Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-14 / 113. szám, péntek

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 7. oldalról) nemzet számos képviselőjének politikai orientációját mélyen befolyásolta az orosz műveltség, kultúra és tudomány. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom új tartalmat és távlatot adott kap­csolatainknak. A nemzetek önrendelke­zési jogáról szóló lenini alapelv meg­mozgatta a cseh és szlovák hazai poli­tika akkori állóvizét, és különösen a munkásosztályt aktivizálta a nemzeti szabadságért, a csehek és szlovákok állami önállóságáért folytatott harcra. A Nagy Október és a világ első szo : pialista államának léte azonban meg­mutatta, hogy nem lehet megelégedni az állami szabadság kivívásával. Az Ok­tóberi Forradalom eszméi és a szocia­lista társadalom építésének programja a Szovjetunióban voltak azok a döntő fontosságú kíilső tényezők, amelyek se­gítettek a csehszlovák forradalmi erők­nek megalakítani a kommunista pártot, mint a szociális és nemzeti elnyomás felszámolásának nélkülözhetetlen elő­feltételét. A Szovjetunió nemcsak a munkás­osztály érdekeinek legjelentősebb vé­delmezője volt, hanem a cseh és a szlovák nép nemzeti érdekeinek védel­mezője is. Az egyetlen nagyhatalom volt a világon, amely készen állt Cseh­szlovákia állami függetlenségének vé­delmére akkor is, amikor a nyugati szö­vetségesek eladták a köztársaságot. Bár a csehszlovák uralkodó burzsoázia visszautasította a Szovjetunió önzetle­nül felajánlott segítségét, ismét az el­ső, és hosszú ideig, az egyetlen állam volt, amely nem hagyta jóvá a münche­ni diktátumot és azt a mai napig elv­szerűen elutasítja. F.z a szövetségünk különösen meg­acélozódott népeink antifasiszta és nemzeti felszabadító küzdelmében a második világháború és á Szlovák Nem­zeti Felkelés idején. Tisztelettel, sze­retettel és kegyelettel fogunk emlékez­ni azokra az áldozatokra, melyeket a Szovjetunió népei hoztak felszabadulá­sunkért. Amikor a hősi szovjet hadsereg fel­szabadította Csehszlovákiát, a Szovjet­unió lett határaink és szocialista fej­lődésünk szavatolója, de ugyanakkor az új, az egyenjogúságon, kölcsönös együtt­működésen és segítségen alapuló ál­lamközi kapcsolatok ösztönzője is. Fej­lődésünk a felszabadulás óta megmu­tatta, hogy a szocialista társadalom építése önzetlen segítség, őszinte és baráti kapcsolatok nélkül, amelyek bennünket a szocialista nagyhatalomhoz fűznek, egyszerűen elképzelhetetlen. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szocializmus első országának a népe nemcsak a jó időkben segített és segít nekünk, hanem akkor is, amikor mások romlásunkra törtek. így volt ez a tra­gikus 1938—1939-es években és abban az időben is, amikor népeinket felsza­badították a fasiszta iga alól, és így volt ez a válságos 1968-as évben ls. 1968 au­gusztusában a szövetséges csapatok be­vonulása akadályozta meg a véres el­lenforradalmi tragédia kirobbanását. Az 1970 májusában aláírt új cseh­szlovák—szovjet barátsági és szövetsé­gi szerződés ismét igazolta, hogy szö­vetségünk alapja a Szovjetunió és Csehszlovákia nemzeti és internaciona­lista céljainak egysége, és hogy bizto­sítja népeink békés életét. Ezért inter­nacionalista kapcsolatainkat úgy kell védelmeznünk, mint a szemünk fényét, ürök igazság marad, hogy az, akinek nincs jó viszonya a Szovjetunióhoz, an­nak nincs jó viszonya szocialista ren­dünkhöz, saját népéi\ez sem. Szövetségünk és együttműködésünk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval nemcsak biztonságot ad népünknek az imperialista agresszió és zsarolás veszélye ellen, hanem egy­idejűleg biztosítja nemzeteinknek az állami függetlenséget és kialakítja po­litikai, gazdasági és kulturális fejlődé­sünk sokoldalú feltételeit. Ezért Husák elvtárs a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXIV. kongresszusán mondott beszé­dében kijelentette: „Egész történelmünk arról győzött meg bennünket, hogy Csehszlovákia kommunistái mindenkor eredményesen harcoltak a kapitalizmus ellen és a szocializmus építéséért, ami­kor szoros és elvtársi kapcsolatban áll­tak a szovjet kommunistákkal." A proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság éles ellenlétben áll a kozmopolitizmussal, a burzsoá ideológia egyik formájával. A kozmo­politizmus lényege az, hogy igyekszik elmosni a nemzeti különbségeket, a a nemzeti kultúrák sajátosságait, elsor­vasztja a szülőföldhűz, a saját nemzet­hez fűződő kapcsolatot, és az egyes nemzeteket gazdasági, politikai és esz­mei függőségbe akarja vezetni. A koz­mopolitizmus csakúgy, mint a naciona­lizmus a burzsoázia ideológiai eszköze. A nép marxista—leninista gondolko­dásáért, a pártpolitika megvalósításá­ban való aktív részvételéért folytatott küzdelemben nagy jelentősége van a vi­lágnézeti nevelésnek. A történelem és a jelen is igazolja, hogy a marxizmus­leninizmus a leghaladóbb világnézet. Igaz, a leghaladóbb ideológia is csak akkor válik reális erővé, ha a tömegek tulajdona lesz: Ezért a kommunista párt megköveteli, hogy minden párttag olyan mértékben értse meg és ismerje a marxizmus—leninizmus alapelveit, hogy megértse és elsajátítsa a pártpolitika lényeges részeit és a társadalmi fejlő­dés törvényszerűségeit. A szocialista ember arcéle, erkölcse és világnézete az idealista világnézet és a múlt csökevényei ellen vívott szün­telen harcban formálódik. A szocialista erkölcs nem győzhet az olyan negatív vonások ellen folytatott határozott küz­delem nélkül, mint a kapzsiság, meg­vesztegetés, élősködés stb. Az ilyen je­lenségek ellen folytatott harc —, amely jelenségek visszahúzó hatást gyakorol­nak további szocialista fejlődésünkre — megköveteli a kommunista párt ós a társadalmunk valamennyi öntudatos és haladó erejének állandó figyelmét. A nevelőmunkának arra kell irányul­nia, hogy elérjük az össztársadalmi, a csoport- és a személyi érdekek össz­hangját. A válságos időszakban külö­nösen érvényesíteni kezdték az indivi­dualizmust, és a személyi és csoport­érdekeket az össztársadalmi érdekek elé helyezték. Megengedhetetlenül elhanya­golták a munkához és a szocialista tu­lajdonhoz való szocialista viszony ala­kítását. A közelmúltban végbement társadalmi fejlődésünk teljesen igazolta Lenin sza­vainak igazát, amelyekkel rámutatott, hogy elkerülhetetlenül meg kell szi­lárdítani a munkafegyelmet, keresni kell az öntudatos fegyelem új, haté­konyabb formáit. Arról van szó, hogy tömegpolitikai munkával és propagan­dával kell biztosítani azpknak a fel­adatoknak egységes értelmezését és realizálását, amelyeket a párt a társa­dalmi fejlődés jelenlegi szakaszában igényel és megold. Véleményünk szerint mindez a párt ideológiai munkájának csak néhány je­lentős feladata. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az elmúlt időszak­ban olyan intézkedéseket foganatosított, amelyek társadalmi életünk minden szakaszán segítettek áthidalni a válság következményeit. A konszolidáció elő­rehaladásával a párt Szlovákiában is kialakította az alapokat ahhoz, hogy a társadalmi élet minden szakaszán visz­szatérhessünk a marxista -leninista ideológiához. A szocialista társadalom fejlődése megköveteli a dolgozók, különösen az ifjú nemzedék sokoldalú ismereteinek és szakképzettségének lényeges növe­lését. A művelődési és nevelési folya­maiban jelentős feladatot teljesít a szo­cialista iskola. Az elkövetkező időszak­ban egész oktatási rendszerünkben je­lentős javulást és tökéletesedést kell elérni e rendszer nevelő és művelő funkciójában úgy, hogy az iskola a szo­cialista társadalom szükségleteinek megfelelő színvonalra emelkedjék. Sok­kal következetesebben kell biztosítani, hogy az iskolákban végzett minden ne­velő és művelődési munka a marxiz­mus—leninizmus szellemében folyjék, hogy az ifjúság eszmei és politikai for­málásában sokkal nagyobb súlyt kap­jon a fiatalok szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra törté­nő nevelése, a szocialista társadalmi rendhez fűződő tettekben gazdag kap­csolatok kialakítása, továbbá a fiatal em­berek személyiségének a szocialista er­kölcs alapjai szerinti nevelése. Az iskolák központi alakjai a tanítók, a nevelők, akik fiatal nemzedékünk mű­velődéséért és neveléséért a felelősség ' jelentős részét viselik. E felelősségtu­dat szempontjából a tanítók között a hatékonyabb eszmei és tömegpolitikai munkát kell kibontakoztatni. A párt támogatni fogja azt a kezde­ményezést, amely a szocialista művelő­dési rendszer politikai és szakmai szín­vonalának további emeléséhez, a peda­gógiai tudomány és gyakorlat fejlődé­séhez vezet. Arra törekszik, hogy kiala­kítsa a tanítók és nevelők munkájához­szükséges feltételeket tevékenységük társadalmi jelentőségével és felelőssé­gével összhangban. Értékeljük a tanítók áldozatkész mun­káját és elvárjuk, hogy érzéseiket, len­dületüket, tudásukat és alkotó képessé­geiket érvényesítik az ifjúság szocialis­ta hazafias nevelésében. Pártunk az ideológiai feladatok meg­oldásában számít a társadalomtudomá­nyok területén végzett munka pozitív eredményeire. Ismét ki kell építeni a társadalomtu­dományi munkahelyek elméleti frontját. El kell érni, hogy a társadalomtudomá­nyi munkahelyek következetesen telje­sítsék feladatukat, mint a párt elméleti bázisai abban a harcban, melyet a mar­xizmus—leninizmus a burzsoá ideológia valamennyi formája és jelensége, va­lamint a jobboldali opportunizmus ellen vív. Hangsúlyozni kell minden tudomá­nyos tevékenység marxista—leninista alapját és egyidejűleg el kell mélyíteni szocialista társadalmunk tudományos vizsgálatát. Különösen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a társadalom­tudományi munkahelyeken a pártpoliti­ka megvalósítását szorgalmazó, szilár­dan elvszerű magatartású emberek dol­gozzanak, akik aktívan és megalkuvás nélkül harcolnak a marxizmus—leníniz­mustól idegen nézetek és tendenciák el­len. A párt és az állam áítal irányított tár­sadalomtudományi munkahelyeket arra kell ösztönözni, hogy harcoljanak a fejlett szocialista társadalom további építése szükségleteinek kielégítéséért. Szocialista társadalmunk további elő­rehaladása során megnő a kultúra és a művészet szerepe. Ezen a téren a kon­szolidációs folyamatban pozitív eredmé­nyeket értek el. A kulturális és művé­szeti intézmények tevékenységére gya­korolt párt és állami befolyás felújítása kialakította H feltételeket olyan művé­szi értékek alkotására és terjesztésére, amelyek segítenek társadalmunk szocia­lista tudatának megszilárdításában. Szá­mos jelentős művész támogatja a párt­ós az állami szervek törekvéseit, és egyértelműen a szocialista állam kul­túrpolitikáját szolgálja. Azokat a torzulásokat azonban, ame­lyek az utóbbi években kultúrpolitikai fejlődésünket is érintették, nem minő­síthetjük teljesen fölszámoltaknak. A szocialista kultúra küldetésének tudatában és a két kultúra, a szocialis­ta és a burzsoá létezésének feltételei közölt — amit olyan kifejezően jellem­zett Vlagyimir Iljics Lenin — tudato­sítani kell, hogy a szocialista kultúrá­nak kérlelhetetlennek kell lennie a re­akciós áramlatokkal szemben, amelyek a konmnmistaellenes előítéletek hordo­zói. Ebben az értelemben az értékek felforgatásának korszaka után a művé­szeti alkotások értékelésében ismét vissza kell térni a párfosság alapelvé­hez. A legnagyobb értékelést azok a művészi alkotások érdemlik meg, ame­lyek segítik társadalmunk előrehaladá­sát, megszilárdítják a szocialista kap­csolatokat. s a szocialista embert ha­ladó nézetekkel, nemes érzelmekkel gazdagítva kulturáltabbá teszik. Az egyes kulturális és művészeti in­tézményekben dolgozó kommunistáknak tudatosítaniuk kell, hogy csak elvhű magatartással, hamis rendi szolidaritás és önelégültség nélkül járulhatnak hoz­zá az antiszocialista erők végleges ve­reségéhez és elszigeteléséhez, ahhoz, hogy az alkotó értelmiség széles front­ját megnyerjék politikánk támogatásá­nak. Elvárjuk, hogy a művészi szövet­ségek elkövetkező kongresszusai be­csületesen lezárják a számadás és a kiutak keresésének időszakát és olyan pozitív programokat fogadnak el, ame­lyek mindenekelőtt az elkötelezett szo­cialista, alkotómunka fejlődését szolgál­ják. A párt jelentős eszközei az új szocia­lista ember nevelésében a tömegtájé­koztatási eszközök: a sajtó, a rádió, a televízió. A konszolidáció folyamatában, különösen 1969 áprilisa után a szer­kesztőségekben fokozatosan felújult a párt vezető szerepe, s a tömegtájékoz­tatási eszközök ismét a pártpolitika ak­tív eszközeivé váltak. A sajtó egyszeri kiadványainak szá­ma ma több mint 6 millió példány, és ebből közel 1 millió példányban jelen­nek meg a napilapok. Több mint 764 000 rádió és több mint 730 000 televízió kon­cessziót adtunk ki. Elvtársak, ez mutat­ja, hogy milyen aktív hatás gyakorolha­tó állampolgáraink politikai nézeteire és magatartására, szocialista tudatára és a szocialista életforma kialakítására. Ezért az ezen a területen dolgozó kom­munistáknak és minden dolgozónak ar­ra kell törekedni, hogy szüntelenül nö­veljék a tömegtájékoztatási eszközök hatékonyságát. Ennek fontos előfeltétele a káderek kiválasztásáról és neveléséről való gon­doskodás, valamint az anyagi-műszaki bázis bővítése és korszerűsítése, ame­lyet a párt ideológiai munkája növekvő feladataival összhangban kell fejleszte­ni. A pártirányítás súlypontját a kon­cepciós problémákra, a kulcsfontosságú eszmei és szervezeti kérdésekre kell összpontosítani. Egyidejűleg minőségi­leg javítani kell az irányítást az álla­mi szervek és kiadók útján. Különösen hangsúlyozzuk a kommunista főszer­kesztők és a szerkesztőségi pártszerve­zetek felelősségét a pártpolitika érvé­nyesítésében. Az alkotó újságíróművészet, a találé­konyság és mestermunka érvényesíté­sére kimeríthetetlen lehetőséget nyújta­nak pártunk és szocialista államunk programjai. A kiváló dolgozóknak, az új, haladó törekvések úttörőinek a na­gyobb hatékonyságért, a termelés kor­szerűsítéséért, a munka kultúrájáért folytatott küzdelmüknek állandó és tisz­teletreméltó helyet kell biztosítani a tö­megtájékoztatási eszközökben. Éppen ezen a téren kell hogy megnyilvánul­jon a sajtónak Lenin által megfogalma­zott fő küldetése, az, hogy kollektív propagátor, agitátor és szervező legyen. A párt elvárja, hogy az újságírók a tudományos-műszaki haladás kiharcolá­sát, a dolgozók kezdeményezésének, a szocialista munkaversenynek, a szocia­lista ember nevelésének a támogatását elsőrendű kötelességüknek tartsák. Elvtársaki A párt céltudatos politikája egyre nagyobb rokonszenvet és támogatásit él­vez a pártonkívüliek körében. Számos fiatal ember is jelentkezik a portba és felvételét kéri. Arról van szó, hogy ez.t a párthoz való pozitív viszonyt ne fe­cséreljük el, hamarosan olyan inté®ke. déseket tegyünk, amelyek segítik eddigi helyzet alapos megváltoztatásiát, s főként a tagság fejlődésének és szük­séges összetételének biztosítását a lö­vőben. A tagalap növekedésének irá­nyítása megköveteli a pártszervek és -szervezetek rendszeres gondoskodását. Az új párttagok kiválogatásakor és előkészítésekor feltétlenül meg kell erő­síteni főként a párt munkás magvát, több munkást és efsz-tagot kell felven­ni közvetlenül a termelésből, mindenek­előtt fiatalokat és nőket. A fiatalok es a nők jelentős része tanúbizonyságát adta politikai fejlettségének, a szocia­lizmushoz való hűségének, a Szovjet­unió Iránti bensőséges kapcsolatának, támogatja a párt politikáját, s ezért a pártban a helye. A fiatal embereknek, munkásoknak, de a diákoknak is a (járt­ba való felvételénél néhány járási párt­bizottságban szervezési fogyatékossá­gok mutatkoznak, amelyeke* ki kell kü­szöbölni. Véleményezés céljából a pártszervek elé terjesztettük az alapszabályzat né­hány módosítását. A járási és a kerü­leti pártbizottságok egyetértésüket nyil­vánították a CSKP Központi Bizottságá­nak azon javaslatával, hogy a jelen időszakban nem szükséges új alapsza­bályzatot kidolgozni, de javasolják, hogy a XIV. kongresszus néhány részle­ges módosítást eszközöljön. Főként azo­kat a módosítási javaslatokat támogat­ják, amelyek pontosan rögzítik a ta­gok és a szervezetek kötelességeit, az új tagok felvételénél fokozzák az igé­nyességet, hogy az embereket jobban előkészítsék a pártba való belépésre, újból javasolják a tagielöltségi idő be­vezetését. A pártszervezetek és -szervek egyet­értésüket nyilvánítják azzal, hogy a kongresszusokat ötévenként, a kerületi és járási konferenciákat, két-három­évenként tartsák, hogy ígvi idejében összehangolhassuk a párt politikai és­gazdasági programját. A dolgozó nép sikerei a kapitalizmus elleni harcban éppen úgy, mint a szo­cializmus építése során, jelentős mér­tékben egységétől függtek, attól az egy­ségtói, amely közös osztályérdekeken alapul, és amelyet kifejez a jelszó: Vi­lág proletárjai, egyesüljetek! A munkás­osztály e jelszóval történelmi gvózel-­mekeí aratott, és sikeres harcot vív a kapitalizmus ellen, és a szocialista tár­sadalom építéséért. A munkásosztály osztályérdekeiböl és egységéből kiin­dulva az egyes országok kommunista pártjai nemzetiségre való tekintet nél­kül egységes pártokat alkotnak. Ennek az elvnek a helyességét megerősítette pártunk 50 éves története is. Az SZLKP Központi Bizottsága e tapaszta­latokból kiindulva a területi pártszer­vezetet Szlovákiában az egységes Cseh­szlovákia Kommunista Pártja harci ala­kulatának tekinti. Ezért teljes mérték­ben támogatja azt az elvet, hogy a CSKP nak a föderatív államjogi elren­dezés feltételei között is egységes pár­tot kell alkotnia az egész Csehszlovák •Szocialista Köztársaságban. A párt és a társadalom előtt a leg­közelebbi években nagyszerű feladatok állnak, de e feladatok nagy igényeket támasztanak valamennyi kommunista munkájával szemben. Ez még jobban megnöveli felelősségűket. A bonyolult és igényes feladatokhoz kell idomítani a pártmunka formáit és módszereit. Mindennapi munkánkban a jobboldal tevékenységébe ütközünk, a párt irány­vonalát a jobboldal működésével szem­ben harcoljuk ki. Szétzúztuk ugyan központjait, de a jobboldal még nem halt ki. Itt van, és számolnunk kell az­zal, hogy továbbra is különböző for­mákban támadni fog bennünket az an­tiszocialisták, a revizionisták és az op­portunisták útján. A jobboldaliak esalódnak, ha azt hi­szik, hogy sokéves bomlasztó munká­jukkal olyan halálos cíapást mértek a pártra, amelyből nem eszmél fel és hogy sikerül elszigetelniük a pártot a tömegektől. Ellenségeink hiába reménykednek abban, hogy a párt nem egységes, hogy elhal a párton belüli élet. Pár­tunkat erőssé és legyőzhetetlenné tet­te és teszi az, hogy a marxizmus—le­nínizmushoz igazodik, hogy lenini alap­elveden, a demokratikus centralizmu­son, a párton belüli demokrácián, a kollektív vezetésen épült, és tőként az, hogy a gyakorlatban érvényesíti n mun­(Folytatás a 9. oldalon) 1971. V 14. 3

Next

/
Thumbnails
Contents