Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-14 / 113. szám, péntek

szó 1971. V. 14. 5 JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Fuly tatás a 4. oldalról) áruval is nagyobb mértékben tudtuk fe­dezni a szükségleteket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a belpiacon már min­den hiányosságot megszüntettünk. To­vábbra is feladatunk a választék és a minőség javítása és olcsóbb árcsoportú termékek bőségének biztosítása. A párt gazdaságpolitikája tavalyi jelentős si­kerének tekintendő az is, hogy lénye­gében a bérek alakulásában is teljesí­tettük a terv szándékait, valamint az ár­stabilizálási határozatokat. Bizonyos javulást értünk el a beruhá­zásban. A beruházások általános volu­menében teljesítettük a tervfeladatokat, csökkent a befejezetlen építkezések arányszáma. Igaz, ezen a téren még szorgalmaznunk kell fordulatot főként a határidők rövidítésében, a minőségben és a költségekben. jó gazdasági eredményeket értünk el 1971 első negyedévében is. Azt bizonyít­ják, hogy a gazdasági konszolidáció fo­lyamata eredményesen folytatódik. Az iparban, az építőiparban, a közlekedés­ben és a mezőgazdasági termékek felvá­sárlásában teljesítettük és túlteljesítet­tük a tervfeladatokat. Külön kell érté­kelnünk, hogy meggyorsult a munka­termelékenység fokozódása is. A tavalyi időszakkal szemben az iparban 6,7, az építőiparban 11,2 százalékkal nőtt a munka termelékenysége. A konszolidáció kedvező eredményei a belpiac folyamatos stabilizálódásában is megmutatkoztak és a jelen időszak­ban lehetővé tették egyes árucikkek kiskereskedelmi árának csökkentését. Ezek a lelkesítő gazdasági eredmé­nyek azonban nem tehetnek minket ön­elégültté. Ellenkezőleg, ösztönözzenek a további időszakban főként a beruházás, az exportfeladatok teljesítése és az ala­csonyabb árcsoportú áruszállítások te­rén ránk váró igényes feladatokkal kap­csolatos akadályok leküzdésére. A dol­gozók kezdeményezésének kibontakoz­tatására és a tervfeladatok túlteljesíté­sére irányuló politikai munka további offenzív kibontakozása terén erre- kell építenünk. Az a tény, hogy viszonylag rövid idő alatt megújult gazdaságunk normális menete, azt mutatja, hogy a szocialista gazdaságnak erős forrásai és előnyei vannak. A gazdasági konszolidációs fo­lyamat befejezése, a párt vezető szere­pének következetes érvényesítése a gaz­daságpolitika irányításában és az álla­mi szervek irányító funkcióinak helyre­állítása lehetővé teszi, hogy már ebben az időszakban új igényesebb célokat tűzzünk ki, megjelöljük a következő idő­szak programfeladatait. Csehszlovákia Kommunista Pártja leg­közelebbi ötévi gazdasági programjának fő célját a XIV. kongresszusnak az ötö­dik ötéves tervre vonatkozó irányelvter­vezete abban határozza meg, hogy a szocialista életmóddal összhangban biz­tosítani kell a lakosság életszínvonalá­nak további növelését, nagyobb mérték­ben ki kell elégíteni a dolgozók szük­ségleteit és tovább kell szilárdítani szo­ciális biztonságukat. E célokat csak ak­kor érhetjük el, ha biztosítjuk a társa­dalmi termelés hatékonyságának lénye­ges fokozódását. Szlovákia részaránya a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti jöve­delmének képzésében az 1970. évi 26,9 százalékról az ötéves terv végén 28,4 százalékra kell hogy emelkedjék. A Szlo­vák Szocialista Köztársaság társadalmi össztermelésének 40 százalékkal (a Cseh Szocialista Köztársaságban 25 szá­zalékkal), az ipari termelés volumené­nek Szlovkiában 57 százalékkal, a Cseh Szocialista Köztársaságban 29 százalékkal kell nőnie. A mezőgazdasá­gi össztermelésnek 14,8, az áruterme­lésnek 23 százalékkal kell nőnie, hogy fedezhessük a lakosság élelmezésének növekvő szükségleteit. Szlovákia és a Cseh Szocialista Köz­társaság gazdasági kiegyenlítődésében nemcsak a két nemzet anyagi és szociá­lis színvonalának kiegyenlítődéséről, hanem Szlovákiának olyan fejlesztésé­ről van szó, amely fokozza hozzájáru­lását az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaság fejlesztéséhez és hozzájárul Csehszlovákia és más szocialista orszá­gok integrációs kapcsolatainak bővülé­séhez is. Szlovákia Kommunista Pártjának köz­ponti szervei nagyra értékelik azt a jó­zan, reális, ugyanakkor mozgósító irány­vonalat, melyet a párt vezetősége a CSKP XIV. kongresszusának az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelvterve­zetében kitűz. Fontos programdokumen­tumról van szó, amellyel a párt a leg­közelebbi időszakra távlatot ad a gaz­dasági fejlődésnek és alapvető irányt ad gazdaságpolitikánknak. Ez a prog­ram feltételeket teremt a párt erőfeszí­tésének további egyesítésére, a dolgo­zók kezdeményezésének kibontakozásá­ra a népgazdaság tartós fejlődése és a nép életszínvonalának emelkedése érde­kében. Az irányelvek politikai jelentősége el­sősorban abban van, hogy a párt veze­tősége a politikai válság és a gazdasági fejlődés válságának leküzdése után ké­pes volt rövid idő alatt előkészíteni és előterjeszteni a további gazdaságfejlesz­tés programját és így új távlatot adni a dolgozó népnek. A párt és a szlová­kiai dolgozók örömmel fogadták ezt a programdokumentumot, egyetértenek vele, ami abban is megnyilvánul, hogy egyes üzemekben, pártszervezetekben és szervekben már most létrejönnek a ki­tűzött gazdaságpolitikai tervek eredmé­nyes megvalósításának feltételei. A szlovákiai pártszervek és -szerve­zetek felhasználják a dolgozók pozitív; kezdeményező hozzáállását az ötödik ötéves terv végleges kidolgozásánál, hogy a lehető leghatékonyabban hasz­náljanak fel minden erőforrást a cseh­szlovák gazdaság dinamikus fejleszté­sére. A szocializmus építésének előbbi idő­szakában Szlovákiában nagy kiterjedésű termelési-műszaki bázis jött létre. Az el­ért fokot minőségileg és mennyiségileg is tovább kell fejlesztenünk. A párt fő erőfeszítését a gazdasági fejlődés terén Szlovákiában is a termelési-technikai potenciál intenzív felhasználására, az egész csehszlovák népgazdaság hatéko­nyabbá tételére kell irányítanunk. Állami téren természetes államalaku­latnak tekintjük a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságot, amely optimális fel­tételeket teremt nemzeteink és nemze­tiségeink fejlődésére és egymáshoz kö­zeledésére. Ez annál inkább érvényes gazdasági vonalon, ahol a gazdasági fo­lyamatok kötöttségére való tekintettel vitathatatlan, tagadhatatlan — s mint a tapasztalatok igazolják — mindkét nem­zetnek és az egész Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságnak hasznos az egy­séges gazdaság alapelve. Szlovákia gazdasági felemelkedését csak úgy biztosíthatjuk, ha a további fejlődés meghatározásakor következete­sen az egységes csehszlovák gazdaság szükségleteiből és lehetőségeiből, a nemzetközi szocialista gazdasági integ­rációba való célszerű és hatékony be­kapcsolódásának szükségleteiből és le­hetőségeiből indulunk ki. A szocialista gazdasági integráció új arányokat és soha nem tapasztalt lehetőségeket nyújt a tudomány és a technika, a fejlesztés irányainak profilozására, egész orszá­gok ágai, ágazatai és gazdasági terme­lésének profilozására. Ez megkívánja, hogy minden komoly gazdasági kérdést az egész szocialista rendszer szempont­jából ítéljünk és oldjunk meg. Az elkövetkező időszakban Szlovákiá­ban feltételezzük a kiépült nyersanyag­ágazati bázisra támaszkodó feldolgozó ágak intenzívebb fejlődését. Fejlődésünk új fázisának szembetűnő vonásai — a gazdaságunk jellegét egyre határazottab­ban befolyásoló nagy horderejű terme­lési programok révén megvalósult szer­kezeti változások. A munkatermelékeny­ség, minőség, a termelés általános ha­tékonysága terén itt várhatók a leg­nagyobb eredmények. E változások ré­vén tovább fokozódik a népgazdaság ál­talános teljesítőképessége. E folyamat­ban jelentős szerepe lesz a vegy- és gépiparnak. A végtermékek gyártásának és minőségének fokozása lehetővé teszi a termelés jövedelmezőségének fokozá­sát és a vállalatok felhalmozási forrásai képződésének növekedését. Országos méretben rendkívül igényes feladatokat kell megoldani a fűtőanyag és energetika terén. Főként az áthaladó gázvezeték és erőmüvek építése a fon­tos, mert ezeknek nagy jelentőségük van a fűtőanyag-energiamérleg megol­dása szempontjából. Tekintettel arra, hogy a fűtőanyag és energiaszükségle­tek szlovákiai biztosításának feltétele a problémák országos megoldása, külön­leges beruházást akciókkal, — főleg az észak-csehországi kerületben —, szlová­kiai építőipari kapacitásokkal részt kell vennünk megvalósításukban. A dolgozók energiamegtakarítási törekvése mellett ez megköveteli a fő fűtőanyag- és ener­giafogyasztók célszerű modernizálását az egész gazdaságban. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság gazdaságában jelentős helyet foglal el a kohászati termelés, amelyben Szlo­vákiában 67,7 százalékos növekedést kell elérnünk. Befejezzük a Kelet-szlo­vákiai Vasmű építését, növeljük az acél, továbbá dinamó-, karosszéria- és burko­lólemezek gyártását, csövek és korddrót gyártását. Az egyik legfontosabb ágazat a vegy­ipar, melynek termelése Szlovákiában 1975-ig 78 százalékkal emelkedik. A petrokémia, a műanyaggyártás, a szin­tetikus fonalak és a mezőgazdaság szániára szükséges vegyszerek gyártá­sának fejlesztésével kialakítjuk a fel­tételeket a népgazdaság többi ágaza­tában a korszerű termelési technológiá hoz, fokozzuk hozzájárulásunkat az egész gazdaságiink számára szükséges a nyersanyag ágazatokhoz. További fontos ágazat a gépipar, ahol a termelés 65,3 százalékkal emel­kedik. Elsősorban a tehergépkocsilc, az építő és útépítőgépek, az irányított numerikus megmunkálógépek és a gyengeáramú elektrotechnikai termékek gyártásának növekedésével. A beruhá­zásokkal Szlovákiában is alapot biz tosítunk a személygépkocsik gyártásá­hoz. A fogyasztási iparban Szlovákiában több minj 50 százalékkal emelkedik a termelés, míg a negyedik ötéves terv­ben csak 36 százalékkal emelkedett. Ezt a célt az üzemek korszerűsítésével, újjáépítésével, új üzemek felépítésé­vel, valamint a Cseh Szocialista Köz­társaság üzemeivel folytatott együtt­működéssel érjük el. Számolunk az üveg, textil, famegmunkáló és cipőipar fejlesztésével. A cipőiparban a terme­lés évi 49 millió pár cipőre emelkedik. A mezőgazdaságban továbbra is meg kell szilárdítanunk a falvakon a szo­cialista termelési kapcsolatokat, bizto­sítanunk kell a szövetkezeti, valamint állami szocialista vállalatok előrehala­dását és gazdasági fejlődését, jobban ki kelil használnunk a síkságokon a ta­laj termelőerejét, de ugyanakkor meg kell oldanunk a termelés problémáit a hegyi és hegyaljai területeken is. Szlovákiában az egész mezőgazdasá gi és élelmiszeripari komplexus alap­vető feladat, hogy lényegében saját forrásokból fedezzük az alapvető élel­miszerek szükségletének növekedését és továbbra is hozzájáruljunk az egész or­szág élelmiszerproblémájának megoldá­sához. Ez a belterjes mezőgazdasági termelés hatékonyságának további nö­velését feltételezi, elsősorban hatéko­nyabb növényi és állati biológiai anya­gok felhasználásával, továbbá a terme­lés további kemizálását, a dúsított ta­karmánykeverékek termelésének növe­lését, valamint a termelési műszaki alap további kibővítését és korszerűsítését. F.zzel kapcsolatban ki kell emelnünk azt a példás gondoskodást, melyet a nyugat-szlovákiai kerület több járásá­ban fordítanak a termelés intenzitásá­nak növelésére, ahol az utóbbi évek­ben a gabonatermelésben és az állatte­nyésztésben kiváló eredményeket értek el. így pl. a gabonatermés a kerület­ben az utolsó tíz év alatt 43 százalék­kal, a tehenek tejhozama 1985 literről 2981 literre és a hústermelés 47 szá­zalékkal emelkedett. Az ötödik ötéves tervben új kapaci­tásokat kell építeni, melyeket lényege­sen hatékonyabb műszaki-gazdasági mutatókkal rendelkező technikával kell ellátnunk és nagyobb mértékben kell érvényesíteni a komplex gépesítést és az Ipari termelési módszereket. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági termelés további fej­lesztése nemcsak a mezőgazdasági dol­gozók ügye, hanem az ipar, az építé­szet és a közlekedés dolgozóinak Is feladata. Ez azt jelenti, hogy céltuda­tosan specializálnunk kell a termelést, keresnünk kell az utat a további kon­centrációhoz, elsősorban a mezőgazda­sági üzemek együttműködési és in­tegrációs kapcsolatainak fejlesztésével, esetleg az olyan kisebb egységes föld­műves szövetkezetek közvetlen egyesí­tésével, ahol megvannak ehhez a meg­felelő termelési, műszaki, politikai, gazdasági és szervezeti feltételek. jelentős politikai feladat a termelés fokozatos szocializálása a hegyi és hegyaljai területeken. A magángazdál­kodók generációs problémái és a föld elhagyásának esetei azt bizonyítják, hogy programot kell kidolgoznunk, ki kell dolgoznunk annak módját és idő­rendjét, hogyan nyerjük meg a magán­gazdálkodó földműveseket a szocialista nagyüzemi termelésnek. Az élelmiszeriparban a nyersanyag­alapot kihasználva folytattuk a termelé­si kapacitások kibővítését és korszerű­sítését. A várt keresettel és az ésszerű táplálkozás szükségleteivel összhang­ban elsősorban az állattenyésztést kell fejlesztenünk. Ahhoz, hogy teljesíthessük az ötéves terv fő feladatait, széles körű építkezé­si beruházásokat kell végrehajtanunk. 1975-ig Szlovákiában a teremelőerők fejlesztésére 45 százalékkal több beru­házást fordítunk, mint az elmúlt öt év alatt A fejlődés igényes programja megköveteli, hogy a forrásokat első­sorban a termelési szféra legfontosabb feladataira összpontosítsuk. Nagy hi­ba lenne, ha ezek a források szétfor­gácsolódnának az eltúlzott, lokálpatrió­ta és üzemi szempontokból felvetett követelések kielégítésére. Csakis az eszközök tervszerű koncentrációja te­szi lehetővé, hogy biztosítsuk a felté­telekét az új források fokozott kiala­kításához, az életszínvonal gyorsaSb emelkedése érdekében. A nagy ipari beruházási akciókkal kapcsolatban értékelni kell az építőipai' előtt álló feladatok igényességét. Jól em­lékszünk, milyen sok erőt kellett for­dítanunk a Kelet-szlovákiai Vasmű fel­építésére. Most több olyan építkezést kell megvalósítanunk, melyeknek nagy. sága megközelíti, üteme és bonyolult­sága pedig azonos a Kelet-szlovákiai Vasmű építésével. E feladat teljesítése megköveteli az építőkapacitások kon­centrálását és területi áthelyezését. Az építőipari termelési kapacitásokat cél­tudatosan kell fejlesztenünk, meg kei! változtatnunk struktúrájukat a komp­lex lakásépítés és az ipari építés ér­dekében tekintettel a befejezőmunkák meggyorsítására, melyek fékezik a la­kás, valamint az ipari építkezések át­adását. Ha arról beszélünk, hogy' az iparban meg kell javítanunk a munka szervezését, növelnünk kell a minősé­get és a fegyelmet, akkor ez a feladat még szükségszerűbb az építőszerveze­tekben. Ezen a téren az építőszerveze­tekben tartalékot jelent elsősorban a gépesítés lényegesen jobb kihasználá­sának lehetősége. Kommunista pártunk politikájának célja, egész törekvésünk értelme, a nép anyagi és kulturális színvonalának ál­landó emelkedése. Ezért a következő időszakban is pártunk politikája figyel­mének központjában az életszínvonal marad. Az életszínvonal további emelkedésé­nek döntő fontosságú tényezője a sze­mélyi fogyasztás. 1975-ig 35 százalék­kal emelkedik 1970-hez viszonyítva. A személyi fogyasztási cikkek árusításá­nak biztosítására érdekében tovább bő­vítjük és korszerűsítjük az üzletháló­zatot, mint az árusítás kultúráltsága növekedésének alapfeltételét. Az életszínvonal növekedése komoly problémáját jelenti a lakáskérdés és az életkörnyezet megjavítása. Az el­múlt ötéves tervben 152 ezer lakást építettünk, ami nem kevés. Ennek el­lenére továbbra is lakáshiány van, ami a lakosság száma növekedésének, va­lamint a lakás minősége iránti igények növekedésének következménye. Pár­tunk ezért rendkívüli figyelmet szen­tel a lakásépítés programjának meg­valósítására. 1975-ig a terv szerint leg­kevesebb 180 ezer lakást építünk, mi­közben hangsúlyt fektetünk a komplex építésre, és a lakótelepek ellátottsá­gában tapasztalható hiányok enyhíté­sére. Az életszínvonal növelése programja-, nak teljesítésében a szocialista társa­dalomban fontos szerepet játszik a tár­sadalmi alapoktól való közvetlenül ki­elégített fogyasztás. A XIV. kongresz­szus irányelvével összhangban ez az irányzat tovább fokozódik. így pl. 1975­ig az iskolaügyben 144 kilencéves is­kolát építünk fel, 1670 tanteremmel. A másodfokú iskolák diákotthonaiban 5700 fiérőheíyet biztosítunk. A főis­kolák hallgatói közül 1975-ben 70 szá­zalékot szállásolhatunk majd el az in­ternátusokban. Az egészségügyi szolgáltatások terén nagyobb figyelmet kell fordítanunk a preventív és gyógyító gondoskodás iránt. Ehhez kialakítjuk a szükséges anyagi feltételeket is. Az egészségügyi létesítmények kapaciátását 4272 ággyal növeljük. Hasonló fejlődés tapasztalható a kul­túra, a népművelés és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások terén. Termé­szetesen a társadalmi fogyasztás vala­mennyi ágazatában több figyelmet kell fordítani az olyan utak keresésére, me­lyek biztosítanák, hogy a ráfordított költségekkel jobb eredményeket érjünk el, elsősorban ami a szolgáltatások mi­nőségét illeti. A társadalom figyelmének előterében marad továbbra is a népszaporulat meg­javításához szükséges feltételek biztosí­tása. Ezen a téren jelentős intézkedé­sekkel számolunk. Néhány módosítást hajtunk végre a nyugdíjasok szociális biztosításában is. A lakosság életszínvonalának a nép­gazdaságunk feltételeinek és lehetősé­geinek megfelelő emelése hozzátarto­zik a dolgozók anyagi, és szociális biz­tonságának megszilárdításához. Ebban jelentős szerepet játszik a kiskereske­delmi árak szintje, stabilitásának poli­tikája, valamint valutánk vásárlóereje megszilárdításának politikája. Természetesen az életszínvonal első­sorton a gyárakban, a földeken, az üzletekben és minden más munkahe­lyen dolgozók, becsületes, jól szervezett munkájától függ, annak az elvnek az értelmében, hogy úgy fogunk élni hol­nap, ahogy ma dolgozunk. Amint már megállapítottuk, elsősor­ban az egységes csehszlovák gazdaság hatékony és racionális fejlesztésére, va­lamint Szlovákia már létező termelési műszaki erejének optimális kihasználá­sára kell törekednünk. Milyenek a fel­tételek, milyen forrásokkal és ténye­zőkkel rendelkezünk, és vajon vannak-e problémáink kihasználásukat illetően? Elsősorban döntő mértékben növel­nünk kell a tudományos-műszaki fejlő­dés hatását az anyagi termelés folya­mataira, nemcsak a saját tudományos kutató erők alapján, hanem azoknak a - - , (Folytatás a 405. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents