Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-20 / 118. szám, csütörtök

Komárom várja vendégeit A MATESZ DÍSZELŐADÁSÁVAL MEGKEZDŐDNEK A VIII. JÓKAI-NAPOK Komárom (Komárno) ünnepi díszben és lelkes hangulatban készül a szlovákiai magyar kultúra nagy seregszemléjének, a VIII. Jókai-napoknak hetére. 1971. május 21-én, a Magyar Területi Színház díszelőadásával. amely már hagyományosan a Jókai-napok előestéjének programja, megkezdődik a műkedvelő színjátszók és előadóművészek fesztiválja. Idén különös ünnepi fényt ad a fesztiválnak a párt születésének 50. évfordulója, melynek jegyében az idei rendezvények lezajlanak. A színház is a pártévforduló tiszteletére bemutatott szovjet színműnek, Korn y ej csuk: A NAGY MŰTÉT Című drámájának díszelőadásával tiszteleg a nagy ünnepen. A szlovákiai magyar kulturális élet ünnepi hetének sikere érdekében már minden előkészület megtörtént. A rendező bizottság fáradságot nem ismerve dolgozott az utolsó napig azon, hogy Komáromban május 21-től 30-ig mindenki ne csupán jól, hanem otthon is érezze magát Jókai Mór szülővárosában, ebben a gyors ütemben épülő és szépülő Duna menti városikában. A résztvevők és a vendégek elszállásolása a három nagy komáromi szállodában és a környéken épült caiupingtáborokban lesz. De akik turistaként, csak egy-egy, napra látogatnak el a fesztiválvárosba, azoknak is kellemes időtöltés ígérkezik. Mert látnivaló lesz elég. A Duna menti Múzeum munkásmozgalmat bemutató kiállítása, a Madách Könyvkiadó vásárral egybekötött könyvkiállítása, a Szakszervezetek Házában és a TiszSZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA AZ EGYKE A nagy műtét egyik drámai jelenetében a címszerepet alakító Bugár Béla és a Lida szerepét játszó Ferenczy Anna. (Foto: Nagy László) tipavilon dísztermében lezajló versenyek, színházi bemutatók mellett maga a város történelmi múltú nevezetességeinek megtekintése is figyelemre méltó. Az idén újra találkozik a városban Szlovákia magyar kulturális életének lelkes közönsége, az írók találkoznak olvasóikkal, a költők műveik szavalóival, falu a várossal, hivatásos művész a műkedvelő színjátszóval. Generációk találkozása is egyben a Jókai-napok, hisz idős, sok sikert megélt színjátszók mulatják be munA SZOVJETUNIÓ MŰVÉSZI FÉNYKÉPEKBEN Ukrajna beláthatatlan sztyeppéi, a Kaukázus szubtrópikus vidéke, Kamcsatka vulkánjai, az Arktisz végtelen jégmezői és a Szovjetunió valamennyi köztársaságának lencsevégre kapott egyéb természeti szépségei csupán töredékei ennek a látványos fotókiállításnak a prágai várban. A többi művészi felvétel a szovjet nép hétköznapjait, kulturális életét, sporteseményeit, a művészi és tudományos világ eredményeit, a művelődési lehetőségeket, a mezőgazdaságban elért sikereket sorakoztatja fel. Nem mintha olvasmányainkból vagy ottjártunkkor nem lett volna alkalmunk megismerni az egyszerű szovjet nép örömeit, problémáit és vágyait. Mégsem hagynak senkit közömbösen a történelmi eseményeket, a világ első szocialista országának születését, Lenin halhatatlan eszméinek megvalósítását, a háború borzalmait és szenvedéseit, a fasiszta Németország fölött aratott győzelme és a háború utáni alkotó munkát megörökítő fényképek. Meg-megállunk a katonáink is a szovjet katonák hagyományos — a második világháborút idéző — barátságát dokumentáló felvételek előtt. Hogyan jut kifejezésre ez a barátság, arról a Varsói Szerződés csapatainak közös hadgyakorlatai alkalmával készült felvételekből értesülünk. A nálunk ezúttal először kiállított fotók közé tartoznak azok is, amelyek a Szovjetunióban vagy külföldön megrendezett versenyeken magas kitüntetésekben részesültek. így pl. A. Buskin tájképe „Az ősz színei" 1958-ban Delhiben az első díiat nyerte. V. Achlomov „Pilótáit" 67-ben Párizsban aranyéremmel tüntették ki. A. Ptyicin „Trükkje" 198S-ban az USAban kapott aranyérmet, és így folytathatnánk, mert se vége, se hossza az elismeréseknek, dicséreteknek, amelyekről egyébként a kiállítás emlékkönyvéből is meggyőződhetünk. Van mit megcsodálnunk ezen a bemutatón, hiszen a Novosztyi szovjet hírügynökség 480 legjobb fotoriportere a múlt évben Moszkvában, az USA, Ausztrália és Franciaország nagyobb városaiban megrendezett kiállításaik után majdnem ezer művészi alkotással (több mint egyharmaduk színes felvétel) mutatkozik be a prágaiaknak. Hálás közönségünk elragadtatását Ludvík Svoboda köztársasági elnök a kiállítás emlékkönyvében 1971. április 24-én így öntötte szavakba: „A kiállítás, mely oly meggyőzően, minden szépségével együtt mutatja be a szovjet nép életét és felbecsülhetetlen értékű művét, kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy dolgozóink szívükbe zárják a Szovjetuniót. Őszintén gratulálok mindazoknak, akik részt vettek e kiállítás előkészítésében és megrendezésében." Hasonlóképpen fejezik ki érzelmeiket állampolgáraink tízezrei, közöttük ifjúságunk is az emlékkönyv további oldalain. A szovjet fotókiállítás május 30-ig tekinthető meg a prágai várban. Innen Bratislavába, majd Košicére vándorol a kiállítás anyaga. KARDOS MARTA kájukat. együtt a fiatalokkal, az irodalmi színpádok, gimnáziumi, iskolai csoportok rendezvényeivel. És ott lesz a szavalóversenyen az utánpótlás is, a szavalóversenyek első kategóriáinak győztesei, a pionírok is. Valahogy úgy .érzem, az idei Jókai-napoknak igazi győztese nem is a zsűri által megállapított első helyezett lesz, hanem maga az összetartó kultúraszeretet. Nem a győzelem lesz a fontos, hanem a részvétel, mint ahogy azt a sportban az olimpiai gondolat mondja. Igen, ez is olimpiaszerű találkozás, nemes hagyományokkal és célokkal, az egymást megbecsülés, egymás kulturája tiszteletét hirdető tartalommal, melyen már a részvétel is kultúrtettnek számit. A szép magyar szó, a nemes művészi törekvések, a szocialista kultúra terjesztésének és művelésének igyekezete a jókai-napok igazi értelme. Összefogás, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, kollektív munka, mely a párt szocialista építőmunkáját, kultúrpolitikáját kívánja elősegíteni. Ünnep lesz Komáromban tíz napon keresztül, a szó, a gondolat és a művészet ünnepe, melyre szeretettel várja az ősi város egész hazánkból a vendégeket. Zászlódíszben, ünnepi hangulatban, kitárt karokkal. Várjuk az iskolák Komáromba kiránduló diákjait, tanítóikkal, várjuk a szövetkezetesek és gyári dolgozók kollektív látogatását, várjuk az örömteli találkozást minden kultúraszerető polgártársunkkal. Viszontlátásra Komáromban! Siposs fenő, Komárom Ünnepi hangverseny a CSKP 50. évfordulója tiszteletére Csehszlovákia Kommunista Pártjának nagy évfordulója a Szlovák Filharmónia ünnepi estjével zenei életünkben is megtalálta kifejezését. A hangversenyt Viktor Dubrovszkij, szovjet karmester vezényelte. Ezen az estén a csehszlovák előadóművészet egyik élenjáró fiatal képviselője is szóhoz jutott. Josef Bulva Csajkovszkij bmoll zongoraversenyét adta elő. A fiatal művész kitűnő hangszertudással rendelkezik és kifogástalan felkészültséggel lépett a dobogóra. A romantikus szellemben fogant versenyművet általában modernizálásra hajló felfogásban tolmácsolta, néha nagyon is kihegyezett ritmikával, s briliáns technikája olykor túl gyors tempóvételekre ragadta. De mindez alapjában véve a művész fiatalságából fakadó Jelenség, muzikalitásának magvát nem érinti, a további belső kibontakozás csak idő kérdése. Josef Bulva hangszerével és a tolmácsolt művel összeforrva intenzíven, élőn muzsikál, ami nagy pozitívum és nagy ígéret. Értelmezése követi a belső összefüggéseket, a hangzás arányait is jól állítja be, az erő nem megy a hangminőség rovására. Josef Bulva fiatal pianistáink legjobbjai közé tartozik, akitől még sokat várhatunk. Az est karmestere, Viktor Dubrovszkij életteli muzsikus egyéniség, egész lényegével, minden idegszálával éli a zenét. Az intuitív előadók közé tartozik, akit a perc varázsa is áthat és felvillanyoz. Hangversenyét Dezider Kardos „Res Philharmonica" című előjátékával nyitotta meg és elmélyült, megértő karmesteri munkával szolgálta az 1970ben született mű sikerét. Viktor Dubrovszkij ezen uz estén Sosztakovics I. szimfóniájával aratta karmesteri diadalát. Sosztakovics egyéni hangja már az I. szimfóniában megszólalt. Tizennyolc éves korában komponált ifjúkori művét is Igazi „szimfonikus lélegzet" jellemzi. Könnyű kézzel rakja fel a zenekari színeket, humora mély emberi érzésekkel párosul, az egész művét életöröm, életszeretet és friss, bátor lendület hatja át. Dubrovszkij karmesteri pálcáját is ez a lendület Irányította, Ruganyos vezénylési módjával, villámgyors hangulatváltásaival kitűnően megvalósította sziporkázóan eleven művészi elgondolásait. HAVAS MARTA Az egyke fogalmán olyan gyermeket értünk, akinek nincsenek testvérei, ebből következik, hogy csak felnőttek körében nő fel. Az egyke pedagógiai szempontból komoly gondot okoz, mivel nevelése során a szülők számos olyan hibát követnek el, melynek következményei csak a későbbiekben — többnyire az emberi együttélés során, az iskolában, a munkahelyen, a társadalomban — kerülnek felszínre. Ezek általában magatartásbeli fogyatékosságok. Az egyke a környezet különféle ingereire helytelenül reagál, ezért előbb-utóbb súrlódásokba ütközik. Előfordul az is, hogy a szülők a nevelés során hibás módszert alkalmaznak abban az esetben is, ha csupán leánv vagy fiúgyermekeik vannak; ezeket is olyan „kiváltságokban" részesítik, mintha csak egyetlen gyermekük lenne. Miben nyilvánulnak meg ezek a nevelési hibák? Csaknem minden egykét a családban fokozott gondoskodásban, túlzott szeretetben részesítik, a széltől is óvják, rettegve figyelik minden lépését, és féltve őrzik nehogy baleset érje, esetleg megbetegedjen, a kelleténél nagyobb mértékben ügyelnek rá, gondoskodnak jövőjéről. Ebből adódik, hogy a szülők legtöbb ízben magukra vállalják a nehézségek leküzdését, holott ezekkel a gyermeknek önmagának kellene megbirkóznia, a felnőttek helyette oldják raj;; a problematikus dolgokat, elvégzik helyette a kötelességeket és a neki szánt feladatokat. Őrző angyalként óvják az egykét attól, hogy ne kerüljön rossz társaságba, ezért tiltják a barátokat is. Ám ez csak a dolog egyik oldala; mert míg rettegve őrzik és óvják, másrészt minden kívánságát és óhaját szó nélkül teljesítik, mindent megadnak neki, amit szeme-szája megkíván, igyekeznek kitalálni még a gondolatát is, mintha az egész világ csak az ő gyermekükért létezne s azért, hogy kielégítse kedvteléseiket, kényelmüket, óhajaikat. Ezáltal a gyermek zsarnokká, önzővé, szélsőséges és gyakran brutális egyénné válik, aki mindig csak önmagára gondol, a társadalmi és etikai normákat, az együttélés szabályait sutta dobva, az önuralom, a határozottság, a fegyelmezettség hiányában mindig csak a saját érdekeit tartja szem előtt, képtelen a saját érdekeit alárendelni a kollektíva vagv a többség, illetve a társadalom érdekeinek. Ez a túlzott gondoskodás, illetve a gyermek szüntelen irányítása, „dirigálása" és örökös féltése a gyermeket önállótlanságra szoktatja, ami egészséges fejlődése szempontjából is rendkívül káros. Sót, megszokja azt is, hogy visszahúzódjék a munkától, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy ezt is a szülei végezzék helyette. Az egykéből ezért gyakran elkényeztetett, dacos személy, egyéni kezdeményezés és nézetek nélküli, gyakori idegrendszeri zavarokkal küzdő, félénk személyiség lesz. Ha az egykét túlságosan lazán, engedékenyen nevelték, megszokja, hogy nem tisztel senkit sem, a munkához helytelen viszony alakul ki nála, lusta lesz, szófogadatlan, felületes önkényeskedő, nem tudja magát beleélni mások sorsába, nem tartja tiszteletben jogaikat, érdekeiket és szükségleteiket. Ha valaki valamiben nem tesz eleget óhajának, képes agresszívan reagálni erre, vagy arról panaszkodik, hogy megrövidítik őt, üldözik, holott a környezet Ilyen reakcióját elsősorban önmaga váltotta kl viselkedésével, illetve magatartásával. Helyes nevelési eljárással, illetve bánásmóddal az egykékből is teljes értékű, jó tulajdonsággal rendelkező egyéneket nevelhetünk. Hogyan járjunk el az egyke nevelése során? 1. Az egyke esetében az önzés hatványozottabban kifejezésre jut, mint a többi gyermeknél. Ezt az egoizmust fékezni kell, a gyermeket rá kell nevelni arra, hogy tiszteletben tartsa mások érdekeit, jogait és szükségleteit is. Az emberek tiszteletére kell nevelni őt, szükséges, hogy tudatosítsa a kollektív munka örömét, fokozatosan el kell nála érni a kollektív felelősségérzetet, a barátságból és a közösen elvégzett munkából fa';idó örömöket. Meg kell tanulnia, hogy egyéni érdekeit alárendelje a többség, a kollektíva érdekeinek, s alkalmazkodjék ezekhez. Tudatosítania kell, az ember csak akkor válik a társadalom hasznos, teljes értékű polgárává, ha kollektívában él, érte dolgozik. 2. A szülőknek semmiképpen sem szabad megtiltaniuk a kortársakkal való érintkezést. A gyermeknek meg kell találnia a helyét a hozzá hasonló korú gyermekek közt, el kell érnie, hogy ezek maguk közé fogadják, megkedveljék, szeressék és tiszteljék. Hozzá kell szoktatni őt ahhoz, hogy ne formáljon jogot valamilyen előnyökre, kiváltságokra, hanem alkalmazkodjék a „játékszabályokhoz". 3. Az egykének már gyermekkorától kezdve fokozatosan tudatosítania kell, hogy az élet nem mindig „színig tejfel", meg kell tanulnia az akadályok leküzdését, mely gyakran erős akaratot, fegyelmezettséget, önállóságot, elszántságot, kezdeményezést, határozottságot és kitartást igényel. Ennek érdekében már kiskorától kezdve életkorának megfelelően apróbb feladatokkal és munkákkal kell őt megbízni, „önkiszolgálásra" kell őt szoktatni, s számon kell tőle kérni a feladatok lelkiismeretes teljesítését. 4. Az egyke nevelésénél a szülőknek arra is ügyelniük kell, hogy a gyermek minden esetben képes legyen megítélni a helyzetet, Igazságszerető legyen, elsajátítsa a lehető legobjektívebb mércét s tudatosítsa, mások ugyanolyan joggal rendelkeznek, mint ő, tehát senkinek sincsenek társadalmunkban kiváltságos jogai. 5. Az egyke — akárcsak a többi gyermek — érdeklődési körét el kell mélyíteni, illetve helyes irányba kell terelni lehetőségeihez, képességeihez és tehetségéhez mérten. A becsvágyó szülők gyakran szinte jóvátehetetlen hibát követnek el, amikor minden áron arra törekszenek, hogy egyetlen gyermeküknek sikerüljön elérni az életben azt, ami nekik sem sikerült, vagy nem adatott meg, holott a gyermeknek erre nincsenek sem képességei, sem lehetőségei. 6. A legtöbb egyke érzelmi élete nejn t«ljes. Többségük túlérzékeny, vagy érzéktelen, terveik és elképzeléseik gyakran minden realitást nélkülöznek, helytelen a- felfogásuk és az életszemléletük. Némelyikük túlságosan „anyás", a szülők segítsége nélkül számukra elképzelhetetlen az élet és esetenként ilyenek maradnak a felnőtt korukban is. Ez leginkább a házasságban bosszulja meg magát, mert élettársuktól olyan bánásmódot várnak, mint amilyenben a szülők részesítették, holott ők túlságosan önzők és képtelenek alkalmazkodni a másikhoz. A gyakorlat igazolja, hogy az egykék házassága általában problematikusabb, mint a többgyermekes családból kikerülő egyéneké. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden ember sajátos egyéniség, aki a többi társától valamiben különbözik, ezért a nevelés során sohasem szabad általánosítanunk. Az egykék esetében ls tehát egyéni bánásmódot kell alkalmazni, mert csak akkor válnak társadalmunk hasznos polgáraivá, szorgalmas, dolgozó egyénekké, ha helyesen ítélik meg önmagukat és másokat, illetve a társadalomban • elfoglalt helvüket, Ki ha megtalálják embertársaikhoz U a helyes viszonyt, képesek tiszteletben tartani és méltányolni jg

7mások érdekelt is. V. i Dr. ĽUDOVÍT REPAŇ