ban tetőfokára hágott az ellenforradalmi erők táma­dása. Pártunk — a Német Kommunista Párt — 1968 forró heteiben alakult meg, abban az időben, amikor az NSZK uralkodó osztálya nyíltan arra speku­lált, hogy a szocialista Csehszlovákiát kiragadhassa a szocialista táborból. A Német Kommunista Párt abban a pilla­natban lépett a politikai porondra, amikor az antikommunizmus az NSZK­ban valóságos orgiákat ült. A Német Kommunista Párt fennál­lásának első percétől kezdve a cseh­szlovákiai szocializmus mellé állt. Vé­delmezte a testvéri országok interna­cionalista segítségét, amely nemcsak a szocializmus és Csehszlovákia szuve­renitását óvta meg, hanem kontinen­sünk békéjét is. Az elmúlt két év nehéz, bonyolult volt, de a CSKP megacélozottan került ki e súlyos teherpróbából. Él és erősö­dik, s maga az élet bizonyítja, hogy a párt helyes úton halad. Ez a lény kö­vetkezik a CSKP Központi Bizottsága decemberi plénumának „A pártban és a társadalomban kialakult válság tanul­ságai" című dokumentumából. Ez va­lóban marxi—lenini dokumentum. És mi maradt a szocializmus ellen­ségeiből és azokból a szájaskodókból, akik fennen hirdették a szocializmust, de ugyanakkor minden téren utat nyi­tottak az ellenfél előtt? Színt kellett vallaniuk. Egész nyíltan az antikommu­nizmus pozícióin végezték. Helyük a történelem szemétdombján van. A CSKP megszilárdításával és Cseh­szlovákia belső stabilizálásával önök jelentős mértékben hozzájárulnak a szocialista államok közösségének meg­erősítéséhez. Ez a döntő erő, amely a forradalmi világfolyamatot előreviszi. Mi, a Német Szövetségi Köztársaság kommunistái őszintén örülünk a cseh­szlovákiai konszolidációs folyamat eredményeinek. E fejlődés kifejezésre jut a termelés 1970. évi lényeges nö­vekedésében, melyről a kongresszuson Gustáv Husák elvtárs számolt be. Az önök sikereiben az 1968 őszén el­foglalt internacionális állásfoglalásunk helyességének megerősítését látjuk. Ez a pillanat — ha már nem a korábbi események — az NSZK uralkodó köreit arra a felismerésre vezette, hogy tudo­másul kell venniük a nemzetközi erő­viszonyok megváltozását a szocializmus javára. így azután a szociáldemokraták ve­zette bonni kormány szükségesnek tartotta a szerződések megkötését a Szovjetunióval és Lengyelországgal, amelyekben elismeri a meglevő hatá­rokat. E szerződéseket azonban még nem ratifikálták. Ezt a tényt a CDU­CSU vezette reakciós jobboldali erők felhasználják arra, hogy soviniszta kampányokat szervezzenek a moszkvai és a Varsói Szerződés ellen. Az SPD és az FDP kormánya késlel­teti a ratifikációt, amelynek már ré­gen meg kellett volna történnie. Épp úgy, mint azelőtt elutasítja az NDK (Folytatás a 9. oldalon) 1971. V. 29. 8

Next

/
Thumbnails
Contents