Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-25 / 122. szám, kedd

MARK DONSZKOi: Az élet élvonalában A mai szovjet film fő irányzatai Mark Donszkoj az egyik legkiválóbb szovjet filmrendező, művei számos díjat nyertek a nemzetközi filmfesztiválokon. A nézők különösen kedvelték Makszim Gorkijról készített filmtrilógiáját, az Akiket nem lehet leigázni, a Falusi tanítónő, Az anya, a Foma Gorgyejev című filmjeit. Nemzetiközi elismerést szerzett Szivárvány című filmjével, amelyet 1944-ben mutattak be. A 60-as évek végén alkotott filmjei, Az anyai hűség, és Az anyai szív bejárták az egész világot. Mark Donszkoj cikke azokról a fontos jelenségekről szól, amelyek a szovjet film fejlődését a legutóbbi öt évben jellemezték. A szovjet filmnek a legutóbbi öt év alatt — nézetem szerint — legjelentősebb vonása a nemzetiségi filmgyártás soha nem látott felvirágzása. A szövetségi köztársaságokban korábban is voltak érdekes filmek, de csak ritkán; még tartott a nemzetiségi filmgyártás szakemberei kiképzésének bonyolult folyamata. Most viszont érett, művészileg egységes, szakmailag kifogástalan filmeket láthatunk. Ez már valóban művészi filmgyártás — széles körű megfigyelésekről tanúskodik, az élet elmélyült filozófiai megközelítéséről, a lélektani jellemzés pontosságáról és arról, hogy az alkotók képszerű, kifejező ábrázolásra törekszenek. Ha a legutóbbi évek filmjeit vizsgáljuk, sok említésre méltót találunk közöttük. A népi múltat poétikus eszközökkel vitte filmre B. Samisejev Lövés a Karas hágón és B. Ivcsenko Annicska című munkájában. Finom líra jellemzi Z. Ismuhamedov Szerelmesek és T. Okejev Gyermekkorunk ege című filmjét, G. Maljan Háromszög című műve új, erőteljes kifejező eszközökkel rajzolja meg a munkásember figuráját. S Abbászov a Taskent, a bőség városa című filmjében hitelesen teremti meg a forradalmi idők hősies és ne héz napjainak légkörét. Ezeknek a filmeknek megvan az a közös vonásuk, ami az egész szovjet filmművészetet is jellemzi: miközben kifejezik az adott nép nemzeti sajátosságait, internacionalista szelleműek, aktívan védelmezik a szocialista világnézet lényegét. Nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi filmgyártásra közvetlenül hatottak a klasszikus filmrendezők: Eizenstein, Pudovkin, Dovzsenko, Vertov, G. és V. Vasziljev remekei. A jelenlegi forgatókönyvírók, rendezők, operatőrök közül sokan tanultak az Összszövetségi Filmfőiskolán, a rendezőtanfolyamokon, próbaidejüket az idősebb mesterek, J. Rajzman, Sz. Geraszimov, M. Romm, G. Kozincev, Sz. Jutkevics stúdiójában töltötték. A középső nemzedék is bővelkedik tehetségekben, kiváló egyéniségekben: Sz. Bondarcsuk, G. Csuhraj, M. Hucijev, L. Kulidzsanov, A. Alov, V. Naumov, A. Tarkovszkij és sokan mások. Tehát volt és van kitől tanulni, átvenni. A filmgyártás előrelépésének azonban van még egy fontos, magával a filmmel közvetlenül nem kapcsolatos oka: a Szovjetunió általános kultúrájának növekedése. Számunkra magától értetődik az általános középfokú oktatás, a sok egyetem, főiskola, színház, múzeum, könyvtár — mindaz, ami átalakította a Szovjetunió népeinek kulturális életét. De mindúz érvényes Kazahsztánra is, ahol korábban a lakosság 90 százaléka analfabéta volt. Ma már, akik onnan jönnek Moszkvába tanulni: kulturáltak, tájékozottak. A legszembetűnőbb pedig az, hogy a nemzetiségi filmstúdiók sikerei, a köztársaságokban fellelhető érdekes filmjelenségek elválaszthatatlanok a szovjet filmgyártás egészétől, és a legszorosabban kapcsolódnak a filmművészet általános törekvéseihez. A szovjet filmgyártás — egységes soknemzetiségű filmgyártás! Mi jellemzi a legutóbbi évek szovjet filmjeit? Mindenekelőtt az a törekvés, hogy mélyebben tekintsenek az emberek belső világába, tanulmányozzák a társadalmi problémákat, tisztázzák a modern konfliktusok természetét. Eszembe jut Vaszilij Gubanov (a Kommunista című filmből] és az a jelenet az erdőben, amikor a banditák golyói eltalálják. Tanya Tyotkina (A tűzön nincs átkelés című filmből), akinek életét a forradalom határozta meg, és aki életét adta a forradalom győzelméért; Lagyejnyikov felderítő [a Holtszezon című filmből), aki nem kímélte önmagát, hogy megakadályozhassa az egész emberiséget fenyegető biológiai háborút, Alekszej Zvorikin /Az igazgató című filmből), amint szinte megszállottan végzi nehéz munkáját; Nyitocskin pro fesszor (a Kortársunk című filmből), ez az elvi alapokon álló, nagy szellemi erejű ember. Eszembe jutnak a fiatal kortársaink jellemét ábrázoló filmek az Elélünk hétfőig, a Viktor Csernisoe három napja. Elég ennyi is, hogy megértsük, milyen a szovjet filmművészet igazi hőstípusa. És ez kétszeresen fontos az új nemzedék szempontjából. Hiszen a mi munkánk, állandó és gyötrelmes kereséseink nem csupán azt a célt szolgálják, hogy a gondolatot a legélénkebb, legmeggyőzőbb, legizgalmasabb formában fejezzük ki. Vau egy másik cél is: új utakat kell találnunk a nézők szívéhez. A nemzedékprobléma minden egyes művészeti ágban megjelenik. Minden újonnan jelentkező nemzedék hoz valami újat a művészetbe. A mai szovjet művészfiatalság érzékenyen figyel korára. Alkotásaiban arra törekszik, hogy a konfliktusokat minél erőteljesebben dramatizálja, feszült cselekményt, nagy érzelmi telítettséget teremtsen. Ugyan mit érne az olyan mű vészét, amely közömbösen hagyja az emberek többségét! Gyakran utazom, sok emberrel találkozom és csodálom, hogy a mai emberek milyen sokolda lúan, széleskörűen gondolkodnak az élet jelenségeiről, a mű vészetről, és különösen a film művészetről. A közelmúltban filmes kollégáimmal Szibériában jártam. Láttam, milyen Izgatottan fogadták ott a fiatalok Sz. Geraszimov A tónál című filmjét, amelyet azokban a napokban mutattak be első ízben. Magával ragadta őket a film, az érintett problémák aktualitása, kortársaink jelleme. Kritikus szemmel figyelték a hősök tetteit, felelősnek érezték magukat azért, ami a vásznon történik. Szibéria fiatal építőivel sokat beszélgettünk a művészetről és annak szerepéről a mai életben. Elmondták, hogy mit várnak a filmművészettől, Mindenekelőtt, hogy szemléletesen mutassa meg a szépet az életben, hogy az emberek teljesebben átérezhessék a maguk életét és ugyanakkor reálisan mutassa meg a nehezet is, az akadályokat, melyek előrelépésünket gá tolhatják. Okos és igaz szavak. Büszkén gondoltam arra, hogy a mi filmjeinknek van a legnagyobb és leghálásabb nézőközönségük. Internacionálé A párizsi kommün jubileumi évfordulójára Internacionálé címmel dokumentumfilmet készítettek a szovjet alkotók. Bemutatóját a Szovjet Kommunista Párt XXIV. kongresszusa alkalmából tartották meg. A film az 1871 márciusától 1971 márciusáig terjedő korszakot öleli fel, és a jelentős eseményekről szóló dokumentumok alapján készült. Alekszandar Szvetlov és Alekszandar Sejna, a produkció rendezői, a többi között sok ezer szovjet és külföldi dokumentumfilmet is átnéztek, hogy kiválasszák belőlük a megfelelő részleteket. Az Internacionálé varloszkóp technikában készült, amelyet poliekránra vetítenek. Ugyanezen szerzők első varioszkóp filmje, A mi menetelésünk, mint ismeretes, hatalmas sikert aratott. •flillll GEOFIZIKA A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN A geofizika már eddig is jelentős segítséget nyújtott a vízgazdálkodásnak azzal, hogy megadta a fúrt kutakkal kapcsolatosan igényelt részletesebb földtani adatokat. Az utóbbi néhány évben tovább erősítették a geofizikusok ezt a támogatást, és pl. Magyarországon egészen új, sajátos módszereket dolgoztak ki, hogy a kutak műszaki és termelési adataira is pontos felvilágosítást adhassanak. Ezek a módszerek nagymértékben elősegíthetik az új kutak gazdaságosabb megtervezését, illetve megalapozottabbá teszik a kutak javítását. Az ipari, a mezőgazdasági és a kommunális célú mélyfúrási kutakhoz általában különféle létesítmények, mint pl. hajtatóházak, vízmű, strand stb. kapcsolódnak. A tervezők már régóta igénylik ezért a megbízhatóbb hidrológiai alapadatokat. Ez indította a magyar geofizikusokat arra, hogy a másutt bevált eredményeket e területen is hasznosítsák. Új mérőműszerek A vízgazdálkodásban például gyakori probléma a kutakba belépő víz származási helyének megállapítása, ami főleg a régi kutaknál rendszerint hiányzó adat. A magyar szakemberek nagy érzékenységű forgólapátos áramlásmérőt készítettek, amellyel pontonként lehet meghatározni a kútba belépő — esetleg elszökő — víz helyét és mennyiségét. A mérési pontok sűrítésével a vízadó szintek mentén megállapítható a réteg áteresztőképessége is, ami fontos támpontot nyújt az e területen esetleg később megépítendő kútlétesítmények tervezéséhez. Nyugalmi állapotban levő kútban a talptól a felszínig általában egyenletesen csökkenő hőmérsékletelosztás tapasztalható. Ha üzemeltetik a kutat, akkor a termelt vízmennyiség, a kútátmérő stb. függvényében csökken a kilépő víz hőmérséklete. Ez a csökkenés azonban sohasem olyan nagy, hogy a felfelé áramló víz hőmérséklete felvegye azt az értéket, ami a kőzetek természetes hőeloszlásából következik. Több vízadószint esetén a folyamatos hőmérsékleti szelvényen lépcsők keletkeznek, amelyeknek mértékét az egyes szinteken belépő víz hőmérséklete és mennyisége szabja meg. A talphőmérséklet megállapítására eddig többnyire maximumhőmérőt használtak. A tapasztalatok szerint az így mért adatok azonban nem megbízhatók, mert visszahúzás közben gyakran lerázódott a zsinóron függő hőmérő. Ma már ezért a mélyfúrási geofizikában használatos terinoszondát kezdik bevezetni itt is, amely nemcsak pontos, hanem a hőmérsékletek folyamatos megállapítására is alkalmas. A folyadékellenállás-mérésen alapuló módszerek a hidrológiában is ismeretesek. De termelő kutakban a teljes szelvény mentén végzett vizsgálatok bevezetése új lehetőségeket rejt magában. Több vízadószint esetén kimutatható az egyes szintek esetleg eltérő sókoncentrációja, továbbá a gázt is tartalmazó hidrológiai kutaknál jelzi azt a helyet, ahol az eredetileg homogén folyadék két közegre (víz és gáz) kezd szétválni. Az eddig ismertetett módszerek elsősorban a kút termelési paramétereinek pontos meghatározását célozzák. A mélyfúrási geofizika eredményeinek a hidrológiában való hasznosítása azonban még koránt sincs kimerítve, és sok hasznos eljárás vár még alkalmazásra. Példaképpen egy nem kevésbé fontos módszert kell kiemelni: a kutak korrózióra hajlamos helyeinek kimutatását. A magyar kutatók nemrégiben ez irányú komplex kísérletsorozatot végeztek. Ennek során sikerült teljesen korrodált csőszakaszok helyét meghatározni, ellenállás-, redoxpotenciál-, illetve lyukbőségméréssel. Kutak korrózióvizsgálata Magyarországon eddig már mintegy 40 000 mélyfúrási kutat létesítettek. Közöttük több olyan kút is van, amely valamilyen okból részben vagy egészben tönkrement, s ezeket így is könyvelték el. Pedig ha a mélyfúrási geofizika itt ismertetett főbb módszereinek segítségével ezeket a kutakat, de a többi mélyfúrási kutat is következetesen és tervszerűen végigvizsgálnák, akkor nagy értékű kutakat lehetne a pusztulástól megmenteni és ismét a termelés szolgálatába állítani, illetve más kutak termelőképességét ls meg lehetne növelni. RADIÓ-JELÁTVITEL A FÖLD ALATT Vannak esetek, amikor a vezetékes, illetve a vezeték nélküli híradástechnika földfelszíni eszközei valamilyen okból nem kielégííőek, és a levegő helyett a talajban kell a hullámoknak terjedniük. így van ez a geofizikai kutatásban, amikor éppen az elektromágneses hullámoknak a talajban történő terjedése nyújt felvilágosítást számunkra, vagy amikor mélyszinti berendezésekkel kell a hullámoknak terjedniük. Katonai szempontok is indokolhatják, hogy az antennát a föld alá kell süllyeszteni. Az elektromágneses hullámok föld alatti terjedését befolyásoló tényezők a közeg anyagi tulajdonságai, a hőmérséklet, az adó teljesítménye, a frekvencia, az átvitel távolsága, az antennák szerkezeti kialakítása és a földfelszín alatti mélység. A talaj vezetőképessége nehezíti az átvitelt, az elektromágneses hullámok elnyelését okozza. A felszíni üledékes és a felszínhez közeli, repedéses, pórusos, vizes oldatokkal átitatott vulkanikus rétegek vezetőképessége jó. Kevésbé vezetnek a 10—20 km mélységben fekvő tömör kőzetek. A 100 kilométeres mélységben kezdődő olvadt magma jó vezető, de a növekvő hőmérséklettel a vezetőképesség csökken. A talaj vezetőképessége és a távolság együtt határozza meg az átvitel legkedvezőbb frekvenciáját. Általában nagyobb távolsághoz kisebb frekvencia tartozik, de még viszonylag kis frekvenciákon is nagyon korlátozott az áthidalható távolság. Az adott feladat figyelembe vételével azonban a kis átviteli távolságnak is megvan a maga haszna. Franciaországi kísérletek során 1 kW teljesítménnyel 1 kHz kilohertz frekvencián 300—40(1 méter mélységig sikerült felszíni adóval átvinni a beszédet. Az USA-ban 1000 méter mélységben, egymástól körülbelül 1600 méterre elhelyezett két párhuzamos antenna' között 7 kHz frekvencia fölött nem sikerült átvitelt megvalósítani. Másutt hosonló körülmények között, de sokkal rosszabb vezetőképességű talajban 50 kHz-ig terjedő frekvenciákkal is eredményes volt az átvitel. Ilyenkor a vezető rétegek közé ágyazott szigetelő talaj úgy viselkedik, mint egy csőtápvonal, és viszonylag kis veszteséggel továbbítja a jeleket. Nem kis probléma azonban a jeleket ebbe a mélységbe lejuttatni. Bizonyos előnyei vannak a kombinált talajlevegő vagy talaj-levegő-talaj átvitelnek. Ha az adót úgy telepítik a földbe,, hogy távolsága a felszíntől kisebb, mint a hatósugár, akkor a fedőrétegen áthaladó elektromágneses rezgések kis frekvenciájú felületi hullámok formájában jelennek meg. E hullám egy része a talajba is behatol, és akár felszíni, akár kisebb mélységben a talajba helyezett vevővel észlelhető. Így a rendszer megőrzi az antennák sebezhetetlenségét, ugyanakkor az átvitel távolsága megnő. Ezzel a rendszerrel Franciaországban 600 VV adóteljesítménnyel 30 km hatótávolságot sikerült elérni. Remélik, hogy nagyobb teljesítménnyel több száz kilométer áthidalása is lehetővé válik. PROGRAMVEZÉRLÉSŰ SZÁLLÍTÓESZKÖZÖK Az anyagok áramlása manapság egyre több problémát. vet fel, amit hagyományos szállítóeszközökkel többé már nem lehet megoldani. Ilyen feladatok megoldására különleges járműveket fejlesztettek ki programvezérléssel. Ezeknek nincs szükségük kezelőszemélyzetre egyetlen irányítással, vagy kormányzással öszszefüggő műveletek végrehajtásához sem. Ezek a járművek különböző módszerek alapján működnek. A mindenkori rendszer kiyálasztása az alkalmazási körülményekhez igazodik. Ilyen érdekes, nagyfrekvenciás kábelekkel vezérelt önjáró szállítóeszköz modelljét dolgozta ki „Teletrak" elnevezéssel az Ameise cég. A programvezérlésű, önjáró szállítóeszközök, mint amilyenek a villamos hajtású villás emelőkocsik, feleslegessé teszik, hogy vezető kísérje a járművet. Ezek a szállítóeszközök tehát munkaerő megtakarítására is módot adnak. Ha viszont beállítanak a járműhöz kezelőt, akkor azt az automatika teljesen mentesíti az irányítással ós vezérléssel összefüggő feladatoktól. Az élelmiszerraktárakban például a megrendeléseket összeállító személy egész figyelmét az áru összegyűjtésére összpontosíthatja, és egyáltalán nem is kell törődnie a járművel. Ez gyorsabb és gazdaságosabb munkát tesz lehetővé, ugyanakkor ki lehet küszöbölni azokat a hibaforrásokat is, amelyek abból adódnak, hogy egyszerre kell különböző munkákra figyelni, mint amilyen a vezetés, a vezérlés, az áru összegyűjtése, a leolvasás. A vezérlőrendszerek kifejlesztésekor abból indultak ki, hogy megtartsák a sín nélküli önjáró szállítóeszközök mozgékonyságát, és arra törekedtek, hogy olyan rendszereket dolgozzanak ki, amelyek rugalmasabbak, mint a hagyományos felépítésű szállítóeszközök. Ma már két Ilyen rendszer van, a mechanikus ős a nagyfrekvenciás rendszer. A fényvillamos-rendszert a világos vezetősáv szinte elkerülhetetlen bepiszkolódása miatt csak kivételes esetekben használják. Valamennyi rendszer esetében lehet a járműveket ä programvezérléstől függetlenül, kézi üzemben is használni. A programvezérlés alapján való kapcsolódás lehetővé teszi a kormányzásra és a vezérlésre vonatkozó utasítások tárolását. Ezeket a járműveket ezenkívül fel lehet szerelni kiegészítő berendezésekkel is, amelyek azután lehetővé teszik, hogy utasításokat adjanak a járművek megrakási oldala felől is. A programvezérléses önjáró szállítóeszközök különösen biztonságosak. A baleseteket, sérüléseket, valamint a károkat ésszerű balesetvédelmi rendszabályokkal lehet elkerülni, amelyek természetesen megfelelnek a szakmai szervezetek előírásainak. így például el lehet látni ezeket a járműveket vészleállító kengyellel, amely kialakítása szempontjából minden esetben alkalmazkodik a követelményekhez. A programvezérléses önjáró szállítóeszközök eredményes használatának feltétele a gondos tervezés. Sok esetben a feladatot csak „méretre" készített berendezés kialakításával lehet megoldani. (dj)