Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-28 / 125. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Partia XIV. kongresszusának tanácskozása Václav Hájek elvtárs felszólalása Vitafelszólalásának bevezető részében elmondta, hogy a közép-csehországi kerület valamennyi szervezete a kongresszus előtti gyűléseken nagyra értékelte a Központi Bizottságnak a párt lenini egyesítésére, a politikai és a gazdasági élet konszolidálására, a Szovjetunióval és a szocialista szövetségesekkel való internacionális testvéri kap csolatok felújítására irányuló igyekezetét. Lényegében leküzdötték a Šik-modell szerinti gazdálkodás következményeit. Ez év négy hónapja alatt 11 százalékkal emelkedett az ipari termelés, az elmúlt év ugyanazon időszakához viszonyítva, a dolgozók csökkentett létszáma mellett. Hájek elvtárs a kerületi pártszervezet legsürgősebb feladatának a párt jellegének a munkásosztály forradalmi pártjaként való formálását tartja. Kijelentette: Pártunk a jobboldali népámítóktól eltérően mindig hangsúlyozta, hogy a munkások és a többi dolgozó burzsoázia elleni osztályharcának az eszköze, a munkáshatalom szüntelen szilárdításának és a szocializmus fej lesztésének az eszköze. Ebből származik, hogy a munkások pártban és szerveiben való részvétele megfeleljen a munkásosztály küldetésének. Ezért a párton belüli élet legsürgő sebb feladatának a párt legjobb munkásokkal való feltöltését tartjuk. Meg vagyunk győződve róla, hogy a munkások párttagság iránti elégtelen érdeklődése annak a következménye volt, hogy a pártban visszautasították és megszegték a pártról szóló lenini tanítást. Voltak olyailok, akik azt hirdették, hogy egy adott időszakban — a tudo mányos

:műszaki forradalom következtében — állítólag kiszárad a munkásosztály néhány forradalmi forrása, a kollektivizmus, a leghaladóbb termelési módszerekkel való kapcsolat, sőt a forradalmiság is. Állítólag „az értelmiség a történelmi fejlődés bizonyos fokán átveszi a munkásosztálytól a forradalom zászlaját". Nem akarjuk csökkenteni az értelmiségnek a szocializmus építésében betöltött szerepét, ám világos, hogy támadás érte a kommunista párt alapjait. A munkásosztály lebecsülése visszatükröződött pl. a káderpolitikában, lebecsülték a munkáskáderekpek az irányító tisztségekbe való előkészítését. A válságos évek és a jobboldal hatása elterelte a figyelmet a nemzetközi problémákról, az osztályharc rendkívüli határozottságának értelmezéséről, mégpedig világviszonylatban. E kérdésekről nem azért szólok, mintha csökkenteni akarnám a párt elmúlt években végzett munkájának eredményeit, hanem azért, hogy elkerüljük a hibákat, melyeknek kihasználása lehetővé tette 1968-ban az ellenforradalmi erőknek a párt és a szocializmus bomlasztását. Kerületi konferenciánk a tagok felvételénél elutasította a tervszerűtlenséget. A párt szociális összetételének irányítása a párttevékenység szerves része, mert a párt politikája lényegében befolyásolja a tagság összetételét, a párt szociális összetétele pedig befolyásolja politikáját és annak végrehajtását. Egyben őrizni kell a párt eszmei tisztaságát, gondoskodni az aktivitás fejlesztéséről és az összes tagok öntudatosságá nak fejlesztéséről, mert nem csupán a párt szociális összetételétől, hanem szervezettségétől, fegyelmétől és a kommunista öntudattól függ a párt jellege, politikájának helyessége és teljesítése. Kerületünkben majdnem 300 000 fia tal él, akik további párttagok forrását jelentik. A munkásfiatalság nagy ré sze a kerület néhány üzemében dolgozik, a kralupyi kaucsukgyárban, a Mladá Boleslav-i Autógyárban, Berounban, Kladnóban, Príbramban, Kolínban és Kutná Horán. Tudatában vagyunk annak, hogy az igényes feladatok teljesítésének még csak a kezdeténél tartunk. Javult a munkásoknak a kerületi pártbizottságban való képviselete, mégpedig az 1968. évi 17 százalékról 37 százalékra emelkedett.

: Hasonló a helyzet alacsonyabb fo kú pártszerveinkben is. A kerületben az eredeti foglalkozás szerint a pártszervekben majdnem 70 százalék a munkás. Az utóbbi időben a kerületben 918 új tagot vettek fel a pártba, ebből 420 munkás. Engedjék meg, hogy kifejezzem meghatódottságomat, egyben örömömet a kongresszus eddigi tanácskozása felett. Mi mident kellett elvégezni a járási és a kerületi pártbizottságok több mint 40 000 alapszervezetében és a párt vezetőségében is, hogy az egész világ és a nemzetközi kommunista mozgalom előtt bebizonyíthassuk pártunk egységét. Minden küldöttnek — 1 millió 200 ezer kommunistát képviselünk — az a vágya. hogy kifejezze örömét a pártnak ezen marxista egysége felett, mert valamennyien tudjuk, hogy ezért milyen árat fizettünk. Teljes tudatában vagyunk annak, hogyha nem lett volna az internacionalista segítség, akkor most nem tanácskozhatnánk itt együtt Önökkel, 76 párt képviselőivel, mert pártunk megszűnt volna a nemzetközi forradalmi mozgalom harcos osztaga lenni és nem dolgozhatott volna népünk jólétéért. Az idén egész pártunk tisztelettel emlékezett meg a párizsi kommünről, a világ első proletárforradalmának 100. évfordulójáról. Büszkén csatlakozunk szellemi hagyatékához, és leveréséből tanulságot merítünk. Kegyelettel hajolunk meg az elesett kommunárdok emléke előtt. Kongresszusunkon gyakran hangzik a „barátság" jelszó. Ez a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való szövetségünk legbensőbb megnyillatkozása. Ezzel egyben a Kommunista Kiáltvány dicső jelszavára, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!"-re gondolunk, hogy egységben felzárkózva haladjunk a haladás legnagyobb ellensége, a világimperializmussal szembén. Szocialista rendszerünknek 1968-as évi felforgatása az egész kommunista mozgalmat meggyengítette. Azért dicsérte a burzsoázia az egész világon Dubčeket és társait. Az 1969 áprilisától megtett utunk a küzdelem közös arcvonala megerősítésének az útja. Elnézést kérek azért, hogy érzelmeimet ilyen nagy gyülekezet előtt fejeztem ki. Ezt azért tettem, mert — kongresszusunk több küldöttéhez hasonlóan — láttam egész Európa kommunistáinak harcos szolidaritását a német fasiszta nagyburzsoázia koncentrációs táboraiban, amikor közösen haltak meg a franciák, a spanyolok, az olaszok, a csehek és a szlovákok, a lengyelek, a jugoszlávok és más nemzetek fiainak ezrei. Ezt sohasem feledjük el, mert az imperializmus mindenre kész. A közép-csehországi kerületi pártszervezet nevében biztosítom a kongresszust, hogy továbbra is kommunista pártunk szilárd láncszeme leszünk, hogy a kongresszuson elfogadott határozatok és az ötödik ötéves terv irányelveinek teljesítését pártbecsületünk ügyének tartjuk, s hogy e határozatok végrehajtásának megnyerjük kerületünk valamennyi becsületes dolgozóját. Jaroslav Kožešník elvtárs felszólalása A szocialista társadalom felépítése szükségszerűen feltételezi a történelmi fontosságú feladat megoldását — a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak szerves egybekapcsolását a szocialista építés előnyeivel. Már pártunk Xfl. és XIII. kongresszusa is előtérbe állította a kutatási eredmények bevezetését a gyakorlatba, és elhatározta, hogy sarkig tárjuk a kaput országunkban a tudományos-műszaki haladás előtt. Bár kétségtelenül számos sikert értünk el a termelés és a tudomány fejlesztésében, az alapvető, hosszú időre szóló problémát, vagyis a korszerű tudomány, technika ismereteinek bevezetését a termelésbe még nem oldottuk meg. Az elemzések azt mutatják, hogy mind a kutatásban, mind a termelésben olyan fogyatékosságok és tényezők mutatkoznak, amelyek fékezik a sokoldalú előrehaladást. A tudomány főként társadalmunk továbbfejlesztésének koncepciós munkálataiban és a tuloiná ftyos prognózisok kidolgozásában marad le. A gyakorlat elégtelenül értelmezi a tudomány gyors alkalmazásának jelentőségét a termelőerők struktúrájának és dinamikájának komplex átalakítása, az ember jobb élete, egészsége,

1 valamint harmonikus fejlődése szempontjából. Ebből, valamint számos más gazdasági és egyéb okból következik az, hogy nincs kellő érdeklődés a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása iránt. A tudományos-műsza ki haladás mai formájában óriási eszközöket és erőket igényel, amelyek természetesen messze meghaladják országunk határait és lehetőségeit. Ezért a jelenlegi tudományos-műszaki forradalom áramlatába csakis a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való komplex integráció útján kapcsolódhatunk be. Az ellenforradalom fölött aratott győzelem, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudósai részéről tudományos akadémiánknak nyújtott segítség lehetővé tette annak az elvnek az érvényesítését, hogy a kutatási alap az integráció úttörője legyen. Együttműködésünket a kiválasztott távlati programokra összpontosítjuk. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájával külön megállapodtunk az együttműködésben, megkezdjük a munkamegosztást és lépésről lépésre kidolgozzuk a közös kutatási tervek magasabb formáit. A szocialista országokkal folyó együttműködésünk elmélyítése megmutatkozik a dolgozók fokozottabb kölcsönös cseréjében is. Meggyőződtünk arról, saját érdekünk, hogy megtanuljunk a szocialista világrendszer kategóriáiban és méreteiben gondolkodni és cselekedni. Ezért kongresszusunk irányelvei is az alapfokú kutatásban a hatékonyság kérdését ebből a szem pontból állítják fel. Arra törekszünk, hogy eredményeink rugalmasan érvényesüljenek nálunk, a szocializmus építésében, valamint a többi szocialista országban. Ez főként á műszertechnika területére vonatkozik, amely a tudományban elvi jelentőségű. Ezt az eljárást internacionális kötelességünknek tartjuk abban az időben, amikor világviszonylatban küzdelem folyik a szocializmus és a kapitalizmus erői között. Kožešník elvtárs továbbá rámutatott arra, hogy országunk fejlesztése távlatainak hiányos ismerete következtében a tudományos tevékenység tervezésénél sem ismertük a választ arra a kérdésre, milyen szakaszokat kell nálunk elsősorban fejleszteni, hova kell elsősorban összpontosítani erőinket. Elmondotta, hogy az egységes állami politika a tudományban és a műszaki fejlesztésben, az egységes terv a hatékonyság növelésének fontos eszköze, amely az egész ország erőit és eszközeit a fő feladatokra összpontosítja, tekintetbe véve a hazai feltételeket és a szocialista integrációt. • Az irányításon és a tervezésen kívül — mondotta a továbbiakban — más tényezők is befolyásolják a tudomány és a munka kölcsönös kapcsolatát. Ez egyrészt termelésünk bonyolult és sokrétű struktúrája, amelyben eddig még csekély a modern ágazatok hányada. Másrészt az a tény, hogy a felújítás irányában ható gazdasági nyomás és az árpolitika eddig nem támogatja kellőképpen a fejlesztési tevékenységet. Az extenzív fejlesztési lehetőségek kimerítésével felmerül az új források és az intenzifikálás problémája. A hozzánk látogató termelési dolgozók meg erősítik, mennyire sürgős és igényes e feladatok megoldása. Ennek útját vázolja fel XIV. kongresszusunk határozati javaslata, hogy meggyorsítsuk a tudományos és műszaki haladás érvényesítésének ütemét és eredményeinek a gyakorlatba való bevezetését. Kožešník elvtárs a továbbiakban vázolta a tudományos akadémia politikai fejlődését és kifejezte azt a meggyőződését, hogy mindazok a tudományos dolgozók, akik életüket a világról és az emberről szóló tudományos igazság keresésének szentelték, megtalálják a helyes viszonyt hazánk további szocia-., lista építéséhez. Erről kutatóink számos értékes eredménye tanúskodik, a-Ki.is közül ebben az évben 11 kapott Kle ment Gottwald állami díjat, továbbá a szovjet hadsereg általi felszabadításunk" 25. évfordulójának és pártunk megaln pítása 50. évfordulójának tisztelétére vállalt kötelezettségek, amelyek pozitív szerepet játszottak a tudományos munkahelyek konszolidációs folyamatában és jelentősen hozzájárulnak gazdaságunk fejlesztéséhez. František Tesaŕ elvtárs felszólalása Az észak-csehországi kerületi pártszervezet tapasztalatai, a tagkönyvcsere eredményei, valamint az évzáró taggyűlések és konferenciák következtetései és a kerületben a konszolidáció elért színvonala alapján küldöttségünk feljogosult arra, hogy teljes mértékben támogassa az elhangzott beszámolót és a benne foglalt célkitűzéseket. Kerületünk kommunistái és többi dolgozója nagyra becsülik azoknak a becsületességét, és erőfeszítéseit, akik a pártot az osztály- és internacionális szempontok és eljárás felújítására, a párt- és a nép egységének marxista— leninista elvek alapján történő felújítására vezetik. Tesaf elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kerületi pártszervezet fenntartás nélkül elfogadta és következetésen megvalósítja a realizációs irányelveket. A tagkönyvcsere során a kerületben a tagoknak több mint egynegyede, 25,3 százaléka távozott a pártból. Politikai és gazdasági téren nagyarányú káderváltoztatásokat eszközöltünk, amelyek teljes mértékben hasznosnak mutatkoznak. Nem teljesült azoknak a jóslata, akik óva intettek ettől, sőt azzal ijesztgettek, hogy csődbe jutunk. A megvalósított intézkedések helyességéről tanúskodik az, hogy a tervfeladatokat teljesítettük és sokat közülük túlszárnyaltunk. Az ipari termelés 1970. évi állami tervét vállalataink 101,5 százalékra teljesítették és a termelés terjedelmét tekintve a legnagyobb emelkedést értük el az utóbbi öt év alatt. Az ipari és a mezőgazdasági termelés növekedésének ez az irányzata ebben az évben is folytatódik. Ez év négy hónapja alatt az állami terv feladatait az iparban 102 százalékra teljesítettük és a múlt év hasonló időszakával szemben 8,2 százalékkal emelkedett a bruttó termelés. Az eredmények elérésében nagy érdemük van a pártaktíváknak, amelyek valamennyi fokon kialakultak a tagkönyvcsere során és továbbra is céltudatosan megvalósítják a párt jelenlegi irányvonalát. Ezt a pozitív fejlődést nagy mértékben befolyásolja az, hogy az egész párt újból dolgozóink egységes, forradalmi, harcos élcsapatává formálódik és a nemzetközi kommunista mozgalom szilárd. láncszeme. Ugyanakkor határozottan elítéljük az elért részsikerek feletti önelégültség bármilyen megnyilvánulását. Az 1968-ig érvényben volt munkarend szer lehetővé tette, hogy figyelmen kívül hagyják azoknak a kezdeményezését, akik a fogyatékosságok kijavítására törekedtek. Ilyen feltételek között elfojtották a jogos kritikát, és meggyengült a párt- és a tömegek kapcsolata. A válságos időszak tanulságai megmutatták, hogy ezek a tények, valamint az osztályszemponttól való eltérés, a lenini elvektől való eltérés a pártmunkában a jobboldali és az ellenséges erők számára lehetővé tette, hogy ellenforradalmi támadásra sorakozzanak fel a párt és a szocializmus ellen. Tesaf elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy feltétlenül növelni kell az igényességet minden egyes állampolgárral szemben. Ezzel kapcsolatban azt mondotta: „Hatékonyabban használjuk kí a párt minden erejét, minden egyes kommunista munkáját, értékeljük és ellenőrizzük, s a fogyatékosságokból az alapszabályzat értelmében vonjuk le a szükséges következtetéseket. Ez az út vezet el az olyannyira kívánatos racionalizáláshoz a pártmunkában. A továbbiakban rámutatott, hogy munkánk gyenge pontjai közé tartozik az ellenőrzés. Ez nem vált az irányító tevékenység oszthatatlan részévé. Rosszul irányít az, akinek nem marad ideje az ellenőrzésre és a fogyatékosságok helyrehozására. Az ellenőrzésnek nagy mér^ tékben hozzá kell járulnia minden egyes párttag aktivitásának és tevékenységének elmélyítéséhez. Ez fontos előfeltétele annak, hogy. leküzdjük a párt soraiban még mindig megnyilvánuló passzivitást és megakadályozzuk, hogy a passzivitás újból fellépjen. Nem törhetjük továbbá, hogy azok-, nak a céloknak elérését, amelyeket az alapszervezetek tűznek kl, meghiúsítsa az a tény, hogy teljesítésükben nem vesz aktívan részt a párttagok viszonylag jelentős része. Ezt nem lehet tovább tűrni. Ebből a helyzetből a kivezető utat az alapszervezetek aktívái, eszmei és politikai színvonalának emelése jelenti. Ezért a járási bizottságok meg' kezdték a funkcionáriusok, valamint az alapszervezeti bizottságok és saját ak tívájuk iskoláztatását. Egyes pártfunkcionáriusok és párttá1 gok azonban még nem értik meg a tanulás jelentőségét és annak szükséges ségét, hogy önállóan is törekedjenek, ismereteik elmélyítésére. Ez az egyik oka annak, hogy számos kommunistanem áll feladata magaslatán, nincs eléggé felkészülve a cselekvésre, a fellépésre, az érvelésre. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzék, elsősorban saját magunknál, a szerveknél és a vezető aktívánál kell kezdenünk az igényesség növelését, mert a pártmunkában a hibák helyrehozását fentről lefelé kell megkezdeni. Most arra törekszünk, hogy ez a gyakorlat fokozatosan érvényesüljön a nemzeti bizottságokban, a gazdasági szervekben és a Nemzeti Front egész rendszerében. Tesaf elvtárs felszólalása végén rá-mutatott: „Munkánkban semmiképpen sem szabad visszatérnünk az 1968. előtti gyakorlathoz. Magunk is tudjuk, hogy a kongresszus után még az sem lesz elegendő, amit eddig elértünk. Az eddigi eredményeket csak részeredményeknek tartjuk. Pártszerveink munkájában sürgetően fontos — és erre törekszünk —>, hogy döntéseik ne legyenek felsőbbségesek. Ezért határozataink tartalmát és céljait türelmesen megmagyarázzuk, és valamennyi pártonkívüli szerv és szervezet vezetőitől az eddiginél következetesebb politikai eljárást követelünk meg. A kongresszusunk elé terjesztett anyagok merész, de teljesíthető feladatokat tartalmaznak. Teljesítésükre a szovjet kommunisták XXIV. kongresszusának példája ösztönöz bennünket. Meggyőződésem, hogy a kongresszus ezt az irányvonalat jóváhagyja, mert az a jobboldal és a szocializmus ellenségei ellen vívott harcban elért győzelmünk megszilárdítására és továbbfejlesztésére irányul. 1971 V. 28. 8.