Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-01 / 102. szám, szombat

Napról napra gazdagszik az ország DOLGOZÓINK MUNKASIKEREKKEL KÖSZÖNTIK A PÁRTKONGRESSZUST A Doprastav dolgozói vállalták, hogy ha az elszállítok időben teljesítik vállalásaikat, ez év végéig befejezik a bratislavai Duna-Ilid építését. A Duna felett már emelkedik a hídkonsl rukció egy része. (V. Pfibyl felv. — CSTK) PÁRTUNK HARCOS ÚTJA A PRÁGAI KIÁLLÍTÁS SZÁZEZREKET VONZ Amikor 24 ipari és mezőgaz­dasági üzem dolgozóínak kez­deményezése alapján kihirdet­ték hazánkban a Mindenki szo­cialista módon elnevezésű or­szágos mozgalmat, az üzemük termelési eredményeit aggódó figyelemmel kísérő becsületes és az 1968—63 es évek prófé­tainasainak „tanaitól" elzárkó­zó dolgozók reménykedve só­hajtottak fel: No, elkezdődik oégre ismét valami, ami az üres fecsegés helyett az alkotó és a közvagyont gyarapító mun­kára helyezi a fő súlyt. 1968 legzürzavarosabb időszakában is sokan versenyeztek. Nem tö­rődtek az akkori propaganda szócsövével. Az említett idő szakban pedig egyesek maradi' nak tartották és le is nézték azokat, akik hordószónoklás he­lyett a munka végét fogták meg. És mi lett az eredmény? Éppen ezek a kétkezi munká­sok és haladó gondolkodású ér­telmiségiek húzták ki társadal­munk egyre mélyebb kátyúba merülő szekerét. Nekik lett iga­zuk. Közel egy év telt el a ver­senymozgalom újjáélesztése óta. A Mindenki szocialista mó­don mozgalom gyökeret eresz­tett, mert a fő és az értékes te­ret kér és érvényesül. Hazánk ipari és mezőgazdasági üzemei­nek nagy része a munkaver­seny keretében kitermelt ja­vak következtében teljesítette a múlt évi tervfeladatát és szép sikereket ért el a januárban megkezdett ötödik ötéves terv első negyedévében. Nem vélet­len, hogy míg a munkaversenyt lenéző 1968—69-es években „kenyérre és sóra" is alig ter­meltek egyes üzemek, ma öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy 1971 első negyedévében a Szlo­vák Szocialista Köztársaságban rohamos fejlődésnek indult az ipari termelés, gyorsult az épít­kezés üteme, jelentősen gyara­podott a piac mezőgazdasági és ipari termékekkel való ellátása és dolgozóink szép eredménye­ket érnek el a nyersanyagok kitermelése és az energiaterme­lés terén. Azt szokták mondani: Csep­pekből lesz a tenger. Sok igaz­ság van e közmondásban. Egy téglából készülő épületet nem lehet varázsütéssel létrehozni. Szorgalmasan kell tenni téglára téglát, míg elkészül. A tapasz­talt munkások és technikusok tudják ezt, ezért idejükhöz és lehetőségeikhez mérten minden nap adnak egy-egy szimbolikus értelmében vett téglát a ver­seny keretében ahhoz a méte­rekkel és mázsákkal nem mér­hető nagyszerű „épületekhez", melyet szocializmusnak neve­zünk. Minden terven felül elké­szített „téglára" szükségünk van. Népünk ellenségei több he­lyen is rést ütöttek ezen az építményen. Mindannyiunk fel­adata ezeknek az eltüntetése. Több milliárd korona értékű hasznot hozott a formalizmus­tól mentes Mindenki szocialista módon mozgalom. A bratislavai Teslához tartozó dunaszerdahe­lyi (Dun. Streda) 3-as számú üzemrészleg dolgozói még a nagy jelentőségű járási pártkon­ferencia előtt elhatározták, hogy egy évig tartó versenyt hirdetnek ki és csak a 12 hó nap eltelte után végzett felmé­rés alapján javasolják kitünte tésre az arra érdemes munka­csoportokat a Szocialista ihun­kabrigád címmel. Ahhoz, hogy egy csoport elnyerhesse a meg­tisztelő címet, teljes mértékben ki kell használnia a munkaidőt és az üzem érdekeinek megfe­lelően a rendes 'munkaidőn kí­vül is kell dolgoznia. A brigá­dok értékelésénél figyelembe veszik az anyagtakarékqsságot és a minőségi munkát. Az üzem azonban nemcsak követel, a legjobb eredményeket elérő csoportokat a havi kiértékelé­sek alapján meg is jutalmazza. így teszi ezt az ógyallai (Hur­banovo) Járási Építőipari Válla­lat is. A munkaversenyben leg­jobb eredményeket elérő cso­portokat már meg is jutalmaz­ta. E hónap 22-én Jancsó And rás 17 tagú asztaloscso'portja 5000, Bachorecz Géza 47 tagú kőművescsoportja 3000 és Mol­nár Géza 26 tagú, ugyancsak kőművesekből álló kollektívája 2000 korona jutalmat kapott. Hanok elvtárs, a bratislavai Ma­tador versenyfelelőse elmondot­ta, hogy az árutermelés tervét ebben az évben a versenyző csoportok hatékony hozzájáru­lásával 101 százalékra teljesí­tik, ugyanakkor 500 korona ér­tékű energiát takarítanak meg. Vállalásuk egyik legértékesebb pontja, hogy ezeket az ered­ményeket úgy érik el, hogy ke­reken egymillió koronát taka­rítanak meg az önköltségeken. Azt mondják, az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Nos, a Matador az 1971. év első ne­gyedévében félmillió koronával teljesítette túl az exportfelada­tokat és 202 ezer korona értékű energiát takarított meg. Ezek­kel a munkasikerekkel pártunk közelgő XIV. kongresszusát kö­szöntik. A munkaversenybe ed­dig 14 munkacsoport kapcsoló­dott be. Veľké Bierovcén [trenčíni já­rás) nagy' körültekintéssel egy valóságos tojásgyárat létesítet tek. Napjában átlagban 33 400 tojást termelnek, az évi terv pedig 11800 000 darabot irá nyozza elő. Már ez is 4 millió tojással több, mint amennyit a múlt évben termeltek. Az üzem dolgozói szakszerű intézkedé­sekkel pártunk megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére évi 12 és fél millió tojás termelé­sére vállalkoztak. Ez is bizo­nyítja, hogy feltárásra váró tar­talékok mindenütt találhatók, s hogy hazánk minden pontján szép számmal dolgoznak olyan emberek, akik minden tőlük telhetőt megtesznek társadal­munk érdekében. Az egyének és munkacsopor­tok vállalásai között tallózva örömmel tapasztalhatjuk, hogy eltűntek azok a „kötelezettség­vállalások", melyek a terv 100 százalékos teljesítésére, egy­szóval olyan feladatok elvégzé­sére irányulnak, amely az egyé­nek vagy kollektívák óra- vagy teljesítménybérrel fizetett és a munkaszerződésből rájuk háruló kötelességek elvégzésére irá nyúlnak. Más ugyanis a köteles­ség és megint más a kötelezett­ség! Az állami erdőgazdaságok dolgozói például napi munkájuk elvégzése mellett a múlt év fo lyamán 20 összüzemi, 712 kollektív és 435 egyéni kötele­zettségvállalást fogadtak el. Ezeknek összértéke 3 millió ko­rona. Az év végi kiértékelés­nél pedig kiderült, hogy nem csak a vállalásba foglalt több letmunkát végezték el, hanem ígéretüket több, mint 100 ezer korona értékű munka elvégzé­sével teljesítették túl. Ha a szükség úgy kívánta, dolgoztak szabad szombaton, vasárnap és más ünnepnapon is. Pártunk XIV. kongresszusának tisztele­tére a napokban további válla­lást fogadtak el, mely szerint egész évi feladataikat decem­ber 15-én, exportfeladataikat pedig december 25-én teljesítik. Minden szónál szebben be­szélnek a tettek. Az utóbbi két évben elért gazdasági eredmé­nyek és a piaci választék bő viilése azt bizonyítja, hogy dol­gozóink szavait tettek követik. Az elért sikerek azoknak az igazát erősítik meg, akik a kri­tikus időszakban is hittek te hetséges, szorgalmas népünk erejében, alkotókezdeményezé­sében és a munkaverseny fon tosságában. KOMLÔSI LAJOS A CSKP 50 éves történetének fontosabb eseményeit felsora­koztató kiállítást a prágai Hy­berníumban már több mint 300 ezren tekintették meg. Mint­hogy a kiállítás június köze­péig marad nyitva, a látogatók száma addig minden valószínű­ség szerint megkétszereződik. Nem csoda, hiszen polgáraink közül is még sokan vannak, kü­lönösen a vidékiek, akik nem jutottak el a kiállításra, de akadnak olyanok is, akik nem elégszenek meg egyszeri meg­tekintésével. A párt történeté­nek minden mozzanatát az em lékezetükbe akarják vésni, s ezért többször is eljönnek a ki­állításra. mely iránt természe­tesen a külföldiek is nagy ér­deklődést mutatnak. A legtöbb a szocialista országból, első­sorban a Szovjetunióból érkező turista, de a nyugati kommu­nista és munkáspártok tagjai is megszemlélik a kiállítást. Bármilyen sokatmondók is a feliratok, a jelszavak és magya­rázatok, a közönség nincs ma­gára hagyva a két hatalmas csarnokban. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az írás nem pó­tolhatja az élő szót. A vendé­gek különösen hálásak a szak­avatott kísérők minden részlet­re kiterjedő figyelméért, fá­radhatatlan, telkiismeretes ma­gyarázatáért. Áldozatkészségük valóban elismerést érdemel. Hi­szen reggeltől estig talpon van­nak, és az érdeklődők számos kérdésére készségesen válaszol­nak. Mert a látogatók igénye­sek, mindent pontosan tudni akarnak, különösen az ifjúság. A fiatalok még a felnőttek­nél is nagyobb tömegekben jár­nak a Hyberniumba tanítóik kí­séretében, akiktől már előre ér­tesültek arról, mit találnak a kiállításon. A helyszínen szer­zett benyomásaik természetesen fokozódnak a művészi elrende­zés, a kiállítás és technikája jóvoltából. A színes kulturális műsorok, a beszélgetések a párt régi tag­jaival ugyancsak vonzók. Nagy kár, hogy az erre a célra szol­gáló terem befogadóképessége nem felel meg a követelmé­nyeknek, jóval kisebb a kelle­ténél. Ezért ismétlik meg gyak­rabban az egyes, rendkívül nagy érdeklődésnek örvendő programokat, melyek közül kü­lönös sikere volt a „Győzelmes februárnak", az „Oj világ mun­kásainak", de nem utolsósor­ban a szlovákiai prózai művé­szek, valamint a SĽUK tánc- és énekegyüttes felléptének. Látnivalóban tehát nincs hiány. De a Lenin Múzeumban sem, ahol a nemrégen megnyílt „Lenin, a Szovjetunió és mi" című kiállításnak is rendkívül nagy a sikere. A közönség java része távoztakor benyomásait és felejthetetlen élményeit be­jegyzi az emlékkönyvbe, mely­ben szinte hemzsegnek az elra­gadott, elismerő, hálás szavak. Ez is érthető, hiszen az élénk, vonzó, buzdító kiállítás őszinte érdeklődést vált ki az egész országban. Öriási sikere tehát teljes mértékben indokolt. KARDOS MARTA Az üzem bővítése után több mint 72 millió villanyégőt gyárt évente az érsekújvári (Nové Zámky) Tesla. Az új részleg­ben, amelynek építése 21 mil­lió koronába kerül, Magyaror­szágról, Lengyelországból, Ang­liából és Olaszországból impor­tált gépeket szerelnek fel. Ä 'A K-CMÍR'S S-B­22. Időt kellene nyerni — villant át Tam agyán a gondolat, s könnyedén megérin­tette Vij vállát. Az odafordult hozzá, a kocsmáros intett neki, hogy kövesse a konyhába. Vij tagadón rázta meg a fejét. A vendégek szemében gyilkos gyűlölet vil­lant. Szinte le lehetett olvasni az arcok­ról, hogy Tamot megfojtanák most pusz­ta kézzel. — Szóval ki hozta meg a hírt a háza­lónak, hogy meneküljön? — csattant is­mét Vij hangja, s mert nem kapott rá választ, az ajtón kívül álló katonákhoz fordult: — Behozni! Az ajtóban, géppisztolycsövekkel a háta mögött a házaló jelent meg. Batyu­ját Vij egyik embere hozta, s ledobta a padlóra. — Fordítsátok ki — rúgott a batyuba Vij. Két katona gyors mozdulattal a földre öntötte a batyu tartalmát. Né­hány apró csecsebecse mellett egy ka­tonai távcső, két pisztoly, s néhány töl­ténytár hullott a gyékényszőnyegre. — fiz gyalázat! — üvöltött fel a há­zaló. — Áz én batyumban nem volt sem fegyver, sem lőszer, sem más tiltott do­log. ­— Ez sem volt a batyudban? —• kér­dezte gúnyos hangon Vij és jelmutatott egy kis kartont, amelyre számok és más jelek voltak felírva, alatta az aláírás, „Tengeri szél". A házaló érezte, hogy elveszett. Tudta, hogy mi vár rá, ha ezek beviszik innen. Nem mert és nem akart gyilkos valla­tási módszerük szenvedő alanya lenni. Gyorsan döntött hát: , — Igazatok van — mondta, s köpött Vij felé. — En vagyok a Tengeri szél. Ezernyi halálos ítélet kimondó ja és vég­rehajtója. A szél, amelynek fiai elsöpör­nek minden hozzátok hasonló férget hazám erdeiből, hegyeiből, városaiból. Halál vár rátok, disznókI Vij arcul akarta csapni a házalót, de az, mint a macska, rávetette magát Vij­re. A másik kezében azonban eldördült a fegyver. A házaló átlőtt fejjel, élet­telenül zuhant a tisztre. Dermedt csend volt. Néhány katona nyomban parancsnoka segítségére sie­tett, s kiszabadították a halott házaló alól. Vij feltápászkodott, mit sem törődve azzal, hogy zubbonya csupa vér, győz­tes mosollyal intett pribékjeinek, hogy a házaló holttestét dobják fel a kocsira. — Na most már ide azzal a pálinká­val — bökte oldalba Tamot, s egyetlen hajtásra kiitta a méregerős italt. — A Tengeri szél a lábam alatt he­ver. Levágtam a sárkány fejét — egy­magam! — mondta, s gőgösen kidüllesz­tette mellét. » « * Ezen az éjszakán kevesen aludtak ott­hon a flotálóműhelyben dolgozó férfiak közül. Kue időben eljuttatta az üzene­tet a portosnak, aki műszakváltáskor sorra közölte a távozókkal, hogy mi a helyzet. De gondoskodott előbb a lány biztonságáról is. -— Menj fel most az irodaépületbe. Va­lahol húzd meg magad, s ha bárki • is kérdezné, miért vagy ott, mondd azt, hogy takarítasz. Reggel hatkor ismét én veszem ál a szolgálatot, akkor már hírt hozok, hogy haza mehetsz-e vagy mi a további feladatod. — Köszönöm, apó. — Kötelesség ez lányom, nem szíves­ség — mondta a portás, és intett a lány­nak, hogy tűnjön már el. Vang csak ritkán merte használni kis adóvevőjét, akkor sem mindig sikerrel. A maximum félperces adásidők elég rö­videk voltak ahhoz, hogy biztos kapcso­laton teremthessenek a másik három adóval. Valamikor este tíz után végre jelent­kezett az egyik állomás, s közölték, hogy kerületükben befejezték a razziát. Éjfél is elmúlt már, mire Vang berajzolhatta a térképére az aznapi váratlanul széles kö­rű razzia nyomvonalait. Nem volt nehéz levonni mindabból a következtetést: más­nap vagy harmadnap a város másik fe­lén ütnek rajta váratlanul. Mintegy két óra múlva már ismét együtt volt a csoport kis vezérkara. Tram jókedvűen feküdt az ágyon, dere­ka alól kikandikált a géppisztoly csöve. — Téged talán elvittek vacsorázni? — kérdezte Vang beteg társától. — Majdnem. De megijedtek tőlem. Es Tram nevetve mesélte el, hogyan úszta meg a razziát. -r- Alig léptek ki a küszöbön, eszem­be jutott, hogy apám, szegény, mielőtt el­indult volna a Nirvánán túlra,, igen so­kat szenvedett. Mi gyerekek sürögtünk­forogtunk körülötte, de sem a rokonok, sem a szomszédok nem jöttek hozzánk attól kezdve, hogy apám ágynak dőlt. Kérdeztem egyszer apám fivérét, hogy miért nem jön be hozzánk? Ö az ajtóra mutatott, amelyen egyetlen nagy L betű volt felrajzolva. Később értettem csak meg, hogy ez a jel leprát jelentett, s az egészséges emberek féltek, hogy apám megfertőzi őket. Apám szelleme segített, hogy mindez eszembe jusson. Felkeltem hát, s egy darab faszénnel nagy L be­tűt rajzoltam az ajtóra. Aztán amikor meghallottam, hogy már az udvaron jár­nak, hörgő hangon kiáltottam. Úgy, ahogy emlékezetemben apám kiáltozott mindig, amikor hangokat hallott: Vizet! Viiizet! Vizet! — Az egyik benyitott. Azt láttátok volna csak, hogy milyen rémület szállta meg, amikor előbb engem, aztán az aj­tón levő betűt meglátta. Géppisztolycsö­vével bevágta az ajtót, s azt hiszem na­gyon gyorsan továbbadta a hírt, mert percek múlva már csend volt a ház körül. Rasson csak most érkezett meg. Nem tudta mire vélni, hogy társai úgy ne­vetnek, mintha szórakoznának, nem pe­dig éppen most menekültek meg egy tisztogató akcióból. De amikor elmond­ták neki, hogy Tram miként rémisz­tette meg a vadászokat, Rasso is neve­tésbe tört ki. —. Mondd, Tram, nem tudnád ezt meg­csinálni országos méretekben is? Vang csendre intette társait. Az asz­talra terítette a térképet, s odahívta a többieket: — Ezt átfésülték ma — mutatta egy­más után a kerületeket. — Holnap vagy holnapután a többi kerületen a sor. Ha a központtól engedélyt kapunk, akkor a következő_ razziái alaposan kihasznál­hatnánk .. . (Folytatjuk) um 1971 V. 1. >

Next

/
Thumbnails
Contents