Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-16 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

Pnss Vince hnb elnök. A

régi "kacskaringós csallóközi úton Csallóközcsütöi tök (Štvrtok na Ostrove) íelé igyekeztünk. A hepehupás út nem nagyon tetszett a gépkocsivezetőnek. Amíg ő az utat szidta, én gondolatban a községgel kapcsolatos emlékeimben keresgéltem. Felidéztem magamban az ötvenes éveket, amikor a sajtótájékoztatókon, az újság hasábjain gyakran emlegették a falu nevét, illetve jól dolgozó gépállomását. Azóta néhány év telt el, sok víz folyt le a Dunán. Éppen ezért fúrta az oldalam a kíváncsiság, milyen is ma ez a község, annál is inkább, mert a nemzeti bizottságok közötti munkaversenyben a dunaszerdahelyi járásban tavaly Csallóközcsütörtök az első helyre került. — Megérkeztünk — zökkentett ki gondolataimból a gépkocsivezető. A hnb takaros, de ódivatú épüid. Hamar József képviselő sainak alkotását. A falut keresztülszelő országút mentén betonozott gyalogjárók húzódnak. Az út menti sarat gyepszőnyeg borítja. — Ha majd futja az erőnkből, fü helyett rózsabokrokat, virágokat ültetünk ki — mondja az elnök. Közben megérkeztünk egy 650 négyzetméternyi bekerített, fásított parkhoz, amely tavaly készült el. Szomszédságában — az egykori vásártér egyik részén — újabb park készül. Száz díszfa övezi. A temető felé haladva azonban szemetes területen akad meg a tekintetem. — Még május elseje előtt rendbe akartuk tenni — jegyzi meg az elnök. — Nem sikerült, de sokáig már nem fogja ez sem csúfítani községünket. Rendbe tesszük, padokkal látjuk el. A nyugdíjasok parkjának szánjuk. Utunk az óvoda előtt visz el. Az elnök invitál, mondván, nézzünk be, ennek az épületnek nagy sze— A tömegszervezetek sokat segítenek — jegyzi meg az elnök. — A fiatalok gyakran maguk követelik, hogy adjunk nekik munkát. Utunkat úgy irányítja, hogy a helyi gazdálkodási üzemek részlegét is megnézhessük. Vagy tíz aszszony tesz-vesz a műhelyben. Az udvaron néhány ember földet talicskázik. Köztük van id. Hamar József képviselő is. — A brigádmunkát mi, képviselők szervezzük, ki-ki a maga körzetében — mondja. — Szerintem községünk lakosai szívesen vesznek részt a társadalmi munkában, különösen, ha látják, hogy maguk is hasznát veszik. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy akadnak olyanok, akiket még egyszer sem láttunk társadalmi munkát végezni. Pedig, ha egy kicsit jobban összefognánk, akkor a falu szépítésében, fejlesztésében még jobb eredményeket érhetnénk el. lete nem a legjobb benyomást kelti az idegen látogatóban. Amint azonban szétnézek, a korszerű művelődési otthonon akad meg a tekintetem. Környéke szépen parkosított ... Az ellenkező oldalon emeletes üzlet magasodik a tarka fedeles házak fölé. Amint jobban szemügyre veszem, látom, hogy az autónk jó minőségű betonúton áll. Ügy rémlik, mintha eltévedtünk volna, mert a múltat őrző úton jutottunk el a mai Csallóközcsütörtökbe, amely már a XV. században mezőváros jogával rendelkezett. — Az elmúlt 25 év alatt mérföldes lépést tettünk meg a fejlődés útján -i- ezekkel a szavakkal fogad Puss Vince, a hnb elnöke. Csupán az 1964-es választások óta 3465 méter járda, 2751 m út és 74 családi ház épült fel. Több mint harminc személygépkocsi, s mintegy száz motorkerékpár van a községben. További számokat sorol fel, s végül eljut a falu szépítése terén elért múlt évi eredményekhez. Mielőtt azonban kitérne a részletekre, azt javasolja, hogy tartsunk szemlét a községben, így jobban láthatom, mit építettek, s neki is jobban eszébe jutnak a dolgok, ha a helyszínen látja a község lakorepe van a község lakosainak életében, ugyanis brigádmunkával építették fel. Azelőtt inkább gyalogjáró és út építését szorgalmazták. A háromtantermes óvoda is igazán korszerű. — Két évvel ezelőtt adtuk át rendeltetésének — iijondja az elnök. — Az épület értéke 1,5 millió korona. Az említett érték felét a község lakosai brigádmunkájukkal alkották, illetve hozták létre. Ez volt a kezdet, azóta a lakosság egyre jobban bekapcsolódik a falu szépítésébe. Az óvodához vezető utat kövezik, s az idén a járda is elkészül. Tavaly a község lakosai 17 880 brigádórát dolgoztak le, s ezzel több mint 1,5 millió korona értéket hoztak létre. Hogy mi minden készül el? A már említett park, 1200 méter gyalogjáró, tatarozták a művelődési otthont, autóbuszvárótermet építettek. Mintegy 160 000 korona ráfordítással lakatosműhelyt építettek. Ki tudná megállapítani a valódi értéket? Az aránylag kevés pénzértéket jelentő létesítmény, az óvoda is igazán aranyat érő értéket jelent. Éppúgy, mint az, hogy csaknem minden utcában van járda, tehát az esős időben sem kell a sarat dagasztani. Az óvoda udvarán repül a hinta. A vakolatlan, hatalmas két lakatosmühely is társadalmi munkában készült el. Vascsövet darabolnak, transzformátor állványt készítenek. Az egyik esztergáiyozógépnél Agneša Múčková menetet vág. — Bratislavában dolgoztam, de amikor ez a műhely elkészült, hazajöttem — mondja. — A BEZ-nek dolgozunk. Egyébként a helyi gazdálkodási üzemben 46-an találnak munkalehetőséget. — Még ennél is fontosabb — veszi át á szót az elnök —, hogy a részleg tavaly 600 000 korona tiszta jövedelemmel gazdagította a hnb bevételét. Az idén százezerrel nagyobb jövedelmet akarunk elérni. Már éppen meg akarom kérdezni, hogy mire költik a sok pénzt, amikor a műhelyből kiszól az egyik asszony: — Elnök elvtárs, öltözőre, mosdóra volna szükségünk. Akkor nem kellene munkaruhában, piszkosan hazajárnunk. Az elnök igazat ad az asszonynak. ígéri is, hogy építenek. Először azonban a halottasház építését kell befejezni. Az alapot már kiásták, az anyag is megvan már, csupán meg kell kezdeni a munkálatokat. Az idén átépítik a hangoshíradó hálózatát is. A lakosság kérelmére cipész- és szabómühelyt is nyitnak. A jubileum tiszteletére tett felajánlásaik alapján az idén 479 600 korona ráfordítással 25 800 brigádóra ledolgozásával 1 354 000 korona értéket akarnak létrehozni a falu fejlesztése és szépítése terén. Az első negyedévben 1660 brigádórát már le is dolgoztak a község lakosai. Visszatérve a hnb épületébe, az elnök felsorolja, mi mindent akarnak a jövőben építeni, mire volna szükségük: Például: tejcsarnokra, új hnb-épületre. Amint mondja, ha megteremtik az anyagi feltételeket, akkor majd sorban minden igényt kielégítenek. A versenyben elért eredményért kapott százezer korona jutalmat is a község csinosítására fordítják. — Igazán csak az veszi észre községünk fejlődését, aki ismerte Csallóközcsütörtököt a felszabadulás előtt — mondja búcsúzóul az elnök. — Mi, bár tudjuk, mit csináltunk, mit építettünk, sokszor észre sem vesszük. Pedig, ha a község krónikájába minden bekerülne, volna mivel dicsekednünk. S van is. NÉMETH JÁNOS Kedves kis város a déli határszélen Ipolyság (Sahy). Pé'idás rendben tartott, parkosított, virágágyakkal tarkított főtere, kanyargós, macskaköves utcái hamar megnyerik az arra járók tetszését. Körülbelül ötezren iakják az Ipoly e rövid szakaszának két partját. Legjobban talán a mezőváros megnevezés illenék a piros cserepes házsorokat egyre sűrűbben felváltó, háromnégy emeletes lakóháztömbök seregére. Földművesszövetkezete ugyan nem tartozik a lévai (Levice) járás legjobbjai közé, tagjai viszont mindig, mindenben megállják a helyüket. Egyiküknél sem hiányzik a föld, a munka szeretete. Egyszerű, becsületes embereknek Ismerik őket az egész környéken. Kár, hogy egyre kevesebb ez a maroknyi lelkes csoport... Az idén a megszokottnál némileg korábban érkezett a tavasz. Sokfelé nem kis gondot okozott ez, hiszen a legfontosabb gépek némelyike, vagy inkább legtöbbje, még javítatlanul vesztegelt az udvarokon, műhelyekben. Persze, korántsem hanyagság, nemtörődömség miatt. Az alkatrészhiány bénította meg a munkát. Az Ipolyságiakat viszont nem hozta zavarba a télvégi és az első kara tavaszi napok meleg időjárása. A „holtszezonban" szinte maradék nélkül sikerült megjavítani, rendbehozni a munka- és erőgépeket. Így a kezdetnél, sőt a tavasziak vetésénél nem is voltak különösebb fennakadások. Nyolcvan hektáron szépen sorol már az árpa. A gondosan, porhanyósra művelt talajból már kidugta 'ieveleit a cukorrépa. Néhány hét múlva kapa alá „érik" a kukorica is. Ameddig a szem ellát, zöldülő tenger a határ. Néhol sekélyebb, másutt magasabb, vastagabb a májusi szélben hullámzó növénytakaró. Szemet gyönyörködtető, pihentető Hátvány. Már most nyilvánvaló, hogy nem volt hasztalan a szorgoskodás, az igyekezet. Idejében minden parcelián földbe került a mag. Hozzászámolva, hogy egy hektárt sem kellett újravetni, ez már fél siker. Jámbor László, a szövetkezet elnöke néhány percei előttem érkezett az irodába. Amikor benyitottam, már elmélyülve tanulmányozta az asztalán sokasodó aktákat, leveleket. Talán még a határból hazafelé tartva átrendezte gondolatait a papírmunkára. Alig három hónapja, hogy rábízták a közös kormány rúdját, de már jegyzetek nélkül sorolja, melyik szakaszon nagyok a problémák, hol legsürgősebb a munka, hogyan, miként lehetne tovább gyarapítani az „örökséget". — Nincs ebben semmi különös — mondja. — Mielőtt elnökké választottak, a szövetkezet főkönyvelője voitam. Akkor is kellő áttekintésem volt csaknem mindenről. Most persze kibővült a munkaköröm. Több a gond és a felelőség. Hangnemet cserélve és szünet után folytalja a magyarázást: — Sajnos, a bajokért, problémákért nekünk sem kell a szomszédba menni. Legtöbb fejtörést talán a kiöregedett gépállomány okozza. Kis szövetkezet vagyunk. Mindössze 670 hektárunk van. Ennek csak a fele a szántó, termőföld. A többit, a rétet rendszeresen e'iönti, kilúgozza az Ipoly és a Korpo* na árja. Nincs sok lehetőségünk arra, hogy máról holnapra felújítsuk a gépparkot. Rengeteg munka vár még a „kézi meghajtású" szerszámokra. Munkaerő — gondokkal folytatódik a panaszkodás. Üsszesen száznegyven tagja van a szövetkezetnek. Ez bizony kevés. Legalább még egyszer annyi kellene. Szerencsére, a csúcsmunkák idején mindig számíthatnak a mezőgazdasági műszaki középiskola diáklaira. Azonkívül, hogy a tananyag gyakorlati részét a szövetkezetben sajátítják el, barmikor szívesen segítenek. — Baj, hogy kevés a munkaerő. Viszont azzal sem oldódna meg a problémák zöme, ha megkétszereződnék a taglétszám. Lega'iább is egyhamar nem. Ugyanis, nincs még sbtnmiféle mellékági termelésünk. Télen, a szőlészetben, kertészetben dolgozó nőknek nem tudunk munkalehetőséget biztosítani. Ez másutt is elősegítené az elvándorlást. Mielőbb segíteni kellene ezen. Kevés a lehetőség, mégis bízunk abban, hogy legalább részben sikerűi megoldani a téli foglalkoztatást. A vezetőség már jó ideje foglalkozik a seprükészítés, kosárfonás gondolatával. Különböző dísztárgyakat is szeretnének csinálni. Egyszerűnek ígérkezik a nyersanyagbeszerzés, hiszen a folyó menti réteken bőven akad fűzfavessző, háncskéreg. Évente néhány hektár seprűcirkot is elbírna a vetésforgó. Jobbára csak a kezdeményezésen múlik a vállalkozás sikere. Azontúl pedig az „örökség" tovább gyarapítása is. LALO KAROLY