Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-29 / 126. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártja Kltf. kongresszusának tanácskozá

sa Nyerjük meg a dolgozó emberi a szocializmus ügyének Vasil Biľak elvtárs felszólalása Tisztelt Elvtársak! Ahogyan a Husák elvtárs által előterjesztett jelentés is mutatja, a felülbírált időszakban egymást követték a jelentős eredmények, a kihasználatlan lehetőségek és súlyos veszteségek. Hazánk dolgozói nagy erőfeszítéssel tőrekedtek szocialista hazájuk gazdagítására, és kár, hogy 1968 januárja után, amikor lehetővé vált az eredmények gyarapítása, ezt a lehetőséget nem használták ki. Ellenkezőleg, olyan válságos helyzet alakult ki, és olyan politikai veszteségre került sor, hogy veszélyeztetve volt maga a szocializmus és Csehszlovákia Kommunista Pártjának léte. Kongresszusunk minden küldöttje ismeri azt a veszélyt, amely köztársaságunkat és pártunkat az ellenforradalom részéről fenyegette, tudják milyen nagy igyekezetet kellett kifejteni annak érdekében, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának visszaadjuk forradalmi becsületét, és felújítsuk marxista—leninista jellegét. Tudják, mit kellett tennünk a szocialista értékek megmentéséért és megszilárdításáért hazánkban. A belső válság törvényszerűen áttolódott a külpolitika területére is. Fokozatosan itt is eltértek a XIII. kongresszus dokumentumaiban kifejezett főbb, marxista—leninista és internacionalista alapelvektől. A revizionista és antiszocialista erők szorgalmasan dolgoztak azon, hogy megsemmisítsék országunk alapvető külpolitikai, biztonsági tényezőit, amelyek között első helyen kell említeni szövetségünket és barátságunkat a Szovjetunióval és a többi szövetséges országgal. A csehszlovák külpolitikai szolgálat Jelentős csődbe jutott. A Jirí Hájek által képviselt jobboldali opportunisták már annyira merészek voltak, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a köztársaság elnökének tilalma ellenére felhasználták az ENSZ fórumát, a Csehszlovák Köztársaság és a szocializmus ellen. Az antikommunista fegyverzet A közelmúlt bel- és külpolitikai fejlődését értékelve látjuk, hogy a haladó erők ebben az időszakban is kitartóan küzdöttek a nemzetközi reakció ellen az országban csakúgy, mint a nemzetközi vonalon. Ez nem olyan újdonság, amit a forradalmi mozgalom ne ismerne. A kapitalizmus több mint száz éve kíméletlen harcot folytat a mar»ista eszmék ellen, és az új szocialista állam születésének első napjától kezdve a Szovjetunió ellen. Ebben a forradalmi erők és a Szovjetunió ellen folytatott kíméletlen harcban kipróbálták és a mai napig ls alkalmazzák az öszszes módszereket és fegyvereket, a legdurvább üldözéstől, a kivégzésig, a gyilkosságig, a gazdasági és eszmei diverzióig, a háborúig, valamint megvesztegetésig és a forradalmi mozgalom belső felbomlasztásáig. S eredményeiket azzal tetőzték, hogy sikerült felbomlasztaniuk a szociáldemokrata pártot, és az egész II. Internacionálét. V. I. Lenin halhatatlan érdeme, hogy megtisztította a munkásmozgalom forradalmi tanait, az oportunizmus sarától és megvédte a marxista eszmék életképességét. Hála a lenini eszmék fejlesztésének és érvényesítésének, a Szovjetunió Kommunista Pártja elméletében és gyakorlatában, valamint az egész nemzetközi kommunista és forradalmi mozgalomban, a marxista—leninista eszmék ma olyan erőt képviselnek, amely valamennyi földrészen serkentik a tömegek millióit, és döntő módon befolyásolja a világ jelenlegi fejlődését. Az imperializmus fejlődésével már annyira lejáratta magát a világ népei előtt, hogy nem proklamálhatja nyíltan igazi érdekeit és céljait. Az ideológiai mítoszok, elképzelések egész rendszerét kénytelen kialakítani, amelyek formájukban látszólag szocialisták, lényegükben azonban reakciósok, antihumánusok és a béke ellen irányulnak. Klasszikus antikommunista fegyverzetét kifelé még álszocialista jelszavakkal is leplezik. Ez csupán a dolgozók megtévesztését célzó politika folytatása, a régi áru új tetszetősebb csomagolásban. A csehszlovák példából sok mindent meg lehet tanulni arra vonatkozólag, hogy az itthoni jobboldali, opportunista erők, és a nyugati kommunistaellenes központokban dolgozó szövetségeseik együttesen léptek fel, hogy a dolgozótat megtévesszék, és arra törekedtek, Vasil Bil'ak elvtárs felszólalását nagy figyelemmel hallgatták a kongresszusi küldöttek (ČSTK - telefoto) hogy a CSKP-t jellegtelen kispolgári, reformista szervezetté változtassák. Nem harcoltak nyíltan a szocializmus és a kommunista párt ellen, hanem arra törekedtek, hogy a szocializmusról kialakított kispolgári elképzeléseket érvényesítsék, gyalázzák a párt történetét és a párt vezető személyiségeit, hogy ezáltal gyengítsék társadalmi vezető szerepét. Annyira meg akarták javítani Csehszlovákia Kommunista Pártját, hogy megszűnjön teljesíteni a munkásosztály élcsapata feladatát mint marxista—leninista párt, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő szövetségünk és a proletár internacionalizmus alapelveinek szavatolója. Az, hogy a marxista—leninista párt kispolgári reformista szervezetté alakuljon át és emellett megtartsa Csehszlovákia Kommunista Pártja elnevezését, a szocializmus eszméinek torzítását jelentette. Azt jelentette, hogy megzavarják az emberek tudatvilágát, a szocializmusról kialakított elképzelését, hogy felszámolják a munkásosztály forradalmi élcsapat szerepét, és bebizonyítsák, hogy igaz az általuk hirdetett hamis étel, miszerint a szocializmus nem vált be az iparilag fejlett országban. így akartak határtalan károkat okozni nemcsak Csehszlovákia dolgozóinak, hanem a szocialista közösségnek, az egész kommunista és munkásmozgalomnak is. A régi bölcsesség arra tanít bennünket, hogy a farkas farkas marad akkor is, ha a bárány bőrébe bújik. Az emberi arcú szocializmus jelszava a valóságban olyan álarc volt, amely hivatott volt eltakarni az ellenforradalom igazi arcát országunkban. A csehszlovák kísérlet volt hivatott a jobboldali opportunisták olyan új érvévé válni, amely indokolta volna a szocialista társadalom építése marxista—leninista elveinek revízióját és deformációját. Hála pártunk és társadalmunk marxista—leninista erőinek és a testvéri internacionalista segítségnek ezek a tervek és remények meghiúsultak. A jobboldali revizionizmus "csődje a CSKP soraiban egyidejűleg a nemzetközi revizionizmus vereségét is jelentette. Ezért bontakoztattak ki olyan veszett és gyűlölködő kampányt a Szovjetunió ellen, és az ellen a politikai irányzat ellen, amelyet 1969-től kezdve Husák elvtárs vezetésével kezdtünk megvalósítani. Júdás krajcárokért A kommunista mozgalom renegátjai — Goldstücker, Šik, Pelikán, Fischer, Garaudy és más különféle jobboldali szociáldemokraták, trockisták, öreg burzsoá lázítók, fasiszták, cionisták és a reakciós klérus mindnyájan megható egyetértésben krokodilkönnyeket ontanak a csehszlovákiai szocializmus sorsa felett. A csehszlovákiai szocializmus felett érzett aggodalmakat nálunk már a kisiskolás sem hiszi el. Nem nehéž megérteni, hogy ha a szocializmus olyan rossz, mint amilyennek hirdetik, akkor nem sírniuk kellene, hanem örvendezniük, mivel tevékenységük az volt, ma is az és az lesz, hogy a szocializmus megsemmisítésére, vagy legalább meggyengítésére törekedtek. Ezért fizetik őket, ezért tartják el őket a nyugati kommunistaellenes központok. Az, hogy éppen azok siránkoznak, jajgatnak a szocializmus sorsa miatt, akiknek a programja a legnagyobb gyűlölet a kommunisták és minden haladó ellen, szemléltetően bizonyítja, milyen „szocializmust" akartak kialakítani hazánkban. Sírásuk és szomorúságuk csak jajgatás a saját sikertelenségük és elvesztett reményeik miatt. Sikerülhet nekik átmenetileg ártani a szocializmus ügyének, ahogyan sikerült Csehszlovákiában, de a szocializmus győzelmes előrenyomulását megállítani már a világon senkinek nem sikerülhet. Ez a meggyőződésünk nem valami misztikus elátkozásból, vagy valami újkori vallásból ered, hanem az emberi társadalom törvényszerű fejlődésének mélyreható ismeretéből. Azoknak, akik eltávoztak és árulók lettek, tulajdonképjjen már nem maradt semmi más, mint az, hogy a Szabad Európa közvetítésével írjanak és lázítsanak és júdáspénzért gyalázzák saját hazájukat. Ez azonban minket nem állít meg az utunkon és nem is idegesít. Rájuk is érvényes a közmondás: „A kutya ugat, a karaván továbbhalad". Sírásuk és ugatásuk arról győz meg bennünket, hogy pártunk jó politikát folytat. Ha dicsérnének bennünket, kénytelenek lennénk elgondolkodni afelett, hogy mit csinálunk rosszul. Előfordultak olyan hangok, hogy az 1968. évi csehszlovákiai eseményekkel az antikommunisták visszaéltek. Igen, mi csehszlovák kommunisták súlyos hibát követtünk el, hogy hagytuk magunkat elámítani és nem vettük észre idejekorán a jobboldali revizionista és szocialistaellenes erők kártékony tevékenységét. Akkor azonban a szocializmus hazai és külföldi ellenségei nem bíráltak bennünket, hanem dicsértek. Az elvszerűtlenséget, a marxista—leninista alapoktól való elvtelen eltérést, a szocializmus megújulásaként tüntették fel. Idézhetnénk különféle programnyilatkozataik egész köteteit, amelyekből felismerhető és megállapítható, hogy tulajdonképpen milyen humánus és demokratikus szocializmusra törekedtek. Az akkori káoszban a nép többsége nem is hallhatott és olvashatott mindent, hogy tudatosíthatta volna: veszélyben van a szocializmus. Talán nem ártana ebből is kiadni egy gyűjteményt — magyarázattal együtt — hogy tudatosítsák minek is tapsoltak tulajdonképpen. A szavak akkor ís szavak maradnak, ha a legszebb frázisokba burKoljúk őket. De a tényeket, amelyek a szavakat követték volna, népünk nagyon jól ismeri. Hogy készen voltak a koncentrációs táborok a kommunisták és a haladó emberek számára — ez nem találgatás, hanem okmányokkal alátámasztott tény, olyan okmányokkal, amelyen azok aláírása szerepel, akiknek sorsa miatt a Nyugat a legtöbbet siránkozik. Milyen szocializmus az, ahol a szocializmus építői számára koncentrációs táborokat állítanak fel Ma már sokan azok közül, akik Csehszlovákiában valamilyen megújult szocializmust ígértek, hogy kiérdemeljék kenyéradőik zsoldját, krajcárért, beismerik, hogy soha nem voltak kommunisták, hogy csak azért léptek be Csehszlovákia Kommunista Pártjába, hogy árthassanak a pártnak, hogy nagyobb lehetőségük legyen a marxizmus—leninizmus torzítására, a párt diszkreditálására és arra, hogy az antiSzocialista erőket szolgálják. Pelikán — saját beismerése szerint — sajnálja, hogy nem sikerült kirobbantani polgárháborút, és szemrehányást tett Dubčeknek, hogy gyengének mutatkozott, mert nem volt bátorsága fegyveres harcot indítani legközelebbi barátaink ellen. Azt, hogy milyen lett volna ez a demokratikus szocializmus, és mi következett volna a nagyhangú jelszavak után, talán a legtömörebben J. Brodský, a K 231 egyik vezetője fejezte ki. Könyvében, melyet Nyugaton propagálnak, cinikusan elismeri: „Mindnyájan megegyeztek abban, hogy mit nem akarnak, de kevesebben voltak bizonyosak abban, hogy mit óhajtanak. Egyben azonban egységesek voltak: meg keli semmisíteni a rendszert, gyökeresen kl kell irtani, és el kell távolítani hordozóit és végrehajtóit." Ez egészen világos és érthető beszéd. Ha nem kaptunk volna idejekorán internacionalista segítséget a Szovjetuniótól és a többi szocialista szövetségesünktől, akkor ezt a programot minden mérlegelés nélkül teljesítették volna. A válság előzményei Arra a kérdésre, hogyan kerülhetett sor Csehszlovákiában ellenforradalmi veszélyre, amikor a hatalom a munkásosztályé volt, a kommunista pártnak vezető szerepe volt, a dolgozó nép döntő többsége a szocializmus pozícióján állt, kimerítő választ ad a „Tanulságok", valamint a Központi Bizottságnak Husák elvtárs által előterjesztett jelentése. Egyben tudjuk, hogy sem a „Tanulság" sem a jelentés nem tisztázhatja teljes terjedelmében és mélységében a csehszlovák válság egész bonyolultságát. Ez a válság nem csupán az 1968-as év hibáiból alakult, hanem hosszadalmasan nőtt, és ezért igényli valamennyi objektív és szubjektív ok rendszeres megismerését. Az egyik ilyen ok az, hogy a mi szocialista társadalmunk fiatal, és magán hordja az ifjú évek minden jellegzetes vonását. Az emberiség szellemi története több ezer éves, de a szocialista rendszer léte ennek csupán ezredrésze. Az életben, munkánkban, gyermekeink nevelésében sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy osztályszempontból megosztott világban élünk. Társadalmunk és tudatvilágunk magában hordja a múltból örökölt számos pozitív és negatív jelenséget. Az új, a szocialista, amit alkotunk, az évszázados szokások elleni harcban érvényesül. V. I. Lenin szavaival kifejezve, a ml szocialista társadalmunknak #is ki kell szabadulnia a különféle szokások, hagyományok és előítéletek páncélingéből. A szocializmust — ahogyan V. I. Lenin hangsúlyozza — olyan emberekkel építjük, akiket a kapitalizmustól kaptunk. A szocialista forradalom győzelme után is tovább él és hatást gyakorol a legyőzött burzsoázia és a kis(Folytatás a 5. oldalon)