Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-19 / 117. szám, szerda

PARTIA KONGRESSZUSÁNAK VITAJA Ondrej Pražiak elvtárs felszólalása Pražiak elvtárs felszólalása bevezető részében megállapította: a tapasztala­tok bebizonyították, hogy az opportu­nizmus ott nyilvánul meg, ahol nem tartják be a pártalapszabályzatot, ahol nem mutatnak rá bírálóan a hibákra, ahol a párttagok nem támogatják elkö­telezetten a párt politikáját. Nem be­csüljük le az opportunizmus elleni ideo­lógiai harcot — mondotta, mi azonban elsősorban pártszervezeteink mindenna­pos gyakorlati tevékenységével harco­lunk ellene. Ebben a törekvésben minden párt­szervnek és szervezetnek megvan a sa­ját szerepe. Arra törekszünk, hogy a já­rási pártbizottság ne helyettesítse az aiapszervezeteket, hanem olyan segítsé­get nyújtson nekik, mellyel segít to­vábbfejleszteni önálló alkotó munkáju­kat. Már ma több olyan alapszerveze­tünk van, mely az adott körülmények között maga tudja megvalósítani a párt­politikát. Ezekben a szervezetekben a járási pártbizottság befolyása többé ke­vésbé csak a feladatok teljesítésének el­lenőrzésére és a pozitív tapasztalatok általánosítására korlátozódik. Vannak viszont olyan szervezetek is, melyeknek szükségük van a járási pártbizottság rendszeres segítségére. Ezekben a szer­vezetekben aktivistáink dolgoznak, akik az emberek és problémák megismeré­sével hozzá járulnak a pártmunka szín­vonalának emeléséhez. Nagy gondot fordítunk a pártbizottságok elnökei és tagjai nevelésére, ismereteik bővítésére. Mindez természetesen nem megy a pártfegyelem következetes érvényesíté­se nélkül. Fokozott igényeket támasz­tunk a kiemelt káderekkel, a gazdasági vezetőkkel szemben. Elképzelhetetlen, hogy a gazdasági funkciókkal megbízott párttag ne tanúsítson érdeklődést a párt­munka iránt. Az elvtársaknak felhívtuk a figyelmét a pártkötelességeikre. Ott, ahol nem találtunk megértésre, káder­változásokat hajtottunk végre. A fegye­lem megszilárdításának ez a módszere a legtöbb esetben hatékonyan bevált. A martini járási pártbizottság elnök­sége felelősségre vonja azoknak a párt­szervezeteknek az elnökeit és pártbi­zottságait, ahol megsértik a pártalap­1968 -1969 a pezinoki járásban is ha tással volt az iskolák oktató-nevelő mun­kájára. A szocialista iskola és nevelés alapelvei, a szocialista iskolaügy építé­sében elért eredmények elleni táma­dás, valamint a szovjetellenes kampány megbontotta a szocialista iskola és ne­velés a.lápelveit. Csak a tapasztalatlan tanítók egy része került a szocialista­ellenes erők befolyása alá. A nacionalista kérdések hangsúlyozá­sa mély nyomokat hagyott ifjúságunk tudatában, megbontotta a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista országhoz fű­ződő kapcsolatát, és ezt most helyre kell hoznunk. Egyes tanítók és nevelők, akik nem sajátították még el a marxista—leninis­ta világnézetet, provokatívan részt vet­tek a hitéletben. A vallásoktatás elter­jedéséhez hozzájárult az a határozat, amely megengedte, hogy a gyermeke­szabályzatot. Ez a gyakorlat arra kés«­teti az alapszervezeteket, hogy igénye­sebbek legyenek a párttagokkal szemben a tagok alapvető kötelességének telje­sítését illetően. Ez megnyilvánul a tag­gyűléseken való részvételben, a tagdíjil­leték fizetésében és elsősorban abban, hogy a tagok nagyobb aktivitással vég­zik a pártfeladatokat. Az üzemek több­ségében a kommunisták mérlegelték, milyen feladatok várnak rájuk a szo­cialista vtíVseny fejlesztésében, új szo­cialista brigádokat szerveztek és példa­mutatásukkal hozzájárulnak a termelés­ben mutatkozó esetleges nehézségek kiküszöböléséhez. így értük el, hogy a járás dolgozói a CSKP megalapításának 50. évfordulója tiszteletére több mint 85 millió korona értékű kötelezettséget vállaltak. Természetesen a pártfegyelem meg­szilárdítása nem kényszer, hanem ön­kéntes folyamat és hatékony támogatást nyújt ebben a párton belüli nevelés: Bánt bennünket, hogy a járási pártbi­zottság céltudatos törekvését néhány esetben gyengíti a pártmunka irányítá­sában tapasztalható egységhiány. Ez elsősorban a vasúti közlekedés szakaszán nyilvánul meg. Erről a prob­lémáról azért beszélünk, mert a vasúti közlekedés a járás egész életére befo­lyással van, és ezenkívül a vasúti köz­lekedésben dolgozó kommunisták képe­zik a járás párttagjainak egyötödét. A vasúti közlekedés kommunista alkalma­zottai járásunkban 16 alapszervezetben dolgoznak. Ebből hatot Bratislavából irányítják, ötöt Zvolenből, ötöt pedig a járási pártbizottság. Ennek rossz ha­tása van a pártmunka fejlődésére, meg­nehezíti egységes hatását. 1968—1969 tapasztalatai azt mutatták, hogy a vas­utaknál megnyilvánuló destruktív tö­rekvéseknek elsősorban a kerületi párt­szervek álllak ellen. A mai szervezeti felépítés megnehe­zíti a tagság közvetlen irányítását, a ta­gokkal való kapcsolatot és véleményünk szerint fékezi a párttevékenység fejlő­dését. Ezenkívül járásunkban nagyon rosszak a vasúti alkalmazottak munka­feltételei. ket a plébániai hivatalokban is beje­lenthetik vallásoktatásra. Járásunkban 1969—70-ben a vallásoktatásra jelent­kezett diákok száma az előző iskolai évhez viszonyítva csaknem kétszeresé­re emelkedett. A vallásoktatásról kiadott új irányel­vek kiküszöbölték ezt a fogyatékossá­got, és egyúttal nagy igényeket támasz­tanak az igazgatókkal és a tanítókkal .szemben. Járásunkban intézkedéseket te­szünk, hogy csökkenjen a vallásokta­tásra járó gyermekek száma. Ez a fel­adat az állandó világnézeti és ateista nevelés része. A kilencéves iskolák igazgatói a Szocialista Akadémiával és a szülőkkel együttműködve aktivizálják erejüket az ideológiai nevelőmunka tá­mogatására. A járási nemzeti bizottság iskola­ügyi osztálya tájékoztatta járásunk ta­nítóit és nevelőit az 1970—71. iskolaév legfontosabb feladatairól. A járási párt­bizottság megtárgyalta az alapszerve­zetek elnökeivel a nevelő ós oktató munka legfontosabb feladatait. A peda­gógusok többsége megértette ezeket a feladatokat. Megállapíthatjuk, hogy ma már az iskolák többségében átgondol­tabb, kezdeményezőbb, rendszeresebb és következetesebb nevelőmunka folyik. Gondot fordítanak arra, hogy valámeny­nyi tantárgyban a tananyagot össze­kapcsolják a legfontosabb politikai év­fordulókkal. Az iskolai nevelésben fontos szerep jut az osztály főnököknek. Ők tehetné* a legtöbbet a burzsoá ideológia hatásá­nak kiküszöböléséért. Ezért a járásban negyedévenként megszervezik az osz tályfőnökök aktíváit. Az iskolán kívüli nevelőmunka is az iskolák munkater­véből indult ki. Az iskolákon különbö­ző akciókat és ünnepségeket rendez­nek Lenin születése 100., a CSKP meg­alapítása 50., a XIV. kongresszus és a felszabadulás 26. évfordulójának alkal­mából. Most elsősorban az 1971—72-es isko­lai év előkészítésével foglalkozunk, A Banská Bystrica-i pedagógiai fa­kultás képzőművészeti tanszékének ve­zetője felszólalásában egyebek között hangoztatta: Az idei tavasz, a CSKP megalapítása 50. évfordulójának ünne­pi tavasza, a kommunisták kongresszu­sának tavasza lényegében és távlatai­ban is egészen más, mint az 1968. évi tavasz. Mi, ebbe a tavaszba nem csupán reményeinket fektettük, mi hiszünk benne Hisszük, hogy a válságos évek után újra biztonságot nyújt egész tár­sadalmunknak. Biztonságot a nyugodt munkához, a szocializmus céltudatos építéséhez hazánkban, amely tartal­mazza majd a szocialista kultúra és művészet további fejlődésének távla­tait és feltételeit is. Ma, ezt a szükségszerűséget a szo­cializmus destrukciójára Irányuló kísér­letek (s ennek keretében a művészet és a művészeti szövetségek destrukció­jára irányuló kísérletek) után teljes mértékben tudatosítják a szlovák kép­zőművészek, és túlnyomó többségük fel­sorakozik a szlovák képzőművészek és a csehszlovák kultúra haladó éš hu­manista hagyományaihoz. Tudatosítják, hogy alkotásukat elsősorban az a kor és az a térség határozza meg, amely­ben élünk. És ennek a kornak és tér­ségnek a neve a „szocializmus". Ez a kor és ez a térség a szülőföld, a szülő­város, hazánk és népe. A képzőművé­szet csak ott válik az egész nép és az egész társadalom javára, ahol a .nem­zet törzséből, szükségleteiből hajt ki. A szlovákiai képzőművészet rendel­kezik a hazájával, a szociális igazságért vívott küzdelemmel való együvétarto­zás hagyományával. Csehszlovákia Kom­munista Pártja küzdelmeinek 50 éves történetében szerepet vállal! az alko­tó értelmiség, és benne a képzőművé­szek is. Leghaladóbb érzelmű tagjai megértették a történelmi kor kezde­tét, s alkotásukkal bítkapcsolódtak a munkásosztály szociális küzdelmébe már az első köztársaság idején. Szo­ciális érzelmük, amely konkrét mű­veikben nyilvánult meg, szociális érze­lemre serkentette a közvéleményt, s hogy ebben a tanévben még hatéko­nyabb és céltudatosabb oktató-nevelő munkát fejthessünk ki. A fiatalokéit folytatott küzdelem élére azoknak kell állniuk, akik a válságos időszakban szilárdak maradtak. Az elért eredmé­nyek megszilárdítása érdekében az is­kolákon káderintézkedéseket hajtottunk végre. Ehhez hozzájárultak a tagkönyv­cserével kapcsolatos beszélgetések is. A pártdokumentumok, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság Iskolaiig./: Minisz­tériuma, valamint a CSKP KB decem­beri határozatai és a XIV. pártkongresz­szus szellemében biztosítjuk a fiatalok ideológiai-pol i ti kai nevelése hatékony­ságának fokozását. Nagy súlyt helye­zünk a proletár internacionalizmus szel­lemében történő nevelésre. Ez az új is­kolaév egyik alapvető feladata. Ugyan­csak fontos feladatunk lesz, hogy egy­behangoljuk az iskolai nevelőmunkát az iskolán kívüli és a családi neveléssel. Meggyőződésünk, hogy fokozatosan megoldjuk a nevelés valamennyi elvi kérdését és megnyerjük a tanítókat, ne­velőket a társadalmi, közéleti tevékeny­ség számára. ezek a művészek a szociális-kritikai mű­vektől fokozatosan eljutottak a szocia­lista értelmiség öntudatos magatartásá­hoz. Az 1909. nemzedéke ezt az igye­kezetet szélesebb méretekben a békéért, a szocializmus humanista eszméiért folytatott küzdelemmel folytatja. E ha­gyományok folytatása volt a szlovák képzőművészek spontán fellépése 194& februárjában, művészetünk új szocialis­ta jellegéért. Meg kell említeni, hogy a szlovákiai képzőművészet , éppen a szocialista társadalom feltételei között érte el csúcspontját. A Szlovákiai Képzőművészek Szövet­sége. amely szocialista rendszerünk vívmánya, megalakulása óta bonyolult külső és belső változásokon ment ke­resztül. Nem mindig tudta helyesen megoldani a szövetség életében elég gyakori problémákat. Ma munkánkat elemezzük, hogy elkerüljük a múlt hi­báit és tévedéseit, hogy folytassuk a ma már új hagyományokat, amelyek művészetünknek szocialista jelleget ad­tak, megtartva a zsáner sokrétűségét és az egyes szakágazatainak sajátos küldetését. A szlovákiai képzőművészek elsősor­ban munkájukkal — képzőművészeti al­kotásaikkal, fokozott alkotó és társa­dalmi elkötelezettséggel csatlakoznak a dolgozóknak a CSKP 50. jubileuma alkalmából kifejtett aktivitásához. A CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére Bratislavában, Banská Byst­ricán, Košicén és Trenčínben megren­dezett kiállításokkal köszöntik a jubi­láló pártot és annak kongresszusát. A testvéri Cseh Képzőművészek Szö­vetségével együttműködésre, a szocia­lista országok, elsősorban a Szovjet­unió művészeti szövetségeivel közvet­len kapcsolatokra törekedve bizonyít­juk a szövetség tevékenységét és mun­káját. Az SZLKP KB és az SZSZK Művelő­désügyi Minisztériumának segítségével mindent megteszünk azért, hogy népünk teljes mértékben érezze, miszerint a szlovák képzőművészet eggyéforrott érdekeivel. Emília Adamcová elvtársnő felszólalása Róbert Dúbravec elvtárs felszólalása A nemzetközi munkásszoli­** daritás rendkívül erősen jutott kifejezésre 1921-ben, ami­kor megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. Lenin ab­ban az időben messzemenően segítette az újonnan alakult pártot. Alaposan ismerte a szo­ciáldemokrácia irányvonalát, opportunizmusát. A szociálde­mokrata párt marxista balolda­lának képviselői többször fel­keresték Lenint, s tárgyaltak vele. fgy Bohumír Smoral elv­társsal behatóan beszélgetett a? európai helyzetről. Lenin uta­sítást adott, hogy szerezzék be neki a CSKP májusi kongresz­szusának anyagát s az újságo­kat, hogy áttanulmányozhassa. Lenin elvtárs nagyra értékel­te a CSKP felhívását a Kommu­nista Internacionáléhoz, mely­ben a CSKP kifejtette, hogy: „A Csehszlovák Kommunista Párt olyan ország harcosaként lép be a Kommunista Interna­cionáléba, amely kis létszáma ellenére is nagy jelentőségű Kö­zép Európában. Nemzetiségi té­ren nem egységes államból ke­I rül be az Internacloiláiéba, és tudja, hogy nagy szervező mun ka vár rá, amelynek során nem­j csak a cseh, szlovák, hanem a magyar, német, ukrán és len­9. gyei proletárokat is egyetlen frontban kell egyesítenie. Előt­• tünk áll tehát egy egységes, h centralizált, nemzetközi párt felépítésének feladata, és ilyen Az internacionalista CSKP pári a Kommunista Internacio­nálé kebelében az orosz kom­munista párton kívül még nem voll . .. Semmi kétségünk, hogy a Csehszlovák Köztársaság cseh, szlovák, magyar, német, uk rán, lengyei proletariátusának sikerülni fog ezeket a problé­mákat a legrövidebb időn belül teljesen és véglegesen megol­dani ... az egységes csehszlovák párt már csak ,t szervezést tech­nika problémája..." (Idézve: a Kassai Munkás 1921, május 20-i, 114. számából j. A CSKP 400 000 taggal meg­** alakult, s a második világ­háborúig a tőkés világ legna­gyob kommunista pártja ma­radt. Stratégiai helyzeténél fogva a nemzetközi kommunista mozgalomban közép-európai méretben fontos helyet foglalt el. Állandóan a Szovjetunió ta­pasztalataiból merített, követ­kezelesen ragaszkodott a mar­xista—leninista elmélethez és hű maradt a nemzetközi lenini kommunizmushoz. Nemzeti har cának érdekeit alá tudta vetni a nemzetközi kommunista moz­galom érdekeinek. Ezt számta­lanszor bebizonyította Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és tagsága. A Magyar Tanácsköztársaság tragikus bukása után a hoz­zánk emigrált funkcionáriuso­kat a CSKP felkarolta. Amikor fennállott annak veszélye, hogy a magyar elvtársakdt a cseh­szlovák burzsoázia kiszolgáltat­ja a Horthy-pribékeknek, tömeg­tiltakozásokkal, tüntetésekkel és egyéb akciókkal elérték azt, hogy egy részlüket a Szovjet­unióba vigyék. 1923-ban Bulgá­riában, a fasiszták uralomra ju­tása után sok-száz kommunista vezető kénytelen volt elmene­külni. Közülük sokan hazánk­ban találtak menedéket, és pár­tunk gondoskodott róluk. A leg­nagyobb terror idején a CSKP megbízásából munkák iildött­ség utazott Bulgáriába, hogy kivizsgálja a viszonyokat. A küldöttség visszatérése után nemzetközi méretű kampány kezdődött a bolgár fehérterror áldozatai érdekében. Georgi Di­mitrov 1924-ben kénytelen volt elhagyni Bécset. Ekkor szlová­kiai munkások rejtegették Bra­tislavában, majd Bfeclavban. 1924-ben a Román Kommunis­ta Párt kényszerült teljes ille­galitásba. E párt vezetői Cseh­szlovákiába jöttek és a CSKP segíségével eredményes munkát végezhettek. Bratislavában po­litikai iskolát tartottak fenn. A Központi Bizottság Prágában, majd Karlovy Varyban rendez­kedett be. A CSKP testvéri segítsége megnyilvánult a lengyel, jugo­szláv, észt, litván és inás nem­zetiségű kommunisták iránt is. Ez a segítség elsősorban illegá­lis lakások szerzéséből, pénz­beli és technikai segítségből ál­lott. 1933-ban, amikor Hitler uralom­ra került Németországban tö­megestül menekültek hozzánk a német antifasiszták. Ez idótájt éhség, nyomor és munkanélkü­liség volt nálunk, a dolgozók azonban koronáikat adták össze, hogy segíthessék az antifasisz­tákat. Ebben az időben tartóz­kodott nálunk Walter Ulbrjcht elvtárs. A lipcsei por idején tö­megmozgalom indult Dimitrov és Ernst Thälmann megmenté­séért. Heinrich Mami német író­nak. Később, 1934-ben osztrák forradalmárok kaptak menedé­ket. A spanyol polgárháború ide­jén 3000 csehszlovák önkéntes harcolt a nemzetközi brigád so­raiban. A CSKP hatalmas szoli­daritási akciót szervezett a spa­nyol köztársasági kormány meg­segítésére. Segítette a román, lengyel, bolgár, jugoszláv és né­met antifasiszták továbbküldé­sét Spanyolországba. Csehszlovákia feldarabolása után sem szűnt meg a nemzet­közi szolidaritás. A CSKP ne­veltjei Európa, Afrika és Ázsia csaknem minden frontján fegy­veresen harcoltak a fasizmus ellen. Az illegalitásban otthon, sőt a börtönökben és koncent­rációs íáborokbau sem tagad­ták meg segítségüket a cseh és szlovák kommunisták a szenvedő antifasisztáktól, az ül­dözöttekéi. Mindenütt segítet­ték a fogságba esett szovjet ka­tonákat, rejtegették, s a parti­zán alakulatokhoz továbbították őket. A Szovjet Nemzeti Felke­lés idején a kommunisták agi­tációs munkájukkal sok más nemzetiségű katonának „nyitot­ták fel" a szemét, s megmentet­ték őket a biztos haláltól. A magyarországi illegális kommu­nista mozgalomnak számos funkcionáriust adott a CSKP. A CSKP a felszabadulás után és később is érvé­nyesítette a békés együttélés le­nini politikájának elvét. Az 1956-os magyarországi ellenfor­radalom idején és utána a pro­tetár nemzetköziség jegyében nyújtott baráti segítséget. S most is, mint a múltban követ­kezetesen emeli fel intő szavát az Imperialista agressziók ellen és lankadatlanul küzd a világ­béke megmentéséért. GREK IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents