Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

Megtérülnek a kelet szlovákiai síkság vízrendszerének kiépítésére fordított miiiiók # Megkétszereződik a mezőgazdasági termelés • Közel 130 kilométer folyómedret egyenesítettek, kimélyítettek • 205 km új gát védi a földet, a falvakat • A Šírava mesterséges tó nemcsak természeti szépség • Több mint 40 ezer hektár rétet, legelőt és terméketlen teriiletet javítottak meg • Megegyezés a szomszédokkal • Nem csupán a mezőgazdaság nyer a nagy művön A FELLENDÜLÉS UTJÁN Május volt akkor is, virágbontó, kalásznevelő, természetbe csábító, reményeket keltő május. .Tizenkét évvel ezelőtt. Igen, akkor kezdődött meg —i gyakorlatilag — a nagy mű, a kelet-szlovákiai síkság komplex vízrendszerének építése, amely döntő változást hozott a vidéknek. És még lényegesebbet csak ezután fog hozni e vidék lakosaínak életében, kiváltképpen pedig a mezőgazdasági termelés fellendülésében. Ez a tizenkét év előtti nagy esemény fordulópontot jelentett a vidék lakosainak életében. Azzal kezdődött, hogy ünnepélyes külsőségek közepette a baggerok, a földgyalúk stb. „beleharaplak" a megmozdításra váró földbe. A száznegyvenháromezer hektáros kelet-sziovákiat síkság nem hasonlítható össze az ország más síkságaival, főképpen nem a Csallóközzel. Ezzel a teriilettel gyakrabban gazdálkodott az árvíz és a szárazság, mint a földművelő ember. A tavaszi áradások, a hegyekről lezuhanó víz nem fért a folyók medrébe, gyakran ötvenezer hektárnyi termőterületet lúgozott ki az ár. De megtörtént az ís, hogy már a kész termést „takarította" be az árvíz. Nem véletlen tehát, ha erről a vidékről nagyon sokan fogtak vándorbotot s keresték a szerencsét a tengeren túl. Ide tartozik még az is, hogy a környék gyengén termő területe mellett körülbelül a síkság egyharmada termett azért gazdagon. Több mint negyvenezer hektár volt a mocsár és a lápos terület, s ez ontotta a szúnyogot, bőkezűen „termelte" a maláriát. Ilyen körülmények között az aránylag kedvező éghajlatú területen nem alakulhatott ki belterjes gazdálkodás. A külterjes mezőgazdasági termelés pedig csupán a legszükségesebb élelmiszer-ellátásra volt — úgy, ahogy — elég. Hiszen még a második világháború előtti években is alig 10—12 mázsa volt a gabona hektárhozama. Persze ez az átlag volt. Kedvező esztendőben megtörtént, hogy a sok falu többezer parcellájából néhány 23—25 mázsával is fizetett. Ebből a szakembereknek nem nehéz volt arra következtetni, hogy teremne ez a föld többet is, ha maga ls megkapná azt, ami az agrotechnikai követelményekből törvényszerűen járna ne ki. Szóval tudni tudták, csak éppen a kivitelezéssel volt baj. Mert a legeslegelső követelmény a síkság ármentesítése lett volna. Csak rá kell nézni a mellékelt térképre, mindjárt láthatjuk, hogy millyen sűrűn vannak Itt a folyók s ráadásul elég merőlegesen találkozik egyik folyó a másikkal Itt tehát, még az is kevés volna, ha gátat építenének valamenynyi folyó mindkét oldalára. Komplex vízrendszer megépítésére lett volna szükség, víztárolókkal, csatornákkal, öntözőrendszerrel. ígérték ls minden választáskor, az egykori kortesek, képviselőjelöltek. Leg alább annyit, hogy az árvíz ellen tesznek valamit. Hogy mennyit tettek? Hadd próbáljunk erre választ adni egy olyan véleménnyel, amely már jóval későbben, mindössze tizenöt évvel ezelőtt történt. A kelet-szlovákiai kerület funkcionáriusai a síkság rendezéséről Királyhelmecen (Krár. Chlmec) tartották értekezletüket. Ismertették a síkság vízrendszere megépítésének távlatait. Azt, hogy mi lesz holnap. Akkor már ott állt a háttérben a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság, a kivitelezés lehetőségének legnagyobb garanciája. Mégis, azok a sokat próbált és gyakran becsapott emberek közül jónéhányan csak mosolyogva legyintettek: — Az agrárpárti képviselők, meg a korteseik is mindig azt ígérgették. Nem volt tehát túl nagy a bizalom. Még olyan ís akadt a felszólalások között, hogy: — Azt a betervezett 2,5 milliárd koronát osszák el a mezőgazdasági üzemeknek, akkor az biztosan a mienk lesz. A CSKP azonban nem az agrárpárt útját követte. Mihelyt elkészült a terv, s amikor 1958-ban a kormány elfogadta a kelet-szlovákiai vízrendszer tervét, a kivitelezés ügyében már meg is kezdődtek az előkészületek. Tizenkét év telt el a kelet-szlovákiai síkság rendezésének megkezdése óta, és az emberek gyakran felteszik a kérdést: vajon érdemes-e ennyit áldozni a környék fejlesztése érdekében? Megtérül-e valamiképp a többmilliárdos beruházás? Mielőtt a felvetett kérdésekre egyértelműen válaszolnánk, vegyük szemügyre, mit végeztek és mit csinálnak majd még a tervezett beavatkozásból. A folyók szabályozását lényegében már befejezték. A tervezett 153 kilométer hosszú folyómederből mintegy százharmincat kiegyenesítettek, kimélyítettek vagy teljesen új mederbe tereltek. A legveszélyezettebb helyeken, a Laborec, Latorca, Ung és a Bodrog mentén 205 kilométer hosszúságban védőgátakat építettek. Ezzel lényegében megszűnt az árvízveszély. Erről egyébként a gyakorlatban is megJELMACYARAZAT: SZ = szivattyútelep vastag vonal = folyómeder vékony vonal = csatorna -(.)-(• l-(.)-(•)- = országhatár .—.—.—.—.—.— = védőgát győződhettünk Míg a környező országokban az utóbbi években többször is árvíz pusztított, a kelet-szlovákiai síkságon egyetlen folyó sem öntött ki. A természet igazolta a beavatkozások helyességét (Meg kell azonban jegyezni, hogy a belvizekkel még nincs minden rendben.) Az eddigi beavatkozások megközelítőleg 1 milliárd 200 millió koronát emésztettek fel. Ez az összeg első pillantásra nagynak tűnik, és könnyen azt a látszatot keltheti, hogy a milliárdos ráfordítások sohasem térülnek meg. Márpedig ez nem így igaz. Ha csak a tömérdek pénzt vesszük összehasonlítási alapjuk, amelyet a biztosító fizetett a földműveseknek és a mezőgazdasági üzemeknek a vízszabályozás megkezdése előtt árvízkár címén, már akkor kifizetődött a kelet-szlovákiai síkság rendezése. Nein beszélve arról, hogy régebben sokan nem kötöttek biztosítást, és még ez az összehasonlítás sem fedi a valóságot. A vízszabályozásnak azonban nemcsak gazdasági, hanem óriási egészségvédelmi, szociális és politikai jelentősége is van. A mocsarak kiszárításával megszűntek az egykori malária és tífuszfészkek, egészségesebb lett a környék éghajalata, kultúráltabb a körnvezete. A kelet-szlovákiai síkság vízgazdasági rendezésének legnagyobb, kulcsfontosságú létesítménye a 3350 hektáros vihorlátl Šírava víztároló, Felfogja a Laborc és a Feketevíz tavaszi vízbőségét, amely rendszerint árvizeket okozott, és ezt most az aszályos nyári hónapokra tárolja. F'edezi továbbá a vajáni hőerőmű vízszükségletét, lehetővé teszi a környék öntözését, szabályozza a Laborec és a Feketevíz egyenletes vízállását, kedvezően befolyásolja az egész környék helyi éghajlatát, és üdülésre ls alkalmas. A szakértők véleménye szerint a Balatonnál is előnyösebb, mert hegyek és erdők között fekszik, tiszta, ózondús a légköre és az északi szelek ellen tpagas hegyek védik. Egy kicsit eltértünk azonban a tárgytól, de csak azért, hogy érzékeltessük, mit jelent a környék lakosaira nézve a kelet-szlovákiai síkság rendezése. A kelet-szlovákiai síkság vízrendészeti létesítményei között meg kell azonban említeni a bécsi száraz poldert (tárolót), amelyet csak abban az esetben töltenek fel vízzel, ha a Laboré, Latorca és az Ung folyók magas vízállása árveszélyt jelentene a Bodrogon. Az 1500 hektáros polder létesítésének nemzetközi háttere is van. Amikor elkészült a keletszlovákiai síkság vízrendezésének terve, a munkák megkezdése előtt kénytelenek voltunk kikérni a környező országok, Magyarország, Szovjetunió és Lengyelország beleegyezését. A Szovjetuniónak és Lengyelországnak semmi ellenvetése sem volt, mert alapjában véve rájuk nézve nem lehetett káros következményekkel a szabályozás. Lényegében a magyar fél sem volt a tervbevett vízszabályozás ellen, csak annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a kelet-szlovákiai folyók fokozott vízáteresztő képessége magas vízállás esetén árhullámot okozhat u Bodrog és a Tisza magyar szakaszán. Ezért létesítettük a, bécsi száraz poldert, hogy felfogja az árhullámot, ha az a veszély fenyegetne, hogy a megegyezésben foglalt másodpercenkénti 1440 köbméternél több víz kerülne a Bodrogba. A folyók szabályozásával, a védőgátak és a víztárolók felépítésével azonban a kelet-szlovákiai síkság rendezése még nem ért véget. Egyesek ezt szem elöl tévesztik és máris azt a következtetést vonják le, hogy a nagyszabású munkák teljesen feleslegesek voltak, mert nem jártak a kívánt eredménnyel, a hektárhozamok csak nagyon lassan emelkednek ... Csakhogy az említett beavatkozásokkal képletesen szólva csak az alapokat raktuk le. Megteremtettük a feltételeit annak a nagyszabású programnak, amely további, 1,3 milliárd korona beruházást helyez kilátásba. Sor kerül a mocsarak és a vizenyős területek íecsapclására, a szivattyúállomások, öntöző és vlzvezető csatornahálózat kiépítésére, alagcsövezésre és a talajjavításra. Ez minden bizonnyal nem megy egyik napról a másikra. Egyetlen mezőgazdasági üzem sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy egy-két esztendőre leállítja a termelést, s az egész földterületen egyvégben végrehajtják a vízrendészeti beavatkozásokat és a talajjavítást Hogy a termelés zavartalanul folyhassék tovább, az építők legfeljebb a földterület 25 százalékán dolgozhatnak. A kelet-szlovákiai síkság rendezésének második szakaszában eddig a négy nagyteljesítményű szivatytyúállomás, a kisszeretvai (Stretávka), bodrogszerdahelyi, {.Streda nad Bodrogom), nagyráskai [Veiké Raškovce) és a csicseri (Cifierovce) szivattyúállomás készült el. A Laborc, az Ung és a Feketevíz összefolyásánál épül a további szivattyúállomás. A nagy kiterjedésű öntözőrendszerek közül egyenlőre csak a szomotori (Somotor) üzemel, de még tavaly megkezdték a Lúčky—Stretávka és a Tušice—Trebišov nagy kiterjedésű öntözőrendszerek építését. A vízrendészeti beavatkozások előtt a kelet-szlovákiai síkságon 60—70 ezer hektáron silány legelő terült el, amely a tavaszi hólétől ugyan kizöldült, de később úgy kiszáradt, mint a sivatag. E területek hektáronként alig 300 koronát jövedelmeztek, de még a legjobbnak tartott termőföldön is alig haladta meg az egy hektárra eső termelés értéke a 2000 koronát. Ma lassan már 5000, sőt hellyenként ennél sokkal több is az egy hektárra eső növénytermesztés értéke. A gabona átlagos hektárhozama 10—12 mázsáról 28—30 mázsára növekedett. Az állattenyésztési termelés a terebesi járásban 1970-ben 1967-hez képest 17,5 százalékkal növekedett. És ez még csak a kezdet. A vízlecsapolási munkákat 1975-re fejezik be, az öntözőrendszerek kiépítése 1978—1980-ra ér véget. Ma már kevesen kételkednek abban, hogy ettől kezdve új fejezet íródik majd a kelet-szlovákiai síkság történetében. Persze kell még valami. A többi között az, hogy a termelés ^^^ várható növekedésével párhuzamosan az élelmiszeripari feldolgozó kapacitás is növekedjék. A belter- • jesség fokozásához ez is szükséges. És a milliárdos beruházások megtérülnek ... 197J HARASZTI GYULA V. 26.